A magyar munkajogi tudományos és szakmai közélet jeles képviselőjének (a 2014. évi Pro Iure Laboris díj birtokosának) tollából a közelmúltban látott napvilágot "A munkaviszony megszűnése és megszüntetése" című kötet, amely a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 2012. évi hatályba lépését követő időszak első ilyen tárgyú, illetve terjedelmű és tematikus igényű munkája. Amint a szerzői előszó - jelezve a téma elméleti és gyakorlati jelentőségét - is utal erre, a munkaügyi peres eljárások mintegy harmada a munkaviszony megszűnésével, illetve megszüntetésével összefüggésben indul. (Vélekedésünk szerint ez a szám valójában ennél jóval magasabb.) Beszédes az az ugyancsak az előszóban említett adat, mely szerint a kúriai jogalkalmazás elemzés körében vizsgált megszűnési, illetve megszüntetési esetek mintegy felében a munkaviszony megszüntetésére irányuló nyilatkozatok jogellenesnek bizonyultak. A kötet kedvezőnek mondható időszakban jelent meg, hiszen az Mt. hatályba lépése óta eltelt mintegy fél évtized már kirajzolódni engedi az új jogalkalmazás körvonalait, ám még nem eredményezte a napirendre került vitás megítélésű kérdésekben a gyakorlat "megcsontosodását", s így nyitva áll a lehetősége az elvi értékű és alapú, tudományos igényű álláspontok előtérbe kerülésének. Lőrincz György dolgozatában több ilyen álláspontot találunk, amelyek minden bizonynyal nyomot hagynak majd a munkajogi jogalkalmazásban is.
Előzetesen meg kell állapítanunk, hogy a kötet a szerzőtől egyébként megszokott alapossággal, rendszerező szemlélettel és igényességgel készült, s nem csupán a jogalkalmazás széles körű és elmélyült ismeretét tükrözi, hanem a jogdogmatikai érdeklődést és felkészültséget is mutatja.
A kötet tematikus célkitűzése figyelemre méltóan teljes: a munkaviszony megszűnése és megszüntetése jogdogmatikai alapjainak bemutatásán túl arra törekszik, hogy teljes körűen feldolgozza a bírósági jogalkalmazásban megjelent sarkalatos problémákat, s rámutasson a munkáltatói, illetve munkavállalói munkaviszony-megszüntető nyilatkozatoknak a joggyakorlatban leginkább alkalmazásra kerülő kérdéseire. A szerző által alkalmazott tematikus tagolás kifejezetten a gyakorlat igényeihez látszik igazodni: a jogalkalmazásban kialakult jelentősebb esetcsoportok szerinti tagolásban tárgyalja az egyes megszűnési, illetve megszüntetési kérdésköröket.
A dolgozat - a hazai kommentár-irodalomban szokatlanul jelentős - figyelmet szentel a munkaviszony megszűnése problémakörének (II. fejezet, mintegy harminc oldalnyi terjedelemben). Részletesen elemzi az egyes megszűnési tényállásokat, valamint az ezekhez kapcsolódó munkajogi kérdéseket. Különösen elmélyültek a határozott idő lejártával (a határozott időre vonatkozó szerződéses kikötés érvényességével, érvénytelenségének jogkövetkezményével) kapcsolatos fejtegetések, s ugyancsak részletes elemzést találunk az Mt. 63. § (1) bekezdés d) pontjának szabályához - a gazdasági egységek átadásának-átvételének sajátos tényállásához - kapcsolódóan is, amely a 2012-ben hatályba lépett Mt.-nek alapvetően újszerű megoldása. Már ebben a fejezetben szembe ötlik, hogy a szerző jelentős figyelmet szentel a jogviszony megszűnéséhez kapcsolódó eljárási természetű szabályoknak is.
A munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésével foglalkozó III. fejezet részletesen feldolgozza az e körben kialakult (nem csupán kúriai) bírói gyakorlatot, kimerítően tárgyalja a felek megállapodásának érvénytelenségi tényállásait, s az érvénytelenségi következményeket is.
A kötet legterjedelmesebb fejezete a munkáltatói felmondást tárgyaló IV. fejezet (közel kilencven oldalnyi terjedelemben), amelynek - megítélésünk szerint - leginkább figyelemre méltó része a munkáltatói felmondás indokolásával foglalkozó. A szerző kiemelkedően alapos és részletes ismeretekkel rendelkezik a bírói gyakorlatról, s az ezen ismeretekre alapított, a gyakorlatot, illetve annak kisebb változásait is értékelő megállapításaival is egyetérthetünk. (Némileg túlzónak tűnik ugyanakkor a munkáltató személyében bekövetkező változásra alapított felmondással kapcsolatos megállapítása, amely egyetlen, s erősen vitatott kúriai ítéletre alapítottan állapítja meg a kialakult gyakorlat lényeges változását.) Külön is említést érdemelnek az egyenlő bánásmód követelményével, valamint a joggal való visszaélés tilalmával kapcsolatos elemzések, amelyek a bizonyítási kötelezettség (teher) sokat vitatott kérdésében is állást foglalnak. Az V. fejezet elkülönülten tárgyalja a csoportos létszámcsökkentés szabálycsoportját. Ezzel kapcsolatosan talán megengedhető az a megállapítás, hogy ez a fejezet kevéssé támaszkodik (az amúgy kétségtelenül szűk körű) bírói gyakorlatra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
