A polgári törvénykönyv átdolgozása a kontinentális országok többségében napirenden lévő téma. Ennek egyik oka az, hogy a polgári jogot érintő európai irányelveknek a hazai jogba történő átültetése a törvénykönyvekben rögzített anyagot is érinti. Az irányelvek átvétele során felvetődik a kérdés, hogyan lehet az új szabályokat összhangba hozni a meglévő joganyaggal, megtartva az adott jogág és a nemzeti jogrendszer logikai egységét. A jogág egységének megtartása a kódex önállóságának fenntartását igényli.
A kodifikáció által felvetett egyik alapkérdés az, hogy mi kerüljön be a törvénykönyvbe és mi az, amit esetleg a kódex keretein kívül, külön törvényben kellene szabályozni. Az irányelvekben rögzített joganyag tartalmilag sokszor a kódexbe kívánkozik, de a részletszabályok átvétele már szétfeszítheti annak kereteit. Az uniós kötelezettségek betartása, a szabályok hatékony átvétele és ezzel egyidejűleg a hazai jog egyensúlyának fenntartása nem könnyű feladat. A polgári jogi irányelvek többsége már a magyar jogba is átültetésre került, ami részben a Ptk. megfelelő szakaszainak módosításával vagy új szakaszok felvételével történt meg. Vannak azonban olyan, bizonyos önállósággal rendelkező témák, amelyeknek az átvételére a részletesebb szabályozás szükségessége miatt is külön jogszabályban került sor.
Az új magyar Polgári Törvénykönyv előkészítése során tartott konferenciákon is többször felmerült az a kérdés, hogy mi kerüljön be a kódexbe. A kodifikáció az irányelvek átültetése mellett a magyar jogban is alkalmat ad arra, hogy a törvénykönyv az elmúlt évek tapasztalatait és különösen a bírói gyakorlat eredményeit figyelembe véve több szempontból felülvizsgálat tárgya legyen.[1] A különböző irányú módosítások egyszerre történő megvalósítása gazdasági szempontból is indokolt.[2] A magyar Ptk. átdolgozására irányuló munkák eredményeként "Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója" címmel az első vitaanyag megjelent.[3]
A német polgári törvénykönyv 2002. január 1-én hatályba lépett módosításával bekerült a BGB-be néhány, korábban külön jogszabályban szabályozott uniós joganyag, illetve az eddig még át nem vett, új irányelvek beillesztése is megtörtént. Az irányelvek átültetése mellett a módosítás koncepcionális változásokat is hozott, amelyek a kötelmi jog több területét érintik. A módosítás valóban reformnak tekinthető. Ezzel a módosítással BGB több mint száz éves, dogmatikailag eddig zárt egységét megreformálták.
A jelen cikk megpróbál rámutatni a BGB reformjának főbb vonulataira, az irányelvek átültetése során alkalmazott német koncepcióra. E feladat mellett szeretnénk bemutatni azt is, hogy milyen irányban változott a német kötelmi jog, melyek a reform által érintett legfontosabb kérdések.
A német kötelmi jog módosítására irányuló munkák már évtizedekkel korábban megkezdődtek. Az első reformjavaslat "Abschlußbericht der Kommission zur Überarbeitung des Schuldrechts" címmel a kodifikáción dolgozó bizottság 7 éves munkájának eredményeként, 1991-ben került kiadásra.[4] A kötelmi jog reformja azóta állandóan jelen lévő téma a német jogéletben. A BGB most hatályba lépett módosításának szövege az Interneten is közzétételre került[5].
A német kötelmi jog legfontosabb változásait megpróbáljuk főbb témakörök vonalán haladva ismertetni.
A kontinentális országok kötelmi jogában alapvető jogelv a természetbeni teljesítés elve. Ez azt jelenti, hogy egy megkötött szerződés alapján elsődlegesen a megállapodott dolgot kell szolgáltatni, s a szerződés lebonyolítása során bekövetke-
- 55/56 -
ző esetleges hiba esetén is csak másodlagos igény lehet a kártérítés.
