Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete 2008 januárja óta működteti tanácsadó szolgálatát, ahol magánszemélyek tehetnek fel az uniós joggal összefüggő kérdéseket. E dolgozat szerzője abban a megtisztelő helyzetben van, hogy tagja lehet annak a Kecskés László professzor által vezetett jogász csapatnak, amely megválaszolja ezeket a kérdéseket. Tapasztalatunk szerint legnagyobb számban a közösségi szociális koordinációs szabályokkal kapcsolatban érdeklődnek az emberek, ami érthető, hiszen a személyek szabad mozgása számos kérdést vet fel az egészségbiztosítás, a családtámogatási ellátások vagy a nyugdíjbiztosítás terén.
A nyugdíjbiztosítási tárgyú érdeklődések egy jelentős része ugyanazt a problémát feszegeti. Talán meglepő módon olyan személyekről van szó, akik még uniós csatlakozásunk előtt migráltak különböző tagállamokban, azonban nyugdíjuk megállapítása most részben egy közösségi rendelet alapján történik. Minden bizonnyal sok embert érint e kérdés: már nyugdíjba vonultakat és a jövőben nyugdíjba vonulókat egyaránt, olyanokat, akik az unió valamely jelenlegi tagállamában munkát vállalva kötelező társadalombiztosítással rendelkeztek, de ezzel párhuzamosan kötelesek voltak járulékot fizetni Magyarországnak is. A problémát egy valós példával mutatjuk be, mindössze a benne szereplő számokat kerekítettük a könnyebb érthetőség kedvéért.*
- A példánk szereplője mérnök, aki 1968 és 1988 között Magyarországon dolgozott, hosszabb ideig vezető beosztásban, az átlagnál magasabb bérezés mellett. 1988-ban Németországba költözött, miután lehetősége adódott, hogy egy ottani informatikai cégben tegye próbára szaktudását, és a Fővárosi Tanács is megadta ehhez a külföldi munkavállalási engedélyt. Németországi munkavállalása végül egészen 2008-ig tartott. Pályafutása tehát két húsz éves részre bontható: az elsőben Magyarországon dolgozott, a másodikban pedig Németországban.
2008-ban elérkezettnek látta az időt, hogy nyugdíjazását kérje. Először Németországban állapították meg nyugdíját, melyet az idei évtől fognak folyósítani, minthogy az előrehozott nyugdíjkorhatárt jelentő 63. életévet szeptemberben tölti be. Kérelme Magyarországon sem okozott gondot, a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság nem csak a húsz éves munkaviszonnyal összefüggő szolgálati idejét ismerte el, hanem az 1988 és 1997 közötti járulékfizetést is. Ebben az időszakban ugyanis két egymást követő minisztertanácsi-, majd egy kormányrendelet mint külföldön munkát vállaló személyt kötelezték járulékfizetésre.1 Első gondolatunk az lehetne, hogy szerencsés emberről van szó, hiszen így húsz helyett harminc év szolgálati időt szerzett itthon. A magyar rendszerben ugyanis a nyugdíj összege az elismert szolgálati idő hosszától és az átlagkeresettől függ. A kettő egy skálán együtt emelkedik: még húsz szolgálati év esetén a nyugdíj a havi átlagkereset 53%-a, harminc év után már 68%-a. Látni fogjuk azonban, hogy szerencséről szó sincs.
- A felvázolt tényállás nem csak a magyar nyugdíj jogszabályok alapján ítélendő meg, hanem az 1408/71/EGK rendelet szerint is, amely "a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról" címet viseli. A közösségi szintű szabályozás felváltotta a tagállamok által korábban kötött két- vagy többoldalú szociális biztonsági egyezményeket. Koordinációs rendeletnek is szokás nevezni, ugyanis nem avatkozik be a tagállami szociális rendszerekbe (betegségbiztosítási, anyasági, rokkantsági, öregségi, családi stb. ellátások rendszerébe), csak koordinálja azokat, például abban az esetben, ha a nyugdíjba vonuló két vagy több helyen dolgozott, és fizetett járulékot. A koordináció alapvető feltétele a tagállami intézmények együttműködése, a migráns személyek társadalombiztosítási adataival kapcsolatos kölcsönös tájékoztatás.
A rendeletet itthon EU-csatlakozásunk óta kell alkalmazni. A jogbiztonság és a visszaható hatály tilalmának elveivel összhangban a záró rendelkezések kimondják, hogy az ezt megelőző időszakra vonatkozóan a rendelet nem keletkeztet jogot [94. cikk (1) bek.]. Egy másik fontos rendelkezése azonban áttöri az időben visszamenőleges alkalmazás tilalmát. Eszerint a csatlakozás előtt szerzett szolgálati időt figyelembe kell venni a rendelet szabályai szerinti ellátásra való jogosultság meghatározásánál [94. cikk (2) bek.]. A koordinációs szabályokat tehát nem csak Magyarország csatlakozásának időpontja után biztosítási jogviszonyba kerülő személyekre kell alkalmazni, hanem a korábbi időponttól biztosítottakra is. A rendelkezés célja világos: ellenkező esetben a rendelet csak évtizedek múlva válna alkalmazhatóvá például nyugdíjügyekben. Végül azt is érdemes megemlíteni, hogy az alkalmazásának megkezdését megelőzően megállapított nyugdíjakat az érintett kérelmére a rendelet szabályainak megfelelően felül kell vizsgálni [94. cikk (5) bek.].
