A fogyasztóvédelem komplex, közgazdaságtani, etikai, jogtudományi, végső soron pedig teológiai reflexióval is megáldott terület, amelyen belül a joganyag, a jogalkotói és jogalkalmazói aktusok sokasága ugyancsak - a maguk összetett valóságában, magán- és közjogi, anyagi és eljárásjogi világával, hol így, hol úgy, de - rohamosan növekszik, változik. Hol jobbá lesz, időnként pedig visszalépve rosszabbá. Olykor kevésbé fogyasztóbarát, máskor mintha inkább vállalkozásbarát fogyasztóvédelemmé válva, a gazdaság professzionális és laikus szereplői, képviselői által valamiképpen befolyásolva, alakítva, a politikai erők viharában szétfeszítve, megtorpanva, kapukat fogyasztóvédők által hiába döngetve létezik.
Kétségtelen, hogy az utóbbi időkben is voltak nagyobb előretörések, mint például a termékbemutatók erőteljesebb fogyasztóvédelmi jogi szabályozása, most pedig itt van a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 2019. évi módosítása (2019. évi LXVII. törvény, a továbbiakban: Módtv.) és az ahhoz kapcsolódó 26/2019. (VIII. 26.) ITM rendelet (a továbbiakban: ITMr.), amely szabályozás a fogyasztóvédelemért felelős minisztert középpontba állítva, a vállalkozói érdekek képviselőinek befolyását nagymértékben növelve, a fogyasztóvédelmi egyesületek szerepét jelentősen csökkentve, alapvető változásokat hozott. A Módtv. a 2017/2394/ EU rendelettel kapcsolatos rendelkezések mellett - felértékelve - a békéltető testület szabályozását és - leértékelve - a fogyasztóvédelmi politikát koncepcionálisan érintette.
A fogyasztóvédelem jelentőségét mutatja, hogy minden természetes személy fogyasztó, a fogyasztói többletvédelem jogi regulációja átszövi mindennapi életünket, a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések száma kiemelkedik a kontraktusok - nemritkán háborgó - tengeréből. A de facto hátrányos, kiszolgáltatott helyzetben lévő, a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy félnek az erősebb, előnyös pozícióval bíró, jogilag absztrahálható értelemben vett hozzáértő (szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró) jogalannyal szembeni fokozott oltalma, támogatása különös figyelemre érdemes. Sőt, méltó, mert az igazság, az igazságosság és a méltányosság, az erkölcs és a jog ezt követeli meg. A gyengébb felet ekként védeni, segíteni kell.
A fogyasztóvédelem alkotmányjogi, magánjogi, kereskedelmi jogi, közigazgatási jogi, pénzügyi jogi, szabálysértési jogi, büntetőjogi, mind anyagi, mind eljárásjogi szabályozása, békéltető testületi, hatósági, bírói gyakorlata, jogtudományi irodalma, európai uniós és nemzetközi vonatkozásaival rávilágít e terrénum - kétségkívül hazánk számára is főként, de nem előzmények nélküli - európai uniós integráció által és nyomán növekvő, kiemelkedő, rendkívül jelentős szerepére.
Minderre tekintettel nagyon fontos és aktuális a fogyasztóvédelem, ezen belül a fogyasztóvédelmi ismeretek alap-, közép- és felsőfokú, illetőleg egyéb, iskolarendszeren kívüli oktatása, amelyre az egyetemek mellett a mindenkori kormányzat is - időnként némi megtorpanással - figyelmet fordít. E tekintetben kiemelném az Fgytv. által szabályozott fogyasztóvédelmi referens hatósági jellegű képzést, illetőleg azt, hogy az Fgytv. szerint a helyi önkormányzatok képviselő-testületei segíthetik a fogyasztók önszerveződéseit, támogathatják a fogyasztóvédelmi egyesületek helyi érdekérvényesítő tevékenységét, a lakosság igényeitől függően fogyasztóvédelmi tanácsadó irodát működtethetnek, továbbá hogy a békéltető testület köteles a tagjai számára rendszeresen képzést szervezni, ami kiemelt jelentőséggel bír.