A természetbeni teljesítés elvének fenntartása a hitelezői érdek oldaláról kiindulva kérdőjeleződött meg a német jogban.[6] Az elmozdulás már a BGB 1991-es reformjavaslatában megtörtént, felismerve azt, hogy a teljesítésre való kötelezés adott esetben végrehajthatatlan ítélethez vezethet és a hitelezőnek át kell térnie a kártérítési igényre.[7] A kiindulás lényege az, hogy ha a hitelező érdekét szolgáló jogelv az adott esetben már nem szolgálja a kitűzött célt, akkor az adott esetben a fenntartása nem indokolt. Ha tehát már nem lehetséges, hogy szerződésszerű teljesítést kapjon, a teljesítés helyett pénzbeni térítést igényelhet.
A természetbeni teljesítés alternatívájaként megjelenő kártérítés új elnevezést kapott, megjelent a törvénykönyvben a Schadensersatz statt der Leistung kategória[8]. A két igény egymáshoz való viszonyának meghatározásában az adós érdekeinek védelme is szerepet kapott azzal, hogy a teljesítés követelésének lehetőségét a hitelező kártérítési igénye megszünteti.[9]
A kártérítési vonal erősödését mutatja a szerződés teljesítésének lehetetlenülésére vonatkozó szabályok átdolgozása is. A lehetetlenség mint "az adós teljesítési kötelezettségének határát"[10] jelentő jogintézmény szabályozásának ismertetése talán alátámasztja a jelzett tendenciát.
A lehetetlenség új szabályozásával a BGB 275. §-ának (1) bekezdése[11] kizárja a teljesítés követelését arra az esetre, ha annak teljesítése az adós vagy bárki más számára lehetetlen. A (2) bekezdés lehetőséget ad az adós számára arra, hogy a teljesítést megtagadja abban az esetben, ha az a szerződés tartalmát és a Treu und Glauben elvét szem előtt tartva a hitelező teljesítési igényével nagymértékben (grob) aránytalan. A (3) bekezdésben lévő utaló norma szerint a hitelező az adott szakaszokban rögzített feltételek fennállása esetén a teljesítés helyett kártérítést követelhet, igényelheti a ráfordításai megtérítését vagy az adós által a szolgáltatandó dolog helyett kapott ellenérték kiadását, és szabadulhat saját szolgáltatásától.[12]
A 275. § nem teljesen egyértelmű a vétkességi követelmény szabályozása tekintetében. Az irodalom szerint a (2) bekezdést[13] úgy kell értelmezni, hogy az adósnak több erőfeszítést kell tennie a lehetetlenség áthidalására abban az esetben, ha annak előidézésében vétkesség terheli; ez azonban nem jelenti azt, hogy vétlensége esetén semmit sem kell tennie a lehetetlenség okának leküzdésére.[14]
Az eredetileg lehetetlen szerződés kicsit később, a harmadik fejezet első címében, az első alcímben kerül szabályozásra (311a §)[15]. A szakasz elhelyezésének indoklásánál az irodalom abból indul ki, hogy a szerződéskötés választóvonalat képez a felek között alakulóban lévő illetve kialakult jogviszonyban: a szerződés megkötését megelőzően elsősorban információadási kötelezettségek vannak, a szerződéskötés után pedig a szerződésben megállapodott dolog kerül előtérbe.[16] A különböző hátterű jogintézményeket a szabályozni kívánt téma szerint helyezi el, így az eredetileg lehetetlen szerződést a kötelmi jogviszonyok alapításáról szóló alcím alá teszi be.
Az eredetileg lehetetlen szerződés törvénykönyvi szabályozása egyértelműen utal arra, hogy a lehetetlenséget nem érvénytelenségi kér-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
