Gál Gyula[1]: A fejedelem légijoga (JURA, 2003/1., 72-78. o.)

1. Dankó volt-e Dancko?

Múlt év nyarán Benkő Marietta, a Kölni Egyetem Légijogi és Világűrjogi Intézetének munkatársa egy 1687-ben megjelent német doktori disszertáció hasonmáskiadását juttatta el hozzám. Két okból: a rendkívül érdekes munka ismeretei szerint a legrégibb légijogi tanulmány, és szerzője bizonyos Johannes Stephanus Dancko. A légijog nemzetközi tekintélyű művelője[1] a névből és a disszertáció több magyar vonatkozásából feltételezte, hogy a szerző magyar volt, neve eredetileg Dankó. Ezt a feltevést itthon szorgos kutatással sem lehetett igazolni.[2] Benkő Mariettának - ha negatív értelemben is - több szerencséje volt a német forrásokkal. Néhány adatot egy olyan Drezdában, 1750-ben megjelent enciklopédiában talált, amely ambiciózus címe szerint az összes, "a világ kezdetétől mindmáig" élt és magát ismertté tett fi- és nőnemű tudós adatait tartalmazza.[3] Eszerint Johann Stephan Dancko Németországban, Zerbstben született, így Magyarországról elszármazása kizárható. Mindemellett a disszertáció múlt évi latin-német kiadása[4] után megjelenő latin-angol változat előszavában Benkő Marietta Dancko magyar származásának valószínűségére utal: "to all probability Dancko was of Hungarian origin".[5] Ha a "minden valószínűség" helyett szerényebben a "feltehetőleg" kifejezést használjuk, eleget teszünk jogos gyanúnknak, hogy Dancko valamely őse Dankó volt.

A munka külső megjelenésében nem tér el a kor hasonló kiadványaitól. A címlap barokkos cikornyáival sem, amelyek szerint J. S. Dancko "De jure principis aereo"; a fejedelem légijogáról írt disszertációjának vitája az Universitas Viadrina (Oderai Egyetem)[6] jogi fakultásának aulájában Samuel Stryck dékán elnökletével 1687 októberében tartatik. A disszertáns pedig "servest-anhaltinus" (anhaltzerbsti) ügyvéd a zerbsti udvar szolgálatában.[7]

A számozatlan, 38 oldal terjedelmű munka előszóból és öt fejezetből áll. Az előszó és az első fejezet (de jure principis in genere) fogalmakat tisztáz és megindokolja, miért és hogyan terjed a fejedelem főhatalma a levegőre. "A következőkből kitűnik - ígéri a szerző -, miként irányul a fejedelem légijoga a szükséges, majd a hasznos, végül a kellemes dolgokra." A disszertáció fejezetei az alábbi kérdésekkel foglalkoznak.

A fejedelem joga az élet védelmére - ad vitam conservandam (II), fejedelmi palota építéséhez - ad palatium extrudendum (III), a légijog alkalmazása az államkincstár gyarapítására - ad augendum aerarium (IV), a fejedelem kedvteléseinek szolgálatára - ad capiendam delectationem (V).

A tárgyalás módja, stílusa jellemző a disszertáció korának tudományosságára. Törekvés minél szélesebb ismeretanyag bizonyítására történelmi példákkal, különböző jogrendszerekre utalással, a klasszikus irodalomból és a kor szaktekintélyeitől vett idézetekkel. Mai fogalmak szerint Dancko írása összehasonlító jogi tanulmány is lehetne - a német, az angol, az olasz, a spanyol és a magyar jogintézmények egybevetésével. Ugyancsak mai terminológiával a környezetvédelemtől a büntetés-végrehajtásig terjedő - ha úgy tetszik, csapongó - anyagot a fejedelmi légijog elmélete foglalja egységbe.