Példaként hoznék erre egy 2019. augusztus 30-i, budapesti békéltető testületi döntést, melyben az egyedül eljáró, jogász végzettségű békéltető testületi tag a mögöttes kötelezett jótállási feltételére hivatkozva szüntette meg a békéltető testületi eljárást, holott a fogyasztó a közvetlen kötelezett vállalkozással szemben érvényesített igényt, és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:171. § (2) bekezdése kimondja, hogy a jótállás a jogosult jogszabályból eredő jogait - például a kellékszavatossági jogait - nem érinti. Arról már nem is beszélve, hogy a közvetlen kötelezett a válasziratával, ami a fogyasztónak a békéltető testületi eljárásban nem került megküldésre, a mögöttes kötelezettnek egy olyan üres jótállási nyomtatványát csatolta, amely a szerződéskötés 2017. évét követő, 2018/2019. évre vonatkozott.
Az egyetemi vonatkozásokhoz megemlítem, hogy a fogyasztóvédelmet több évtizede önálló tantárgyként is oktatják a felsőoktatásban, erről tanúskodnak a különböző konferencia- és egyéb kiadványok. (Lásd például a Konferencia a fogyasztóvédelmi ismeretek oktatásáról című, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 2001. május 18-án megrendezett konferenciát.) Ma már számos intézményben folytatnak fogyasztóvédelmi oktatást, kutatást, sőt, a Budapesti Gazdasági Egyetemen fogyasztóvédelmi menedzser szakirányú továbbképzési szak is létezik (Buzás Gizella - Hámori
- 1/2 -
Antal: Fogyasztóvédelmi oktatás és nevelés. Fogyasztóvédelmi Szemle, 2005/2. 41-45.).
A kormányok tekintetében fontos kiemelni az 1999 és 2018 közötti időszakok fogyasztóvédelmi politikájáról szóló, jelentős mozgatórugókként, de változó intenzitással megjelent koncepciókat (1999. április 21. - 2002., 2003. február 25. - 2006., 2007. május 23. - 2010., 2012. január 23. - 2014., 2015. december 29. - 2018.). Végül maga a fogyasztóvédelmi politika is elmaradt, mert az Fgytv. említett, Módtv. általi módosítása - véleményem szerint a bürokráciacsökkentéshez, a rugalmasabb kezelhetőséghez fűződő érdekkel sem indokolható visszalépést, a miniszteri szintre történő leértékelődést hozva - az Fgytv. 40. §-a helyébe a következő rendelkezést léptette: "A fogyasztóvédelemért felelős miniszter a) fogyasztóvédelmi szakmapolitikai programot alkot, b) intézkedéseket tesz, illetve kezdeményez a fogyasztói jogok védelme és érvényesítése érdekében."
A Módtv. 66. §-ához fűzött végső előterjesztői indokolás szerint a fogyasztóvédelmi politikát az Fgytv. hatályos előírásai alapján kormányhatározattal kell a Kormánynak jóváhagynia. A módosítás alapján a fogyasztóvédelemért felelős miniszter fogyasztóvédelmi politika helyett fogyasztóvédelmi szakpolitikai programot készít, amely tartalmát tekintve hasonló a fogyasztóvédelmi politikához, de a bürokráciacsökkentésre tekintettel nem kormányhatározatként, hanem miniszteri jóváhagyással kerül elfogadásra. A módosítás így megfelel a kormányzati stratégiai irányításról szóló 38/2012. (III. 12.) Korm. rendelet előírásainak. Ezáltal a fogyasztóvédelem stratégiai irányainak meghatározása - a gazdasági élettel való szoros összefüggése miatt - rugalmasabban kezelhető.
Az Fgytv. 40. §-ának módosításával a fogyasztóvédelem "leértékelődése" megjelenik a kormánytól a miniszterig, a középtávtól a rövidtávig történő leszállításban. A kormányzati stratégiai irányításról szóló 38/2012. (III. 12.) Korm. rendelet 8. § (2) bekezdése szerint ugyan a szakpolitikai program nem kötelezően elkészítendő stratégiai tervdokumentum, az Fgytv. 40. § a) pontja alapján a fogyasztóvédelemért felelős miniszternek fogyasztóvédelmi "szakmapolitikai" programot kell alkotnia.
A Módtv. másik említésre méltó módosítása 2019-ben a fogyasztóvédelem számára nagy jelentőséggel bíró békéltető testület szabályozását érintette. A békéltető testület jelentőségét jól mutatja a Módtv. általános indokolása, mely szerint a "békéltető testületi eljárásoknak hatalmas szerepük van a fogyasztóvédelmi igényérvényesítésben, meglétük enyhíti az igazságszolgáltatásra nehezedő terhet (elsősorban a kis perértékű ügyek esetében). A békéltető testületek bevonása a vállalkozás és a fogyasztó számára is gyakorlatias és költséghatékony megoldást jelent a vitás ügyek rendezésére."
