Az alábbiakban olvasható elemzés az állami jogérvényesítés korszerűsítésére irányuló feladatok kidolgozását kívánja elősegíteni. Először
tíz olyan szempont meghatározására vállalkozik, amelyek ismeretében az igazságszolgáltatás modernizációja érdekében szükséges konkrét teendők - legalábbis azt remélem - könnyebben kijelölhetők lesznek. A tíz szempontot két konkrét javaslat egészíti ki, a cégbíróságok elektronikus működésére, valamint a fizetési meghagyásos eljárás átalakítására vonatkozóan.
Az igazságszolgáltatás akár csak részleges modernizációjához e két javaslat megvalósítása természetesen nem lenne elegendő. A Gazdasági és Jog 2007. évi júliusi-augusztusi számában további hat elképzelésemet ismertetem majd, kitérve az ún. kisperértékű jogviták szabályozási sajátosságaira, valamint azokra az elgondolásokra, amelyek által csökkenthető a bíróságok (az ítélkezési szintek) munkáját jelenleg jellemző aránytalanság.
I. A javaslatok eltérő általánosítási fokon, de modell értékűek legyenek az igazságszolgáltatás átfogó reformja szempontjából.
Az állami jogérvényesítés feltételeinek átalakítása során a Kormánynak meg kell határoznia azokat a területeket, amelyek átalakítása vagy már rövid távon sem tűr halasztást (mert adott esetben az átlagosnál súlyosabb problémák jellemzik), vagy ahol az állami beavatkozás viszonylag gyorsan az igazságszolgáltatási infrastruktúra egészének működésén és megítélésén is javítani képes, mert az eljárás, jogintézmény intenzív fejlesztésének az adott szabályozási területen túlmutató hatása van.
II. A javaslatok ne csupán modell értékűek, de az igazságszolgáltatásban dolgozók és az általuk nyújtott szolgáltatást igénybe vevők szemléletének formálására is alkalmasak legyenek.
Az elmúlt 17 év során az igazságszolgáltatás (ezen belül is a gazdasági versenyképesség szempontjából fontos területek) rendeltetését illetően az állam jelentős változtatásokra határozta el magát. Ezek megvalósítása azonban gyakran következetlen volt és a jogalkalmazók részéről számos félreértés kísérte, jellemzi a mai napig. A polgári perrendtartás több lépésben megvalósított módosítása pl. egyértelművé kívánta tenni, hogy a gazdasági életben jelentkező jogviták eldöntése során a bíróság nem "hivatalból jár el". Feladata nem a felek akaratán túlmutató ún. "objektív igazság" kiderítése, hanem a jogbiztonság követelményét tiszteletben tartó, hatékony, tisztességes jogszolgáltatás. A kereseti kérelemhez kötöttség tételének, a felek rendelkezési joga és felelőssége alkotmányos elvének érvényre juttatása ugyanakkor nem jelenti azt - mint ahogy azt tévesen a bírák egy része is gondolja -, hogy a törvény a bíróságot passzivitásra kötelezné. Épp ellenkezőleg, a korszerű jogszolgáltatás egy olyan aktív, agilis bírói magatartást tételez fel, amely a peres felek által meghatározott keretek között biztosítja, hogy a jogvita ésszerű időn belül, igazságosan elbírálásra kerüljön.
Az állami jogérvényesítés változtatásra érett területeinek és maguknak a javaslatoknak alkalmasnak kell lenniük az igazságszolgáltatással szembeni korszerű elvárások megfogalmazására, "begyakorlására", illetőleg arra, hogy adott esetben a bíróság által nyújtott szolgáltatással szemben a gazdasági élet szereplőinek alternatív igazságszolgáltató mechanizmusok álljanak rendelkezésükre.
III. A jogérvényesítés átalakításra javasolt részterületeinek meghatározásakor törekedni kell arra, hogy a törvényhozó az igazságszolgáltatásban is erősítse a kínálati versenyt, legalább részlegesen, illetve ésszerű mértékben a piaci szempontok is figyelembevételre kerüljenek.