2. A fejedelmi "suprema potestas"

Dancko érvelése és retorikája, anélkül hogy Hobbes művét idézné, a fejedelmi főhatalomnak a Leviathanban[8] megfogalmazott felfogását tükrözi: az ember a "bellum omnium contra omnes" állapotából úgy emelkedhet ki, hogy az életén kívül minden természetes jogát és szabadságát a szuverénre, a fejedelemre ruházza, aki jogalkotó, akitől minden hatáskör származik. Szabadság ott van, ahol a jog hallgat, mert a fejedelmi bölcsesség e terület szabályozását nem tartotta szükségesnek. A disszertáció negyven évvel azután született, hogy a westfáliai béke a német tartományok fejedelmeinek területi szuverenitását megerősítette. Ez a "superioritas territorialis" - Landeshoheit a Birodalmon belül több száz fejedelem számára olyan abszolút hatalmat jelentett, mintha császárok lettek volna tartományukban.[9] Anhalt-Zerbst egyike volt ezeknek, élén Prinz

- 72/73 -

Dancko művének címlapja

- 73/74 -

Victor Amadeusszal, Dancko "legkegyelmesebb urával" (dominus clementissimus).

Ő is egyike az alattvalóknak, akikről gondoskodás ugyancsak a fejedelmi szuverenitás része. Mint az előszóban olvassuk, a fejedelem hordozza annak terhét, hogy semmit sem hagyhat gyógyír nélkül, ami a polgári közösség kötelékét (vinculum societatis civilis) károsítja. Az uralkodó gondoskodó figyelme nemcsak a polgárok földjére, de a tengerre és folyókra, sőt magára a levegőre is kiterjed. A levegő ugyanis megőriz és táplál mindeneket. Következésképpen a fejedelemnek törvények útján kell biztosítania, hogy a levegő ellen semmi se követtessék el, ami annak éltető hatását lerontja, vagy kellemességétől megfoszt másokat.

Témaválasztása ezzel az alaptétellel függ össze: miután ugyanezen az egyetemen egykori "contuberniálisa", C. E. Baumeister a "fejedelem földalatti jogáról" (de jure principis subterraneo) disszertált, úgy vélte, helyes volna megvizsgálni, nem lehetne-e különleges fejedelmi jogokat a levegőre is vonatkoztatni. Fejedelemnek azt a "nyilvános személyt" tekinti, akinek a kezében egy állam feletti legfőbb hatalom nyugszik.[10]

Fejedelem nemcsak a "legszentségesebb" császár (sacratissimus Imperator - allerdurchlauchtigster Fürst), de Fürst, a birodalom bármilyen címet viselő ura, választófejedelem, herceg, gróf, aki tartományában az őt megillető területi főhatalmat gyakorolja és alattvalói üdvét szolgálja.

Amikor a jogot Grotius nyomán (I. k. I.4.) erkölcsi hatalomként definiálja, ez alatt nyilvánvalóan nem az alattvalók alanyi jogait, hanem a fejedelem cselekvési szabadságát (facultas) érti. Ide tartozik a jus aereum, a légijog, ami a levegőre vonatkozik, mindarra, ami benne van vagy vele összefügg. "Hogy mi a levegő és hogyan lehet azt leírni - azt a természettudósokra bízom" - írja.

A levegőre is kiterjedő fejedelmi suprema potestas alátámasztására a mai olvasó számára groteszk érveket is alkalmaz. Például hogy Pál apostol az ördögöt, akinek hatalma van a levegőégen, fejedelemnek nevezi. (Ephesosi lev. II.2) Ez azonban nem kizárólagos tulajdon, hanem olyan zsarnoki hatalom, amit Isten segedelmével gyakorol. Vannak, akik Szent Pál szavait másként értelmezik, ennek eldöntését azonban a teológusokra bízza. Általánosan elfogadott véleménynek tekinti, hogy Isten a földkerekség, a világmindenség kicsiny része feletti uralmat a fejedelemre mint helyettesére bízta, s ez az uralom mindenre kiterjed, ami az államra vonatkozik. Mindemellett a nép az egykori lex regia szerint is minden jogát a fejedelemre ruházta, ezért abból kell kiindulni, hogy minden, ami a levegővel kapcsolatban külön hasznot (utilitas specialis) jelent, a fejedelemé.

Itt találjuk a disszertáció egyik magyar vonatkozását. Dancko ugyanis feltételezi, hogy a koronázási szertartás egyik eleme a magyar királynak a levegő feletti uralmát szimbolizálja: "Úgy látszik, a levegő feletti uralomra vonatkoztatható Magyarország királyainak szokása (mos), hogy a koronázási aktus során Szent László kardjával a világ négy tája felé a levegőbe suhintanak."