| Magyarországi munkavégzés és járulékfizetés | Németországi munkavégzés | |
| Járulékfizetés mind Németországba, mind Magyarországra | Németországi járulékfizetés | |
| 1968-1988 (20 év) | 1988-1997 Magyarországon jogszabály írta elő, hogy a külföldön munkát vállalóknak kötelező járulékot fizetnük (10 év) | 1998-2008 (10 év) |
- Annak érdekében, hogy a Közösség területén migráló személyek ne szenvedjenek hátrányt azokkal szemben, akik életpályájukat egyetlen tagállamban töltik, a rendelet a következő szabályt tartalmazza. Amennyiben az igénylő nem rendelkezik elég szolgálati idővel a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez, úgy a hatóság figyelembe veszi a más tagállamok jogszabályai szerint szerzett szolgálati időt, annak érdekében, hogy az időszakok összesítését követően az illető már teljesíteni tudja a feltételeket [45. cikk (1) bek.]. Össze kell adni a két vagy több államban szerzett szolgálati időt, és ez alapján kell kiszámolni, hogy mennyi lenne a nyugdíj összege, ha az igénylő az egész, összeszámított szolgálati időt az adott tagállamban szerezte volna. Az így kapott elméleti összeget pedig arányosítani kell arra az időszakaszra, amely során az igénylő valóban az adott tagállamban volt biztosítva [46. cikk (2) bek.]. Az arányosítást minden tagállam egyenként végzi el: ha például valaki 15 évet dolgozott "A" államban, 10-et pedig "B"-ben, akkor "A" az általa kiszámított elméleti összeg 15/25, míg "B" a maga által kiszámított elméleti összeg 10/25 részét állapítja meg pro rata nyugdíjként. Ezt a konstrukciót szokás nemzetközi nyugdíjnak is nevezni. Komoly segítséget jelent ez azoknak, akik csak rövid időre vállalnak munkát valamely tagállamban, és emiatt nem lennének jogosultak nyugdíjra, viszont ebben a rendszerben minden olyan helyről résznyugdíjhoz juthatnak, ahol korábban dolgoztak.
A nemzetközi nyugdíj kapcsán fontos leszögezni, hogy a közösségi koordináció csak az összeszámítási kötelezettségre (és néhány, jelen esetben nem irányadó más szabályra) szorítkozik. A rendelet minden más részletet a nemzeti jogszabályokra hagy, így a nyugdíjkorhatárt, az átlagkereset számítását, a folyósítás módját stb. Mindösszesen arról van tehát szó, hogy az egyik tagállam úgy ismeri el a másik nyugdíjrendszerében szerzett szolgálati időt, mintha azt saját jogszabályai hatálya alatt szerezték volna. Kizárólag ezen időszakokat ismeri el, a hozzájuk kapcsolódó béreket vagy járulékfizetést már nem. Vagyis minden tagállam a saját jogszabályai által elismert átlagjövedelmet vagy befizetett járulékot veszi alapul az összeszámított teljes szolgálati időre.
- A mérnök esetében a fenti szabályt azonban nem kell alkalmazni, mivel a német időszak figyelembevétele nélkül is rendelkezik a magyar nyugdíjrendszer által megkövetelt húsz szolgálati évvel. A szabálynak mégis van jelentősége, ugyanis ilyen esetekre - az igénylő lehető legkedvezőbb helyzetének biztosítása céljából - a rendelet egy összehasonlító számítás elvégzését írja elő [46. cikk (1) bek.]. Meg kell állapítani, hogy a nemzeti vagy a nemzetközi nyugdíj nagyobb, és azt kell az igénylőnek folyósítani.
a) Az igénylő teljesíti a nemzeti jogszabályok minden feltételét, tehát a nyugdíj megállapítható a közösségi jog "segítsége" nélkül is. Ekképpen nemzeti nyugdíj alatt értjük azt, amikor a hatóság az összeget kizárólag a tagállami jogszabályok alapján számítja ki.
b) A nemzetközi nyugdíj pedig az említett összeszámítási, majd arányosítási szabály alkalmazását jelenti. A teljes életpályát, tehát a több tagállamból származó összesített szolgálati időt veszi alapul a hatóság, azonban az így kapott elméleti összegnek csak az adott országra eső arányos részét állapítja meg nyugdíjként.
- A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a nyugdíj megállapítása során az összehasonlító számítást a következőképpen végezte el.
a) A nemzeti nyugdíj tehát belső jogi kérdés, a magyar szabályok alapján a mérnök harminc szolgálati évet szerzett. Az átlagkereset is könnyűszerrel megállapítható, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) azt írja elő, hogy a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló átlagjövedelmet az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításáig terjedő időintervallumban elért keresetet kell figyelembe venni.2 A mérnök 1988-ban költözött Németországba, a két időpont tehát éppen egybeesik. Igen ám, de történetünk szereplője az akkori magyar jogszabályoknak megfelelően, külföldi munkavállalása során mindvégig alacsony összegű járulékot, havi 1200 Ft-ot fizetett. Ugyanezek a jogszabályok a külföldi munkavállalás idején fizetett járulék alapját képező keresetet egy fiktív, igen alacsony összegben, 4000 Ft-ban határozták meg. A hatóság ennek megfelelően olyan alacsony átlagbért vett alapul, hogy az ebből számított nyugdíj mindössze pár ezer forinttal haladta meg a törvény által előírt legkisebb összeget.
