A kisebbség viszonylag széles körben elfogadott meghatározását az olasz Francesco Capotorti adta meg a következőképpen: "A kisebbség egy olyan csoport, amelynek száma kisebb, mint az állam lakosságának többi része, nincs domináns helyzetben és amelynek tagjai olyan etnikai, vallási vagy nyelvi sajátosságokkal rendelkeznek, amelyek megkülönböztetik őket a lakosság többi részének sajátosságaitól és összeköti őket a kultúrájuk, hagyományaik, vallásuk vagy nyelvük megőrzésért érzett szolidaritás érzése. A szolidaritás érzése nem feltétlenül kell, hogy kifejezésre is jusson."[1]
A meghatározás lényegi elemei tehát: A (1) lakosság többi részéhez viszonyított kisebb szám, (2) a nem-domináns helyzet, (3) a különbözőség, valamint (4) a szolidaritás érzése. A definíció nem teljesen egyértelmű, nem alkalmazható egyformán minden helyzetre. Az első két tartalmi elem ugyanis néha nem együtt fordul elő: A nem-domináns helyzet nem feltétlenül a számban kisebb népcsoportot jellemzi. Példa erre a Dél-Afrikai Köztársaság fehér lakosságának uralma a többségi fekete lakosság fölött az apartheid idején vagy a Szaddam Husszein vezette Irakban szunnita kisebbség uralma a többségi síiták felett.[2] A tartalmi elemként szereplő különbözőség már általánosan elfogadható, de csak az ehhez kapcsolódó "szolidaritás érzésével" együtt, amely viszont egy jogilag alig megragadható fogalom.
Ezeket a gyengeségeket igyekeztek kikerülni a Közép-európai Kezdeményezés (KEK)_Kisebbségvédelmi Okmányának megszövegezői, amikor a következő meghatározást adták: "A jelen Okmány vonatkozásában a "nemzeti kisebbség" kifejezés olyan csoportot jelöl, amely lélekszámban kisebb, mint az állam lakosságának többi része, amelynek tagjai - miközben polgárai az adott államnak - olyan etnikai, vallási vagy nyelvi jellemzőkkel bírnak, melyek eltérnek a lakosság egyéb részétől, és az a szándék vezérli őket, hogy megóvják kultúrájukat, vallásukat és nyelvüket." Látható, hogy ebben a meghatározásban hiányzik a nem-domináns pozícióra utalás, így a szöveg megfogalmazója figyelmen kívül hagyja az atipikus helyzetet, amikor egy államon belül a többség kerül alávetett helyzetbe. Ezzel szemben viszont szerencsésnek mondható, hogy a ködös "szolidaritás érzése" helyett jogilag inkább kezelhető "szándék" kifejezést használja.
Ezeket a meghatározásokat természetesen csak a jogászok egy része tartja elfogadhatónak. Még nehezebb a helyzet a nemzetközi okmányok megszövegezői esetében, mert itt, a nemzetközi politika terén még inkább feltűnő az egybehangzó vélemények hiánya. Ezért a jelentősebb nemzetközi dokumentumokban általában nem is szerepelnek definíciók. Nagyobb az esély annak, hogy nemzeti jogrendszerekben találjunk meghatározásokat, de ezek természetesen nemzetközi viszonylatban már nem alkalmazhatóak. Szerepel a kisebbségek definíciója az 1993. évi magyar[3] vagy a 2001. évi cseh kisebbségvédelmi törvényben, vagy az olasz jogban, ahol a "nyelvi kisebbségeket" határozzák meg.[4]
Az 1990 előtti emberi jogi dokumentumok a kisebbségek kérdését csak a legritkább esetekben érintették vagy teljesen figyelmen kívül hagyták.[5] Következésképpen a kisebbségek fogalmának definiálására sem történtek komolyabb kísérletek. Amikor - részben a hidegháború utáni enyhülés következtében - sor kerülhetett a kérdéses témában több nemzetközi dokumentum létrehozására, a kisebbségek fogalmának definiálása továbbra is kényes kérdés maradt, széles körű egyetértésre nem volt remény.[6]
AZ ENSZ keretében nem került sor a kisebbségek fogalmának meghatározására,[7] de hiányzik a meghatározás az EBESZ (korábban EBEÉ) dokumentumaiból is, jóllehet 1975 óta ez a kisebbségvédelem leghaladóbb és leghatékonyabban működő szervezete.[8]
Hiába keressük a fogalommeghatározást az Európa Tanács által megalkotott Európai Kisebbségvédelmi Keretegyezményben is.[9]
- 61/62 -
Ami az Európai Uniót illeti, a kisebbségi kérdésben és a definiálásban is jelentős lemaradást kell behoznia. Mégis valószínűsíthető, hamarosan jelentősebb jogalkotás várható e téren, amely feltételezi az európajogi kisebbségdefiníció létrehozását is. Erre mutat az Európai Parlamentben 2003-ban elfogadott Ebner-jelentésben megfogalmazott definiálási parancs is.