Mindezekből levonja a következtetést: a fejedelemnek tulajdonítható a levegőre vonatkozó ama jog, amit helyesen neveznek légijognak.[11]

3. Éltető levegő

A levegő mindenkinek közös java, nincs semmi, ami közösebb vagy szükségesebb volna a létfenntartáshoz, mint a légzés. Mégis a fejedelem az, aki a levegő korlátlan használatának és élvezetének hatalmával rendelkezik, éspedig neki tetsző mértékben, amikor és ahol kedve tartja. Alattvalói hasonló jogát a szuverén korlátozhatja, végső esetben elvonhatja.

Dancko a disszertáció II. fejezetében a legkülönbözőbb jogintézményeket sorolja a légijoghoz, amelyek a környezetvédelemhez fűződnek, vagy kapcsolatukat a "jus aereumhoz" egyszerűen abban látja, hogy a levegő a fejedelem és az alattvaló létfeltétele. Kiváltképp a fejedelem joga székhelyét úgy megválasztani, hogy tiszta levegőben éljen. "Ez vonatkozik a levegőváltozásra, ami mindenki előtt megilleti a fejedelmet, amit vállalnia kell, hogy életét így mentse". Leplezetlen malíciával jegyzi meg: ha egy püspöknek a levegő kedvezőtlen temperatúrája jogalapul szolgálhat rezidenciájának változtatására, mennél inkább megilleti ez a fejedelmet "cujus vita multis est utilis" akinek az élete sokak hasznára van. De a disputára szánt captatio benevolentiae lehetett az is, amit az egyetemekről ír: "az egyetemek rendkívüli kiváltságot élveznek. Ha ugyanis pestis vagy más járvány az akadémiákra kijelölt helyükön túlságos veszélyt kezd jelenteni, a fejedelem el szokta rendelni, hogy a tudós testület más helyre költözzék. A levegő gyógyító ereje így nagy segítségére lesz a testnek, de csodás módon kedvez az okos gondolkodásnak is. Emellett az egyetemek nem lehetnek a test kínzókamrái, hanem mind a test, mind a szellem elíziumi mezejének kell lenniük."

A fejedelem alattvalói levegőhasználatát indirekt módon korlátozza, amikor nem engedi, hogy hazájukat akadálytalanul elhagyják, mert a levegő másutt egészségesebb. Dancko szerint a magánérdek sem kíván mást. Az a fa, amit többször átplántálnak, el fog száradni. A zsarnoki Oroszország fejedelmei ezt egyszerűen oldják meg. Nem tűrik, hogy alattvalóik - követeiket kivéve - területüket elhagyják. A fejedelem területi főhatalmából következik, hogy a kivándorlótól ingói tized- vagy huszadrészének otthagyását követelhetik. Anhalt egyéb tartományaival szemben a zerbsti fejedelem nem él az "Abzug,

- 74/75 -

Nachsteuer"-szedésnek e jogával. Zerbsti polgárok tehermentesen választhatnak idegen levegőt.[12] A fejedelem az alattvalót a levegő szabad használatától átvitt és valós értelemben is megfoszthatja a kiközösítéssel. A birodalmi átok (Reichsacht) alatt álló "vogelfrei" ember ugyan tovább lélegezhet, de állandó rettegésben.[13]

A légijoghoz sorolja Dancko a fejedelem jogát, hogy büntető hatalmánál fogva az alattvalótól a levegő részbeni vagy teljes használatát megvonja. Előző esetben a delinquens őrizetben van, vagy börtönbüntetést szenved. Kriminalisták ugyan tűrhető, elviselhető tömlöcöket követelnek, amelyben az elitélt élni és a levegőt élvezni tudja. Németországban mégis ezek általában "subterraneus, horribilis, male olens" - föld alatti, szörnyűséges, bűzös helyek. Második esetben az elítélt tolvaj a levegőtől teljesen, kötél által foszttatik meg, vagy az apa- és gyermekgyilkos a bőrzsákban, amelybe varrva vízbe dobják.[14] Számára az is a légijoghoz tartozik, hogy a vesztőhelyeket a városon kívül kell létesíteni, és a kivégzettek holttestét, ahelyett, hogy hollók martalékául a levegőt szennyeznék, igen hamar el kell temetni.[15]