A Módtv. általános indokolásában szereplő adatok tükrében véleményem szerint megállapítható, hogy szükséges a békéltető testületek hatékonyságának -végső soron a vállalkozásokkal szembeni jogos fogyasztói követelések kielégítésének lehetőleg a felek békülésével történő - növelése, ami nem feltétlenül érdemi döntésben ölt testet. (A vállalkozás az érdemi döntés, de akár a meghallgatás előtt is kielégítheti a fogyasztó igényét, s így az eredményesség emiatt sem mérhető pusztán az érdemi döntések alapján.)
A Módtv. általános indokolása szerint a javaslattal a békéltető testület vonatkozásában is "további hatékonyság-növekedés érhető el, és szükséges is a békéltető testületek hatékonyságának növelése, hogy minél több érdemi döntés kerüljön meghozatalra az eljárások során. A javaslat elfogadása esetén a fogyasztóvédelemről szóló törvény módosításával a jelenleginél ismertebbé, egyszerűbbé és átláthatóbbá válhat az alternatív vitarendezés működése. A magyar békéltető testületi rendszer komoly érték, az EU-ban egyedülállóan 20 éve működő rendszer, ugyanakkor szükséges lépéseket tenni a hatékonyság növelése érdekében, és a két évtizede működő mechanizmusokon időszerű változtatni. Ennek egyik lehetősége a testületek vezetésének professzionális alapokra helyezése, az egyes megyékben működő gyakorlatok közül a legjobb gyakorlatok elterjesztése. A módosítás célja ezen túl a bürokráciacsökkentés és az adminisztratív terhek csökkentése, amellyel jelentősen egyszerűbbé válik a békéltető testületi tagok kiválasztása. A módosítással azonos számban képviseltetik magukat a békéltető testületekben a fogyasztói oldal képviselői és a vállalkozói érdekek képviselői, valamint megjelenik a semleges fél is."
Véleményem szerint azonban az Módtv.-től a békéltető testületek tekintetében - az alábbiakban említett megszorításokkal - nem várható a hatékonyság további növekedése, mert a fogyasztóvédelem jelentős csökkentéséről, leértékelődéséről van szó.
A módosítással a békéltető testület a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (a továbbiakban: Kamara, MKIK) által, és nem mellett működtetett, nem független, csak szakmailag független testület. Ezáltal a békéltető testület függetlensége jelentősen csökkent, és ez nem a fogyasztóvédelem felértékelődéséhez vezet, hanem a vállalkozói érdekek képviselői befolyásának növeléséhez, a fogyasztóvédelem csökkentéséhez.
A békéltető testületi tagok biztosításának folyamatából kihagyják a fogyasztóvédelmi egyesületeket. A vállalkozói érdekek képviselői, a Kamara és a fogyasztóvédelemért felelős miniszter kizárólagosan uralják a békéltető testület tagjainak kiválasztását és foglalkoztatását. A békéltető testület elnökének, elnökhelyettesének MKIK-s munkaviszonya, alá-fölérendelt jogviszonya sem növeli a függetlenséget. A helytelen, tisztességtelen szemléletet követő vállalkozóknak pedig véleményem szerint nem érdeke békéltető testület működtetése, illetve a békéltető testületek hatékonyságának növelése.
Az Fgytv. 2019. augusztus 31-ig hatályos 21. § (2) bekezdése azt tartalmazta, hogy a békéltető testület tagjait - a kormány rendeletében meghatározottak szerint - egyrészről az MKIK és a megyei (fővárosi) agrárkamarák, másrészről a fogyasztói érdekek képviseletét
- 2/3 -
ellátó egyesületek egyenlő arányban jelölik ki [215/2008. (VIII. 29.) Korm. rendelet]. Ehhez képest az ITMr. 3. § d) pontjában szereplő azon feltétel, hogy a pályázó a tagi pályázatához mellékelendő önéletrajzában nyilatkozik arról, hogy kiválasztása esetén a fogyasztók érdekeinek képviselője, a vállalkozások érdekeinek a képviselője vagy semleges fél kíván lenni a békéltető testületi eljárásban, mind formai, mind tartalmi szempontból jelentősen kisebb garanciával szolgál.