b) Ezek után remélni lehetett, hogy a nemzetközi nyugdíj szabályai kedvezőbb eredményre vezetnek. Hogyan számolt a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság? A szolgálati időt negyven évben állapította meg, ami harminc magyar mellett tíz év német szolgálati időből tevődik össze. Érzékelte ugyanis a hatóság, hogy a kettős biztosítással érintett időszakot csak az egyik oldalon számolhatja el, különben a szolgálati idő hosszabb lenne annál, mint amennyi ideig a mérnök biztosított volt. Emiatt a Németországban ledolgozott húsz évből a kettős biztosítással érintett tízet a magyar oldalon írta jóvá. Az ily módon megállapított szolgálati időhöz az átlagkeresetet az a) ponttal teljesen megegyező módon határozta meg, vagyis az 1988 utáni fiktív járulékalapot, 4000 Ft-ot vett figyelembe. A nemzetközi nyugdíj szabályaival a szolgálati idő a nemzeti nyugdíjhoz képest magasabb lett, tehát az átlagkereset nagyobb százaléka jelenti ugyan az ellátás összegét, azonban ennek az elméleti összegnek csak a 30/40 része a magyar pro rata nyugdíj. Ez a számítási mód végül a nemzeti nyugdíjnál is kisebb összeget eredményezett.
Mivel a mérnök nemzeti nyugdíja tehát magasabb, mint a nemzetközi, így a hatóság az előbbiben határozta meg az ellátás összegét. A mérnök értetlenül állt a történtek előtt, hiszen a ’80-as években az átlagosnál valamelyest magasabb jövedelemmel rendelkezett, majd ezt követően még Németországból is utalt haza járulékot, így okkal számított nagyobb összegre. Ehelyett harminc év járulékfizetés után mintegy 35 ezer forint nyugdíjjal kellett beérnie magyar részről.
- Mi okozza ezt a méltánytalanul alacsony összeget? A nemzeti nyugdíj tisztán magyar jogi kérdés, azt nem kívánjuk kommentálni. A nemzetközi nyugdíj esetében bárhogy számoljuk, mindenképpen igaz, hogy a mérnök negyven év szolgálati idővel rendelkezik, de korántsem mindegy, hogy ez milyen részekből tevődik össze. A figyelembe vett szolgálati idő részekhez ugyanis eltérő átlagjövedelem társul, vagyis nem mindegy, hogy a negyven éven belül német vagy magyar szolgálati időből van több, illetve azok az életpályán hogyan helyezkednek el. Különösen nem mindegy, hogy éppen 1988. január 1-jét követően melyik állam illetékességét ismerjük el, ugyanis, ahogy említettük, a Tny. szerint az átlagkereset megállapításához az 1988 utáni éveket kell figyelembe venni. Ha az 1988 és 1997 között időszakot a magyar oldalon vesszük figyelembe, úgy ahhoz rendkívül alacsony átlagjövedelem, 4000 Ft társul. Következésképpen a nyugdíjhatóság módszere a lehető legkisebb összeghez vezet.
- A nemzeti nyugdíj megállapítása feltehetően helyesen történt, a magyar jogszabályok egyértelműek - ezzel a következőkben sem kívánunk foglalkozni. A nemzetközi nyugdíjat viszont véleményünk szerint helytelenül számította ki a hatóság. A zavart az okozza, hogy van tíz olyan év, amely elvileg mindkét országhoz tartozhat, azonban csak egyszer, vagyis csak az egyik oldalon szabad figyelembe venni. A nyugdíjhatóság ezt a kérdést hibásan, kizárólag a magyar jog szerint ítélte meg, pedig a koordinációs rendelet alapelvei erre nézve egyértelmű eligazítást adnak.
A rendelet többek között két fontos koordinációs alapelvet mond ki. Egyrészt az ellátások halmozódásának tilalmát, ami alapján egy személy ugyanazon kötelező biztosítási idő alatt nem szerezhet jogosultságot több tagállamban azonos jellegű ellátásra. Az esetünkben ez konkrétan azt jelenti, hogy senki nem rendelkezhet egy időben több kötelező nyugdíjbiztosítással [12. cikk (1) bek.]. Másrészt a munkavégzés helye (lex loci laboris) határozza meg az illetékes államot. Egy tagállam területén alkalmazott személy kizárólag e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik [13. cikk (1) bek. és (2) bek. a) pont].
A mérnök esetében egyértelmű, hogy a munkavégzés helye 1988 előtt Magyarország, ezt követően pedig Németország volt. 1988 után nem állt alkalmazásban Magyarországon, márpedig a koordinációs rendelet szerint ez a lényeges elem: amely tagállam területén alkalmazták, annak a jogszabályai hatálya alá tartozik. Mivel egyszerre csak egy állam lehet illetékes, így 1988 előtt a magyar nyugdíjrendszerben szerzett szolgálati időt, ezt követően pedig a német rendszerben. Németország elismerte illetékességét az 1988 utáni teljes időszakra, erről a magyar hatóságot is tájékoztatta az "E-205 nyomtatvány" megküldésével.