A disszertáció egész sor olyan hétköznapibb környezetvédelmi tilalomról is szól, amelynek érvényesítése a fejedelem légijogához tartozik. Így joga megtiltani, hogy a levegőt szennyező anyagokat - a disszertáció nevén nevezi őket - a nyílt utcára vagy köztérre öntsenek. Tímárok, szűcsök, hentesek, mészárosok iparukat a városok szélén űzhetik. A halottakat a lehető leggyorsabban el kell temetni. Járványok idején az alattvalók a fertőzött levegőt nem cserélhetik fel egészségessel úgy, hogy lakhelyüket elhagyva más helység levegőjét fertőzzék meg. Megannyi korlátozás, ami ma a közegészségügy és környezetvédelem körébe tartozik, és nem a mai légijog része.

4. Fejedelmi paloták - Usque ad coelum

"Egyedül a fejedelem nagyobb, mint a törvények, különösen pedig az a joga, hogy az égig építsen, nem ismer határokat (in coelum usque aedificandi facultas). A fejedelmi palotaépítés és a fejedelmi légijog összefüggése Dancko számára ebből a suprema potestasból következik. Úgy, ahogy az uralkodói hatalom mindenki másé felett áll, illő hogy a fejedelem háza is minden más épület fölé emelkedjék. Így annak nem szükségleteihez és kényelméhez kell igazodnia, hanem külső pompájával is a csak őt illető hatalmi állást kell kifejeznie. Ebből következik, hogy a palotát hegytetőre vagy valamely magaslatra építik. Olyan helyre, ahol a fejedelem a levegő tisztaságát (äeris salubritas) is élvezheti. Dancko ezúttal sem mulasztja el az egyetemek fontosságát hangsúlyozni: a frankfurti egyetemnek ezt a helyet, miként I. Miksa császár és II. Gyula pápa kiváltságleveléből kitűnik, éppen az itt uralkodó egészséges levegőre tekintettel jelölték ki!

A kiemelkedő helyen épült palota a fejedelem biztonságát is szolgálja. Ha például a városban járvány vagy tűzvész pusztít (amiért nem építhetők hozzá magánházak), zavargás törne ki vagy ellenség támadna. A palota a város fölött a fejedelem, Isten helyettese (vicarius Dei) felsőbbségét nagyszerű módon fejezi ki és alattvalói tiszteletét követeli. Feltehető a kérdés: illő-e, ha a fejedelem csak pompára törekedve a bábeli toronyhoz hasonlóan égre törő palotát épít? Válasza: nincs törvény, amely ennek útjában állna - államtudományi művek azonban arra intenek, hogy a palotaépítésnek is ésszerű határa van, nem utolsósorban az alattvalókat sújtó terhek miatt.

"A fejedelem abszolút és korlátlan joga alattvalói egészen más és korlátozott lehetőségéből (potentia) következik" Hogy a disszertáció vitájának tudós résztvevői feltették-e a kérdést: ez a tétel hogyan értendő, nem tudhatjuk. Abból amit "ad illustrandum" közöl, úgy tűnik, az alattvaló jogát is elismeri a földje feletti levegőre: "cujus est solum, illi quoque usque ad coelum esse debet äer." Ez a Dancko korában eredeti civiljogi értelmében alkalmazott tétel a római jogi paradigmákkal egyébként is előszeretettel élő nemzetközi jogban évszázadok múlva a végtelen légtér elméletét fogja jellemezni.[16] Az alattvalót is megillető jog a levegőre azonban korlátozott. A fejedelmi hatalomnak egészében és egyenként minden, így az építkezés is alá van vetve. Ebből kiindulva Dancko számos fejedelmi rendelkezést idéz az ókortól saját koráig. Olyanokat, amelyek ma nem a légijog, hanem az építésügyi és építésrendészeti szabályozások ismert elemei.