A 2019. augusztus 31-ig hatályos Fgytv. 21. § (3) bekezdésének első mondata arról rendelkezett, hogy a testületi tagok száma testületenként legalább tíz fő. Garanciális jelentőséggel bírt a 21. § (4) bekezdése is, mely szerint a kijelölés során biztosítani kellett, hogy a testületnek mind a kamara, a megyei (fővárosi) agrárkamarák, mind a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületek által jelölt személyek között legyen olyan tagja, aki megfelel a 25. § (3) és (5) bekezdésében meghatározott követelményeknek. 2019. augusztus 31-ig - az Fgytv. 21. § (5) bekezdése alapján - a békéltető testületi tagok kijelölését követően a tagok összehívásával alakult meg a békéltető testület. A 21. § (6) bekezdése szerint a békéltető testület megbízatása négy évre szólt, a békéltető testületi tagok pedig újra kijelölhetők voltak. A 21. § (7) bekezdése azt tartalmazta, hogy a békéltető testület tagjai tevékenységüket külön jogszabályban meghatározott díjazás ellenében végzik.
Véleményem szerint az, hogy a testületi tagok minimális száma testületenként tíz főről öt főre, a békéltető testület megbízatása pedig négy évről három évre csökkent, az adott kamarai körülményekhez, munkateherhez jobban igazodó, nagyobb rugalmasságot biztosít, ugyanakkor a négy évről három évre csökkentés a rendszer működését lassíthatja, elbizonytalaníthatja, destabilizálja, és az adminisztratív terheket növeli.
A kiválasztási szabályozás kétségkívül felértékeli a miniszter, a kamarák, valamint az MKIK szerepét, felelősségét. Emellett a békéltető testületet "politizálhatja", jelentősen csökkentve, szinte mellőzve a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületek befolyását. Növeli a vállalkozásbarát fogyasztóvédelmet is. Megítélésem szerint mindezt a gyorsasághoz, az egyszerűbb "tagbiztosítási" eljáráshoz fűződő érdek sem teszi elfogadhatóvá.
A 2019. augusztus 31-ig hatályos Fgytv. - értelemszerűen összetettebb, részletesebb, jóval jelentősebb garanciákat tartalmazó - szabályozásának egyenlő arányát a békéltető testületi tagok kijelölésének szabályairól szóló 215/2008. (VIII. 29.) Korm. rendelet 1. §, 3. §, 9-12. §, 13-15. § rendelkezései is tükrözik.
Az Fgytv. 22. §-ának a békéltető testületi tagsági feltételek módosítása tekintetében a Módtv. 58. §-ához fűzött végső előterjesztői indoklása szerint a módosítás azt szolgálja, hogy minél több potenciális pályázó jelentkezhessen a békéltető testületekbe, ezért egyéb feltételként a felsőfokú iskolai végzettség mellé kétéves szakmai gyakorlatot írt elő.
Az Fgytv. 23. §-ának módosítása a békéltető testületi elnökök, elnökhelyettesek kiválasztása, megbízatása témaköréhez kapcsolódik. A 2019. augusztus 31-ig hatályos szabályozás szerint a békéltető testület elnökét a tagok maguk közül választották, az elnök - ha a testület munkaterhe azt indokolta - elnökhelyettest jelölhetett ki a testület tagjai közül. A testületi tagok számának megemeléséről, valamint annak mértékéről az elnök döntött. A Módtv. 59. §-ához fűzött végső előterjesztői indokolás szerint a módosítás egyik fő célja a békéltető testületek vezetésének professzionális alapokra helyezése, ezért az elnökök kiválasztása is a tagokéhoz hasonlóan zajlik.
A békéltető testületi tagjelöltek közül az illetékes kamara által békéltető testületi elnöknek javasolt tagok névsorát előzetes értékelésüket követően megküldi az MKIK részére, amely azt véleményezve továbbítja a fogyasztóvédelemért felelős miniszternek. A békéltető testületi elnököt a jelöltek közül a fogyasztóvédelemért felelős miniszter választja ki. A kiválasztást követően az elnököt az MKIK bízza meg vagy alkalmazza három évre. Ha a testület megalakulásakor vagy az elnök testületi tagsági megbízatásának megszűnését követő harminc napon belül az illetékes kamara nem javasol az MKIK részére, akkor az új elnököt a testületi tagok közül a fogyasztóvédelemért felelős miniszter választja ki. Az elnöki és elnökhelyettesi tisztség egyidejű betöltetlensége esetén az MKIK által kijelölt testületi tag látja el az elnöki feladatokat. Az elnök a tevékenységét munkaviszony vagy megbízási szerződéses jogviszony keretében láthatja el. Ezzel biztosítható a folyamatos, magas színvonalú, számon kérhető tevékenység. A kamara - ha a testület munkaterhe azt indokolja - javasolhatja az MKIK részére a fogyasztóvédelemért felelős miniszter egyetértésével elnökhelyettes kijelölését a testületi tagok közül. Az indokolás szerint erre az előírásra azért van szükség, mert jelenleg olyan békéltető testületeknél is vannak elnökhelyettesek, ahol azt egyébként a testület munkaterhe nem indokolja.
