A távközlés alapvető, technikai kérdéseinek egyike a jelek átvitelének, a címzetthez (felhasználó, előfizető) való eljuttatásának problémája. Ez az átviteli csatornában történik, amit az összeköttetés idejére bocsátanak a hívó és hívott (a végponti felhasználók) rendelkezésére. Ha valamely átviteli közegen kialakított átviteli rendszeren egyidejűleg több előfizető számára biztosítanak forgalmazási lehetőséget, többszörös felhasználásról beszélhetünk: a csatornák összefogására szolgáló művelet a multiplexálás.
A multiplex rendszer több átviteli csatornát tartalmaz, a rendszer csatornáinak jobb kihasználtsága pedig a forgalom koncentrálásával érhető el. Földfelszíni digitális műsorszórás esetében a multiplex tevékenység, illetőleg szolgáltatás biztosítja az azonos frekvencia felhasználására jogosult műsorszolgáltatók műsorjelének egyetlen jelfolyamban való eljuttatását a műsorszétosztó hálózathoz. Arra az esetre, amikor a multiplexálást legalább az egyik műsorszolgáltatótól és egyúttal a műsorszétosztótól is elkülönült szolgáltató szervezet végzi, törvényi intézkedés szükséges annak biztosítására, hogy a szolgáltatási szerződést a multiplex szolgáltató valamennyi műsorszolgáltatóval megkösse.
A műsorszolgáltatásról, és az azzal összefüggő műsorterjesztésről (műsorszórás, műsorelosztás) A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény rendelkezik, hatálya azonban a kettő közötti hírközlési szolgáltatásra nem terjed ki. A Hkt. fogalomhasználatában a multiplex tevékenység olyan távközlési tevékenység, amely során rádió-, illetőleg televízióműsorjelekből, valamint egyéb adatjelekből egyetlen szabványos digitális jelfolyamot állítanak elő a műsorterjesztőhöz való továbbítás céljából (Hkt. 110. § 43.).
A Hkt. a multiplex szolgáltatatók irányában arra az esetre fogalmaz meg szerződéskötési kötelezettséget, ha a szolgáltató attól a műsorszolgáltatásra jogosult szervezettől kap ajánlatot, aki olyan frekvencián jogosult szolgáltatni, amelynek használatára a multiplex szolgáltatóval - az adott frekvencia kiszolgálása érdekében - szerződéses jogviszonyban álló műsorterjesztő kapott jogot [Hkt. 44. § (1)]. A szerződésnek tartalmaznia kell a multiplex szolgáltató által kiszolgált frekvenciát és a szolgáltatás feltételeit, minőségi jellemzőit valamint díját [Hkt. 44. § (2)].
Ha a multiplex szolgáltatási szerződés megkötése érdekében folytatott tárgyalások nem vezetnek eredményre, a Hírközlési Döntőbizottsághoz lehet fordulni egyeztetési eljárás lefolytatása érdekében [Hkt. 44. § (3)].
Hírközlési létesítmények közös használatát a Hkt. 30. § (2) bekezdése teszi lehetővé, a szolgáltatók együttműködési kötelezettségéről e tekintetben a Hkt. 36. § (3) bekezdése rendelkezik. A hírközlési létesítmények közös használata elkerülhetetlen a vezetékes és a postai hálózatok hálózati kapcsolódási pontjain, továbbá abban az esetben, ha az azt igénylő szolgáltatónak más mód nem áll rendelkezésére a szolgáltatáshoz szükséges hírközlési létesítményeinek elhelyezéséhez. A közös létesítményhasználatot azonban gazdasági előnyök is indokolhatják, mivel a közösen használt létesítmény terhei a használók között megoszthatók.
Amennyiben hírközlési építménye felhasználásával hírközlési szolgáltatást nyújtanak a hírközlési építmény tulajdonosát, szerződéskötési kötelezettség terheli meglévő építményei közös használatának lehetővé tételére, ha olyan szolgáltatótól kap ajánlatot, aki szolgáltatás nyújtásához szükséges hírközlési építményét saját ingatlanon vagy - műszaki, illetve jogi okok miatt - közterületen nem tudja elhelyezni. Nem vonatkozik ez a kötelezettség az ügyfélforgalom számára nyitva álló építmények ezen funkciót betöltő részére [Hkt. 45. § (1)].
