1. Léteznek-e emberi jogok az iszlám kultúrában? Ezt a kérdést általában a nyugati kultúra képviselői teszik fel, és rögtön meg is adják rá a választ: nincs, mivel az emberi jogok egy viszonylag új keletű, vitathatatlanul a nyugati kultúrában kifejlődött és ezért egyedül ott használható fogalom. Még kevesebbet tudunk az e kérdésre adott iszlám válaszról. Ennek feltérképezése pedig hasznos és ajánlatos lenne - nemcsak azért, mert a "másik" oldal véleménye is szükséges ahhoz, hogy minél teljesebb képet alakíthassunk ki a kérdésről; hanem azért is, mert az emberi jogok a globalizálódásnak köszönhetően egyre nagyobb szerepet kapnak a gyakorlati életben, ezzel pedig fontos, megválaszolandó kérdéseket vetnek fel az elméletben. Nevezetesen: az emberi jogok univerzalitásának kérdését.
Éppen ezért szeretném a kérdést az iszlám kultúra oldaláról megközelíteni - elsődlegesen, de mint látni fogjuk - nem kizárólagosan Ali professzor műve alapján.[1] Ali az emberi jogok egyetemlegességének kérdése felől közelíti meg a témát. Ha elfogadjuk az emberi jogok univerzális jellegét, úgy ez magában foglalja azt az előfeltevést, hogy az emberi jogok egy monolitikus koncepció, ami univerzálisan felismerhető és alkalmazható, függetlenül a különböző ideológiai, politikai és gazdasági környezetbeli eltérésektől. A fogalom univerzalitásának elfogadása számos további fontos kérdést is felvet. Így például mennyire pontos az az állítás, hogy az emberi jogok fogalma tisztán nyugati koncepció - feltéve, hogy létezik egy egységes, homogén "nyugati" hagyomány? Létezik-e a nem nyugati vallási és kulturális hagyományokban egy ennek megfelelő koncepció? Konkrétabban: létezik-e emberi jogi diskurzus az iszlámban, s ha igen, úgy mik a jellemzői? A diskurzus jogforrásait vajon kizárólag isteni szövegek képezik? Milyen természetűek a jogforrások: statikusak és megváltoztathatatlanok, avagy dinamikusak? Milyen fokú az átjárhatóság az iszlám és a nemzetközi felfogások között? Ezen kérdések felvetésével és megválaszolásukkal Ali célja az, hogy bebizonyítsa: elképzelhető az emberi jogokról diskurzus a pluralisztikus iszlám hagyományban, ami a jelenlegi nemzetközi emberi jogi diskurzussal közös jellegzetességekkel bír.
2. Az iszlám jogfogalom
Azok az emberi jogokkal foglalkozó írók, akik kísérletet tettek az emberi jogok nem nyugati felfogásának meghatározására, arra hivatkoztak, hogy az emberi jogok a teljes, korlátlan szabadságok és jogosítványok szinonimái, azonban a fejletlen és az ún. nem nyugati társadalmakban, mint amilyen az iszlám is, jog nem is létezik, csak kötelezettség, amelyhez nem kapcsolódik jogosultság. Így tehát állításuk szerint teljesen értelmetlen az emberi jogok fogalmának összehasonlítása, mivel egy ilyen diskurzus folytatásának előfeltétele a nyugati jog nyelvének átvétele. Ali úgy válaszol erre, hogy sajnálatos módon nem létezik megegyezés sem a jog, sem az emberi jog fogalmára nézve. A jog egy homályos, többértelmű fogalom, amit szokás szerint különféle jogviszonyok változataiként írnak le. Hohfeld elemzésére[2] utal, mely szerint a jog fogalma legalább négyféle értelemben használható. Jelenthet szűk értelemben vett jogosultságot, mely szerint a jog hordozója fel van jogosítva valamire, amihez kapcsolódik egy ezzel viszonosságban lévő kötelezettség is. Kifejezhet mentességet, például a jogi státus megváltozásától való mentességet; előjogot vagy kiváltságot valaminek a megtételére; illetve jelenthet jogviszony létrehozatalára irányuló hatalmat is. Annak ellenére, hogy valamennyit 'jog'-nak nevezik, mindegyik másféle védelmet igényel, és különféle következményekhez vezet. Hohfeld tehát óva int attól, hogy a jogokat úgy kezeljük, mintha egyetlen kategóriához vagy osztályhoz tartoznának. A jog fogalmának egy ilyen differenciált felfogása hasznos lehet, ha meg akarjuk alkotni a jog összehasonlításra alkalmas fogalmát, ugyanakkor biztosít egy olyan szerkezetet, amelyben rendre elhelyezhetők az emberi jogok különböző generációihoz tartozó jogok. Úgy kell tehát kezelni a jog fogalmát, mint általános gyűjtőfogalmat, amelyen belül léteznek alfajok is. Weston[3] ezzel kapcsolatban érdekes dologra hívja fel a figyelmet. Talán igaz, hogy általánosan elfogadott az emberi jogok létezése, mégsem található arra irányuló megegyezés, hogy mi is ezen jogok