- A nyugdíjhatóságnak azt a közismert elvet kellene felidéznie, miszerint a közösségi jog elsődleges a tagállami jogokkal szemben. Lefordítva az esetünkre: elsődleges a kettős biztosítás tilalmának elve, valamint az a szabály, hogy a munkavégzés helye határozza meg az illetékes államot. Az elsődlegességből következően a nyugdíjhatóságnak a nemzetközi nyugdíj számítása során a koordinációs elvekkel ellentétes magyar rendelkezéseket figyelmen kívül kell hagynia.3
A nyugdíjhatóság mindehhez feltehetően úgy viszonyul, mintha számára a magyar jogszabály kőbe véste volna, mit kell szolgálati időként elfogadnia. Elismerjük, hogy magyar jogszabályi előírások és befizetett járulékok figyelmen kívül hagyása bátor jogalkalmazást igényel. Ez a hozzáállás azonban elengedhetetlen, csak így lehetséges az elsődleges közösségi rendelet maradéktalan betartása. Ha nemzetközi nyugdíjat számol a hatóság, akkor azt nemzetközi módon, a közösségi rendelet alapján kell tennie. Az abban foglalt szabályok elsődlegesek, magyar szabályt csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben nem ellentétes a közösségi joggal. A nemzetközi nyugdíj szempontjából a kettős kötelező biztosítással érintett időszakot annak az államnak az oldalán kell figyelembe venni, amelynek oldalán a közösségi rendelet azt előírja - e kérdésben nem a magyar jog az irányadó.4
- Felmerülhet olyan érvelés is, hogy hazánkban e koordinációs alapelveket a csatlakozásunk, tehát 2004. május 1-je óta kell alkalmazni, így a rendelet visszamenőleg nem tudja megszüntetni azt a helyzetet, hogy a mérnök éveken át de facto kettős kötelező biztosított volt. Eszerint az ellenérv szerint a két koordinációs alapelvnek tehát nem lehet visszaható hatálya. Ennek kapcsán arra kell felhívni a figyelmet, hogy a rendelet azt írja elő, hogy össze kell hasonlítani a nemzeti jogszabályok alapján kalkulált nyugdíjat, illetve a nemzetközi nyugdíjat. Utóbbi pedig csak úgy számítható ki, ha a koordinációs rendelet minden vonatkozó szabályát visszaható hatállyal alkalmazzuk.
A koordinációs rendelet időben visszamenőleges alkalmazásának követelménye az Európai Bíróság számos ítéletéből egyértelműen levezethető. Sőt, bizonyos élethelyzetekben, amikor a koordinációs rendelet alkalmazása előtt szerzett szolgálati időt kell figyelembe venni, akár az EK-Szerződés munkavállalók szabad mozgását és egyenlő bánásmódját biztosító cikkeinek is lehet visszaható hatálya.5 Az Európai Bíróság gyakorlatában e követelmény alól egy ritka, jelen esetre nem vonatkozó, kivétel van: amennyiben a régi nemzeti szabályok (ami jellemzően a korábbi kétoldalú szociális egyezményeket jelenti) alkalmazásával az igénylő kedvezőbb helyzetbe kerül, úgy a közösségi koordináció helyett az utóbbit kell alkalmazni.6 Elmondható tehát, hogy a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság által nemzetközinek nevezett nyugdíj valójában csak félig-meddig nemzetközi. A hatóság ugyanis válogatott a közösségi szabályok között: bizonyos rendelkezéseket alkalmazott, másokat nem.
Amennyiben a nyugdíj megállapítása során nem egyértelmű, hogy az említett koordinációs elveket figyelembe kell-e venni, úgy leghelyesebb megkérdezni erről az Európai Bíróságot. A mérnök ügyében a közeljövőben kezdődik bírósági per, melyben tanácsunkra előzetes döntéshozatalt készül indítványozni. A kérdést következőképpen javasoljuk megfogalmazni. "A szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK rendelet 12. cikkében foglalt ellátások halmozódásának tilalma, valamint 13. cikk (1) bekezdésében foglalt az alkalmazás helye szerinti tagállam joghatósága elveket kell-e visszamenőlegesen alkalmazni akkor, amikor a tagállami hatóság nemzetközi nyugdíjat állapít meg, és ennek során a rendelet 94. cikk (2) bekezdésének megfelelően a rendelet alkalmazásának kezdete előtt szerzett szolgálati időt vesz figyelembe?" Véleményünk szerint, erre egyértelmű "igen" a válasz, de komoly előrelépésnek tartanánk már azt is, ha a bíróság megfontolná e kérdést, és ha maga nem kívánja megválaszolni, úgy zöld utat engedne a kezdeményezésnek.
- A nemzetközi nyugdíjat a minden tagállamban azonos közösségi koordinációs rendelet alapján kell kiszámolni. Így a szolgálati idők összesítése, majd az arányosítás mindenhol ugyanarra az eredményre kell, hogy vezessen. A mérnök ügyében a német nyugdíjhatóság határozatában (nem csak a nemzeti, hanem a nemzetközi nyugdíj szempontjából is) a saját oldalán vette figyelembe az egész húsz éves ottani munkavégzést és járulékfizetést. A két hatóság közül az egyik rosszul alkalmazza a közösségi rendeletet - véleményünk szerint nem vitás, hogy melyik.
