A jogos védelem a hazai büntetőjog-tudomány örökzöld kérdései közé tartozik. Nem meglepő, hogy a jogirodalmi viták jelentős része már az új Btk. kodifikációját megelőzően, a jogtalan támadás elleni szélesebb védekezés jövőbeni módjának meghatározása körül zajlottak. Ezzel párhuzamosan a gyakorlati jogértelmezés során is megfogalmazódtak olyan elvi álláspontok, amelyek a kizáró ok hatókörének tágítását eredményezték.
A korábban hatályos Btk. (1978. évi IV. tv.) általános részét novelláris szinten megújító 2009. évi LXXX. törvény és az új Büntető Törvénykönyv általános indokolása a megtámadott pozíciójának erősítését külön kriminálpolitikai célnak tekintette. Így az ún. szituációs és megelőző jogos védelem megalkotása a megtámadott hatékonyabb védekezéséhez kívánt eszközöket szolgáltatni. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy ezen dogmatikai újítások miatt akár vagyoni javak elleni támadások esetén az ártatlanok sértésének lehetősége fokozódott. Úgy vélem komoly feladat előtt áll a judikatúra, a jogos védelem szétforgácsolódott szabálya miatt felmerülő ellentmondásos kérdések megválaszolása tekintetében, habár a fenti cél álláspontom szerint a megfelelő bírói gyakorlat jogfejlesztő szerepével könnyebben elérhető lett volna.
Jelen dolgozatomban a megelőző jogos védelem, mint önálló büntetendőséget kizáró ok gyakorlati alkalmazhatóságának kérdéseire kívánok kitérni, figyelembe véve a külföldi joggyakorlatot.
Székely által megosztott népi bölcsesség szerint az esetleg nyitva felejtett házkapun bárki beléphet, de kerítésen keresztül nem érkezik jó szándékú ember.[1] A jogtalan támadással szembeni elhárító magatartásnak védő-óvó berendezések útján való gyakorlásának lehetőségét a korábbi jogirodalomban is elismerték. Habár hazánk első büntető törvénykönyve és a 2009-es novella elfogadása közötti időszakban a jogos védelmet egységes anyagi jogi szabályozás jellemezte, azonban az önműködő védelmi rendszereket dogmatikailag eltérő koncepció szerint értelmezte a gyakorlat.
Fayer csak abszolút szükség esetén tartotta megengedhetőnek az ilyen védekezési mód használatát, így például pusztán vagy faluban. Elképzelése szerint, aki városban alkalmazná, teljes mértékben felelős volna érte.[2] Székely ehhez hasonlóan szükségesnek vélte vizsgálni a jogintézmény más, alternatív lehetőségét, például városban a rendőrség értesítését.[3] Az osztrák-német gyakorlatra utalva megemlíti, hogy az eszközhasználat csak rendőrségi engedély alapján lehetséges.
A ’90-es évek alakuló bírói gyakorlata ugyan elismerte, hogy a közbiztonság sajnálatos romlása tagadhatatlanul szükségessé teszi, hogy a polgárok - különböző jelző és védő mechanizmusok létesítésével - önmaguk is gondoskodjanak a személyes biztonságuk és javaik megvédéséről, de a jogos védelem általános szabályain túl többletkövetelményeket fogalmaztak meg a védelmi berendezést használókkal szemben. A BH 1995.685. számú döntésében a bíróság kifejtette, hogy ezen megoldások, berendezések csak olyanok lehetnek, amelyek kellő körültekintés és figyelem mellett alkalmazva, mások életét, testi épségét, egészségét nem veszélyeztetik. Összegezve, a gyakorlat szűk, szinte alkalmazhatatlan körben vonta meg ezen védekezési mód gyakorlásának lehetőségét. A jogos védelem általános szabályait, így például az elhárító magatartás időbeliségének követelményét (közvetlenség) analógia útján nem kívánták alkalmazni a jelen nem levő megtámadott esetében. A már említett 2009-es novella és az új Btk. is véleményem szerint az így kialakult joghézag betöltésére kívánt megoldást találni.