Már Augustus császár is - írja - 70 láb magasságig engedett építkezni. A legújabb korban is érvényesülő hasonló korlátozások az alattvalókat is óvják attól, hogy nagyravágyásuk anyagi vesztüket okozza. A müncheni szenátus határozata szerint az épületek szimmetriáját meg kell őrizni. Ez kötelező Breslauban és különösen a belga városokban. A szász jog tiltja tornyok építését.[17] Kolostorok és iskolák közelében tilos épületeket emelni. Ilyen és hasonló korlátozásokhoz járul a fejedelem joga magánházak lebontására, ha az építtető túllépte a megengedett magasságot, vagy a ház a város ékességének, kellemességének és szépségének sérelmére (contra ornatum, commodum ac decoram faciem civitatis) engedély nélkül épül (!)

A disszertáció az épületek olyan elemével is foglalkozik, amelynek funkciója a levegőhöz fűződik: a szélkakassal. "Tornyok csúcsára érckakast állítanak, hogy a levegő és szelek hírnöke legyen". Sokan szimbolikus jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy erre éppen a kakas szolgál. Mások puszta díszítő elemnek

- 75/76 -

tekintik. Erre magyar példát, a győri vaskakas történetét idézi: "A törökök Győr városában, amikor az a múlt században kezükön volt, a vízikapu fölé érckakast helyeztek a következő felirattal: »Győr akkor lesz újra a keresztényeké, ha ez a kakas kukorékolni fog.« Ez az orákulum mégis becsapta őket, és báró Schwartzenberg, a kiváló hadvezér, 1598 március 29-én Győr városát ismét visszavette a keresztényeknek. A kakas ugyan jót tett volna velük, ha megszólal, felébreszti és figyelmezteti őket a váratlan támadásra."[18] Dancko úgy véli, hogy a tornyok kakasai bennünket: tanárt és tanítványt (docentes pariter ac discentes) intenek a szellem éberségére.

5. Fejedelmi légijog - haszon és kedvtelés

"Fejedelmeknek és királyoknak bizonyos mértékű vagyont kell biztosítani, hogy méltóságukat fenntarthassák - figyelmeztet a páratlan férfiú: Grotius" (I. k. 8.5) "Hogy erre a célra adózzunk, becsületbeli dolog és lelkiismereti kötelesség - miként az Apostol is hirdeti." (Pál római lev. 13, 3-4-6) Dancko így Grotiusra és a Bibliára hivatkozva vezeti be fejtegetéseit disszertációja IV. fejezetében arról, hogy a légijognak is van köze az államháztartás gyarapításához (fisci augmentum in aere) és azokhoz a költségekhez, amelyeket a fejedelem naponta nagy számban teljesít. Mindez pedig a fejedelemnek a levegő feletti jogain és hatalmán keresztül is megvalósul. Így jellegzetesen "légből kapott" jövedelem a szélmalmok engedélyezéséből eredő fejedelmi bevétel. Senki sem építhet ilyen malmot (molendinum pneumaticum) - anélkül, hogy a levegőt erre a célra a fejedelemtől ne bérelte volna.

A levegőhöz fűződő bevételi forrás a "jus aucupii", (Vogelfangs-Recht) a madárfogás gyakorlása. A Dancko által fentebb idézett tétel Grotius művében a következő cím alatt olvasható: "Nem ellenkezik a jus gentiummal az az elv, hogy a vadállatok a királyok tulajdonai". A disszertáció fordítva állítja, hogy a madarak, amelyek az égen, azaz a levegőben születnek (quae in coelo h. e. aere nascuntur) a jus gentium szerint szabadok, azaz res nulliusnak volnának tekintendők, így ezeken a madarász, a "Vogelfänger" eredeti tulajdont szerezne. A német közjogi szokás (usus Juris Publici Germaniae) a madárfogást mégis királyi privilégiumnak tekinti, regáliának minősíti. Ez Dancko szerint nyilvánvalóan a fejedelmi légijogból következik, s ezt mint számos más hasonlót "vitathatatlannak" tartja.