A kisebbségek által beszélt nyelv tekintetében a nemzetközi dokumentumok és a szakirodalom általában kisebbségi vagy regionális nyelvek kifejezést használ.[10] A két elnevezés nem két különböző fajta kisebbségre vagy nyelvhasználati módra utal, hanem pusztán az eltérő nemzeti jogrendszerek terminológiájához igazodik. Így azoknak az államoknak az esetében, ahol politikai okból nem szerepel a "kisebbségek" elnevezés, a nyelv jelölésére a "regionális nyelv" kifejezést használják.[11] Ilyen helyzetben levő regionális nyelv például Franciaországban az elzászi német vagy a spanyolországi katalán nyelv.[12]
A kisebbség fogalmának pontosabb megértéséhez elkerülhetetlen történeti szempontból is megvizsgálni a többségi lakosságnak a kisebbséghez való viszonyát. Ehhez pedig a nemzetállam fogalmának bevezetése és kialakulásának vizsgálata szükséges. A nemzetállam olyan állam, ahol a népesség összetétele etnikai szempontból többé-kevésbé homogén.[13] Az állam etnikai szempontú vizsgálata viszonylag későn jelent meg a történelemben. A középkorban egy-egy terület lakói, az uralkodó alattvalói pusztán közigazgatási vagy adófizetési szempontból voltak jelentősek, és keveset számított, hogy ki milyen nyelvet vagy dialektust beszélt. A kora újkorban kialakult az azonos uralkodóhoz tartozó csoportok összetartozás-érzése, amely lehetővé tette azt, hogy összességüket nemzeteknek tekintsék. Ez egyes szerzők szerint a Westfáliai béke idején, mások szerint a francia forradalom alatt teljesedett ki.[14] Speciális kulturális elemek különböztették meg az adott állam lakóit az idegenektől, mint például a nyelv, a nemzettudat, vagy épp a közös történelem.[15] Ekkor lett jelenősége annak is, ha egy uralkodó alá tartozó csoportok más-más nyelvet beszéltek vagy különböző kultúrával rendelkeztek. Kialakult az állam hivatalos nyelve, és mindazok, akik nem beszélték ezt a nyelvet, hátrányos (kisebbségi) pozícióba kerültek és ezzel az állam létezésének "zavaró" tényezőivé váltak.