A hírközlési létesítmény tulajdonosát terhelő szerződéskötési kötelezettség tehát több feltétel együttes, illetőleg vagylagos fennállásától függ: a) a tulajdonában lévő; b) a szerződési ajánlat időpontjában meglévő hírközlési építménye felhasználásával; c) akár a tulajdonos, akár harmadik személy hírközlési szolgáltatást nyújtson; d) az ajánlat olyan szolgáltatótól érkezzék, aki e) szolgáltatás nyújtásához szükséges hírközlési építményét saját ingatlanon, illetőleg vagylagos feltételként; f) műszaki, illetve jogi okok miatt közterületen nem tudja elhelyezni. Ezek meglétének hiánya tehát abszolút kizáró okként értékelhető. Ugyanakkor a törvény egyes további körülményeket taxatíve is felsorol: ezek bármelyikének fennállása a tulajdonost szerződéskötési kötelezettsége alól mentesíti.
Nem terheli szerződéskötési kötelezettség a tulajdonost, ha a) az ajánlatban foglaltak teljesítése a meglévő létesítmény biztonságos, illetőleg rendeltetésszerű használatát akadályozza, vagy: b) a közös használat létesítéséhez és üzemeltetéséhez szükséges igazolt költségeket az ajánlattevő nem vállalja, vagy: c) a közös használat létesítése más jogviszonyból eredő, méltányolható magánérdeket súlyosan sért, vagy: d) a közös használat biztosítására eszközeinek szokásos működtetési módja miatt nem képes [Hkt. 45. § (2)].
Ha a hírközlési létesítményt közös használat céljából át kell alakítani, az átalakítás költségei - az indokolt felújítást szolgáló igazolt költségek kivételével - az új használót terhelik. A közös használat költségeit (terheit) a felek a használat arányában viselik [Hkt. 45. § (3)]. Ha a tulajdonos a közös használat biztosítására eszközeinek szokásos működtetési módja miatt nem képes, s ezért a szerződés megkötésére nem volna köteles, a közös használatra ajánlatot tevő szolgáltató kezdeményezheti a létesítménynek a közös használatra alkalmassá tételét. A közös használat érdekében ráfordított, indokolt költségeik viseléséről a felek érdekeltségük arányában állapodnak meg [Hkt. 45. § (4)]. A törvény tehát nem ad felmentést a kötelezettség alól arra való tekintettel, hogy a létesítmény fennálló állapotában alkalmatlan a közös használatra: az igénylő ilyen esetben jogosult a szükséges átalakítás, a közös használatra való alkalmassá tétel kezdeményezésére, amelynek indokolt költségei viseléséről a felek érdekeltségük arányában megállapodhatnak.
Ha a felek meglévő létesítmények átalakításáról, közös használatáról vagy annak módjáról, az azzal kapcsolatos ajánlatról, költségeiről, fenntartásának terheiről nem tudnak megállapodni, a Hírközlési Döntőbizottsághoz lehet fordulni [Hkt. 45. § (5)]. A Döntőbizottság a XIV. fejezetben foglaltak szerint egyeztetési eljárásban kísérli meg a megállapodás rendezését, és jogorvoslati eljárásban rendezi a szerződéskötésre kötelezett eseteket.
A Hkt. fogalomhasználatában egyetemes szolgáltatás a távközlési vagy postai szolgáltatások olyan készlete, amely meghatározott minőségben, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül minden felhasználó számára megfizethető ár ellenében igénybe vehető [Hkt. 110. § (9)]. Az egyetemes hírközlési szolgáltatások körébe tehát az egyetemes távközlési szolgáltatás és az egyetemes postai szolgáltatás tartozik [Hkt. 47. § (1)].
