Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Gyarmathy Judit: A bírósági digitalizáció Magyarországon. Digitális-e az elektronikus? II. rész (MJ, 2025/3., 154-162. o.)

https://doi.org/10.59851/mj.72.03.3

A jogi versenyképesség meghatározó elemeként a bíróságok is új kihívásokkal szembesülnek, mind az újabb és újabb típusú ügyek megjelenése, mind pedig a bírósághoz való hozzáférés keretében az informatika folyamatos fejlődése kapcsán. A tanulmányban bemutatjuk a digitalizációs folyamat főbb lépéseit és a jogalkotás legújabb irányait.

Kulcsszavak: jogi versenyképesség; bírósági digitalizáció

Summary - Court digitization in Hungary - Is electronic digital? Part II

As a key element of legal competitiveness, the courts are also facing new challenges, both in terms of the emergence of new types of cases and the continuous development of information technology in the context of access to justice. The study presents the main steps in the digitisation process and the latest legislative developments.

Keywords: legal competitiveness; court digitization

4. Elektronikus kapcsolattartás a polgári peres eljárásokban

A bíróságokkal szemben alkotmányos elvárás a tisztességes eljáráshoz való jog részét képező bírósághoz való hozzáférés biztosítása. A robbanásszerű informatikai fejlődés a bíróságok folyamataira is hatást gyakorolt, az informatikai eszközök széles körű elterjedése természetes módon maga után vonta ezek hasznosítását az igazságszolgáltatásban is.

A következőkben az elektronikus ügyintézés bírósági, ezen belül is kifejezetten a polgári peres eljárásokban történt hazai bevezetését mutatom be, elsődlegesen a folyamat előrehaladása szempontjából.

4.1. Az elektronizálás kezdeti lépései, a számítógépek megjelenésétől az elektronikus perek koncepciójáig

Az információs társadalom kialakulásával és a technológia rohamos fejlődésével járó változások - más európai országokhoz hasonlóan - viszonylag későn jelentkeztek a hagyományosan konzervatív bírósági szervezetben. Bár a munkatársak számítógéppel való ellátása az 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején megkezdődött, azokat kezdetben többnyire szövegszerkesztésre és az ekkor még CD-lemezen terjesztett jogtárak elérésére lehetett használni. Ez az időszak megfelel a Ződi tipizálása[1] szerinti első fejlődési szakasznak, amikor a bíróságok elektronizálása elsősorban mint hivatal működésének digitalizálása zajlott: automatizálták az iktatást, bevezették a szövegszerkesztőt, megjelentek az elektronikus jogtárak, jogi adatbázisok.

Ződi tipizálása szerint a második szakasz az internet megjelenésével kezdődött, és magával hozta a bíróság internetes kommunikációjának megvalósulását. Az első kézzelfogható fejlesztés a gazdasági életben jelentős szerepet játszó cégbíróságokon történt (és ott elsőként teljeskörűen meg is valósult az elektronikus cégeljárás), ezután - és ennek részleteire később térek ki - a polgári peres és nemperes eljárásokban, majd valamennyi jogterületen lehetővé, bizonyos esetekben kötelezővé vált az elektronikus kommunikáció.

Magyarországon a 2000-es évek elején kezdődött az ítéletek anonimizálása és közzététele. A 2010-es évek első felére tehető az elektronikus kapcsolattartás megjelenése, majd az évtized második felében elektronikusan is elérhetővé váltak a peranyagok (e-akta), és a tárgyalótermekben is megjelentek az elektronizálás irányába ható megoldások (távmeghallgatás, tárgyalótermi kép- és hangrögzítés, a 2020-ban kezdődött járványügyi helyzet kapcsán pedig megismertük az elektronikus kép és hang továbbítására alkalmas eszköz útján megtartott tárgyalás intézményét is). Az említett tipizálás szerinti harmadik korszak a "virtualizáció" és/vagy a "mesterséges intelligencia" korszaka, amikor is a technológia kilép a "segítő", "hatékonyságnövelő" szerepköréből, és megjelenik, valamint változásokat okoz olyan újabb területeken, ahol korábban nem volt jelen.[2]