A kiválasztási szabályozásról véleményem szerint egyértelműen megállapítható, hogy a jogszerűség biztosítását magasabb szinten, a miniszter, valamint az MKIK és a kamara szerepét, felelősségét, befolyását jelentősen növelve jeleníti meg, ami a fogyasztóvédelem "felértékelődéseként", a vállalkozási oldal túlhangsúlyozásaként, a fogyasztóvédelem jelentős visszalépéseként is értékelhető.
A fogyasztói oldal képviselői és a vállalkozói érdekek képviselői azonos számban, nem megyei (fővárosi) szinten, hanem országos listán jelennek meg. (Az egyenlő arány ugyanakkor megyei és fővárosi szinten jogszabály által nem garantált, lehet, hogy a kivételes szabály alapján eljáró háromtagú tanácsban, illetve valamelyik békéltető testületben nem is lesz a fogyasztói oldalnak képviselője. A főszabály az lett, hogy az egyedül eljáró békéltető testületi tag és az egyik vagy másik oldal képviselete pusztán a saját nyilatkozaton alapul. A szabályozás szerint motivációs levél sem kell, így lehet, hogy a fogyasztói oldalon vállalkozásvezetők fognak ülni.) A 2019. augusztus 31-ig hatályos szabályozás alapján a "fogyasztói oldal" képviselőit a fogyasztóvédelmi egyesületek jelölték, ami jóval nagyobb garanciát jelentett arra vonatkozóan, hogy a fogyasztói oldal képviselői valóban a fogyasztói oldalt képviselik. A semleges fél lehetősége - a fogyasztói, illetve a vállalkozói ol-
- 3/4 -
dal képviselői mellett - amiatt is érdekes, mert az Fgytv. 24/A. §-a szerint a békéltető testületi tagoknak függetlennek és pártatlannak kell lenniük.
Mindez a testületek vezetésének professzionális alapokra helyezése, a bürokráciacsökkentés, az adminisztratív terhek csökkentése, a jelentősen egyszerűbb kiválasztás megfogalmazások köntösébe bújtatva jelenik meg.
Véleményem szerint az Fgytv. 24. § (2) bekezdésének - kiválasztási szabályozással összefüggő - módosítása jól mutatja a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületek háttérbe, a kamara, az MKIK és a miniszter előtérbe helyezését, ami a vállalkozásbarát fogyasztóvédelem fokozásának veszélyét hordozza. A Módtv.-vel a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületek szerepe jelentősen csökkent. A fogyasztóvédelem csak idézőjelben értékelődött fel, valójában az állami és a kamarai befolyás nagymértékű növeléséről van szó, aminek kevésbé a professzionális alapokhoz, mint inkább a fogyasztóvédelem leértékelődéséhez, háttérbe szorításához van köze.
A jogász szakképzettség, jogi végzettség sem kötelező már, míg a 2019. augusztus 31-ig hatályos szabályozás szerint az eljáró tanács legalább egy tagjának és az egyedül eljáró testületi tagnak jogi végzettséggel kellett rendelkeznie. A szakmai gyakorlat nem igazodik a felsőfokú iskolai végzettséghez, ami, miként például a díjazás és költségtérítés jelenlegi, potenciális pályázókat eltántorító, kisebb alanyi kört biztosító szabályozása, ugyancsak a professzionális működés kárára van. A végzettséghez igazodó szakmai gyakorlat mellőzését a minél több potenciális pályázóhoz fűződő érdek sem teszi elfogadhatóvá. Mindez nem teszi vonzóvá a békéltető testületet, a fogyasztók és a vállalkozások bizalmát - s így az érdemi döntések számát is - csökkentő hatással bír.
Az Fgytv. 25. §-a szerint a főszabály az egyedül eljáró békéltető testületi tag volt, amit a Módtv. 62. §-a módosított. Az e szakaszhoz fűzött végső előterjesztői indokolás szerint a békéltető testületek jelenlegi gyakorlata alapján főszabályként kerül bevezetésre, hogy a békéltető testületi tag egyedül jár el, azonban ha mindkét fél kéri, akkor a testület háromtagú tanácsban jár el. Emellett ha az elnök úgy ítéli meg, hogy a fogyasztói jogvita bonyolult, akkor is háromtagú tanács jár el. Az adott eljárásban nem vehet részt az a békéltető testületi tag, aki az üggyel kapcsolatban a fogyasztónak vagy a vállalkozásnak tanácsot adott és a megelőző három évben az eljárásban részt vevő vállalkozással munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban állt. A módosítás alapján egyedül eljáró tagként az járhat el, aki a jogász végzettség mellett közgazdász felsőfokú végzettséggel is rendelkezik.