A törvényi fogalomhasználat e két körön belül szolgáltatások - lezártnak nem tekintett - készletére, összességére utal: e készlet változtatásának lehetőségéről pedig konkrétan is rendelkezik. A Hkt. 47. § (2) bekezdése értelmében a Hírközlési Felügyelet elnöke évenként, május 31-ig a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanáccsal egyetértésben kezdeményezheti az arra jogosultnál, hogy a Kormány törvényjavaslatot terjesszen elő az egyetemes hírközlési szolgáltatások, illetve a kizárólag az egyetemes postai szolgáltató által kizárólagosan végezhető szolgáltatások, s az ilyen szolgáltatót megillető kizárólagos jogosítottságok [Hkt. 49. § (1)-(2)] körének a következő év január 1-jétől történő módosításáról.
A Hkt. 47. § (3) bekezdése az egyetemes távközlési szolgáltatás körébe sorolja:
a) a meghatározott követelmények szerinti távbeszélő szolgáltatáshoz (olyan szolgáltatás, amelynek során beszéd valós idejű, közvetlen átvitele és kapcsolása történik úgy, hogy e szolgáltatás bármely előfizetője helyhez kötött hálózati végponthoz kapcsolt távközlő végberendezésről indított hívással kommunikálhat egy másik hálózati végponttal, amelynek elérése az ANFT-ben meghatározott választási e járás útján lehetséges, [Hkt. 110. § (73)] való olyan hozzáférést, amely az ország területén bármely helyen azonos feltételekkel elérhetőséget biztosít helyhez kötött előfizetői hálózati végponton, s amely hozzáférés - az ITU-T "T" sorozatú ajánlásokkal összhangban, illetőleg legalább 9600 bit/s sebességű modemes adatátvitelre az ITU-T "V" sorozatú ajánlásokkal összhangban- vonalkapcsolt távbeszélő szolgáltatás igénybevételére, faxüzenetek küldésére lehetőséget ad.
b) a települési lélekszámtól függően meghatározott számú (ötszáz lakosonként, illetve ennél kisebb lélekszámú településenként egy darab), továbbá egyes különleges követelményeknek megfelelő (kettőezerötszáz lakosonként hallás-, illetőleg mozgáskorlátozottak által is használható kialakítással) nyilvános távbeszélő állomás működtetését,
c) a kezelői szolgáltatások fenntartását, illetőleg előfizetői névjegyzék elérhetővé tételét,
d) az ingyenes segélyhívást (a rendőrség, a mentőszolgálat, a tűzoltóság sürgősségi hívása rövid hívószámmal, [Hkt. 110. § (70)].
A Hkt. rögzíti az egyetemes szolgáltatás jogcímét, az egyetemes szolgáltató kiválasztási eljárását, a szolgáltató gazdálkodó szervezettel szembeni, annak társasági formáját illető alapvető követelményeket, a döntéshozatali folyamattal szembeni alapvető célokat és követelményeket, rendelkezik az egyetemes szolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítását sikertelen felhívás esetén is lehetővé tevő kivételes miniszteri jogkörről (kijelölés), megszabja az - szerződő felek sajátos jogállásából adódóan a hírközlési szerződések körében is atipikusnak tekinthető - egyetemes szolgáltatási szerződés tartalmi elemeit, valamint az egyetemes szolgáltatás nyújtását érintően a Döntőbizottság által kivételesen méltányolható körülményeket.
Az egyetemes hírközlési szolgáltatások nyújtásának két nagy körére (postai és távközlési szolgáltatások) eltérő jogcímmel, a főszabály szerint részvénytársasági formában működő szolgáltató szerezhet jogosultságot. Egyetemes távközlési szolgáltatást koncessziós szerződése alapján - mindaddig, amíg az hatályban van - a koncessziós társaság, illetőleg egyetemes szolgáltatási szerződés alapján más, részvénytársasági formában működő távközlési szolgáltató, egyetemes postai szolgáltatást a postai egyetemes szolgáltató - amely gazdasági társaságnak egyedüli tagja, illetőleg részvényese is lehet - kijelölés alapján végezhet [Hkt. 50. § (1), (3)]. A Hkt. 105. § (2) bekezdése a Magyar Posta Rt.-t jelöli ki egyetemes szolgáltatónak.
Az egyetemes szolgáltatási jogosultságról való döntés során alapvető követelményként kell biztosítani, hogy az ország egész területe egyetemes szolgáltatással lefedett legyen [Hkt. 50. § (3)].