Az igazságszolgáltatás intézményrendszere már ma sem kizárólag az állami bíróságokból áll, a jogszolgáltatásban fontos szerepet töltenek be a választott bíróságok, az egyes nemperes eljárások tekintetében a közjegyzők, a közvetítéssel, az alternatív vitarendezéssel foglalkozó személyek, szervezetek, továbbá azok a hatóságok, amelyek közreműködnek jogi konfliktusok rendezésében. Az állami jogérvényesítés intézmény- és eszközrendszerének továbbfejlesztése során érdemes elősegíteni azoknak a jogszolgáltatási formáknak az elterjedését, amelyek a magán (üzleti) kezdeményezésre épülnek és megfelelő törvényi garanciák mellett jellemzően gyorsabban, rugalmasabban képesek reagálni a gazdasági élet részéről jelentkező igényekre, mint az óhatatlanul nehézkesebb állami igazságszolgáltatás.
IV. A javaslatok meghatározásakor törekedni kell arra, hogy a bíróságok lehetőség szerint csak olyan tevékenységet végezzenek a jövőben, amelyek ellátására a legalkalmasabbak.
Ennek a szempontnak az érvényesítése szükségessé teszi a bíróságok által ellátott - adminisztratív, gazdasági, jogszolgáltatási - feladatok áttekintését és hatékonysági szempontból való elemzését. Vannak olyan igazgatási feladatok (pl. a költségmentességre való jogosultságról történő döntés), amelyeket nyilvánvalóan csak egyfajta elavult hagyomány sorol a bíróságokhoz. Vitatható továbbá, hogy indokolt-e, hogy a bíróságok gazdálkodásával, beszerzésével kapcsolatos teendők ellátása az OIT Hivatala révén önállóságot élvez. Óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy ezáltal a bírói függetlenség erősödik-e, vagy pedig a bírósági fejezet gazdálkodási önállósága következtében egy olyan szakmai (korporatív) testületet finanszíroz az állam, amely - ha a saját érdekeit veszi figyelembe - nem lehet érdekelt a gazdálkodás megszorításokkal is együtt járó ésszerűsítésében. Paradox módon nagyobb az esélye az olyan tartalmú módosításoknak, amelyek nem a bíróságok gazdálkodását, hanem az általuk végzett szakmai munkát érintik. Törekedni kell arra, hogy a tág értelemben vett igazságszolgáltatás szereplői (közjegyzők, önálló bírósági végrehajtók, ügyvédek, mediációval foglalkozó szakemberek) átvegyenek jelenleg a bíróságok által ellátott feladatokat.
V. A javaslatok meghatározásakor elő kell mozdítani az igazságszolgáltatás hatályos szerkezetének, működésének igazságosabbá tételét.
A hazai igazságszolgáltatás működését súlyos belső aránytalanságok jellemzik. A munkateher és a bírák elismertsége (javadalmazása) fordítottan aránylik egymáshoz, ez pedig már jelenleg is akadályozza a bírósági szervezetrendszer személyügyi munkájának a hatékonyságát. A nem kellően kihasznált ítélőtáblák léte - ha nem történik változás - a költségvetést indokolatlanul terheli meg, miközben egyes helyi bíróságokon a napi munka elvégzése is gondokat okoz. Nem szerencsés az sem, hogy a jogalkotó a Legfelsőbb Bíróságot tudatosan távol tartja - a polgári ügyekben legalábbis - a fellebbezési jogkörben történő eljárástól. Ezáltal a Legfelsőbb Bíróság egy olyan "ingerszegény" környezetbe kerülhet, amely megnehezíti a jogegységi szerepkör ellátását.
VI. Azok a javaslatok élvezzenek elsőbbséget, amelyek nemzetgazdasági szempontból, az üzleti forgalom biztonsága, prosperitása szempontjából érdemi előnyökkel kecsegtetnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
