Az ipari mintaoltalmi jog egyik fontos önálló intézménye iparjogvédelmünknek. A használati mintával ellentétben, amit a szabadalom kistestvérének szoktak aposztrofálni, egy különálló területet képez, amely sajátos szabályozást igényel. A tervezőket, feltalálókat sokoldalú jogi védelemben kell részesíteni, alkotói szabadságuk védelmében mindenképpen fontos az ipari minták szabályozása. Tekintve, hogy ide vonatkozó jogszabályaink a '70-es évek végén születtek, az azóta hazai jogrendszerünkben bekövetkezett változások, a nemzetközi jogalkotás, a különböző jogrendszerek megoldásainak hatása, időszerűvé teszik a szabályozás felülvizsgálatát.
Az ipari minta szabályozása hazai jogunkban az 1978. évi 28. tvr. alapján az iparjogvédelem területén valósul meg. Az ipari minták szabályozása sajátosan kétarcú intézmény, hiszen az előbb említett törvényrendeleten túl a szerzői jog alapján is felléphet a mintaoltalom tulajdonosa a jogbitorló ellen.1 A jogvédelem e sajátos kétarcúságára utal az ipari mintákról szóló jogszabály szóhasználata is, amikor az ipari minta megalkotójaként a szerzőt jelöli meg. Az ipari mintákról szóló 1978. évi 28. tvr. megalkotásával a magyar jogalkotás a lajstromozáson alapuló minta-oltalmi jog alkalmazása mellett tört lándzsát.
A külföldi jogrendszerek nagy változatosságot mutatnak a szabályozás tekintetében, nevezetesen, hogy lajstromozáson alapuló kizárólagosság ún. patent keretében biztosítják-e az oltalmat, vagy pedig ún. Copyright-oltalmat élveznek, ami a lajtromozás nélküli védelmet biztosít a minta tulajdonosának, azonban a mintának szükségszerűen különböznie kell a kereskedelmi forgalomban jelenlévő más termékek tulajdonságaitól.
Franciaországban a "művészet egységének elve" a bejelentési formaságokhoz kötött speciális mintajog és az általánosabb Copyright teljes kumulatív oltalmát eredményezte, a minta tulajdonosának választási lehetősége van abban a vonatkozásban, hogy a minta oltalmáért akár a speciális minta-jogot, akár a Copyright-ot vegye igénybe.
Nagy-Britanniában és Olaszországban a kumulatív oltalmat kizárták, ha a mintát a vonatkozó speciális mintaoltalmi törvény alapján jelentették be.
A benelux, a német, és lényegében a spanyol törvény is csak olyan mintákra nézve irányoz elő kumulatív oltalmat, amelyek kielégítik az objektív újdonság követelményét, és művészeti tartalommal rendelkeznek, amely révén mint iparilag alkalmazható művészeti alkotások Copyright oltalom tárgyai lehetnek.
A jelenleg az EU-ban jelenlévő rendszerek tehát négyféle változatot reprezentálnak: a francia rendszer elfogadja a teljes kumulatív oltalmat, a kétféle oltalom elválasztására nagy figyelmet szentelnek Nagy-Britanniában, ugyanerre kisebb súlyt helyeznek Németországban, Spanyolországban, és a Benelux államokban, ahol a minták Copyright oltalma befolyásolja azok sajátos művészeti tartalmát, végül az olasz rendszer kumulatív oltalmat látszik érvényesíteni.2
Mivel az egylépcsős törvényalkotásra az európai szabályozások ilyen sokszínűsége miatt nem volt lehetőség, ezért az Európa Parlament kiadta a 98/71/EC Irányelvet, mely az ipari minták közösségen belüli letétbehelyezése szabályozásának egységesítését célozta meg. A magyar szabályozás az Irányelv és az eddig ismertetett tények tükrében, alapos felülvizsgálatra vár mind anyagi, mind eljárási szempontból, hiszen az anyagi jogszabályokon túl időközben a 1984/29. sz. tvr.-rel csatlakoztunk az ipari minták területén hatályos Hágai Unióhoz, melynek szabályaival azonban még mindig nem teljesen konform a hatályos szabályozás, az Európai Közösség Irányelvének elveihez való közelítésről pedig akkor még nem is beszéltünk.