Az egyetemes szolgáltató kiválasztása pályáztatással történik. Az ágazati miniszter a szolgáltatás díjaira és minőségére tekintettel dönt a jogosultság megadásáról, és meghatározott tartalmú egyetemes szolgáltatási szerződést köt a jogosulttal. A Hkt. meghatározza azokat az indokokat, amelyek alapján pályázat írható ki, valamint rögzíti a pályáztatási eljárással kapcsolatos alapvető formai, tartalmi, törvényességi-garanciális követelményeket is [Hkt. 50. § (4)-(7)].
E szerint az ágazati miniszter az egyetemes szolgáltatás ellátása iránti felhívás közzé tételére akkor jogosult, ha:
a) az egyetemes szolgáltatás ellátását a koncessziós társaság hatályban lévő koncessziós szerződése alapján, vagy más távközlési szolgáltató egyetemes szolgáltatási szerződése alapján nem biztosítja teljes körűen; vagy
b) az egyetemes szolgáltatások köre bővül, és a Hkt. 54. § (2) bekezdése szerinti, az egyetemes szolgáltatási szerződés felülvizsgálatát a szolgáltatási kör bővülése, vagy jogszabályi követelmények változása okán kötelezően előíró eljárás (lásd 9.8.7.1.6) nem vezet eredményre; illetve
c) korábbi egyetemes szolgáltató fel kíván hagyni az egyetemes szolgáltatási tevékenység végzésével.
A felsorolt esetekben az ágazati miniszter a Hírközlési Értesítőben, illetve egy országos napilapban felhívást tesz közzé egyetemes szolgáltatás ellátása iránt [Hkt. 50. § (4)]. Azt, hogy a pályázati felhívásra benyújtott ajánlattételnek mit kell tartalmaznia, a törvény közvetett módon szabja meg: a felhívásra jelentkezőknek ismertetniük kell a Hkt. 50. § (7) bekezdésben foglaltakra (a felek között létre jövő egyetemes szolgáltatási szerződéssel szemben a törvény szerint támasztott minimál-követelmények: az egyetemes szolgáltatás nyújtásának földrajzi helye és módja, időtartama, illetve határozatlan idejű szerződés esetén a felmondási idő, a szolgáltatás végzésének pénzügyi és egyéb feltételei, a szerződés idő előtti megszűnésének módja, jogkövetkezményei, a szerződésben foglaltak megtartásának ellenőrzése kapcsán a minisztert, illetőleg a felhatalmazása alapján más szervezetet megillető jogosultságok) vonatkozóan tett ajánlatukat. A miniszter az egyetemes szolgáltatás díjaira és minőségére tekintettel dönt arról, melyik jelentkező kapjon egyetemes szolgáltatási jogosultságot [Hkt. 50. § (5)].
Ha az ily módon lefolytatott pályáztatási eljárás nem vezet eredményre, a miniszter az egyetemes szolgáltatással érintett piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót jelöli ki az egyetemes szolgáltatás ellátására [Hkt. 50. § (6)].
A pályázaton kiválasztott, vagy a miniszter által kijelölt egyetemes szolgáltatóval a miniszter egyetemes szolgáltatási szerződést köt, amelyben a felek megállapodnak:
a) az egyetemes szolgáltatás nyújtásának földrajzi helyéről és módjáról,
b) az egyetemes szolgáltatás nyújtásának időtartamáról, illetve határozatlan idejű szerződés esetén a felmondási időről,
c) az egyetemes szolgáltatás végzésének pénzügyi és egyéb feltételeiről,
d) a szerződés idő előtti megszűnésének módjáról, jogkövetkezményeiről,
e) a szerződésben foglaltak megtartásának ellenőrzése kapcsán a minisztert, illetőleg a felhatalmazása alapján más szervezetet megillető jogosultságokról.
A Hírközlési Döntőbizottság engedélyezheti az egyetemes szolgáltatónak, hogy kisszámú igénylő részére a szolgáltatást más technológiával, más szolgáltatók) alvállalkozói teljesítményének igénybe vételével, illetve a 47. § (3) bekezdésben előírtakhoz képest más feltételekkel nyújthassa.