A Teremtő Isten ugyan az embernek mondta: uralkodjatok az égnek repdeső madarain, (Mózes I. k. 1.28) de ezzel privilégiumot adott, nem praeceptumot, parancsot arra, hogy fogja be őket. Legyen bár a szabad madárfogás a természetjog része, a polgári törvény korlátozhatja vagy tilthatja azt, ami a természetnél fogva szabad. Érveléséhez ismét Grotiust hívja segítségül, aki szerint az, aki a föld és vizek felett főhatalommal rendelkezik, saját törvényével megtilthatja vadállatok, halak és madarak fogását és az ilyen módon való tulajdonszerzést.

A disszertáció utolsó (V.) fejezetét Dancko olyan kedvteléseknek szenteli, amelyek szerinte a fejedelmet légijogánál fogva illetik meg. Indoklásában ismét csak az alattvaló szólal meg: "Mivel a fejedelemre éjjel és nappal végtelen sok teher nehezedik, a felüdülés többféle módjával szabadul egy időre terheitől." Ilyennek tartja a solymászatot, amit főként Németország fejedelmei élveznek. Kiváltképp "legfelségesebb Lipót császárunk Laxenburgban." Különösen költséges szórakozás ez, de amibe kerül, szerfelett jelentéktelen viszonzás a fejedelem fáradozásaiért és gondjaiért, amelyekkel alattvalói üdvét szolgálja. Másik, a légijogot érintő fejedelmi kedvtelés a rakétákkal és mindenféle pirotechnikai eszközökkel rendezett tűzijáték (Raggeten und Feuerwerk). Másnak nincs megengedve, hogy egy pillanat alatt, sok ezer forintot haszontalanul bocsásson fel a levegőbe. Ésszerű dolog, hogy ezt magánemberek ne tehessék, mert azok így vagyonukat pazarolnák, és tűzvészeket okozhatnának.

6. Légijog vagy levegőjog?

Amikor Dancko természettudósokra bízza annak meghatározását, hogy mi a levegő, de még a disszertációban tárgyalt kérdésekkel is nyilvánvalóvá teszi, hogy nem a légtérre gondol, ami a légijoghoz tartozó mai tényállások színtere.

A légijog ma általánosan elfogadott, általam is vallott definíciója[19] a légi közlekedés, általában a repülés jogát jelenti, kizárva abból az ugyancsak a levegőt érintő egyéb kérdések, így pl. a környezetvédelem vagy távközlés szabályozását. Felmerül a kérdés, jogunk van-e Johann Stephan Dancko "jus aereumát" a légijogi irodalom általunk ismert első művének tekinteni. Véleményem szerint egyértelműen igen.

A Dancko által is sokszor idézett Grotius 1625-ben a levegővel kapcsolatban figyelemre méltó megállapítást tett: "A tenger olyan nagy kiterjedésű, hogy minden nép számára elegendő, bármire kívánják is használni: víznyerésre, halászatra, hajózásra. Ugyanezt kell mondani a levegőről, ha lehetséges volna annak olyan használata, amelyhez a föld használatára nem volna szükség."[20] A nemzetközi jog atyja ezzel a "mare liberumhoz" mintegy megelőlegezte a szabad levegő elméletét, amellyel a légijogi gondolkodás a gépi repülés megvalósulásával együtt indult.[21] Pufendorf 1744-ben úgy vélte, hogy az ember csak addig gyakorolhat uralmat a levegőben, ameddig a földön állva elér, mivel a földtől elválva nem tud létezni.[22]

A Montgolfier-féle hőléggömb száz évvel a disszer-

- 76/77 -

táció után emelkedett a levegőbe, a repülőgép jó kétszáz év múlva. 1687-ben így a levegőnek csak olyan használata lehetett a jogtudomány tárgya, "amelyhez a föld használatára volt szükség." Dancko disszertációja erről szól. A fejedelmi főhatalom keretébe ágyazva korának légijogát vázolta, disszertációja így joggal tekinthető a légijogi irodalom úttörő írásának.