- 440/441 -
tulajdonképpeni tartalma. Szerinte a nyugati és iszlám emberi jogi koncepcióról folyó vita is tulajdonképpen e körül forog: e jogok lényegi hatóköre, valódi tartalma a kérdés, nem pedig az, hogy léteznek-e emberi jogok az iszlámban. Ez alapján pedig állíthatjuk, hogy míg valamennyi ismert kultúra, vallási vagy ideológiai hagyomány bizonyos fokig és terjedelemben biztosít jogi, erkölcsi jogokat tagjai számára, ezek konkrét tartalma, a jogok listája, valamint alkalmazásuk és kikényszerítésük mechanizmusa minden valószínűség szerint más és más. Ali érve szerint tehát nem a nyugati jogfogalmat kell keresni az iszlámban, hanem az annak megfelelő, azzal egyenértékű fogalmat.
Fontos megjegyeznünk, hogy a szavak egyben kulturális meggyőződések, hitek és ideológiák kifejezői is, vagyis túlmutatnak mondatbeli vagy kifejezésbeli jelentésükön. Bizonyos szavak magukban rejtik egész történetét annak, hogy mikor és miért alakult ki az a jelentés, amit éppen hordoznak. Nem árt mindezt fejben tartani, mikor egymásnak megfeleltethető kultúrák közötti fogalmakat keresünk. Különösen igaz ez az emberi jogok esetében - emeli ki-, Ali -, hiszen ez egy olyan fogalom, ami igen erőteljes történetiséggel bír.
Következő érve szerint abból, hogy egy adott vallási vagy kulturális hagyomány nem rendelkezik kifejezetten az emberi jog fogalmával azonosítható szóval, még nem következtethetünk arra, hogy az arról folyó gondolkodás is hiányzik e kultúrából. Hiszen hogyan is találhatnánk meg az emberi jog fogalmát az iszlám kultúrában, amelynek jogi és kulturális hagyománya a VII. századba nyúlik vissza, ha egyszer maga az 'emberi' jogok is egy meglehetősen új keletű, nyugati kifejezés?
Az iszlámot sokan tehát kötelezettség-alapú kultúrának tartják, és ezért eleve kizárják ezt a kultúrát az emberi jogokról folytatott diskurzusból. Ali azonban rámutat arra, hogy az iszlámban mindig is létezett a "haqq" fogalma, ami különösebb nehézségek nélkül így fordítható: jog. Sőt, arabul is jogot jelent, méghozzá a - Hohfeldi osztályozás szerinti - jogosultság, jogi igény értelemben. Ugyanakkor Abdul Aziz Said az iszlám emberi jogi fogalom fő jellegzetességének tartja a kötelesség elemét: "A haqq, amelyen az egész vallási rendszer alapszik, arabul jogot jelent. De számtalan más jelentéssel bír még: igaz, igazságosság, kötelesség, isten. (A haqq Allah egyik neve.) Az ember jogainak fő jellegzetessége az iszlámban, hogy Istennel szemben kötelességet keletkeztetnek, és kötelező erejük is ebből a kapcsolatból fakad".[4] Mohammed Arkoun[5] - nagy tekintélyű muszlim tudós - álláspontja szerint az iszlám gondolkodásban mindig is létezett a jogok kettőssége: isten jogai (haqq Allah) és az ember jogai (haqq adam). Méghozzá úgy, hogy az előbbi elsőbbséget élvez az utóbbi felett. Emiatt az ember jogainak tisztelete nem más, mint az isteni jog tiszteletének egyik aspektusa, és egyben annak egyik alapvető feltétele. Ali két oldalról közelíti meg az iszlám emberi jogokról alkotott fogalmát: az alaki elemzés szintjén, hogy feltárja a fogalom logikai szerkezetét, és megtegye a koncepciók közötti finomabb elhatárolásokat; majd pedig megvizsgálja a normatív szintet, hogy megadja a jogok erkölcsi megalapozását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