Mindehhez egy általános tévhit ("mítosz") is kapcsolódott, miszerint az államoknak nyelvileg és kulturálisan egységesnek kell lenniük. Ennek az elképzelésnek a gyengeségére mutat rá Bibó István, amikor nemzetállamok kialakulásával kapcsolatban azt elemzi, hogy az államhatárok gyakran nem a nemzetiségi határok mentén húzódnak: "a legújabb kori Európában az államok nem azért voltak egynyelvűek, mert egynyelvű népek állították össze, és alakították az országot, hanem azért, mert a fennálló állami és nemzeti keretet egyik vagy másik nép politikai, kulturális vagy számbeli hegemóniája egynyelvűvé tett".[16] A mai napig érzékelhető probléma az, hogy a nyelvi és kulturális egységesség mítosza, amely eredetileg az abszolutizmus logikáját követte, nyomokban továbbél mindazután, hogy az abszolút monarchiákat felváltották a népszuverenitáson alapuló demokratikus államberendezkedések. (Ebből a történeti gondolatmenetből világosan kitűnik, hogy a népszuverenitás elfogadásával, a lakosság bizonyos hányadát alkotó nemzeti kisebbségeket is államalkotó tényezőnek kell tekinteni, és újra kell gondolni az államnyelv és a kultúra egységességét vagy pluralitását.[17]
A nemzeti kisebbségek vizsgálatánál meg kell említeni még a Primordialista felfogást, amely szintén forrása egy általános tévhitnek a kisebbségek irá-nyában.[18] Ez a felfogás a legkorábbi szociológiai elmélet a kisebbség és a többség viszonyával kapcsolatban. Lényege, hogy egy kisebbség léte önmagában konfliktusok forrása egy társadalomban. Az elmélet a társadalmat pusztán különböző csoportok összeverődésének tekinti,[19] mely csoportok következetesen hangsúlyozzák a maguk és a többiek közötti különbséget.[20]
Ennek oka a különböző nemzetiségű csoportoknak az egyértelmű biológiai, kulturális és faji kötődése és az ebből fakadó összetartás, és az a tény,
- 62/63 -
hogy az egyes etnikai csoportok általában nem állnak személyes kapcsolatban a másik etnikai csoport tagjaival. Így a javak egyenlőtlen elosztásából fakadó természetes egyenlőtlenségek az etnikai csoporton belül kevésbé tűnnek jelentősnek, míg a másik etnikai csoport viszonylatában felnagyítódnak, és bizonyos "kisemmizettségi érzés"[21] alakul ki a csoport egészében.[22]
Az elmélet hibája, hogy túlságosan leegyszerűsíti a kisebbség és többség viszonyát, és túl sematikusan kezeli az egyes csoportokhoz tartozást, egyértelmű biológiai kulturális és faji kötődéseket alapul véve - szinte homogénnek tekintve az egyes csoportokat. A primordialista felfogást épp ezért több szerző is elutasítja.[23]
Max Weber szerint az etnikai jellegzetességeknél fontosabb a csoport politikai szervezettsége, amely nem következménye, hanem előidézője a közös etnikai csoporthoz tartozásnak.[24]
Az európai kisebbségvédelem utóbbi évtizedeiben beigazolódni látszik, hogy a fenti elméletek, az egynyelvű és egykultúrájú nemzetállam, valamint az etnikai csoportok primordialista szemlélete egyre kevésbé tartható. Az Európai Unió az egyre nagyobb számban megjelenő kisebbségvédelmi intézkedései során ezeknek a sematikus elképzeléseknek a felszámolására törekszik.
A hagyományos felfogás - mely szerint az állam viszonya a kisebbségeihez nem más, mint belpolitikai ügy - az első világháború után kezdett meginogni, de még a második világháború befejeztével is sokáig váratott magára a kisebbségi jogok nemzetközi elismerése. Nem foglalkozik velük az ENSZ égisze alatt született Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata sem, részben azért, mert a kisebbségek védelmét az emberi jogok védelmének keretén belül képzelték el, részben pedig a kisebbségek ügyét elsősorban európai ügynek, és nem az emberiség közös ügyének tekintették a nyilatkozat megszövegezői .[25]
A hidegháború feszült légkörében, a megosztott Európában viszont alig volt esély arra, hogy a kisebbségek ügyében előrelépés történjen.