Ha az egyetemes szolgáltatás ellátása egyes hozzáférési pontokra az egyetemes szolgáltató hálózatán és berendezéseivel aránytalanul magas költségekkel jár, az egyetemes szolgáltató a Hírközlési Döntőbizottsághoz fordulhat az egyetemes szolgáltatásnak szükség esetén más technológiával, egy vagy több más szolgáltató által történő ellátása érdekében [vö.: Hkt. 88. § (d)]. A kérelemhez csatolni kell a szolgáltatók közötti megállapodás tervezetét és annak részletes bemutatását, hogy ez kedvezően hat az 53. § (1) bekezdés szerinti, az egyetemes szolgáltatás nyújtásából adódó pénzügyi teher mérséklése céljából létre hozott alapok egyikének, Egyetemes Távközlési Támogatási Alapnak 53. § (6) bekezdése szerinti finanszírozási szükségletére [Hkt. 50. § (8)]. E finanszírozási szükséglettel összefüggésben a törvény felhívott helye úgy rendelkezik, hogy a távközlési szolgáltatók összekapcsolási kiadásokkal, illetőleg célzott díjcsomagok alapján nyújtott egyetemes szolgáltatásból származó árbevétellel csökkentett - távközlési szolgáltatásból származó -, a postai szolgáltatók nem egyetemes szolgáltatási körben nyújtott postai szolgáltatásból származó éves értékesítési nettó árbevételük jogszabályban meghatározott mértékét kötelesek az Alap javára befizetni. A Döntőbizottság tehát összességében az Egyetemes Távközlési Támogatási Alap egyenlegére gyakorolt hatás alapján hozza meg döntését: az egyetemes szolgáltató egyéb kötelezettségeire ez nem lehet kihatással.
A Hírközlési Döntőbizottság az adott ügykörben eljárva a Hkt. 47. § (3) bekezdésében szereplő követelmények helyett más - ezeket megfelelően helyettesítő - szolgáltatási feltételeket állapíthat meg [Hkt. 50. § (9)]. Mindazonáltal az egyetemes szolgáltatás nyújtásáért ebben az esetben is az egyetemes szolgáltató felelős és őt terhelik az egyetemes szolgáltatással kapcsolatos - a Hkt. 27-28. § szerinti - kötelezettségek.
A Hkt. rendelkezik a távirat-szolgáltatás nyújtására kötelezettek köréről, a kötelezettség lényeges tartalmáról, a szolgáltatók meghatározott körére nézve pedig speciális együttműködési kötelezettséget állapít meg.
A törvény e szabályozási területre vonatkozó rendelkezései a miniszteri indokolás szerint bevallottan abból indultak ki, hogy a távirat-szolgáltatás a Hkt. szerinti szabályozása átmenetinek tekinthető, "hisz a táviratot a távközlési szolgáltatások és az Internet elterjedése a közeljövőben teljesen ki fogja szorítani". Addig az (álláspontunk szerint még igen távoli) időpontig azonban az állam biztosítani kívánja az ilyen szolgáltatások igénybevételére lehetőséggel nem rendelkező személyek gyors információcseréjét.
Távirat-szolgáltatást az egyetemes távközlési és az egyetemes postai szolgáltató kötelesek nyújtani, akik a távirat-szolgáltatás igénybevételét - külön jogszabályban rögzített részletes feltételek szerint - mindenki számára hozzáférhető módon kötelesek biztosítani [Hkt. 51. § (1)-(2)]. A szolgáltatásnyújtás feltételrendszerét A távirat-szolgáltatás ellátásának részletes szabályairól szóló 255/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet állapítja meg.
Az egyetemes távközlési és az egyetemes postai szolgáltatók a távirat-szolgáltatás nyújtása érdekében kötelesek együttműködni, és az együttműködésről egymással szerződést kötni [távirat-szolgáltatási szerződés; lásd A távirat-szolgáltatás ellátásának részletes szabályairól szóló 255/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet 3. §]. Ha a távirat-szolgáltatási szerződés megkötése érdekében folytatott tárgyalások nem vezetnek eredményre, a Hírközlési Döntőbizottság egyeztetési eljárást folytat le [Hkt. 51. § (3)-(4)].
