Hamza Gábor: Ismertetés egy ma már klasszikusnak számító osztrák római jogi tankönyvről* (JK, 2002/3., 150-152. o.)

A 2001-ben kilencedik, teljesen átdolgozott kiadásban megjelent római jogi tankönyv szerzői, Herbert Hausmaninger és Walter Selb bécsi professzorok - Walter Selb 1994-ben elhunyt - a munka előszavában rámutatnak az absztrakt jogszabályok mögött meghúzódó konkrét kazuisztika nagy jelentőségére. Feladatuknak tekintik azt, hogy a konkrét casusra vonatkozó jogi kérdéseket a megfelelő jogpolitikai perspektívában szemléltessék. Emellett a szerzők igen gyakran utalnak a római jogi megoldásoknak a modern joggal való párhuzamaira. Ebből is következik az, hogy egy alapjaiban véve úttörő jellegű munkáról van szó, amely az új, a Bécsi Egyetem 1999. június 16-án elfogadott jogi tantervi reformjára van tekintettel. A római jog, állapítják meg joggal a szerzők, nem valamiféle "antiquarisches Studium", hanem a modern joggal szerves kapcsolatban lévő tárgy. Említést érdemel, hogy a tankönyv új kiadásának előkészítésében komoly szerepet vállalt Richard Gamauf bécsi romanista is.

1. A tankönyv szerkezeti tagolódása hagyományos annyiban, hogy a történeti részt a személyi- és családi jog követi, majd pedig a dologi jog, kötelmi jog, öröklési jog és végül a perjog következik. Ez a struktúra nyilvánvalóan az institutio-rendszer követésén alapul. Egyfajta "crux interpretum" természetesen az, hogy didaktikai szempontból mennyire helyénvaló a "De actionibus" (Zivilprozessrecht) rész utolsóként történő tárgyalása. Hausmaninger professzor a szerzője a történeti résszel, a dologi joggal és az öröklési joggal foglalkozó fejezeteknek. Selb professzor - aki a tankönyv hetedik, 1994-ben megjelentetett kiadásától kezdve halála miatt már nem tudott az átdolgozásokban részt venni - szerzője a személyi és családi jogi, a kötelmi jogi és a perjogi fejezeteknek.

2. A történeti részben először is a periodizáció kérdését veti fel Hausmaninger professzor. Rámutat arra, hogy a korszakbeosztás alapját az alkotmányjogi, a politológiai és a társadalom-gazdaságtörténeti szemlélet egyaránt alkothatja. Az alkotmánytörténeti részben kiemelt szerepet kap a principátus - elsődlegesen az Augustus nevéhez kapcsolódó alkotmányreform - ismertetése. Összegzően megállapíthatjuk, hogy jól áttekinthető képet kap erről a kérdéskörről az olvasó. A "Jogi formák és jogi gondolkodás a XII táblás törvény korában" című fejezetben mindenekelőtt beható analízis tárgya több oldalról is ennek a "törvényműnek" a keletkezése. A szerző még arra is felhívja a figyelmet, hogy a XII táblás törvény "utóélete", utóhatása (Nachwirken) még a Kr. e. II. században is konkrét formában kimutatható. Ennek jele az, hogy Gaius hat kötetből álló kommentárt ír ehhez a törvényműhőz. Igen jónak tartjuk a XII táblás törvény általános jellemzését. Ugyancsak plauzibilis a hellén és a római per-rhetorika sajátosságainak összevetése. Egyfajta diszkrepancia mutatkozik - állapítja meg Hausmaninger - a Kr. e. I. századtól kezdve Rómában a jogászi szaktudomány és a peres ügyekben való jogi képviselet ellátása között. Jó példája ennek Aquilius Gallus, aki megtagadja azt, hogy mint jogász, tény-és bizonyítási kérdésekkel - ius in praxi - foglalkozzon. A "Nihil hoc ad ius, ad Ciceronem" igen szemléletes formában tükrözi ezt a sajátos magatartást. A jogtudomány ismertetése körében foglalkozik Hausmaninger a ius controversum kérdésével. Igen szemléletes példája ennek a iurisprudentiához kapcsolódó ius controversumnak a színlelt válással kapcsolatos, a D.24.1.64.-ben szereplő, több jogtudós-generáció által is elemzett tényállás. A szerző a iurisprudentia körében a római jog eme par excellence jelentőségű forrásának általános jellegű analízisét adja. Így foglalkozik a különböző jogtudósi responsumokban szereplő ún. Entscheidungsbegründunggal (deductio ad absurdum, analogia, bona fides, boni mores, utilitas, bonum commune stb.). Egyes jogtudósok előszeretettel hivatkoznak responsumaikban bizonyos érvekre. Iulianus például hajlik afelé, hogy lehetőség szerint az analógiára hivatkozzon, míg Celsusnál igen jelentős szerepet kap az argumentum ad absurdum. A munka jellegével áll összefüggésben nézetünk szerint az, hogy Hausmaninger különös figyelmet fordít - még mindig a iurisprudentia körében - az ún. Elementarlitaraturra. Ezen belül természetesen a gaiusi Institutiók szerkezetének elemzése igen részletes. A joganyag szisztematikus tagolása szempontjából a gaiusi Institutiók "beachtliche schöpferische Leistung" a szerző megállapítása szerint. Utal arra is, hogy Pomponius Enchiridiumából -amely szintén a Kr. e. II. század de-

- 150/151 -

rekán keletkezett - csak töredékek maradtak fenn. Ugyancsak Gaius korában keletkezett Florentinus Institutio-munkája (12 könyv). A késői klasszikusok közül Paulus és Ulpianus írtak Institutiókat (2-2 könyv terjedelemben illetve tagolásban), továbbá Callistratus (3 könyv terjedelemben) és Marcianus (16 könyv terjedelemben).

Külön fejezetben foglalkozik a szerző a posztklasszikus jogfejlődésben mutatkozó vulgarizmussal és klasszicizmussal, amelyet a iustinianusi kodifikáció ismertetése követ. Foglalkozik a kompiláció kifejezés jelentésével. A római jog továbbélésének kérdését a "Római jogtól az európai jogtudományig" című fejezet tárgyalja. Viszonylag részletesen elemzi a Glossa Ordinaria-t. Megállapítja, hogy a 96 940 glossza döntő többsége, 62 577 a Digesta-hoz kapcsolódik. Ez az alfejezet azonban viszonylag kis terjedelmű. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy önálló diszciplina, a magyar jogi felsőoktatásban sajnos "polgárjogot" eddig még nem nyert ún. "Privatrechtsgeschichte der Neuzeit" foglalkozik részletekbe menően - s nem pedig csupán az általános áttekintés szintjén - a római jog európai sorsával.

3. A személyi- és családi jogi rész felépítése lényegében véve hagyományos sémát követ. Igen szemléletesnek tartjuk azt, hogy a szerző helyenként - például a jogképesség kapcsán - konkrét formában is utal a modern jog megoldására - értelemszerűen az ABGB egyes paragrafusai jönnek figyelembe. A rabszolgaság intézménye igen differenciált analízis tárgya, ami jelentős mértékben megkönnyíti az ezzel az intézménnyel kapcsolatos információk elsajátítását. A jogi személy kérdését tárgyaló, igen jól áttekinthető fejezetben Walter Selb a lex collegii Lanuvini-t ismerteti a szemléltetés kedvéért.