Ez a helyzet csak 1975-ben változott meg, amikor az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Záróokmánya - többek között - kinyilvánította a népek önrendelkezési jogát.[26] Az okmányba belekerült területi integritás, valamint a belügyekbe való be nem avatkozás alapelve viszont lényegesen csökkentette a fenti jog érvényesülését.[27]
Az 1990-es években ismét napirendre került Európában a kisebbségvédelem. Ennek oka elsősorban az volt, hogy a nemzetközi szervezetek megpróbálták megelőzni, hogy az európai hatalmi viszonyok megváltozása véres etnikai konfliktusokat eredményezzen, amint az például a volt Jugoszlávia területén történt. Az Európa Tanács, a Velencei Bizottság, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Európai Unió együttműködésének köszönhetően számos, a kisebbségi jogokat érintő norma született és különféle intézmények épültek ki.[28]
Általánosan elfogadott lett, hogy pusztán az emberi jogok biztosítása még nem elegendő a kisebbségek védelméhez.[29] Ám dogmatikailag továbbra is vitás kérdés, hogyan lehet mind a kettőt egyszerre a lehető legnagyobb mértékben biztosítani. A probléma alapvetően az, hogy a jogok két különböző logikát követnek. Az emberi jogok lényege abban rejlik, hogy az emberi lény egyetemes identitását ragadja meg, vagyis azokra a sajátosságokra irányul, amelyek minden emberben közösek. Ezzel szemben a kisebbségi jogok lényege, hogy az egyes csoportok különös sajátosságait célozza meg, vagyis alapelve a partikularizmusok létjogosultsága.[30]
Az elmúlt évtizedekben bekövetkező szemléletváltásnak köszönhetően egyre nagyobb számban jelentek meg Európában a kisebbségi jogok védelmével foglalkozó nemzetközi dokumentumok, illetve intézmények. Az 1975-os Helsinki Záróokmányon kívül kiemelkedően fontos még a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája, melyet az Európa Tanács államai írtak alá 1992-ben; vagy a Közép-Európai Kezdeményezés Okmánya a Kisebbségi Jogok Védelméről, amelyet a közép- és kelet-európai államok fogadtak el 1994-ben. Megkerülhetetlen még az 1995. évi Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről, amely szintén az Európa Tanács égisze alatt született, majd az ennek keretei között létrejövő kelet-közép-európai államközi alapszerződések.
Említésre méltó még az EBESZ nemzeti kisebb-
- 63/64 -
ségi főbiztosának tevékenysége, aki a titkos diplomácia eszközével hatékonyan előz meg etnikai csoportok között kirobbanni készülő konfliktusokat.[31]
Látható, hogy az elmúlt évtizedben Európában számos dokumentum született a kisebbségi jogokat illetően, bár ezeknek az okmányoknak a hatékonysága külön-külön egy-egy értekezést kívánna meg. E tanulmány szempontjából csak annyi a lényeges, hogy a nemzeti kisebbségek ügye napjainkra megkerülhetetlen témává vált az Európai Közösségek számára.
Az Európai Unió más nemzetközi szervezetekhez képest viszonylag kevés figyelmet szentelt ennek a jogterületnek, de a kisebbségvédelem egyik legfontosabb oldalával, a kisebbségi nyelveket beszélő személyek védelmével kapcsolatban eddig végzett tevékenysége mégsem elhanyagolható. Sőt, véleményem szerint jelek mutatnak arra, hogy megváltozik az egész kisebbségvédelmi kérdéshez való viszonyulása, és esély van arra, hogy a kisebbségi jogok területén a jövőben jelentős jogalkotásra vagy átfogó programok indítására kerüljön sor.
Az alábbiakban a tanulmány szerzője azt támasztja alá, hogy az Európai Unióban nagy valószínűséggel megváltozik a kisebbségi kérdéshez való viszonyulás és a kérdésben történő jogalkotás már-már elkerülhetetlen szükségszerűség. Négy területet érdemes itt érinteni, nevezetesen: A kisebbségek nagy száma, Az Európai Unió közös értékei, A béke és biztonság előmozdítása, Az Európai Unió eddigi tevékenysége c. témákat.
Az, hogy a közeli jövőben átalakul az Európai Unió viszonyulása a kisebbségi kérdéshez, elsősorban az európai kisebbségek nagy száma miatt feltételezhető.
