Erdős Károly: A magyar fizetésképtelenségi szakterület főbb adatai I. (CH, 2008/7., 9-13. o.)

1. Cégalapítási adatok 1989-2008 között

A nemzetgazdaságunkban az elmúlt közel két évtized folyamán a napjainkig kialakult, formálódó piacgazdaság kiindulási alap mérföldköve tulajdonképpen még a rendszerváltást megelőzően keletkezett. Az érdemi hazai piacgazdaság kapunyitását az 1988 őszén (október 11-én) a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. számú törvény (Gt.) jelentette.

A cégalapítás - cégbíróságokon történő cégbejegyzés - csődeljárás - felszámolási - végelszámolási eljárás - cég megszűnés - cégjegyzékből történő törlés a Gt. elfogadása időszakában a "népgazdaság" korszakában lényegükben szinte teljesen ismeretlenek, rendszeridegenek voltak (legfeljebb a jogtörténeti szakirodalmak révén fordulhattak olykor elő). Az érdemi piacgazdaság kiépítése a gazdaság szerkezetének, tulajdonviszonyainak gyökeres átalakítása az időtájt meglehetősen és elsődlegesen nem támogatott, járatlan útnak tűnt.

A Gt. 1989. januári hatálybalépését követően, a kilencvenes évek politikai és gazdasági reformjával együtt, azokkal szoros kölcsönhatásban, megindult Magyarországon a gazdasági korszakváltás és elkezdődött az érdemi piacgazdaság jogszabályi rendszerének és szervezeti működési kereteinek kialakítása.

Mindezek nyomán az országban az állami vállalatok átalakulásával, felbomlásával, privatizációjával, a

1. táblázat

A Gt. hatálya (1989. január 1-je - 2008. január 1-je) alatt alapított cégek gazdálkodási forma és megye szerinti megoszlása

Forrás: COMPANY DATA

magánvállalkozások számos bővülésével, a külföldi tőke növekvő beáramlásával egy olyan "Cégalapítási és jogalkotási kampány" indult el (váltakozó lendülettel tart azóta is), amelyet azelőtt még a legmerészebb társadalom- és gazdaságpolitikusok, gazdaságjogi szakértők sem mertek, vagy tudtak előzetesen elképzelni, valószínűsíteni.

A Gt. eddigi hatálya alatt napjainkig alapított cégek számát, azok cégformánkénti, illetve regionális (megyei, fővárosi) megoszlását és mennyiségét tartalmazza az 1. táblázat.

Ezek szerint 1989. január 1-je - 2008. január 1-je között közel nyolcszázezer gazdasági társaságot alapítottak Magyarországon. A fővárosi székhelyű cégek több mint háromszázezres száma a bejegyzett gazdasági társaságok 39,7%-át teszik ki. A megyék közötti igencsak kiemelkedő, a százezret meghaladó cégszámmal és a 12,7%-os megoszlási aránnyal a Pest Megyei Cégbíróságon bejegyzett cégek száma és aránya. A többi megyék cégszáma és megoszlási aránya a táblázaton nyomon követhető.

A táblázat adatsorai alapján szembetűnő az alapított gazdasági társaságok cégformánkénti elkülönülése és megoszlási aránya. A leginkább preferált a cégalapításoknál a korlátolt felelősségű társasági cégforma, amelyből napjainkig 382 748 céget, az összes gazdasági társaságnak a 48,2%-át hozták létre. A betéti társasági cégformát úgyszintén nagy számban (347 210) választották a cégalapítók, amelyek a 43,7%-át teszik ki az összes cégeknek.

Az átmeneti időszak keretében a népgazdaság végnapjaiban megengedett vállalkozási formációk voltak, az összességükben közel húszezres nagyságot jelentő gazdasági munkaközösségek (gmk.), valamint a jogi személy felelősségével működő gmk.-k.

A különböző cégformák közül cégszámonként és arányaikat tekintve sorolhatók egymás után a közkereseti társaságok (13 963; 1,6%), a szövetkezetek (10l329; 1,3%), a részvény társaságok (7535; 0,94%), az egyéni cégek (3893; 0,49%), a külföldi cégek kereskedelmi képviseletei (3062; 0,38%), továbbá a közhasznú társaságok (2313; 0,29%).

A gazdasági társaságoknak a földrajzi, területi megoszlási arányai karakteresen kifejezik, jól érzékeltetik az egyes régiók gazdasági súlyát. A különböző cégformák választásával kialakult megoszlási adatok pedig kifejezően szemléltetik a cégalapításoknál egyrészt a rendelkezésre álló alapítói vagyon korlátait, illetve meglétét, másrészt a tulajdonosoknál az alapítási tőke mértékéig tartó korlátolt felelősségnek a cégszámokban kiugróan jelentkező előnybe részesítését, megválasztását.

2. Fizetésképtelenségi eljárások a Cstv. eddigi hatályossága alatt

A Gt. 1988. évi elfogadását, 1989-es hatálybalépését követően (két-három éves) késedelemmel csak 1992. január 1-jei hatállyal vezették be hazánkban a csődeljárásról, a felszámolási- és végelszámolási eljárásokról szóló 1991. évi XLIX. törvényt (Csőd-törvény, röviden Cstv.).

A hazai piacgazdaság kezdeti időszakában, a kilencvenes évek elején a jogalkotók a vállalkozások (állami vállalatok, részvénytársaságok, szövetkezetek, valamint az egyre jobban szaporodó azidőtájt már a százezres számú nagysághoz közeledő gazdasági társaságok, egyéb cégek, stb.) egyre krónikusab-bá váló körbetartozásait, (KGST kiterjedésű) piacvesztését, tömegméretű átalakulási, privatizációs, illetve likviditási problémáit, fizetésképtelenségi helyzetét, a gazdaságpolitika a Csődtörvénnyel bevezetett "nemperes" (csőd- és felszámolási) eljárásokkal kívánta kezelni.

A nemzetgazdaság egészének egyik legnagyobb problémáját ezidőtájt a krónikus "körbetartozások", a sűrűsödő likviditási problémák, a gazdálkodó szervezetek tartós fizetésképtelenségének megoldhatósága jelentette. A Csődtörvény 1992. év elejei hatálybalépésekor az eredeti szabályok egyik kiemelt célja volt ezek gyors megszüntetése, melyet a jogalkotók részbeni szándékai szerint a kötelező (ön)csőd intézményeinek bevezetése szolgálta volna legjobban.

2. táblázat

A Csődeljárások számának alakulása 1992-1995 között