- Lássuk, hogy a szolgálati idők elismerésének problematikája miként befolyásolja a másik lényeges kérdést, az átlagjövedelmet! A Tny. alapján, amennyiben az igénylő az 1988 és 2008 közötti évek (tehát a törvény által kijelölt kezdőnaptól a nyugdíj megállapításáig tartó ún. átlagszámítási időszak) legalább felére rendelkezik figyelembe vehető keresettel, úgy azt kell alapul venni. Csakhogy véleményünk szerint, a nemzetközi nyugdíj meghatározásánál az 1988 utáni magyar járulékfizetés egyetlen napját és fillérjét sem lehet számításba venni. A Tny. szerint, ha az említett periódusra nincs figyelembe vehető kereset, úgy az 1988. január 1-jét megelőzően elért átlagjövedelmet kell alapul venni.7 Mivel a mérnök ekkor a korabeli viszonyokhoz képest magas jövedelemmel rendelkezett, így e szabály rá nézve kedvező, viszont az állami nyugdíjkasszára már kevésbé.
Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a nyugdíjhatóság által alkalmazott, illetve a szerintünk jogszerű nemzetközi nyugdíjszámítási módszerek megegyeznek abban, hogy az elismert szolgálati idő negyven év, tehát az átlagjövedelem azonos százaléka adja a nyugdíjat. A mi jogértelmezésünk szerint azonban az átlagjövedelem többszöröse annak, mint amekkora összegből a nyugdíjhatóság kiindult. Igaz ugyan, hogy a Magyarországra eső pro rata rész szerintünk csak 20/40 a nyugdíjhatóság által alkalmazott 30/40-el szemben, azonban a többszörös átlagjövedelem miatt még így is jóval nagyobb összegű nemzetközi nyugdíjat fogunk kapni! Az általunk jogszerűnek tartott módszerrel az összehasonlító számítás eredménye végül az lesz, hogy a nemzetközi nyugdíj sokkal magasabb, mint a nemzeti.
- Ennek a gondolatmenetnek a végén az a kérdés áll, hogy mi legyen a befizetett járulékkal. A mérnök Németországból tíz éven át fizetett haza járulékot abban a hitben, hogy cserébe később nyugdíjat kap. Szerintünk azonban nemzetközi nyugdíjban kell részesülnie, és a kettős kötelező biztosítással érintett tíz évet a magyar oldalon figyelmen kívül kell hagyni. A kérdésre a koordinációs rendelettől nem várhatunk választ, hiszen az a szóban forgó tényállást egyértelműen tilalmazza, így nem szólhat arról, hogy miként kell eljárni, ha mégis megtörténik. Az összeget nem lehet visszakövetelni, mivel a társadalombiztosítási jogszabályok erre nem adnak lehetőséget. Ezek szerint mindössze annyit állapíthatunk meg, hogy a mérnök feleslegesen utalt haza járulékot, és annak visszafizetésére a nyugdíjhatóság nem kötelezhető. A visszafizetést egyébként nehezítené, hogy a járulékátalány az egészségbiztosítást is magában foglalta, és a jogszabály nem állapította meg a két biztosítás arányát a járulékban.
- Kénytelenek vagyunk rövid kitérőt tenni a magyar szabályozás visszássága miatt. A járulékfizetési kötelezettséget két, időben egymást követő minisztertanácsi rendelet tartalmazta. Végül egy kormányrendelet 1992. március 1-jével megszüntette a járulék hazautalási kényszert. Utóbbi kormányrendelet azonban azt is tartalmazta, hogy "a külföldön munkát vállaló társadalombiztosítási jogaira és kötelezettségeire a külföldi munkavállalásának tartamára az 1992. február 29. napján hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a külföldi munkavállalás még 1992. március 1-je előtt kezdődött".8 Így például aki a ’80-as évektől folyamatos munkaviszonyban állt külföldön, annak járulékfizetési kötelezettsége megmaradt egészen a kormányrendelet hatályának megszűnéséig, 1997. december 31-éig. Az a szerencsés magyar állampolgár viszont, aki 1992. március 1-je után vállalt külföldön munkát, már megmenekült a fizetéstől.
Történetünk szereplője 1992 őszén munkahelyet váltott, ez azonban semmilyen módon nem befolyásolta fizetési kötelezettségét. Márpedig az ismertetett szabály ("…ha a külföldi munkavállalás még 1992. március 1-je előtt kezdődött") véleményünk szerint úgy értelmezendő, hogy e pillanattól mentesült a fizetéstől. A nyugdíjhatóság azonban kötelező szolgálati időként vette számításba a munkahelyváltást követő éveket is. Valószínűleg a mérnök mulasztott, amikor nem jelentette be a változást, de mentségére szolgáljon, hogy a hatóság nem hívta fel ennek jelentőségére a figyelmét, ő pedig nem olvasgatott szabadidejében társadalombiztosítási tárgyú kormányrendeleteket. Amennyiben a hatóság jóindulattal kezelte volna ügyét, úgy törölte volna a szolgálati időből az 1992 ősze utáni éveket, és visszautalta volna a befizetett járulékot. Már ez is kedvező lett volna a mérnök számára, hiszen így az 1988 előtti évek az átlagjövedelem szempontjából nagyobb súllyal estek volna a latba.