Az Európai Bizottság hivatalos adatai szerint a Közösségben a 2004 május 1-i bővítést megelőzően mintegy 40 millió ember beszélt regionális vagy kisebbségi nyelvet.[32] Ez az akkori lakosság több mint 10 százaléka.[33] A bővítés után a csatlakozó 10 országgal további 6 millió kisebbségi vagy regionális nyelvet beszélő lakos lesz az Európai Unió polgára, vagyis a kisebbségek számaránya továbbra sem csökken. Ha figyelembe vesszük, hogy a további bővítés kapcsán - Románia, Bulgária és Törökország tagságával - a kisebbségek száma további 11,5 millióval nőhet, a kisebbségi kérdés Közösségi szintű szabályozása egyre elkerülhetetlenebbnek látszik.[34]
Nem csak a kisebbségi vagy regionális nyelveket beszélő személyek száma megdöbbentően magas, hanem az egyes európai nyelvi kisebbségek száma is igen jelentős. Az európai kontinensen található mintegy 140 őshonos, kisebbségi vagy regionális nyelvből[35] 60 található a tizenötök Európájában,[36] ami mintegy 7-8 további nyelvvel egészült ki az Európai Unió bővítésekor.[37]
De megközelíthető a kérdés az Európai Unió közös értékei felől is. Ezek közül kettőt kell kiemelni: a (1) nyelvi sokszínűség védelmét és az (2) egyenlő bánásmód előmozdítását.
A Közösség alapvető értékei közé az utóbbi évtizedekben bekerült a nyelvi sokszínűség tisztelete. Az 1980-as évek során kezdte tárgyalni az Európai Parlament a közös európai kultúra kérdését. Arról kellett döntenie, hogy közös európai kultúrát vagy a sokszínűséget kell támogatni a Közösségben. Egyértelmű döntés nem született, de az előre látható, hogy az Egyesült Államokéhoz hasonló egységes európai kultúra nem jöhet létre a Közösség eltérő jellegzetességei miatt. Európa nem a népek olvasztótégelye, mivel a lakosság mobilitása sokkal inkább tagállamon belüli, mint tagállamok közötti.[38]
A nemzeti és kisebbségi sokszínűség fenntartásának elvét a 2000. decemberi nizzai EU-csúcstalálkozón elfogadott Európai Unió Alapjogi Chartájának 22. cikke is kimondja. Ennek alapján az Európai Unió tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokszínűséget.[39]
Ez az alapelv nem csak az Európai Unió sajátja, megtalálható az Egyesült Nemzetek alapelvei között is: Az UNESCO 2001-ben közzétett atlaszában az eltűnéssel fenyegetett nyelvekről a következőt nyilvánítja ki: "Minden nyelv egy-egy közösség gondolkodásának, világlátásának, identitásának, immateriális kulturális örökségének legfontosabb kifejezőeszköze. Ha egy nyelv eltűnik, az emberi gondolkodás megismerésének egyik fontos egysége vész el örökre"[40] Ez egyébként egybevág a Herczegh Géza által megfogalmazott alapelvvel is, mely szerint "minden etnikum megőrzendő érték. Eltűnésük egyértelmű veszteség lenne a térség és a világ számára".[41]
Az egyenlő bánásmód, mint az Európai Unió egyik alapelve szintén vonatkoztatható a kisebbségekre. Az egyenlőséget, az egyenlő esélyeket és az azonos
- 64/65 -
fejlődést mindig az alapelvei között deklarálta a Közösség. Ezeknek az alapelveknek a megvalósítása mindig egy, valami miatt hátrányos helyzetben lévő csoport létezésének a kiteljesedését mozdította elő. A társadalmilag vagy gazdaságilag hátrányos helyzetben levők támogatása általánosan bevett szokás a Közösségben, ezt számos meghirdetett program is tanúsítja. A regionális vagy kisebbségi nyelvek és az ezeket beszélő csoportok - különösen azok, amelyek nem számítanak hivatalos nyelvnek - kétségkívül az európai társadalom hátrányos helyzetben lévő csoportjai közé számítandók.[42]
A kisebbségek kérdése, ezen belül pedig a regionális vagy kisebbségi nyelvek védelme az Európai Unió stabilitásával és biztonságpolitikájával is összefügg, a következőképpen.