Szükségesnek tartom a fogalmi elemek felvázolása előtt néhány, a megelőző jogos védelem önálló dogmatikai hatókörét megalapozó tulajdonságot bemutatni.
Abból a tényből, hogy a jogtalan támadóval nem a megtámadott, hanem a védelmi eszköz áll szemben, a klasszikus jogos védelemtől eltérő differencia specifikák adódnak. Eszköz alatt véleményem szerint minden jogi értelemben felfogott dolog értendő, így akár mérges kutyák alkalmazása is megalapozhatja a büntetendőség hiányát. Megjegyzem, hogy főszabályként ugyan az állatokkal szembeni védekezés a végszükség szabályai szerint ítélendő meg, de a tudomány egységes abban, hogy ha az állat az emberi jogok reprezentálójaként jelenik meg jogos védelmi helyzet keletkezik[4].
Ujvári álláspontja szerint klasszikus jogos védelmi helyzetben lévőtől csupán az követelhető meg, hogy mindvégig támadás elhárítási célzattal csak a szükséges mértékig, azaz a támadás befejezéséig, felújítása veszélyének elmúltáig védekezzen tényállásszerűen[5]. A vé-
- 466/467 -
delmi szándék mint a szükséges mérték fokmérője véleményem szerint nem értelmezhető megelőző eszközök alkalmazása esetén. Az elhárító magatartásnak ugyanis egyetlen "arányossági" határát jelölte ki a jogalkotó, nevezetesen, hogy élet kioltására nem lehet alkalmas. Így a kizáró ok megállapítható akkor is, ha a pár forintos almatolvaj maradandó fogyatékosságot eredményező testi sérülést szenved, de akkor nem, ha az ingatlanban alvó személy életét kioltani kívánó betörő a kilincs megérintésével halálos áramütést szenved.
További különbség, ahogy arra a 4/2013. számú Büntető jogegységi határozat is utal, hogy a megelőző jogos védelem túllépése fogalmilag kizárt, ilyenkor a 21. § szerinti jogos védelem nem fogja megilletni az eszköz telepítőjét. A bűnösséget kizáró szubjektív tényezők (például az ijedtség) értékelésére egészen egyszerűen azért nem kerülhet sor, mert a megtámadott a védelmi mechanizmus kifejtésekor nincs jelen, így a jogtalan támadáshoz érzelmileg nem is tud viszonyulni. A szükséges mértéknél nagyobb sérelmet okozó elhárító cselekmény kifejtése tehát objektív alapon lehetséges, és ezen okfejtés mentén a behatoló ártalmatlanná tételét követően tartó védekezés is megengedett (például ha egy tolvaj farkasverembe esik).
Elhatárolási tényezőt jelent még a megelőző jogos védelem védhető értékeinek szűkebb köre, azaz hiányzik a köz érdekében való fellépés lehetősége. Úgy vélem azonban, hogy a jogtalan támadások és így a romló közbiztonság is sérthetnek olyan jogi tárgyakat, amelyek közvetlenül valamilyen közösségi érdeken alapulnak. Helyesebb lehet így például a természetkárosítás megelőzése céljából a védelmi eszköz telepítését lehetővé tenni egy természetvédelmi szempontból értékes terület részére is.
Úgyszintén szűkítőleg hathat, hogy a személy fogalmából levezethető egyéb jogosultságok (mint például a magánszférához való jog) sem kaphatnak ilyen formán védelmet. Székely Sommerland esetét idézi, melyben a szerző szerint jogosan jár el az, akinek üresen álló erdei lakját miután jogtalanul bemenve használják csavargók, egy önlövő készülék felszerelésével súlyosan megsebesíti az ismételten behatolni kívánó személyt.[6] A hazai szabályozás fényében azonban a védelmi eszköz használata egy ingatlanba csupán magánlaksértési célzattal bemenni szándékozóval szemben nem megengedett, ezért alapos vizsgálatot igényelhet adott esetben, ha valaki dolog elleni erőszak alkalmazásával éjjeli menedékként vagy az ott lévő vagyontárgyak eltulajdonításának érdekében lép más területére.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