- Amennyiben elfogadjuk, hogy a mérnök 1992. őszi munkahelyváltásával megszűnt a magyar biztosítási kötelezettsége, úgy önkéntes járulékfizetésnek tekinthetnénk a következő éveket, egészen 1997 végéig. A közösségi szociális koordináció rendszere ismeri az "önkéntes" és a "szabadon választható" biztosításfajtákat is. A rendelet csak azt tiltja, hogy egy személy egyszerre több ugyanolyan kötelező biztosítással rendelkezzen. Az viszont előfordulhat, hogy valaki az egyik tagállamban a munkavégzése folytán kötelező nyugdíjbiztosítással, egy másikban pedig önkéntes biztosítással rendelkezzen.
Hangsúlyozzuk, hogy a mérnök esetének ilyen minősítése csak elméleti feltételezés, és minden bizonnyal - az indokolás rendkívüli szűkszavúsága miatt ez nem teljesen bizonyos - a nyugdíjhatóság sem ebből indult ki. Erre a feltételezett esetre találunk rendelkezést a koordinációs rendeletnek a végrehajtási szabályait tartalmazó 574/72/EGK rendeletben. A nemzetközi nyugdíj szolgálati idejének összeszámításakor, "ha egy tagállam jogszabályai szerint szerzett kötelező biztosítási idő egybeesik egy másik tagállam jogszabályai szerinti önkéntes vagy szabadon választható folytatólagos biztosítási idővel, akkor csak az előbbit kell figyelembe venni" [vhr. 15. cikk b) pont].9 A helyzet tehát egyértelmű: ezeket az éveket ebben az esetben sem lehetne figyelembe venni magyar oldalon.
- E kitérő azért lehet hasznos, mert éppen 1992. március 1-je óta van lehetőség arra, hogy valaki a hatósággal kötött megállapodás alapján fizessen nyugdíjjárulékot és gyűjtsön szolgálati éveket. Ezen időpont után külföldön munkát vállaló személyek már kizárólag ily módon gyarapíthatták hazai szolgálati idejüket. Nem találkoztunk ugyan olyan panaszossal, aki ezt tette, azonban ha akad ilyen, úgy rá a fenti szabály irányadó. Fontos végül mindezt kiegészíteni azzal, hogy a megállapodás alapján szerzett szolgálati idő nem vész el a nyugdíj megállapítása során. Első lépésben - az ismertetett szabálynak megfelelően - e nélkül kell megállapítani a nemzetközi nyugdíj összegét, majd második lépésben azt növelni kell az önkéntes biztosításban eltöltött időnek megfelelő összeggel, amelynek kiszámítása azon jogszabályok szerint történik, amelyek szerint a biztosítási időt szerezték (vhr. 46. cikk).
- Ahogy említettük, ez a történet nem egyedi, tanácsadó szolgálatunkhoz számos hasonló panasz érkezett a ’80-as, ’90-es években Nyugat-Európában munkát vállaló személyektől. Hangsúlyozzuk, hogy a közösségi koordinációs rendelet értelemszerűen csak olyan állampolgárok esetében jár következménnyel, akik korábban (régi vagy új) uniós tagállamban vállaltak munkát. Nincsenek adataink arról, hogy összesen hány érintett van, minden bizonnyal sokan lehetnek, ugyanis a külföldön munkát vállalók járulékfizetési kötelezettsége évtizedeken keresztül fennállt. A nyugdíjhatóság megismert határozataiból kitűnik, hogy ezek az emberek meglehetősen rosszul jártak, hiszen olyan alacsony a figyelembe vett átlagkeresetük, hogy ebből kizárólag csekély nyugdíj következhet. Annak érzékeltetésére, hogy mennyire alacsony járulékalap 4000 Ft, álljon itt néhány adat. A jogesetben vitatott periódus elején, 1988-ban a havi bruttó átlagkereset 8968 Ft volt, az utolsó évében, 1997-ben pedig 57 270 Ft. A Központi Statisztikai Hivatal csak 1991-től tartja nyilván külön a szellemi foglalkozásúak bruttó átlagkeresetét, ekkor 24 519 Ft volt, míg a szóban forgó időszak végén, 1997-ben 77 202 Ft.10
- Nemzetközi ügyekben az ország egész területére illetékességgel rendelkező Közép-magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság jár el, másodfokon pedig annak vezetője. A jogalkalmazási hiba orvoslását eddig bíróságon nem lehetett elérni, a nyugdíjhatósággal szemben nehéz pert nyerni. Fordulatot talán az hozhat, hogy a Legfelsőbb Bíróság a közelmúltban befogadta egy hasonló helyzetben lévő, a rendszerváltás idején Ausztriában munkát vállaló másik mérnök felülvizsgálati kérelmét.
Sokan lehetnek, akik még uniós csatlakozásunk előtt mentek nyugdíjba, és nem kérték nyugdíjuk felülvizsgálatát a közösségi koordinációs rendelet alapján. Eddig valószínűleg nem is lett volna értelme, azonban ha a remélt fordulat megtörténik, úgy közülük is többen jól járhatnak, és érdemes lesz ezt kérelmezniük. Cikkünk megírásának nem titkolt célja az volt, hogy e fordulatot elősegítsük. Talán egy másik írás témája pedig az lehet majd, hogy a nyugdíjhatóság gyakorlata hátrányos megkülönböztetéshez vezet, amelynek tilalmát mind a közösségi, mind a magyar jog kimondja.
