A szexuális tárgyú bűncselekmények mindig is jelentős társadalmi problémát jelentettek, azonban napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a nemi önrendelkezés megsértésével elkövetett deliktumok. Hogy egy hétköznapi példával éljek: az elmúlt egy évben rendszeres téma volt a sajtóban a szexuális zaklatás, vagy a nemi erőszak. A magyar és a nemzetközi sajtó is hangos volt a "metoo" kampánytól, amelynek keretében olyan nők szólaltak fel, akiket a magánéletükben, vagy a munkájuk során szexuális abúzus ért. Természetesen a szexuális zaklatás minden formája elítélendő, azonban sok esetben az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy a nemi önrendelkezést sértő cselekmények mikor minősülnek a büntetőjog által is büntetni rendelt cselekménynek, és melyek azok, amelyek csupán erkölcsileg elítélendők.
Sajnos az ilyen jellegű bűncselekmények nagy része sosem kerül a hatóságok elég, amelynek egyik oka a már fentiekben említett bizonytalanság abban a kérdésben, hogy mikor valósít meg a szexuális bántalmazó bűncselekményt, a másik ok pedig az áldozatban a sérelem hatására kialakult szégyenérzet, esetlegesen az elkövetőhöz fűződő érzelmi szál lehet. Utóbbira általában családon illetve házasságon belüli elkövetések során találhatunk példákat, amelyek azonban ugyanolyan súlyos bűncselekménynek minősülnek, mint a családi kapcsolatban nem álló személyek sérelmére elkövetett deliktumok. A nemi élet szabadsága, és a kényszermentesség elve minden embert megillető jog, amelynek megsértése mind házasságon belül, mind azon kívül büntetendő, tehát a törvény minden embert maximális védelemben részesíti, nemtől és családi állapottól függetlenül.
A szexuális önrendelkezés és a büntetőjog kapcsolatán keresztül szeretném bemutatni, hogy melyek azok a cselekmények, amelyeket a hatályos büntetőjogunk büntetni rendel, és melyek azok a korlátok, amelyek átlépése bűncselekménynek minősül még abban az esetben is, ha a sértett beleegyezett a szexuális cselekménybe.
Annak érdekében, hogy átfogó képet kaphassunk a nemi erkölcs elleni bűncselekmények jogi szabályozásáról, először szeretném bemutatni, hogy melyek azok a védendő értékek, amelyek a deliktumok során megsértésre kerülnek. Ezt követően a sértett beleegyezése nélkül megvalósuló, majd a sértett beleegyezésével elkövetett deliktumok, és azoknak a megvalósulási formái kerülnek bemutatásra. Az anyagi jogszabályok mellett fontos, hogy figyelmet fordítsunk az eljárásjogi szabályokra is, amelyek a sértettek jogainak minél gyakoribb és hatékonyabb érvényesítését kívánják elősegíteni, ezért a tanulmányom végén a hatályos és a júliusban hatályba lépő büntetőeljárási törvény rendelkezései kerülnek összevetésre.
