Az 1948-as olasz köztársasági alkotmány hatálybalépése óta az államszervezeti rendelkezések - kiváltképpen a parlament működése - tekintetében és a választási rendszerekben több reformkísérlet zajlott. Az olasz politikai rendszerben a változtatás az alkotmány merev voltából adódóan nehéz, ám mind az Alkotmánybíróság döntései, mind az abrogatív népszavazás lehetővé teszi a normaszöveg módosítását. A törvényhozás kétkamarás jellege változatlan maradt, jogkörei részletesen szabályozottak a végrehajtó hatalom működésével szemben, de létszáma mindkét házban az 2020-as alkotmány-népszavazás eredménye következtében jelentősen csökkent.
A két kamara működésére a tökéletes bikameralizmus jellemző, így azonos jogkörök birtokában a törvényalkotási eljárás elhúzódása figyelhető meg. A hatalmi ágak rendszerében a kormány ugyan nem rendelkezik törvényalkotási hatáskörrel, de a jogalkotás hatékonyságának növeléséhez járulhat hozzá, hogy, meghatározott időn belül, meghatározott célok elérése érdekében, törvényerejű rendeletet adhat ki, amely a parlament utólagos, a kihirdetéstől számított hatvan napon belül megadott jóváhagyása (törvénybe iktatása) esetén marad érvényben. Ilyenkor csak az egyik kamarának kell lefolytatnia a tárgyalást, a másik kamara többnyire csupán ratifikálja a döntést - ezáltal a gyakorlatban a bikameralizmus formális keretei között unikamerális tendencia bontakozik ki.
A választási rendszerek reformjai során a többségi és arányos képviseleti rendszer több ízben változott, sőt a 2017-es Rosatellumnak nevezett választójogi törvény a két elvet együtt alkalmazza - parallel voting szisztéma, Grabenwahlsystem -, de az elődeinél bonyolultabb módon. A képviselők megválasztása pártlistás arányos és relatív többségi egyéni választókerületi rendszerben történik, egymástól elkülönítetten. A politikai pártok igen magas száma miatt a parlamenti többség biztosítása és a stabil kormányzás megteremtése nehezen kivitelezhető. E tekintetben a 2022-es parlamenti választások eredményei változáshoz vezethetnek. A bal- és jobbközép táborban egyaránt pártszövetségek jöttek létre, s a középjobb nagyobb arányú győzelmét hozták a parlament mindkét házában. Ez lehetőséget teremt a stabil kormányzásra, bár a koalíciókon belüli politikai erőviszonyok különbözőek. A középbal politikai tábora jelenleg fragmentáltabb a jobbközép pártok szövetségéhez képest, ám több párt önálló indulóként is mandátumhoz jutott a parlamentben.
Since the entry into force of the 1948 Italian republican constitution, there have been several attempts to reform the provisions on state organization - especially the functioning of the parliament - and the electoral system. In the Italian political system, change is difficult due to the rigidity of the constitution, but both the decisions of the Constitutional Court and the abrogative referendum make it possible to amend the normative text. Despite many efforts, the bicameral nature of the legislature, its relations to the executive power remained unchanged, only the number of members in both houses was significantly reduced as a result of the 2020 constitutional referendum.
The operation of the two chambers is characterized by perfect bicameralism, as a result of which the law-making process is prolonged very often. In the Italian system of separations of power, the government does not have legislative powers, but it can contribute to increasing the speed of legislation by issuing a decree with the force of law within a specified period of time, in order to achieve specified goals, which is subject to a subsequent approval of the parliament within sixty days of its promulgation. In such cases, only one chamber has to conduct the procedure, the other chamber mostly merely ratifies the decision - thus, in practice, a unicameral tendency develops within the formal framework of bicameralism.
During the reforms of the electoral systems, the majority and proportional representation system has changed several times, and the electoral law of 2017, called Rosatellum, applies a mixed voting system/Grabenwahlsystem, but in a more complicated way than its predecessors. The representatives are elected in a party-list proportional and relative majority individual electoral district system, separately from each other. Due to the very high number of political parties, securing a parliamentary majority and establishing a stable government is difficult. In this regard, the results of the 2022 parliamentary elections may lead to change. Party alliances were formed in both the left and center-right camps, and the center-right won a greater proportion in both houses of the parliament. This creates an opportunity for stable governance, although the political balance of power within the coalitions is different. The political camp of the center-left is currently more fragmented compared to the alliance of the center-right parties, but several parties also won seats in the parliament as independent candidates.
Keywords: Italy, electoral system, constitutional amendement, popular referendum, party system
- 5/6 -
Az 1948-as olasz alkotmánynak a végrehajtó és a törvényhozó hatalom viszonyára vonatkozó rendelkezései, amelyek egy enyhén racionalizált parlamentáris államformát hoznak létre, az elmúlt negyven évben számos alkotmányos reformjavaslat tárgyát képezték: hármat a két kamara közös bizottságai[1] dolgoztak ki, amelyek azonban nem nyerték el a politikai többség támogatását. Majd újabb kettőt már a két parlamenti kamara is jóváhagyott, de aztán a polgárok alkotmányos népszavazásokon mindkettőt elutasították. Erre a sorsa jutott a 2006-os referendumom a Berlusconi-kormány javaslata, amely az alkotmány teljes második, államszervezeti részének felülvizsgálatát célozta, valamint a 2016-os referendumon a Renzi-kormány által javasolt reform is, amely még az előzőnél is szélesebb reformot irányzott elő, a szimmetrikus kétkamarás rendszer szinte teljes felülvizsgálatáról.
Az alkotmányos reformok kudarca - a belpolitikai okok mellett - az alkotmány merev jellegéből is adódik: a viszonylag tömör, 139 cikkből álló alaptörvény módosítása nehézkes, mivel a két, azonos jogállású kamara kétszeri minősített többségi döntése szükséges hozzá, vagy referendum általi megerősítés. Az olasz alkotmány 1948 óta 16 alkalommal módosult, és mindössze kétszer referendum útján (2001-ben és 2020-ban). Az alkotmányos reformok nehézkessége azonban nem jelenti azt, hogy az olasz parlamentáris és választási rendszer szabályai változatlanok maradtak. A változatlan alkotmányos keretek között a végrehajtó-törvényhozó kapcsolatokat három tényező is alapvetően változtatta meg az elmúlt években. Az addigi gyenge kormányokkal fémjelzett több évtizedes időszak[2] után ezáltal a parlament helyett a kormány került a közjogi rendszer epicentrumába.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