A Regionális vagy kisebbségi nyelvek használata könnyen politikai kérdéssé is válhat. Ennek oka elsősorban, hogy nem minden tagállam használja azt a mércét, amelyet az EBESZ vagy az Európa Tanács jóváhagyott. Ez sok esetben feszültségek forrása lehet. Ezzel szemben pedig megállapítható, hogy a kisebbségi és regionális nyelvek, valamint az ilyen nyelvet beszélő csoportokhoz tartozó személyek védelme jó hatással van a békére és a biztonságra. Ezt bizonyítja az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosának sikeres tevékenysége is.
Ugyanebbe az irányba mutat az Európai Unió eddigi tevékenysége is. A nyolcvanas évek elejétől rendszeresen készültek parlamenti jelentések a témában, melyeknek beterjesztője általában valamelyik tagállam nemzeti vagy etnikai kisebbségének képviselője volt.
Ezek a következők voltak: A két Arfé-jelentés (1981 és 1983), a Kuijpers-jelentés 1987-ben (beterjesztője egy belgiumi flamand európai parlamenti képviselő), a Killiea-jelentés 1994-ben (beterjesztője egy ír képviselő), majd a Morgan-jelentés 2001-ben (egy walesi képviselő neve alatt) és végül a legfrissebb, a jelenleg is futó közösségi programok megalapozója, az Ebner-jelentés. A témában történt közösségi megnyilvánulásokat, ezen belül pedig az Ebner-jelentést a tanulmányom későbbi szakaszában vizsgálom.
A kisebbségi jogok előtérbe kerülését eredményezheti végül a Közösség történetében az utóbbi hónapokban esett két megkerülhetetlen eseménynek: az Európai Unió tíz új taggal való bővítése és az új Alkotmány elfogadása. Az előbbi tovább növeli a kisebbségi nyelveket beszélő közösségi állampolgárok számát, az utóbbi pedig az Unió értékei között említést tesz a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelméről.
Nem állítható, hogy az Európai Unió jogalkotása kielégítő és hatékony lett volna a témában eddig, de ennek hátterében főleg a bővítés előtti Közösség egyes tagállamainak kisebbségpolitikája és ellenállása húzódott meg. Itt kiemelhető Franciaország és Görögország, amelyek a számottevő nemzeti és etnikai kisebbségeik ellenére tartózkodnak attól, hogy a kisebbségeket államalkotó tényezőknek elismerjék, hátráltatva így a közösségi szintű jogalkotást a témában. Hasonló kisebbségi politikát folytatott Spanyolország, de ott az utóbbi időben elmozdulás volt tapasztalható. Emellett a fenti két országban is észlelhető szemléletmódbeli változás a nyelvi sokszínűségnek, mint a Közösség egyik alapelvének elismerésében és előmozdításában. Véleményem szerint az európai alkotmány szellemének megfelelően ezek a tagállamok is hamarosan hozzájárulnak a kisebbségi témájú hatékony közösségi jogalkotáshoz.