A Módtv. 64. §-a által az Fgytv. 37. § (2) bekezdése is igen jelentős változást tartalmazó módosításon esett át. A fogyasztóvédelemért felelős miniszter az MKIK-val együttműködve a békéltető testületek egységes gyakorlatának kialakítása érdekében országos eljárási szabályzatot készít, amelynek alkalmazása kötelező a békéltető testület eljárásában. E módosítás előtt a békéltető testületek az egységes gyakorlat kialakítása érdekében valamennyi békéltető testület képviselőjének részvételével az eljárás egészére vagy egyes eljárási kérdésekre vonatkozóan országos eljárási szabályzatot készíthettek, melyet az igazságügyért felelős miniszter hagyott jóvá. A Módtv. 64. §-ához fűzött végső előterjesztői indokolás véleményem szerint nincs összhangban a normaszöveggel, mert a normaszövegben szereplő "készít" azt jelenti, hogy készítenie kell országos eljárási szabályzatot. Az országos eljárási szabályzat, annak tartalmától függően, véleményem szerint üdvözlendő, de megalkotásába nemcsak a kamarákat, hanem a békéltető testületeket és a fogyasztóvédelmi egyesületeket is megfelelően be kellene vonni.
A Módtv. 65. §-a alapján - a kiválasztási szabályozással összefüggésben - az Fgytv. 37/A. § (3) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lépett: a békéltető testület naprakész, az eljárására vonatkozó és könnyen hozzáférhető információkkal ellátott internetes honlapot működtet, amelyen biztosítja, hogy a fogyasztó online úton is benyújthassa kérelmét és annak mellékleteit. Az internetes honlapon közzé kell tenni és kérés esetén elektronikus úton a felek rendelkezésére kell bocsátani a c) pont szerint legalább a békéltető testületi tagok nevét, megbízatásuk időtartamát, felsőfokú végzettségük oklevél szerinti megnevezését, szakterületüket. A rendelkezésből kikerült az őket jelölő fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesület vagy gazdasági kamara megnevezését előíró szövegrész.
Az Fgytv. 18. §-át módosító Módtv. 55. §-hoz fűzött végső előterjesztői indokolás szerint a módosítás alapján továbbra is az állam támogatja a testületek működését, valamint az Fgytv. kiegészül azzal a rendelkezéssel, hogy a békéltető testület tagja e tevékenység ellátásáért a fogyasztóvédelemért felelős miniszter által rendeletben meghatározott díjazásra és szükség esetén költségtérítésre jogosult. Ezzel a díjazás szabályozása kormányrendeleti szintről miniszteri rendeleti szintre került.
Látni kell, hogy az Fgytv. 18. § (3) bekezdésének módosításával nem egyszerűen erről van szó, hanem arról, hogy a támogatás ügyszámarányos volta kikerült az Fgytv.-ből, ami véleményem szerint az ügyszámarányosság mellett más körülmények - például a békéltető testületi ügyek jellege, a képzési és a tanácsadási költségek felmerülése - figyelembevételének nagyobb teret biztosít, s így e változás - az alkalmazás alapos voltától is függően - helyesnek mondható. Kérdés, hogy mi volt a jogalkotói szándék, mert az - miként a finis operis - az indokolásból nem derül ki. Véleményem szerint azonban helyesebb lett volna, ha a jogalkotó egy megfelelően differenciált szempontrendszert jelenített volna meg az Fgytv.-ben. A békéltető testületek támogatásának szabályozásában és a jelenleg hatályos reguláció gyakorlatában véleményem szerint a megfelelő fogyasztóvédelem érdekében az ügyszámarányosság mellett kellően figyelembe kell venni például az ügyek jellegét, költségigényét, valamint a tanácsadási és a képzési költségeket is. Az eredményesség kritériuma pedig nem lehet például csak az eljárás tárgyának értéke, mert a békéltető testületnek kis tárgyi érték esetén is el kell járnia, ami költséggel jár. Továbbá az eredmé-
- 4/5 -
nyességnek az is a részét kell hogy képezze, ha a fogyasztó az érdemi döntés - akár a meghallgatás - előtt kielégülést nyer.
