2025 márciusában[1] volt tízéves a birtokvédelmi kormányrendelet,[2] melynek születésnapja előtt tisztelegve négyrészes cikksorozatban tekintjük át az eljárásjogi előzményeket, fordítókulccsal mutatjuk be az "előtte-utána" állapotot, és az egyes szakaszok elemzése kapcsán kitekintünk arra a joggyakorlatra, amely sajátunk mellett a hozzánk tanácsért forduló kollégák praxisából is származik. Itt is hálás köszönetünk azoknak, akik velünk együtt akarnak szakmailag fejlődni, és külön köszöntjük ezen újság hasábjain is azokat, akiktől idén az "országjáró turnénk" kapcsán meghívásokat kaptunk a Birtokvédelmi kézikönyv[3] bemutatására és a helyi problémák áttekintésére; a legnagyobb élményeket mindig helyben szerezzük a vendégszerető kollégák által megszervezett szakmai napokon.
A Ptké.[4] 1960. május 1-jétől az Áe.[5] és az akkor hatályos Pp.[6] szabályait írta elő alkalmazandónak az akkor még tanács vb. szakigazgatási szerveinek és titkárának, valamint a bíróságoknak. A Ket. salátatörvény 2005-ben hatályon kívül helyezte a Ptké. 29. §-át (ez volt az utaló szabály az eljárási szabályok alkalmazhatóságára), az eljárásjogi háttér hiányával így az Alkotmánybíróság is foglalkozott az azóta is nagyon fontos 120/B/2001. AB határozatában, melyben alapvető fontosságú állításokat fektetett le a jegyzői birtokvédelmi ügy és a jegyző tulajdonságairól: "A jegyző a Ket. alkalmazásában közigazgatási hatóság ugyan, de a birtokháborítás ügyében hozott határozata nem minősül közigazgatási hatósági ügyben hozott határozatnak. Közigazgatási hatósági ügy esetén közigazgatási jogviszony jönne létre, amelynek egyik résztvevője a közigazgatási hatóság, a másik az ügyfél. A birtokháboritást azonban a Ptk. rendezi, az polgári jogi jogviszony. Ebből következik a Ptk. 191. § (4) bekezdésének a rendelkezése, amelynek értelmében a jegyző határozata ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs."
Hogy a jegyző birtokvédelmi hatáskörében nem közigazgatási hatóság és a birtokvédelmi ügy nem közigazgatási hatósági ügy, azzal szakirodalmi hivatkozások egyébként vitatkoztak, de azt gondolom, hogy a mindennapi gyakorlat és főként az új, jelenleg hatályos kormányrendelet megalkotása végleg elfogadottá tette "a magánjogi jogvita közigazgatási eljárás keretében történő megoldása felfogást". Az eljárásjogi háttér hiányát, amelyet az AB-döntés is elemezett, a jogalkotó 2009-ben egy kormányrendelet megalkotásával orvosolta, mely nagy részben továbbmutatott a Ket. szabályainak alkalmazására, végül pedig megszületett az új, jelenleg hatályos Ptk., így került sor az új, jelenleg hatályos birtokvédelmi kormányrendelet megalkotására is, immáron tíz évvel ezelőtt.
A Birtokvédelmi kézikönyvben is foglalkoztunk azzal, hogy az új jogszabály hatálybalépése gyakorolt-e bármilyen hatást az ügyszámokra.
- 22/23 -
A benyújtott kérelmek száma érzékelhetően visszaesett, akárcsak az új Pp. hatálybalépése utáni első évben a keresetlevelek száma.
A jegyzői döntés megváltoztatása érdekében benyújtott keresetlevelek száma ugyanakkor növekedett, ezt gyakorlati jogalkalmazók eltérő magyarázatokkal kísérték, tudományos alapja nincsen, de két fő tényezőhöz kötötték a mindennapokban jegyzői birtokvédelemmel foglalkozók: az új kormányrendelet hatálybalépésével csökkent az ügyintézési határidő 21 napról 15-re. Kérdéses, hogy a 15 nap mire elegendő, főként akkor, ha a birtokháborítás tárgya ingatlan és helyszíni szemle is szükségessé válik, azonban idézésre már nincs lehetőség, így ha a kérelemben nincs megjelölve a birtokháborító fél telefonszáma és az érintett nem együttműködő egy értesítés alapján a részvétel kapcsán, a helyszíni szemle kiírása ezen feltételek hiányában gyakorlatilag kudarcra van ítélve. Szemle nélkül, pusztán egy kérelemre és az arra érkező nyilatkozatra alapozott döntés (amelyre a 15 nap valóságosan lehetőséget ad, ez fér bele) nem túl megalapozott határozatok megszületését segíti elő.