Befejezésként ezeknek a keserű történeteknek egy jogon túli tanulsága úgy foglalható össze, hogy "mindig a becsületes ember jár rosszul". Ha ugyanis hősünk annak idején megtagadta volna a járulék hazautalását Németországból, korabeli kifejezéssel disszidált volna, úgy az elismert átlagjövedelme jóval magasabb lenne, ennélfogva most nagyobb nyugdíjat vehetne kézhez. ■
JEGYZETEK
* A tanulmányban a szerző saját véleményét fejtette ki, mely nem tekinthető az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete hivatalos álláspontjának.
1 A külföldön munkát vállaló személy, ha belföldön nem volt biztosított, a külföldi munkavállalásának tartamára társadalombiztosítási járulékot volt köteles fizetni. Ennek összege a jogesetben szereplő időszakban mindvégig havi 1200 Ft (napi 40 Ft) volt. A nyugellátás összegének megállapításánál a nyugdíjjárulék alapját képező keresetként 4000 Ft-ot kell figyelembe venni.
Lásd a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 322-325. § (a szabály pontos szövege és számozása többször változott, azonban mindvégig e §-okban volt megtalálható; 1990. IV. 30-ig volt hatályban); illetve a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 433. § (3) bek. a) pont, 434. § (2) és (3) bek. (hatályos: 1990. V. 1. és 1992. III. 1. között).
A 89/1990. (V. 1.) MT rendelet módosításáról szóló 48/1992. (III. 13.) Korm. rendelet 1992. március 1-jével eltörölte a kötelező járulékfizetést, azonban 71. §-ának (7) bekezdése a következőket mondta: "A külföldön munkát vállaló (…) társadalombiztosítási jogaira és kötelezettségeire (…) a külföldi munkavállalásnak (…) tartamára az 1992. február 29. napján hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a külföldi munkavállalás (…) még 1992. március 1-je előtt kezdődött." Ez a rendelkezés 1997. december 31-ig volt hatályban, tehát eddig hosszabbította meg a fizetési kötelezettséget.
2 Tny. 22. § (1) Az öregségi nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett) - a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló -, a személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli bruttó kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. ()
(4) Amennyiben a biztosított az (1) bekezdésben meghatározott időszaknak - vagy ha ennél a szolgálati idő kevesebb, e rövidebb időnek - legalább a felében rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, jövedelemmel, a havi átlagkeresetet a tényleges - a kifizetés időpontjában érvényes jogszabályok szerint nyugdíjjárulék-alapot képező - kereset, jövedelem alapján kell meghatározni.
(5) Ha a (4) bekezdés szerinti időszakban, az átlagszámítási időnek legalább a fele részére a nyugdíjat igénylőnek nincs keresete, jövedelme, a hiányzó időre eső napokra a keresetet, jövedelmet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete, jövedelme alapján kell a (3) bekezdés alkalmazásával növelten figyelembe venni. (…)
3 Az ügy megítélése során kiiktatásra kerülő magyar rendelkezések a Tny. 22. §-ának (1) bekezdés c) pontja, illetve a 37. §-ának (4) bekezdése. Egyrészt az a szabály, hogy a nyugdíj összegének megállapítása során "keresetként, jövedelemként kell figyelembe venni: () amennyiben a nyugdíjjárulékot a biztosítási jogviszony keretében meghatározott összeg után kellett fizetni, ezt az összeget". Másrészt az, hogy "A biztosítással járó jogviszony 1998. január 1. napját megelőző időtartamát az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni."
4 Az Európai Bíróság a 116, 117, 119, 120, 121/80 számú egyesített ítéletének előzménye egy olyan belga jogi rendelkezés volt, amelyet az egymást fedő szolgálati idők kétszeres beszámításának elkerülése céljából hoztak. Az Európai Bíróság felhívta a figyelmet, hogy amennyiben egy tagállam nemzetközi nyugdíjat állapít meg, úgy nem alkalmazhat olyan, a biztosítási idők átfedése esetén irányadó nemzeti előírásokat, amelyek az igénylőre nézve kedvezőtlenebbek, mint a közösségi rendelet e tárgyú előírásai (az 574/72/EGK rendelet 15. és 46. cikkei). Egy tagállam nem teheti meg, hogy a biztosítási idők összeszámolásánál és az arányosítás elvégzésekor olyan nemzeti szabályokat alkalmazzon, amelyek az igénylőre kedvezőtlenebbek, mint a közösségi előírások. Felhívjuk a figyelmet, hogy a szolgálati időket ebben az esetben is a rendelet hatályba lépését megelőzően szerezték.
5 Elsőként említjük az Európai Bíróság 10/78 számú ítéletét. Egy algériai származású, francia állampolgárságú bányász először Franciaországban, majd 1961-től Németországban dolgozott. Algéria függetlenségének elnyerésekor, 1962-ben elvesztette francia állampolgárságát. A német bíróság számára nem volt egyértelmű, hogy az (1972-ben hatályba lépett) 1408/71/EGK rendelet vonatkozik-e a bányászra, ugyanis annak hatálya alá csak tagállami állampolgárok tartoznak [2. cikk (1) bek.]. Az Európai Bíróság úgy döntött, hogy figyelemmel arra, hogy a munkavégzés idején a bányász egy tagállam állampolgára volt, a rendeletet esetében is alkalmazni kell. A bányászra is vonatkozik az az előírás, hogy a rendelet alkalmazásának megkezdése előtt szerzett szolgálati időt figyelembe kell venni a rendelet szabályai szerinti ellátásra való jogosultság meghatározásánál [94. cikk (2) bek.]. Az ítélet számunkra azt tükrözi, hogy a rendelet hatályba lépése előtt szerzett szolgálati időt a kapcsolódó szabályok - a bányász esetében a személyi hatályt tartalmazó cikk - visszamenőleges alkalmazása mellett lehet csak elismerni.