4.2. Az elektronikus kapcsolattartás megjelenése és kiterjesztése

4.2.1. A szükséges előfeltételek megléte a bíróságok és az ügyfelek oldaláról

Az elektronikus kapcsolattartás jelentőségének felismerése azzal összefüggésben történt, hogy a számítógépes szövegszerkesztés általános elterjedése következtében a felek beadványai nagyrészt - a jogi képviselet mellett minden esetben - már elektronikusan is rendelkezésre álltak, de a "papíralapú kapcsolattartás" miatt ennek előnyeit nem lehetett kihasználni: a papíralapon érkezett beadványok megküldése a bíróságoknak, majd kézbesítése a feleknek a "papír" megküldésével, postai úton, nagy költség- és időigény mellett történt. Ugyanez igaz a bíróságokon keletkezett iratok feleknek történő megküldésére. Az akár a bíróságon, akár a feleknél keletkezett, azaz egyszer már létrehozott elektronikus dokumentum továbbításának számos előnye van: a már említett költségmegtakarítás (például papírfelhasználás, postaköltség

- 154/155 -

csökkenése), az ügyintézésre fordítandó idő csökkenése (a küldemények továbbítása azonnali, nincsen postázási, kézbesítési idő), a hatékonyabb, átláthatóbb munkavégzés a perhatékonyságot növeli, ezek következtében a perek észszerű időn belüli befejezésére vonatkozó elvárások is jobban teljesíthetők. Mindemellett az elektronikus kapcsolattartás jogszabályban meghatározott szigorú rendje az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) által működtetett zárt adattovábbítási rendszeren keresztül biztosítja a szereplők (küldő és fogadó) hiteles azonosítását, az illetéktelen hozzáférések kizárása mellett.

Az informatikai fejlődés előrehaladásával, a bíróságok és a technológia viszonya a második fejlődési szakaszba lépett: a bíróság munkafolyamatainak elektronizálását követően felmerült az igény az elektronikus kommunikációra.

4.2.2. A bevezetés lépcsőfokai: a lehetőségtől a kötelezettségig

Az előbbiekben vázolt körülmények és fejlődési folyamat mellett a polgári peres eljárásokban fokozatosan került sor - anélkül, hogy a bírósághoz való fordulás nehezebbé vált volna - az elektronikus ügyintézés bevezetésére, amely egyrészt a technikai feltételek rendelkezésre állásának, másrészt a megfelelő jogszabályi környezetnek a megvalósítását jelentette.

Első lépésként a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló 2009. évi LII. törvény módosította 2010. január 1-jei hatállyal a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt (a továbbiakban: 1952-es Pp.), beiktatva az "Elektronikus kommunikáció a polgári perben" című XXVII. fejezetét, amely az elektronikus kézbesítés szabályait lépcsőzetesen, 2010. július 1. és 2011. július 1. napjaival rendelte alkalmazni. Elektronikus kapcsolattartás esetén a felek, illetve jogi képviselőik beadványaikat az erre rendszeresített űrlapokon terjeszthetik elő, amelyek - a kitöltési útmutatóval együtt - elérhetők a bíróságok központi honlapján.[3]

Többszöri jogszabály-módosítást követően az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXI. törvény az 1952-es Pp. szabályait akként módosította, hogy 2013. január 1-től lehetővé tette az elektronikus kapcsolattartást a 2013. január 1-jét követően indult, a törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozó perekben. Lényeges, hogy a fél választása a továbbiakban meghatározza az eljárás menetét, azaz ha az elektronikus úton való kapcsolattartást választotta, a továbbiakban ez lesz irányadó. Ez alól szűk körű kivételt engedett: ha a jogi képviselő nélkül eljáró fél vállalta, hogy a bírósággal a kapcsolatot elektronikus úton tartja, utóbb, a beadvány papíralapú benyújtásával egyidejűleg kérhette a bíróságtól a papíralapú eljárásra való áttérés engedélyezését, annak valószínűsítésével, hogy körülményeiben olyan változás következett be, amely miatt az elektronikus úton történő eljárás számára a továbbiakban aránytalan megterhelést jelentene.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére