A Magyarországgal szemben uniós beruházók által, illetve magyar beruházók által más tagállamokkal szemben megindított vagy fenyegető beruházásvédelmi választottbírósági eljárások száma nem elhanyagolható. Közvetlenül érinthet minket tehát az, hogy az Európai Unió - míg harmadik országokkal szemben a beruházásvédemi választottbírósági szabályokra is kiterjedő szabadkereskedelmi egyezmények megkötésére törekszik - az Unión belüli beruházóvédelmi választottbíráskodással szemben újult erővel lép fel. Ennek értékeléséhez tekinti át az írás a Bizottság korábbi valamint tervezett lépéseit és ezek jogpolitikai hátterét.
A nemzetközi beruházásvédelmi jog alapvető jogintézményei a kétoldalú beruházásvédelmi egyezmények ("kétoldalú egyezmény").[1] A Kétoldalú egyezményben[2] egyrészt a fogadó állam anyagi jogokat biztosít a területén megvalósított beruházásokkal kapcsolatban a másik fél területén honos beruházók részére,[3] másrészt aláveti magát választottbíráskodásnak ezen jogok megsértése esetére. A választottbírósági eljárást tehát közvetlenül az egyik részes államban honos beruházó jogosult kezdeményezni a fogadó álammal szemben, a fogadó állam területén megvalósított beruházásaival kapcsolatos jogok megsértése esetén.[4] A világszerte hatályban levő több mint 3000 kétoldalú egyezmény közül mintegy 1000 kétoldalú egyezmény EU tagországok és harmadik országok között ("Unión kívüli kétoldalú egyezmény") jött létre, kb. 190 pedig EU tagországok között ("Unión belüli kétoldalú egyezmény"). Jelen cikk témája ez utóbbiak összeegyeztethetősége az EU joggal.
Az Unión belüli kétoldalú egyezményeknek a jelentős részét az 1990-es években kötöttek, az EU akkori tagállamai és a 2004-ben, illetve azt követően csatlakozott közép és dél-európai államok. A Bizottság 2006 óta folyamatosan szorgalmazza az Unión belüli kétoldalú egyezmények felszámolását, azon az alapon, hogy az EU jog elsőbbséget kell, hogy élvezzen az Unión belüli kétoldalú egyezményekkel szemben.[5] Nem függetlenül a Bizottság törekvésétől, Írország és Olaszország 2012-ben, illetve 2013-ban felmondta Unión belüli kétoldalú egyezményeit; a többi 26 tagállam azonban erre nem volt hajlandó.
A párbeszéd mellett azonban a Bizottság agresszívebb intézkedéseket is tesz. Egyrészt, a Bizottság aktívan beavatkozik egyes Unión belüli kétoldalú egyezmények alapján folyó beruházásvédelmi választottbírósági eljárásokba ("Unión belüli beruházásvédelmi választottbírósági eljárás") a beruházó keresetének elutasítása és az eljárások megszüntetése érdekében. Másrészt, a Bizottság legalább egy alkalommal fellépett egy Unión belüli beruházásvédelmi választottbírósági eljárásban hozott ítélet ("Unión belüli beruházásvédelmi választottbírósági ítélet") teljesítésével szemben, azon az alapon, hogy az tiltott állami támogatásnak minősül. Végül harmadrészt, a Bizottság a közelmúltban bejelentette, hogy kötelezettségszegési eljárást fog kezdeményezni öt EU tagállammal szemben, hogy kikényszerítse az Unión belüli kétoldalú egyezményeik megszüntetését és ezzel vonatkozásukban az Unión belüli beruházásvédelmi választottbíráskodás felszámolását.[6]
Jelen cikk témája az Unión belüli kétoldalú egyezmények ügye, ezért az Unión kívüli kétoldalú egyezményekkel kapcsolatos kérdésekre nem térek ki.[7] Releváns azonban, hogy egyes Unión kívüli kétoldalú egyezmények bizonyos rendelkezéseit 2009-ben az EU joggal összeegyeztethetetlennek találta az Európai Unió Bírósága ("EUB") az Ausztriával, Svédországgal és Finnországgal és szemben indított kötelezettségszegési eljárásokban.[8]
Az ügyek hátterét a szeptember 11-i terrortámadásokkal kapcsolatban elrendelt nemzetközi pénzügyi szankciók jelentették. A Bizottság álláspontja szerint a szóban forgó Unión kívüli kétoldalú egyezmények tőkeátutalások szabadságára vonatkozó rendelkezései összeegyeztethetetlenek voltak azokkal az EU jogi szabályokkal, amelyek felhatalmazták a Bizottságot pénzügyi szankciók alkalmazására, illetve az ENSZ által előírt pénzügyi szankciók implementálására.[9]
Ezekben az ügyekben az EUB két szempontból is jelentősen kiterjesztette korábbi gyakorlatát. Egyrészt az EUMSz. 351. cikke vonatkozásában a tagállamok között a csatlakozást megelőzően létrejött kétoldalú egyezmények alkalmazásával kapcsolatban kifejlesztet gyakorlatát alkalmazta a tagállamok és magánszemélyek közötti viszonyokra is. Másrészt, rendkívül kiterjesztő értelmezés útján, megállapította a vizsgált nemzetközi közjogi szabály és a vonatkozó EU jogszabály összeegyeztethetőségét. Az EUB indokolását, és az ebből levonható következtetéseket az 5.2. részben fogom részletesen elemezni.
- 13/14 -
A Bizottság kezdeményezésére több Unión belüli választottbírósági eljárás során engedélyezték, hogy a Bizottság amicus curiae beadványt terjesszen elő. Ezekben a beadványokban a Bizottság előadja az eljáró választottbíróság joghatóságát megalapozó Unión belüli kétoldalú egyezmény alkalmazhatatlansága melletti érveit, amelyek alapján a választottbíróságnak, hatáskör hiánya miatt el kell utasítani a keresetet.[10]
Az Unión belüli beruházásvédelmi választottbírósági eljárásokban az alperes tagállamok nagy terjedelemben hivatkoztak Bécsi Egyezmény[11] (a "Bécsi Egyezmény") 59. (1) cikkére. Ennek vonatkozó szabályai szerint megszűntnek kell tekinteni a korábbi szerződést, ha a későbbi szerződésnek azonos a tárgya, és vagy a részes felek szándéka irányult arra, hogy a közös tárgykört a későbbi szerződés szabályozza vagy a két szerződés szabályai annyira összeegyeztethetetlenek, hogy az kizárja a két szerződés egyidejű alkalmazását.
A Bizottság az általunk ismert ügyekben nem alapítja álláspontját kifejezetten a Bécsi Egyezmény 59. cikkére. Az alperes tagállam támogatására azonban legalább egy ügyben kifejti, hogy a kétoldalú egyezmények és az EU szerződések tárgya pontosan azonosnak tekinthető.[12] A Bizottság álláspontja szerint a beruházásra az Unión belüli kétoldalú egyezmény alapján alkalmazandó szabályok ugyanis ugyanabban a tárgyban, az Európai Unión belüli beruházásokkal kapcsolatos elbánás tárgyában alkalmazandóak, mint az uniós jog letelepedés szabadságára valamint a tőke és átutalások szabad áramlására vonatkozó szabályai, ezen belül elsősorban a diszkrimináció tilalmára vonatkozó rendelkezések.[13]
Külön kiemeli a Bizottság, hogy az EU jog és az Unión belüli kétoldalú egyezmények azonos jogorvoslati rendszert biztosítanak a fenti jogok megsértése esetén. Az EU jog ugyanis a nemzeti bíróságok előtti jogérvényesítést biztosítja, amelybe az EU Bíróság csak az előzetes döntéshozatal útján kapcsolódik be. A kétoldalú egyezmény választottbírósági eljárást biztosít. A két esetben azonos az eljárás célja, a beruházás védelme, és a jogorvoslat módja, a pénzbeli kártérítés.[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