Az egyetemes hírközlési szolgáltatás ellenőrzésével, módosításával és megszüntetésével kapcsolatos törvényi előírások körében a Hkt. rendelkezik az ellenőrzésre a szolgáltató által a szerződésben vállalt kötelezettségek körében jogosult hatóságról, az ellenőrzés módjáról, egyes sajátosságairól, a szolgáltatói szerződésszegés estén követendő eljárásról, a szerződés meghatározott esetben történő kötelező (bármely fél által kezdeményezhető) felülvizsgálatáról, a szerződés felmondásának és a szolgáltatás szüneteltetésének feltételeiről.
Az egyetemes szolgáltatókat a tevékenység ellátása, a szerződések teljesítése vonatkozásában a hatóság folyamatosan ellenőrzi. A hatóság jelzi a miniszternek, ha a szerződésben vállalt kötelezettségek megszegését állapítja meg. Az egyetemes szolgáltató az ellenőrzéshez köteles a kötelezettségek teljesítésére vonatkozó adatokat a hatóságnak folyamatosan szolgáltatni. A kötelezettségek teljesítéséről készített értékelő adatok nyilvánosak [Hkt. 54. § (1)]. Az egyetemes szolgáltatókat a hatóság a Hkt. 84. § szerinti piacfelügyeleti jogkörében eljárva ellenőrzi: az ellenőrzés azonban nemcsak a tevékenység ellátására, hanem az egyetemes szolgáltatási szerződés teljesítésére is kiterjed. A tevékenység ellátása körében tapasztalt hiányosságok esetén e hiányosságok megszüntetése céljából a Hkt. 85. §-ban foglalt szankciókat alkalmazhatja, a szerződésben foglalt kötelezettségek megszegését azonban jeleznie kell az egyetemes szolgáltatás biztosítása érdekében intézkedni jogosult miniszternek.
Az egyetemes szolgáltatások köre indokolt esetben a Hkt. 47. § (2) bekezdésében foglaltak szerint törvénnyel módosítható. Az egyetemes szolgáltatásokkal kapcsolatos részletes jogszabályi követelmények - műszaki normák, harmadik felekkel való együttműködési szabályok - szintén módosulhatnak. A törvény ennek megfelelően mondja ki, hogy ha az egyetemes szolgáltatások köre, illetve az azokkal kapcsolatos részletes jogszabályi követelmények módosulnak, az egyetemes szolgáltatási szerződést a szerződő felek kötelesek felülvizsgálni, a koncessziós szerződésekkel kapcsolatban pedig a szerződésben rögzített módon eljárni [Hkt. 54. § (2)]. A rendelkezés indoka, hogy a miniszter által kötött egyetemes szolgáltatási szerződések és a koncessziós szerződések polgári jogi jellege miatt a felek felülvizsgálati kötelezettségét törvényben kell előírni. A jogbiztonság érdekében azonban a szabályozás nem lépheti túl a korábban kötött koncessziós szerződésekben ilyen esetekre nyitva álló lehetőségeket. A jogalkotó a körülmények változását követve tehát nem a "törvény erejénél fogva", mintegy automatikusan kívánja a szerződés tartalmát módosítani [vö.: Ptk. 226. § (2)], hanem arra törekszik, hogy felek között a megváltozott körülmények közötti új konszenzus kialakulását a felülvizsgálati kötelezettség előírásával elősegítse.
Ha az egyetemes szolgáltató a szerződésben vállalt kötelezettségének nem tesz eleget (azaz szerződésszegés esete áll fenn), új egyetemes szolgáltató kiválasztásáról a miniszter köteles gondoskodni. A miniszter átmeneti intézkedésként az egyetemes szolgáltatással érintett piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót jelöli ki helyettesítő szolgáltatónak. Az átmeneti intézkedéssel egyidejűleg a miniszter a Hkt. 50. § (4) bekezdése szerint jár el (a törvényben meghatározott módon az egyetemes szolgáltatás ellátása iránti felhívás közzététele). Erre a pályáztatási eljárásra is a Hkt. 50. §-ának (4)-(7) bekezdései irányadók: e hosszadalmas eljárás lefolytatásáig azonban - annak megkezdésével egyidejűleg - a miniszter átmeneti intézkedésként az érintett piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót jelöli ki helyettesítő szolgáltatónak [Hkt. 54. § (3)].