A disszertáció zárszavában Dancko az olvasóhoz fordul: "Itt nem érveim, hanem időm fogytán kell befejeznem, mert elismerem, hogy sok mást fűzhettem volna tárgyamhoz és azt, amit gyors tollal papírra vetettem, sokkal több, különösen a közjog tudósaitól vett példával lehetett volna megvilágítanom. A

A mű zárszava

- 77/78 -

sors azonban a feladathoz szükséges időt nem engedte nekem. Ezért bízom abban, hogy disszertációm jóakaratú olvasója annak nem csak rövidségét, de módszerét, nyelvezetét, az egészet helyesnek és jónak fogja találni."

A légijog művelője a huszonegyedik században csak jóakaratú olvasója lehet egy korának minden jegyét magán viselő úttörő kísérletnek. Ha háromszáz év múlva lesz, akit érdekel a légijog mai irodalma, mi is csak azt kérhetjük: legyen írásaink ilyen jóakaratú, korunk feltételeit megértő és méltányló olvasója! ■

JEGYZETEK

[1] Benkő Marietta (Szül. Budapest 1948) Németországban él 1957 óta. (Bizonyára egyetért azzal, hogy nem "a magyar származású Marietta Benkö"-nek nevezem.) Ügyvéd, a Kölni Egyetem Légi- és Világűrjogi Intézetének munkatársa. A Zeitschrift für Luft- und Weltraumrecht főszerkesztője. K.-H. Böckstiegel professzorral együtt kiadja a Space Law Basic Documents c. nagyjelentőségű világűrjogi szabálygyűjteményt. Szerkesztője az Utrecht Studies in Air and Space Law c. sorozatnak. 1980 óta az NSZK jogi tanácsadója az ENSZ Világűrbizottságában (UNCOPUOS). 1996-ban Szövetségi Érdemkereszttel tüntették ki. Jogirodalmi tevékenysége: több könyv, nagyszámú publikáció az összehasonlító jog, a légi- és világűrjog területén. A Nemzetközi Asztronautikai Akadémia r. tagja.

[2] Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára. XIV-XVII. század. Budapest 1993. 280 o. 31 Dankó nevű családra utal. Nagy Iván: Magyarorszag családai. A III. k. egyet említ. Adatot arra, hogy ezek valamely tagja német egyetemen tanult volna, találni nem lehetett.

[3] Christian Joercher Gottlieb: Allgemeines Gelehrten-Lexicon: Darinne die Gelehrten aller Stände sowohl mann als auch weiblichen Geschlechts, welche vom Anfange der Welt bis auf die ietzige Zeit gelebt, und sich der gelehrten Welt bekannt gemacht nach ihrer Geburt, Leben, merckwürdigen Geschichten, Absterben und Schrifften aus den glaubwürdigsten Scribenten in alphabetischer Ordnung beschrieben werden. 898-900. o.

[4] A disszertációra dr. A. Kadletz kölni ügyvéd talált utalásokat. Ennek nyomán a kölni intézet munkatársa, D. Digrell kutatta fel a kéziratot. A német fordítást Kertész Péter kölni zene- és latintanár készítette - magánkiadásban jelentették meg az intézet igazgatója, K.-H. Böckstiegel professzor 2001. évi nyugalomba vonulása alkalmából. V. ö. S. U. Reif: Tagungsbericht International Colloquium on Conclusions of "Project 2001". Zeitschrift für Luft- und Weltraumrecht 2001 (Jg. 50) Nr. 3. 421. o.

[5] A latin-angol kiadást dr. Schmidt-Tedd, a Német Légügyi és Űrhajózási Központ jogásza és Benkő Marietta szerkeszti.

[6] Az Universitas Viadrinát (Viadra=Oder, Viadrina=Odera-menti) 1506-ban alapították. 1811-ben a berlini egyetem alapításával szünt meg. Négy fakultásán fennállása alatt 55 000 hallgatója volt. Itt tanult Ulrich von Hutten, Thomas Münzer, Christian Thomasius, Wilhelm és Alexander von Humboldt, Heinrich von Kleist. A Viadrina 1991 óta ismét él Európa-Egyetemként, feladata a kelet-európai, főleg lengyel kapcsolatok ápolása.

[7] A disszertáció idején (1603-tól 1795-ig) Anhalt-Zerbst önálló hercegség volt Anhalton belül. Jogállása az 1806-ig Reichsgrundgesetz-nek számító westfáliai békén alapult. (II. Katalin cárnő - Sophie Friderieke von Anhalt-Zerbst zerbsti hercegnő volt).