A kisebbségvédelem, illetve a kisebbségi vagy regionális nyelvek védelme természetesen távolról sem eredményezhet azonos bánásmódot az egyes csoportokkal. A nyelvet beszélők számától, a nyelv veszélyeztetettségétől függően vagy a hivatalos nyelvhez való viszonyuk alapján nagyon eltérő helyzetben lehetnek. Néhány egyszerű példával megvilágítva: a délnyugat-angliai cornwalli nyelv esetében, amelyet már csak nagyon kevesen beszélnek, a kisebbségi nyelven folyó oktatás vagy rádió- és televízióműsorok beindítása már nem cél; helyette az eltűnőfélben lévő nyelv minél teljesebb és hitelesebb dokumentációjára van szükség.[43] Ezzel szemben az olaszországi Dél-Tirol (olasz nevén Alto Adige) németajkú kisebbsége esetében a kisebbségi nyelvű oktatás és a kisebbségi nyelven sugárzott rádió- és televízióműsorok a kisebbségi nyelvű közösség követeléseinek központi kérdése.[44] Még tovább haladva, a Spanyol- és Franciaországban élő katalán kisebbség számára az elérendő cél már nem más, mint anyanyelvüket az Európai Unió hivatalos nyelvévé tenni. Ennek a követelésnek az alapja az, hogy a mintegy 10,8 millió fős katalán közösség a 25-tagú Európai Unió nyolcadik legnagyobb nyelvi közössége, így a Közösség tizenhat hivatalos nyelvét beszélőkét számban felülmúlja.[45]
Két speciális kisebbségi helyzetet kell még megemlíteni: az egyik az ír és a luxemburgi nyelv helyzete, amelyek jóllehet országaikban hivatalos nyelv-
- 65/66 -
nek számítanak, mégis az országban egy általánosan beszélt világnyelv (az angol, illetve a francia) a mindennapi életből egyre inkább kiszorítja őket.
A másik különleges helyzetben lévő csoport a roma és a jiddis nyelv, amelyek a nyelvet beszélők viszonylag magas száma ellenére nem köthetőek egy-egy összefüggő területhez.
Mint az a fentiekből kiderült, az ilyen nyelvi közösségek szociális, gazdasági és politikai helyzete is rendkívül változatos lehet, de mégis sok tényező össze is köti őket az Európai Unión belül. Egyes közösségeknek határokon átnyúló kapcsolatai vannak, mint a Francia- és Spanyolország határán található katalán vagy a baszk közösségnek, Másoknak közös kulturális és történelmi gyökereik vannak, mint a franciaországi, írországi és nagy-britanniai kelta nyelvű csoportoknak.[47] Az Európai Bizottság oktatáspolitikai közleményében megállapítja, hogy ezeket a kapcsolatokat regionális szinten továbbra is támogatni kell, de azt is hozzáteszi, hogy ezenfelül szinte mindegyik regionális vagy kisebbségi nyelvi közösségnek közös érdekei vannak a nyelvük és kultúrájuk továbbélését és fejlődését, valamint az Európai Unión belüli kiteljesedésüket illetően.[48]
Mint arra már feljebb utaltam, az Európai Parlament az 1980-as évek elején tűzte napirendre a kisebbségek, ezen belül pedig a kisebbségi nyelvek ügyét. Az Arfé-jelentésekkel nagyjából egy időben alakult meg az EBLUL, a European Bureau for Lesser Used Languages, vagyis a Kevésbé Használatos Nyelvek Európai Irodája. Az iroda az Európai Unió szervei mellett működő konzultatív, tanácsadó szervezet.[49] A feladata többek között, hogy előmozdítsa a közösségi jogalkotást a kisebbségi vagy regionális nyelvek érdekében, valamint az ilyen nyelveket beszélők nyelvi jogainak védelmében. Emellett képviseli a regionális vagy kisebbségi nyelveket az Európai Unió, illetve más nemzetközi szervek előtt. Továbbá összehangolja az egyes specializált intézmények vagy egyesületek tevékenységét és tájékoztatja az egyes kisebbségi nyelvi csoportokat az Európai Unió jogalkotásáról és programjairól.[50]
Az EBLUL gyakran szervez kulturális eseményeket és konferenciákat Brüsszelben, vagy a regionális vagy kisebbségi nyelvű európai területeken. Mivel fö feladata az információtovábbítás és kapcsolattartás, különleges elektronikus programokat működtet, a kisebbségi nyelvek javára fordítva a modern hírközlési technika vívmányait. Ilyen program a MININF (Minority Information), amely egy olyan Kisebbségi Adatbázis, amit az Európai Bizottság közvetlenül támogat.