Az egyetemes szolgáltatási szerződést a szolgáltató is felmondhatja, de biztosítania kell a szolgáltatási kötelezettség harmonikus átadás-átvételének feltételeit. Ezért a törvény 54. § (4) bekezdése kötelező felmondási időt szab meg: az egyetemes szolgáltatás nyújtására kötött szerződés szolgáltató részéről való felmondási idejének legrövidebb időtartama egy év. Ezen időtartam alatt a miniszternek gondoskodnia kell új egyetemes szolgáltató kijelöléséről, az új szolgáltatónak fel kell mérnie, hogy rendelkezik-e a szükséges kapacitásokkal, illetőleg hogy melyek azok a létesítmények és berendezések, amelyeknek a régi szolgáltatótól való átvétele szükséges az ellátási kötelezettség teljesítéséhez, és végül a leköszönő és az új szolgáltatónak meg kell állapodnia ezen eszközök tulajdon- vagy használati jogának átengedéséről. A korábbi egyetemes szolgáltatónak vállalnia kell, és a felmondási idő végére eleget is kell tennie annak a követelménynek, hogy ha az új belépő egyetemes szolgáltató az ellátási kötelezettségének teljesítéséhez szükséges kapacitással nem rendelkezik, vele az egyetemes szolgáltatás végzéséhez szükséges létesítmények, berendezések tulajdon- vagy használati jogának átengedése tárgyában megállapodik. Megegyezés hiányában a Hírközlési Döntőbizottsághoz lehet fordulni.
Az egyetemes szolgáltatás szüneteltetésével kapcsolatosan a törvény két lehetőséget enged meg: az első lényegében a megkötött szerződés a szolgáltató részéről történő teljesítésének időleges, de az államot képviselő miniszter hozzájárulásával és a felhasználók előzetes értesítése mellett történő felfüggesztését jelenti, a második bizonyos rendkívüli események szüneteltetési lehetőséget kiváltó jellegét ismeri el.
Az egyetemes szolgáltatást a szolgáltató "rendes esetben" csak kettős feltétel teljesülése mellett - a miniszter előzetes írásbeli hozzájárulásával és az érintett felhasználók időben történő, megfelelő tájékoztatása mellett - szüneteltetheti.
A rendkívüli szüneteltetés eseteit a törvény taxatíve sorolja fel: ezek olyan okok, amelyek nem róhatók fel a szolgáltatónak. Az egyetemes szolgáltatás szüneteltethető: a) előre nem látható és el nem hárítható külső ok (vis maior) esetén, b) a kizárólag a szolgáltatás szüneteltetésével elhárítható műszaki hiba, karbantartás esetén, amelynek időtartama nem haladhatja meg a külön jogszabályban meghatározott mértéket, c) a Magyar Köztársaság honvédelmi, nemzetbiztonsági, gazdasági és közbiztonsági (így különösen terroristaelhárítás, kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem) érdekeinek védelmében a jogszabályok által előírt módon.
A Hkt., s a törvény alapján született rendeleti jogalkotás az együttműködési kötelezettség keretei között a szolgáltatók irányában általános együttműködési kötelezettséget ír elő. Felállítja továbbá a távközlési szolgáltatók közötti szerződéses együttműködés tárgyi körének és közös szabályait [Hkt. 37. § (1)-(4)] az egyes szerződéstípusokra (hálózati hozzáférési szerződés, Hkt. 38. §, összekapcsolási szerződés, Hkt. 39-40. §, előfizetői hurok átengedésére irányuló szerződés: Hkt. 41. §) pedig különös rendelkezéseket állapít meg. A szerződések körében rendelkezik az együttműködés esetén fizetendő ellenértékről (Hkt. 42. §), a hálózati szerződések sajátos semmisségi okairól, valamint a felelősség és az igények elévülésének a polgári jog általános szabályaitól eltérő eseteiről (Hkt. 43. §) is.
Ezen túlmenően a szerződési kötelezettség egyes különös eseteit is előírja: rendelkezik a multiplex-szolgáltatót terhelő szerződéskötési kötelezettségről és a szerződés fő tartalmi elemeiről (Hkt. 44. §), valamint a hírközlési létesítmény hírközlési szolgáltatást nyújtó tulajdonosának bizonyos feltételek fennállása esetén más hírközlési szolgáltatókkal való közös létesítményhasználatra vonatkozó szerződéskötésének kötelezettségéről, az e kötelezettség alóli mentesítési jogcímekről (Hkt. 45. §).