A visszaható hatály jelenik meg az Európai Bíróság C-28/00 ítéletében is. Az osztrák asszony 1966 és 1970 között otthon nevelte gyerekeit, így ez az időszak az osztrák jog alapján nyugdíj szolgálati időnek felelt meg. 1970-ben családjával Belgiumba költözött, itt nevelte tovább gyermekeit, ezeket az éveket azonban az osztrák jog alapján a hatóság már nem ismerte el ugyanilyen időként. Az Európai Bíróság mindezt ellentétesnek minősítette a rendelet 94. cikk (2) bekezdésével (miszerint a rendelet alkalmazása előtt - Ausztria esetében 1994. január 1. - szerzett szolgálati időt figyelembe kell venni a rendelet szabályai szerinti ellátásra való jogosultság meghatározásánál) és az EK-Szerződés munkavállalók szabad mozgását és egyenlő bánásmódját biztosító 18., 39. és 42. cikkeivel. Az indokolás hivatkozik arra, hogy akik más tagállamban nevelték gyermeküket, hátrányosabb helyzetbe kerülnének, mint akik ezt otthon tették. Az ítélet szerint a kérdésre a közösségi joggal összhangban értelmezett tagállami jog irányadó, aminek megfelelően mind az Ausztriában, mind a Belgiumban gyermeknevelésre fordított időszakot be kell számolni a nyugdíj szempontjából.
A C-290/00 ügyben szereplő osztrák férfi gyakornokként Németországban 1968-ban üzemi balesetet szenvedett, és emiatt Németországból rokkantsági nyugdíjban részesült. Ausztria uniós csatlakozását követően rokkantsági nyugdíj iránti kérelmet nyújtott be hazájában is. Az Európai Bíróság kimondta, hogy a férfi a koordinációs rendelet hatálya alá tartozik, tekintettel annak 94. cikk (3) bekezdésére (miszerint jogosultság keletkezik arra az eseményre vonatkozóan is, amely a rendeletnek az érintett tagállam területén történő alkalmazását megelőzően következett be). Az ítélet - részben a rendelet 94. cikk (3) bekezdése, részben az EK-Szerződés munkavállalók szabad mozgását és egyenlő bánásmódját biztosító 39. és 42. cikkei alapján - kizárta több olyan osztrák jogi rendelkezés alkalmazását, amelyek azon okból nem tették lehetővé a férfi nyugdíjra jogosultságát, hogy nem Ausztriában volt biztosítva a baleset idején.
6 A C-227/89 számú ügyben az Európai Bíróság azzal szembesült, hogy egy német állampolgár jobban jár, ha az 1955-1971 között Dániában szerzett biztosítási idejét a korábbi német-dán szociális egyezmény szerint veszik figyelembe, mintha a közösségi rendelet alapján. Az egyezmény ugyanis nem csak a biztosítási idők összesítését írta elő, hanem a Dániában teljesített járulék a német nyugdíj összegét is befolyásolta. Az ítélet szerint az EK-Szerződés 39. cikk (2) bekezdésével és a 42. cikkével lenne ellentétes, ha egy migráns munkavállaló szociális előnyt veszítene amiatt, hogy a koordinációs rendelet hatályba lépését követően a korábbi kétoldalú szociális biztonsági egyezmények nem alkalmazhatóak. Ilyen kivételes esetben meg kell engedni, hogy érvényesüljön a hatályon kívül helyezett egyezmény, és ezáltal a migráns személy ne veszítse el korábban szerzett jogát.
7 Lásd 2. lábj.
8 Lásd 1. lábj.
9 A végrehajtási rendelet idézett 15. cikke a különböző jellegű szolgálati idők kollízióját hivatott feloldani. Olyan esetekre ad iránymutatást, mikor egy migráló személy különböző tagállamokban különböző típusú - az általunk elemzett esetben kötelező és önkéntes - szolgálati időket gyűjtött. Ezekre az egymást fedő időszakokra kijelöli, hogy a nemzetközi nyugdíj szerinti szolgálati időbe melyiket kell beszámítani. Ilyen esetet találunk az Európai Bíróság 285/82 számú ítéletében, mely egy holland úr '60-as években Németországban és Hollandiában szerzett különböző jellegű biztosítási idejét osztályozta. Eszerint egyes részek "biztosítási időnek", más részek "biztosítási időnek számító időszaknak" minősültek. Ennek jelentősége az, hogy a szóban forgó 15. cikk c) pontja szerint a nemzetközi nyugdíj szerinti szolgálati időbe csak az előbbi számít. (A 15. cikk három halmozódási típust különböztet meg, ez a típus eltér az általunk tárgyalt esettől.) Az ítélet egyúttal megerősíti, hogy a koordinációs szabályokat a rendelet hatályba lépése előtti időre is visszamenőlegesen alkalmazni kell, amennyiben ezen évekből veszünk figyelembe biztosítási időt.
10 Forrás: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/foglkeres/foglkeres05.pdf
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Frank Ádám, az Eurojus Jogi Tanácsadó szolgálat munkatársa
Visszaugrás