Az ipari minta jogszabály szerkesztési kérdései kapcsán a jogintézmény kiemelkedő fontosságát már jogalkotó elődünk is felismerte, hiszen törvényrendeletben, az akkori második legfontosabb jogszabályi formában szabályozta az ipari mintát. Célszerűnek tűnik megtartani ezt a hagyományt, hiszen iparjogvédelmünk nagyon fontos jogintézményéről van szó. A hatályos mintaoltalmi törvényrendelet több helyen utal a szabadalmi törvényre, ezeket az utalásokat az eljárási szabályokra lenne célszerű korlátozni, tekintettel a két jogintézmény minőségi különbségeire. Az új ipari minta jogszabály megalkotása során célszerű lenne szem előtt tartani a nemzetközi szerződéseket, nevezetesen a Hágai Megállapodást, amelynek hazánk is tagja, és tekintettel az Európai Közösséghez való csatlakozási szándékunkra, a már említett 98/71/EC Irányelvet.
Magával az ipari minta elnevezéssel gondok vannak, hiszen a termékek külső kialakításának, megjelenítésének ezen definiálása nem fejezi ki egyértelműen a jogi oltalom valódi mibenlétét, értelmét. Az ipari minta jelentése, a második tag azonossága miatt keveredik a használati mintáéval, jóllehet itt egy teljesen más jellegű alkotói tevékenység eredményének védelméről van szó. A használati minta a szabadalom kistestvéreként, annak második lépcsőjeként helyezkedik el az iparjogvédelemben, a szabadalom és az újítás között. A használati minta esetén az ipari, műszaki alkotói jelleg a domináns, szemben az ipari mintával, ahol a termék külső kialakításához kapcsolódó esztétikai, művészi alkotói tevékenység élvez védelmet, a tartalom, funkció és a forma kerül mikroszkóp alá a bejelentés elbírálásakor.
Az angol eredetű design szó, bár megszokottá vált nyelvünkben és jelentésében, tulajdonképpen ez fedné le leginkább a védendő jogterületet, idegen csengése miatt kerülendő. Új definícióként legelfogadhatóbb talán a Magyar Védjegy Egyesület, az AIPPI és a LES Magyar Csoportja által adott "termékforma", "termékforma-oltalom" tűnik.3
Nem kerülhető meg az ipari minta jogterületbeli hovatartozásának kérdése sem, ezen a téren a magyar szabályozás bizonyos kumulatív elveket látszik követni akkor, amikor az ipari minta tulajdonosa a mintaoltalom idejének lejárta után, a szerzői jog alapján még mindig felléphet a jogbitorlók ellen. Annál is érdemesebb volna ezen kérdések tisztázása, mivel a már említett Közösségi Irányelv és a Hágai Megállapodás is megtiltja a mintának a szerzői jogi védelemből való kizárását azon az alapon, hogy azt már valahol lajstromozták. Külön kérdés élvezzenek-e jogi védelmet azok a minták amelyeket nem lajstromoztak és ha igen, milyen legyen ez a védelem (Copyright). A Copyright legfontosabb előnye a hosszadalmas jogi procedúra kiküszöbölése lenne, ugyanakkor alkalmazása felborítana egy sor a joggyakorlatban megszilárdult gyakorlati elvet a szerzőség bizonyíthatóságának körében.
Az Irányelv rögtön bevezető rendelkezéseiben megadja az ipari minta, vagy ahogy ott szövegezik: design meghatározását, mely szerint ipari minta: valamely termék egészének vagy egy részének a megjelenését jelenti, amely különösen a termék vonalaiból, kontúrjaiból, színeiből, alakjából, textúrájából , és/vagy anyagából, vagy/és a termék díszítéséből adódik. Ezen a definíción belül termék, bármilyen ipari, vagy kézműves cikk lehet, beleértve a komplex termékké egyesítendő részeket, csomagolást, göngyöleget stb., kizárva azonban a számítógépes programokat (szoftverek). Ehhez képest a jelenlegi magyar szabályozás szűkszavúbban fogalmaz, miszerint az ipari termék külső formája (a továbbiakban: "minta") ipari mintaoltalomban (a továbbiakban: "mintaoltalom") részesülhet, ha új és oltalmát a jogszabály nem zárja ki, új a minta, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt bárki előállíthatta. A Közösségi Irányelvi két alapvető kritériumot tartalmaz, az újdonságot és az egyediséget, mihez képest hazai jogunk csak az újdonságot tartalmazza kifejezetten az egyediség implicite van benne hazai szabályozásunkban akként, hogy ki van zárva az oltalomból az ipari minta, ha a termék műszaki megoldásának vagy rendeltetésének következménye. Az egyediségre a hazai szabályozásban tehát csak a contrario következtethetünk, jó lenne az ipari minta fogalmi meghatározásában a művészi, alkotói jelleget verbálisan feltüntetni. Az újdonságot a jogalkotó világviszonylatban kívánja meg, mindkét jogszabályban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