Hatályos Büntető Törvénykönyvünk a "Nemi élet szabadsága, és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények" fejezetcím alatt foglalja össze a szexuális bűncselekmények tényállásait. Már a fejezet címéből is kitűnik - és arra a törvény miniszteri indokolása is rámutat -, hogy nem a nemi erkölcs védelme az elsődleges és egyetlen jogi tárgy, amelyet a jogalkotó védelemben részesít, hanem a nemi integritás, a nemi önrendelkezés és a nemi szabadság védelme is kiemelt jelentőséget kap. Míg a nemi erkölcs védelme a "köz" érdekét védi elsődlegesen, addig a többi jogi tárgy a "magánszférára", az egyén integritására helyezi a hangsúlyt.[2]
A nemi szabadság az embereket megillető szabadság szerves részét képezi, amely minden élő embert megillet, tehát gyermekeket, nőket és férfiakat egyaránt. A nemi élet szabadsága a nemek egyenjogúságán alapuló, feltétlen érvényesülést igénylő emberi jog.[3] A szexuális szabadságot tartalmilag három részjogosultságra bonthatjuk, amelyek közül bármelyiknek a megsértése a jogi tárgy, azaz a nemi önrendelkezés sérelmét jelenti:
1. az egyén szabadon választhatja meg nemi identitását;
2. szabadon gyakorolhatja a nemi identitásának megfelelő szexuális cselekményeket;
3. valamint a nemi cselekmények szituációs elemeiről is szabadon dönthet, így különösen mindenki maga dönthet a partnerválasztás kérdésében, valamint hogy partnerével hogyan és milyen nemi cselekményt folytasson.[4]
A nemi szabadság, vagy más szóval a szexuális önrendelkezés sérelme akkor valósul meg, ha valakit akarata ellenére, vagy akaratával ellentétesen vonnak be szexuális cselekmény végzésébe. A Btk. azonban olyan cselekményeket is bűncselekménynek minősít, amelyek során a szexuális cselekmények a sértett beleegyezésével történtek. Ilyen például a 198. §-ban található szexuális visszaélés, amely a gyermekek egészséges nemi és erkölcsi fejlődését helyezi a védelem középpontjába, vagy a 199. §-ban foglalt vérfertőzés, amely a nemi kapcsolatok-
- 315/316 -
nak a társadalomban kialakított rendjét, valamint a rokoni kapcsolatok tisztaságának megőrzését nevezi meg a bűncselekmény védett jogi tárgyaként.[5]
Ahogyan az a fentiekből látható, a szexuális bűncselekmények különböző jogi tárgyakat sérthetnek. Természetesen az elkövetési magatartás is bűncselekményenként változik, hiszen van, ahol a kényszerítés vagy a fenyegetés is tényállási elem, azonban azt kijelenthetjük, hogy valamennyi nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetési magatartásának középpontjában a szexuális cselekmény áll. A Btk. 459. § (1) bekezdés 27. pontja szerint "szexuális cselekmény: a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul."
Láthatjuk, hogy a jogalkotó nem határozta meg, hogy a szexuális cselekmény kik között jöhet létre, így bár a bírói gyakorlat töretlennek mutatkozott abban a kérdésben, hogy a közösülés különnemű személyek szexuális aktusa[6], azonban a törvényben meghatározott definíció az azonos neműek között létrejött szexuális cselekményeket is magában foglalja. A közösülés nem csak a különböző nemű személyek közötti aktusokat jelenti, hanem akár az orális, akár az anális közösülést is, függetlenül a partnerek nemiségétől.
Kiemelendő továbbá, hogy a törvény nem csak a közösülést rendeli büntetni, hanem minden olyan cselekményt, amely súlyosan szeméremsértőnek minősül, például más nemi szervének a megérintése, de az is, ha a tettes a saját nemi szervét érinti meg, vagy önkielégítést végez. A bírói gyakorlat szerint a női mell vagy fenék megfogása, vagy a csókolózás is szeméremsértő cselekmények, azonban nem minősülnek olyan mértékben súlyosnak, hogy szexuális cselekményt valósítsanak meg. Ilyen esetekben az elkövető a sértett emberi méltóságának megsértése miatt a Btk. 205. § (3) bekezdésében foglalt szeméremsértés miatt vonható felelősségre.[7] A fogalom másik fontos rendelkezése, hogy a cselekménynek a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmasnak kell lennie. A közösülés vagy a súlyosan szeméremsértő cselekmény megvalósulása esetén nincs relevanciája annak, hogy a sértett, a tettes, vagy egy harmadik személy szexuális vágyának felkeltésére, fenntartására, vagy kielégítésére irányul, bármelyik esetben megvalósul a szexuális cselekmény. Ezen fordulatnak abból a szempontból van kiemelkedő jelentősége, hogy ha a sértetten olyan cselekményt hajtanak végre, amely például a nemi szervei sértésével, bántalmazásával jár, azonban az elkövető célja nem a szexuális vágy felkeltése, hanem a sértettnek való fájdalomokozás, abban az esetben az elkövetőt nem a szexuális bűncselekmény miatt, hanem az élet és testi épség elleni bűncselekmények törvényi tényállásainak megfelelően kell felelősségre vonni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
