A Pp. 73/A. §-a a) pontjában meghatározott esetekben az ítélőtábla előtti eljárásban a jogi képviselet kötelező. A Pp. 73/C. §-ának (1) bekezdése értelmében a 73/A. § alkalmazásában jogi képviselőnek kell tekinteni
a) az ügyvédet (ügyvédi irodát),
b) a 67. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározottak szerint az ügyintézőt,
c) a 67. § (1) bekezdése e) pontjában meghatározottak szerint az ott megjelölt személyeket, a képviselőtestület (önkormányzat) tagja kivételével,
d) a 67. § (1) bekezdése i) pontjában meghatározott jogtanácsost,
e) a külön törvényben meghatározott személyeket (például: szabadalmi ügyvivőt).
A 73/C. § (2) bekezdése szerint a fenti b)-c) pontokban meghatározottak csak akkor tekinthetők jogi képviselőnek, ha jogi szakvizsgával rendelkeznek.
A (3) bekezdés kötelező jogi képviselet esetében -amennyiben törvény kivételt nem tesz - a jogi szakvizsgával rendelkező személy számára saját ügyében való jogi képviselő nélküli eljárását lehetővé teszi.
Vitás a megítélése annak a kérdésnek a Pp. 73/C. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az ítélőtábla előtti eljárásban ügyvédjelölt eljárhat-e.
Az egyik vélemény szerint az ügyvédjelölt eljárása nem megengedett, és ez a tilalom magából a Pp. 73/C. §-ának (1) bekezdéséből következik. Eszerint a jogszabályhely taxatív felsorolást tartalmaz arra nézve, hogy ki minősül jogi képviselőnek, ezen belül az a) pont kizárólag az ügyvédet (ügyvédi irodát) nevesíti, az ügyvédjelöltet nem. A rendelkezés kógens, kiterjesztően nem értelmezhető. Csak akkor valósul meg a jogi képviselet, ha ügyvéd jár el az ítélőtábla előtt a tárgyaláson. Ennek egyik magyarázatául hozható fel érvként az, hogy a Pp. 73/C. §-a (1) bekezdésének b), c) és d) pontjaiban is a jogi szakvizsgához köti a jogalkotó a jogi képviseletet, továbbá a (3) bekezdés rendelkezése ugyancsak jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében engedi meg a jogi képviselő nélküli eljárását. Szükségtelen lenne megkövetelni külön törvényi rendelkezést az ügyvédjelölt ítélőtábla előtti eljárásának kizártságára, mert a 73/C. §-a (1) bekezdésének a) pontja ezt jelenlegi megfogalmazásában is tilalmazza azáltal, hogy pozitív meghatározással csak az ügyvéd eljárását tekinti a kötelező jogi képviselet szempontjából szükséges jogi képviselő általi eljárásnak. A Pp. 272. §-a (3) bekezdésének második mondata, mely kimondja, hogy "ügyvédjelölt a Legfelsőbb Bíróság előtt nem járhat el" egy olyan szükségtelen rendelkezés, amely a szabályozás korábbi rendszeréből és logikájából maradt fenn. Amennyiben az idézett törvényhely nem tartalmazná az ügyvédjelölt eljárásának tilalmát, az egyébként is következne a Pp. új 73/C. §-a (1) bekezdésének rendelkezéséből.
Sem elvi, sem gyakorlati szempontok nem indokolhatják, hogy a kötelező jogi képviselet során eltérő szabály érvényesüljön a Legfelsőbb Bíróság és az ítélőtábla előtti eljárásban, mivel ugyanaz a jogalkotói szándék vezette be a kötelező jogi képviselet intézményét mindkét jogorvoslati fórum előtt.
A másik vélemény szerint - és ezt fogadta el a Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma Tanácselnöki Ertekezlete - a Pp. 73/C. §-ának (1) bekezdése alapján nem kizárt az ügyvédjelöltnek az ítélőtábla előtti eljárása. Ezen álláspont abból indul ki, hogy a Pp. 73/C. §-ának (1) bekezdése a jogi képviselet megvalósulásának eseteit sorolja fel, mintegy értelmező rendelkezésként azt tartalmazza, hogy kit lehet a 73/A. § alkalmazása szempontjából jogi képviselőnek tekinteni. A jogszabályhely a) pontjában megjelölt ügyvéd (ügyvédi iroda) kifejezés az ügyvédi megbízással megvalósuló jogi képviseletet nevesíti, de nem értelmezhető akként, hogy ezzel kötelezettséget, illetve kizárólagosságot jelentene az ügyvéd személyes eljárására.
Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 23. §-ának (5) bekezdése szerint az ügyvéd a megbízás ellátásához alkalmazott ügyvédje, ügyvédjelöltje, a nála működő külföldi jogtanácsadó, továbbá más ügyvéd közreműködését is igénybe veheti, kivéve, ha ezt a megbízó a megbízás létrejöttekor írásban kizárta. Ez a törvényhely teremti meg az ügyvédjelölt eljárásának általánosságban érvényesülő lehetőségét, mely főszabály alól az eljárási törvények rendelkezései kivételeket állapíthatnak meg, amikor is az ügyvédjelölt eljárását meghatározott bírói fórum előtt kizárják. Ilyen szabály a Pp. 272. §-a (3) bekezdésének második mondata, mely az ügyvédjelölt eljárását a Legfelsőbb Bíróság előtt zárja ki, továbbá a Be. 46. §-ának (2) bekezdése, mely szerint ügyvédjelölt helyettesként csak a helyi bíróság tárgyalásán járhat el.
Az ügyvédjelöltnek az ügyvédet helyettesítő eljárása törvényi felhatalmazáson alapul, és ezt külön eljárási törvényben foglalt rendelkezés az ítélőtábla előtti eljárásban nem tiltja. Ezért a Pp. 73/C. §-a (1) bekezdésének a) pontja nem értelmezhető akként, hogy az ügyvédjelölt eljárását kizárja, illetve az ügyvéd személyes eljárását teszi kötelezővé.
A Pp. 73/C. §-a (1) bekezdésének a) pontja, valamint a Pp. 67. §-a (1) bekezdésének c) pontja azonos megfogalmazásából is azt a következtetést kell levonni, hogy e jogszabályhelyek szövegezésében az ügyvéd kifejezés nem a ténylegesen eljáró személyt jelöli, hanem azt a meghatalmazottat, illetve képviselőt, aki a megbízást kapta. Ezért mindkét jogszabályhely alkalmazásában azonosan kell megítélni az ügyvédet helyettesítő ügyvédjelölt eljárásának megengedettségét. Ellenkező értelmezés mellett nemcsak a Pp. 73/C. §-a (1) bekezdésének a) pontja, hanem a 67. § (1) bekezdésének c) pontja alkalmazásában sem lenne megengedhető az ügyvédjelölt eljárása. Ezen okfejtés vonatkozik a Pp. 73/C. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerinti jogtanácsost helyettesítő jogi előadóra is.
A Pp. 73/C. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján jogi képviselőnek minősülő szabadalmi ügyvivő esetében az 1995. évi XXXII. törvény 27. §-ának (1) bekezdése ad felhatalmazást a szabadalmi ügyvivőjelöltnek a bíróság előtti eljárásra, a Legfelsőbb Bíróság kivételével. ■
Visszaugrás