A másik érv a gyakorlati jogalkalmazók tarsolyában a megnövekedett keresetlevélszámra, hogy az új birtokvédelmi kormányrendeletből eltűnt az egyezségkötési lehetőség, vagyis a felek akaratát a bizonyítás körében csak nyilatkozataik és bizonyítékaik alapján lehet figyelembe venni, tehát akármennyire magánjogi jogvitát próbál megoldani a jegyző közigazgatási eljárási szabályok mentén, döntése szükségszerűen egy rákényszerített akarat a kötelezettre.
A 15 napos ügyintézési határidő a benyújtott kérelemszám csökkenése mellett az elutasító döntések számának kisebb csökkenésével is járt, de ez arányos a kérelemszámmal, tehát a korábban fejtegetett birtokvédelmi köntösbe csomagolt egyéb ügytípusok benyújtása az új jogszabály hatálybalépése után sem változott.
A Miniszterelnökség 2015-ben módszertani útmutatóval segítette a jegyzői birtokvédelmi jogalkalmazókat, melyben az egyezségkötés hiányára például úgy reflektált, hogy amennyiben valamelyik fél részéről mégis lenne hajlandóság egyezséget kötni, vagy esetleg egy egyezségtervezetet nyújtana be valamelyikük, úgy azt a bizonyítás körében lehet értékelni.
A korábbi jogszabályhoz képest a magánjogi jogvita mint tipizálás ott kapott erős támadást, hogy a birtokvédelmi kérelem nem visszavonható, tehát abszurd helyzetben valakinek az akarata ellenére is le lehet folytatni egy eljárást: a kérelmező nem az ügy ura többé, visszavonási szándékát az útmutató szerint szintén a bizonyítás körében lehet figyelembe venni. De ez nem kötelező, tehát visszavonási szándéka után is kézhez kaphat egy olyan döntést, amelyre neki már nincs szüksége, sőt további szomszédkonfliktusokat is generálhat. Feltehetően ez is súlyosan ütközik az alapelvekbe.
Az 1964-es birtokvédelmi kézikönyvvel együtt jutottunk hozzá antikváriumban az 1982-ben az Igazságügyi Minisztérium által kiadott Birtokvédelmi Módszertani Útmutatóhoz. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy jogszabálymódosítás nélkül mi indokolta pont 1982-ben, hogy a minisztérium ilyen kiadvánnyal segítse a jogalkalmazók munkáját. Mint a kiadvány előszavából kiderül, a legtöbb perszámmal rendelkező ügytípusokban készítettek útmutatókat, és a birtokvédelmi témát egyedül a közös tulajdon megosztásával kapcsolatos és általában a tulajdoni perek előzték csak meg - beszédes harmadik helyezés ez a birtokvédelem szakterületének.
A hatályos kormányrendelet alapelveinek áttekintése alapján egyértelmű végre, hogy mi a jegyzői birtokvédelmi eljárás és ügy legfőbb jellemzője: felek közötti magánjogi jogvita közigazgatási eljárási szabályok szerint megoldva. Közigazgatási szabályokat mondhatunk már közigazgatási hatósági szabályok helyett, hiszen a hatályos kormányrendelet az alapeljárás vonatkozásában semmilyen hatósági eszközt nem ismer: nincs idézés, hiánypótlás, rendbírság stb. A klasszikus ügyfél-állam alá-fölérendeltségi jogviszonya helyett két egyenrangú, egymás mellé rendelt fél jogvitájában egy kívülálló harmadik, a jegyző dönt, a közigazgatási eljárási szabályok többsége - az alapeljárásban mindenképpen - hajaz a polgári per szabályaira. Az alá-fölérendeltségi jogviszony az állami kényszerhatalom alkalmazásának lehetőségével az alapeljáráson túl az önkéntes teljesítés hiányában elrendelt végrehajtási eljárásban jelenik meg, ott már bőséges hatósági eszköztárral támogatva.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