Az Fgytv. 18. §-ának a (9) bekezdéssel történő kiegészítése, és az Fgytv. 55. § (1) bekezdés g) pontjának hatályon kívül helyezése által a békéltető testületi tagi díjazás, költségtérítés szabályozása kormányrendeleti szintről miniszteri rendeleti szintre szállt, ami véleményem szerint egyfajta rugalmasabb, gyorsabb jogalkotást biztosíthat. Ugyanakkor - miként már utaltam rá - a gyorsaság kisebb kontrollal jár. Az ITMr. megtartja az előző szabályozás szerinti, véleményem szerint ma már rendkívül alacsony, a békéltető testület hatékony működése csökkenésének veszélyét hordozó összegeket. A tanács tagja ügyenként hétezer forint, a tanács elnöke, valamint az egyedül eljáró testületi tag ügyenként tízezer forint díjazásra jogosult, ha e rendelet eltérően nem rendelkezik. Ha valamely ügyben a békéltető eljárás az Fgytv. 31. § (3) bekezdésében meghatározott okból a meghallgatást követően került megszüntetésre, az eljárásban részt vevő tag háromezer forint díjazásra jogosult. Nem jár díjazás, ha az eljárás a meghallgatást megelőzően került megszüntetésre. A díjazás havi összegének legkisebb mértéke az elnök esetében hatvanezer forint, az elnökhelyettes esetében pedig negyvenezer forint. Ha a békéltető testület elnöke vagy elnökhelyettese a fogyasztói jogvita elbírálásában mint eljárásban részt vevő tag jár el, többletdíjazásra nem jogosult. Az eljárásban részt vevő tag a fogyasztói jogvita elbírálásával közvetlenül összefüggő, indokolt és számlával igazolt költségeinek megtérítése céljából költségtérítésre jogosult. A költségtérítés összegét a békéltető testület elnöke hagyja jóvá. Az eljárásban részt vevő tag költségei megtérítését költségátalány formájában is igényelheti, ennek összege ügyenként ötszáz forint.
Az Fgytv. 18. §-át módosító Módtv. 55. §-hoz fűzött végső előterjesztői indokolás szerint a deregulációra tekintettel rögzítésre kerül, hogy az online adásvételi vagy online szolgáltatási szerződéssel összefüggő határon átnyúló fogyasztói jogvita esetén a fogyasztóvédelemért felelős miniszter által rendeletben kijelölt kamara által működtetett békéltető testület illetékes. Az online ügyekben eljáró békéltető testület kijelölése törvényi szintről kerül miniszteri rendeletben való kijelölésre. Az Fgytv. 18. § (5) bekezdésének módosítása megszünteti azt, hogy online adásvételi vagy online szolgáltatási szerződéssel összefüggő határon átnyúló fogyasztói jogvita esetén az eljárásra kizárólag a fővárosi kereskedelmi és iparkamara mellett működő békéltető testület legyen illetékes. A módosítás véleményem szerint rugalmasabb szabályozásnak, gyorsabb jogalkotást biztosító megoldásnak látszik, és így kedvező változásként is értékelhető, bár kétségkívül a fogyasztóvédelem egyfajta leértékelődésének is tekinthető, amit a gyorsaság nem feltétlenül kompenzál kellően. Az ITMr. 14. §-a szerint az online adásvételi vagy online szolgáltatási szerződéssel összefüggő határon átnyúló fogyasztói jogvita esetén - az Fgytv. 20. §-ában meghatározott illetékességi szabályok figyelembevételével - valamennyi megyei (fővárosi) kereskedelmi és iparkamara által működtetett békéltető testület eljárhat, ami megítélésem szerint a békéltető testületek felkészültségétől is függően ugyancsak kedvező, arányos változásnak is tűnhet.
Véleményem szerint a módosítástól nem lesz ismertebb, egyszerűbb és átláthatóbb az alternatív vitarendezés működése. A fogyasztóvédelmi egyesületeknek kiválasztási folyamatból való mellőzése kevésbé teszi ismertté az alternatív vitarendezés működését, a fogyasztóvédelmi egyesületeket passzíválja. A tagok kiválasztására vonatkozó pályázati eljárás szabályozása egyszerűbb, átláthatóbb, mint a kijelölési eljárás szabályozása volt. A kiválasztás gyorsabb lehet, mint a kijelölés volt, azonban ezt a jogalkotó fontos fogyasztóvédelmi garanciák mellőzésével érte el, ami nem elfogadható. Emellett a békéltető testületi megbízatás négy évről három évre történő leszállítása által a kiválasztás gyakoribb, rendszer- és működéslassító lesz. Az új szabályozás alapvetően a békéltető testületi tagok választását, és nem az alternatív vitarendezést gyorsítja, és az sem biztos, hogy a miniszter választással, az MKIK véleményezéssel terhelése a békéltető testületi tagok biztosításának eljárását valóban gyorsítani tudja.