Tevékenységük alapján vagy jelentős piaci erejük miatt egyes szolgáltatókat a törvény más címei alatt tárgyalt rendelkezések hálózati szerződés megkötésére kötelezik [lásd Hkt. 38. §, 39. § (1), 41. § (1), (4), 44. § (1), 45. § (1), (2)]. Általános együttműködési szabály azonban, hogy a hálózati szerződések tekintetében a hálózaton szolgáltatást nyújtó szolgáltató akkor is köteles együttműködésről tárgyalni a szerződést kötni kívánó másik szolgáltatóval, ha szerződéskötési kötelezettség nem terheli [Hkt. 36. § (2)].
A felhasználók megfelelő ellátásának biztosítása érdekében elkülönített egyetemes hírközlési szolgáltatások (az egyetemes távközlési szolgáltatás és az egyetemes postai szolgáltatás) lényegében a felhasználók "információs társadalmi" alapellátáshoz szükséges tevékenységek (a távbeszélő szolgáltatáshoz, illetve a postai szolgáltatásokhoz való hozzáférés). A törvény meghatározza az egyetemes hírközlési szolgáltatások körét, és az e körbe tartozó szolgáltatások [az egyetemes távközlési szolgáltatás: Hkt. 47. § (3), egyetemes postai szolgáltatás: Hkt. 48. § (1), (3)] tartalmát.
Az egyetemes hírközlési szolgáltatást nyújtó szolgáltatóval szemben a törvény az általános követelményekhez képest eltéréseket, illetve többletkövetelményeket állapít meg, de magával a szolgáltatással szemben is rögzít alapvető kívánalmakat, valamint az egyetemes szolgáltató és az ágazati miniszter között megkötendő szerződés fő tartalmi elemeit is megállapítja. Tekintettel e szolgáltatások alapszolgáltatási jellegére, az ágazati miniszter számára felhívás eredménytelensége esetén megadja az érintett piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók közül való kijelölés jogát, de egyben rögzít a szolgáltatók érdekeinek védelmét is biztosító lehetőségeket is (Hkt. 50. §). A távirat-szolgáltatás terén a távközlési és postai szolgáltatók együttműködése vonatkozásában külön szabályokat is megállapít (Hkt. 51. §)
Az egyetemes hírközlési szolgáltatás nyújtása a szolgáltató közérdekű kötelezettsége, ez azonban piaci viszonyok között nem jelentheti, hogy - nyereségérdekelt - gazdálkodó szervezetként számára e kötelezettség teljesítése hátrányos anyagi következményekkel járjon: ezért a törvény az egyetemes hírközlési szolgáltatás - az e célra létre hozott Egyetemes Távközlési Támogatási Alap és az Egyetemes Postai Támogatási Alap révén - finanszírozásáról, illetőleg ezen alapok működésének alapvető feltételeinek biztosításáról, valamint működési szabályairól is rendelkezik (Hkt. 52-53. §).
Az egyetemes hírközlési szolgáltatás nyújtása és széles körű igénybevételi lehetőségének biztosítása tehát közérdek - s közérdek a szolgáltatásnyújtás folyamatos hatósági ellenőrzése is. Miután a felek (az ágazati miniszter és az egyetemes hírközlési szolgáltatás nyújtója) között bár számos sajátossággal rendelkező, de alapvetően polgári jogi szerződéses kapcsolat áll fenn, ez az ellenőrzés elsődlegesen a szolgáltatásnyújtás szerződésszerűségére vonatkozik, s a szolgáltatóval szemben szerződési szankciók érvényesíthetők. A szerződési kapcsolat megszüntetését mindkét fél oldaláról kezdeményezni lehet, de - indokolt, és a törvényben meghatározott esetekben - a szolgáltató részéről szüneteltethető is (Hkt. 54. §). ■
JEGYZETEK
* Utalás a 2003/1. számban megjelent cikkre.
Visszaugrás