[8] Leviathan or the Matter, Forme and Power of a Commonwealth Ecclesiasticall and Civil - London 1651

[9] Joh. Friedrich von Schulte: Lehrbuch der deutschen Reichs- und Rechtsgeschichte Stuttgart 1892. 312. o. "Quilibet status tantum potest in suo territorio, quantum imperator in imperio".

[10] In presenti vero disputatione princeps significat in genere personam publicam, penes quam summa in republica est potestas.

[11] Principi juste adscribi posse jus circa aerem, quod aereum recte appellatur.

[12] Wann einer aus der Stadt hinweg ziehet, so darf er keinen Abzug geben sondern nimmet das seine frey und unbeschweret hinweg.

[13] Németül idézi Carpcow-tól: Derowegen sein Leib und Leben wie eines Vogels in der Lufft jedermann gemein und in denselben Gerichten erlaubet wird dass er ohne alle Straffe entleibet und vom Leben zum Tode möge gebracht werden." Pr. Crim. P. III. Q 140. n. 132

[14] De suspendii justitia - az akasztás jogszerűségéről lopás esetére teológusok és jogászok vitáznak - jegyzi meg Dancko - ő azonban azt védhetőnek tartja (verum recte illam defendi posse statuo)

[15] Nem érdektelen, hogy Benedikt Carpcow a Dancko által idézett helyen (P. III. Q 137. n. 70.) ezt is megjegyzi: "Ad anatomiam quoque Medicis ob utilitatem publicam concedenda sunt." Rerum Criminalium Synopsis. Lipsiae 1703. 414. o.

[16] A Digestákban (VIII. 2.1) a közterület feletti égboltról olvasható: "coelum quod supra id solum intercedit, liberum esse debet." Accursius ehhez a "Glossa Ordinaria"-ban (1228) fűzte a Dancko által idézett tételt. Az űrkutatás kezdetén a világűrjogi szerzőket ebből kiindulva foglalkoztatta a "teljes és kizárólagos légi szuverenitás" (Chicagói szerződés 1. cikk) "ad infinitum" terjedésének kérdése. V.ö. J. C. Cooper: Roman Law and the Maxim "cujus est solum" in International Law. McGill Law Journal 1952. 23. o. W. Guldiman: Cujus est solum, ejus est usque ad coelum. Zeitschrift für Luftrecht, 1952. 213-233. o. H. D. Klein: Cujus est solum ejus est quousque tandem? Journal of Air Law and Commerce 1959. 237-254. o.

[17] "Man Sol auch keine Burg oder Stadt verfesten mit Blancken/noch mit Mauren, noch Berg noch Thürme bei Dörffer bauen

"[18] Gróf Hardegg 1594 szeptember 29-én adta át Szinán pasának Győr várát, ami életébe került. Dancko a csellel végrehajtott rajtaütésre céloz, amivel Schwartzenberg 1598. március 29-én visszafoglalta az erődítményt.

[19] A légijog azon jogszabályok összessége, amelyek a légtérnek és a Föld felszínének a légi közlekedés céljára használatával kapcsolatban államokon belül (állami légijog) és nemzetközi vonatkozásokban keletkeznek (nemzetközi légijog).

[20] Lib. II. Cap. 2,3. "...idem dicendum esset de aereo , si quis ejus usus esset posset, ad quem terrae usus non esset necessarius." De jure belli ac pacis libri tres. Amstelodami 1651. 105. o. A háború és béke jogáról. II. k. Bp. 1960. 33. o.

[21] Fauchille: Le domain aérien et le regime juridique des aérostats. ("l'air est libre") Revue générale de droit international publique 1901. 414-485. o.

[22] Sam. B. A. Pufendorf: De jure naturae et gentium libri octo. Francofurti et Lipsiae 1744. Tom. I. 540. o. "tamen cum in aere homini versari sit negatum, ita ut a terra sit disjunctus soli aeri innixus; ideo imperium in aerem exercere non potuit, nisi quousque qui in terra stant pertingere queant."