Egyes szakmai vélemények szerint a békéltetés tényleges hazai gyakorlatát illetően - a korábbi szabályozás idején jellemző helyzethez képest - jelentősen megváltozott a szociokulturális helyzet ezen a területen, a témával kapcsolatos források és a téma más szakértői szerint a korábbi szervezetek társadalmi aktivitása, jelentősége redukálódott, így alig van jelentős erőt képviselő vagy érdemi tevékenységet kifejtő szervezet, és valójában ez az oka, hogy a békéltető testületek nem tudnak erre a szférára támaszkodni. Vagyis előfordulhat, hogy valójában nem a jogalkotás vezette ki a szervezeti hátteret a békéltetés fórumrendszeréből. Ismereteim, tapasztalataim alapján azonban a fogyasztóvédelmi egyesületek részéről nagyon is megfogalmazódott az igény a kiválasztási eljárásban való részvételre. A fogyasztóvédelmi egyesületek aktivitásának esetleges csökkenése mögött pedig a támogató jogszabályi környezet és a gyakorlat hátrányos változása is meghúzódik.
A két évtizede működő mechanizmusokon - a Módtv. indokolásából ki nem tűnő problémákon - véleményem szerint másképpen kellett volna változtatni.
Magyarországnak jelenleg fogyasztóvédelmi politikája sincsen. A fogyasztóvédelmi szakpolitikai program csak miniszteri szintű és rövid távú, nem kötelezően elkészítendő stratégiai tervdokumentum.
A tagállami online vitarendezési kapcsolattartó pont feladatainak miniszterhez, az Európai Fogyasztói Központhoz kerülése a fogyasztóvédelem felértékelődéseként, a professzionális, hatékony működés magasabb szintjének biztosítását célzó lépésként értékelhető. Az elkészítendő országos eljárási szabályzat pedig annak tartalmától függően ugyancsak üdvözlendő, de megalkotásába a békéltető testületeket és a fogyasztóvédelmi egyesületeket is megfelelően be kellene vonni. A 2017/2394/
- 5/6 -
EU rendelettel kapcsolatos Fgytv.-változások is örvendetesek, hiszen a hatékonyságot növelhetik.
A békéltető testületek támogatásának szabályozásában és a jelenleg hatályos reguláció gyakorlatában véleményem szerint az igazságosság, a megfelelő fogyasztóvédelem érdekében az ügyszámarányosság mellett figyelembe kellene venni például az ügyek jellegét (költségigényét), valamint a tanácsadási és a képzési költségeket is. Az eredményesség kritériuma pedig nem lehet például az eljárás tárgyának értéke. Továbbá az eredményességnek részét kellene képeznie, ha a fogyasztó az érdemi döntés - akár a meghallgatás - előtt kielégülést nyer.
Álláspontom szerint - a kellően hatékony fogyasztóvédelem végett - a békéltető testületi tagok választásába jogszabállyal, a 2019. augusztus 31-ig hatályos szabályozáshoz hasonlóan, a kamarákkal egyenlő arányú szerepvállalással be kellene vonni a fogyasztóvédelmi egyesületeket.
A tagok díjazását és a költségtérítést - felső határt is megjelenítve - meg kellene emelni.
Megfelelően vissza kellene állítani azt a szabályt, hogy az eljáró háromtagú tanács egyik tagját az eljárást megindító fogyasztó, egy másik tagját pedig az eljárással érintett vállalkozás jelöli ki a testületi tagoknak 23/A. §-ban meghatározott listájáról. Az eljáró tanács elnökét és az eljáró tanács hiányzó tagját pedig a testület elnöke jelölje ki.
Véleményem szerint fogyasztóvédelmi szakpolitikai stratégia és fogyasztóvédelmi szakpolitikai program - fogyasztóvédelmi egyesületek megfelelő bevonásával történő - megalkotása, elfogadása is kiemelten indokolt, illetve szükséges, így az Fgytv.-ben fogyasztóvédelmi szakpolitikai stratégia elfogadásáról is rendelkezni kellene. ■
Visszaugrás