Annak érdekében, hogy a kevésbé használatos nyelvek nagyobb eséllyel legyenek jelen a modern távközlésben, különösen a világhálón, a szervezet az említett nyelveken beszélök számára munkaterületet és megfelelő eszközöket biztosít, hogy könnyebben alkothassanak saját nyelvükön. Emellett a program ingyenes tárhelyet biztosít az említett szövegeknek a világhálón.
A MININF további elektronikus szolgáltatása a Lingualia honlap fenntartása,[51] amelyen többek között kétnyelvű iskolák juthatnak oktatási segédanyagokhoz, valamint a kétnyelvű iskolákba járó diákok kisebbségi nyelven írt irodalmi alkotásai, vagy kisebbségi nyelven éneklő zenei együttesek dalai válnak hozzáférhetővé, letölthetővé. Emellett a program speciális munkaoldalak segítségével lehetővé teszi a világhálón különböző helyeken élő szerzők együttműködését, de megtalálhatóak a hagyományos levelezőlisták és csevegőoldalak is - szintén a kisebbségi nyelvek továbbélésének előmozdítására.[52]
Az Eblul megalapításán kívül 1983-tól az Európai Unió finanszírozási projekteket is indított, ám ezek nem hozták meg a várt hatást, mert a költségvetési tételnek a folyósítását az Európai Bíróság egy 1998-ban hozott döntése alapján felfüggesztették, jelenleg jogi patthelyzet van.[53]
Majdnem tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újabb közösségi program születessen. Az Euromosaik-tanulmány a későbbi kisebbségi jogokat érintő intézkedéseket hivatott megalapozni. Egy több kérdőívből álló felmérés a nyelvhasználat és a nyelv továbbadásának lehetőségeit vizsgálta. A felmérés eredményeként ötféle csoportba sorolták az európai kisebbségi vagy regionális nyelveket.
A felmérés megállapította, hogy a nyelvhasználatot és a nyelv továbbadásának lehetőségét elsősorban a család, az oktatás és a nyelvi közösség határozza meg. További befolyásoló tényezők az adott nyelv presztízse, vagy a társadalmi mobilitás, illetve a kulturális életben játszott szerepe a nyelvnek.[54] Az
- 66/67 -
Euromosaik-tanulmányt az 1999. évi EU-bővítés után kiterjesztették Ausztriára, Finnországra és Svédországra, a 2004. évi bővítés után pedig a további tíz új tagállamra is alkalmazni fogják.[55] Az így szerzett adatokra alapulnak az elmúlt évtized közösségi programjai a kisebbségi, illetve kisebbségi nyelvi témákban.
2001. évet az Európai Unió az Európa Tanáccsal közösen a Nyelvek Évének nyilvánította.[56] Ennek során 45 európai országban mintegy 900 konferencia, fesztivál vagy kulturális esemény mozdította elő a nyelvi sokszínűség alapelvének széles körben ismertté válását.[57] 2002 február 14-ei ülésén elfogadott határozatában az EU Tanácsa akciótervet fogadott el a nyelvi sokszínűség és a nyelvtanulás támogatásával kapcsolatban.[58] 2001 óta szeptember 26-a a Nyelvek Napja lett Európában, melyet az Európa Tanács szervez, de az Európai Unió is támogat.[59]
A kisebbségi jogok és ezen belül a kisebbségi nyelvek európai uniós történetében kiemelkedő jelentőségű a hat európai parlamenti jelentés, amelyek 1981 óta meghatározzák a Közösség viszonyulását a témához és irányt szabnak a közösségi programoknak.[60] Ezek közöl a legfrissebb a 2003 szeptember 4-én európa parlamenti határozatban elfogadott ún. Ebner-jelentés, amely a kisebbségek anyanyelvhasználatáról és az európai nyelvi sokszínűség védelméről szóló dokumentum.[61] A jelentés alapelve, hogy Európában a nyelvi sokszínűség értékeinek megőrzése érdekében szükség van a regionális és kevésbé használt nyelvek védelmére.
Michl Ebner - a dokumentum készítője - a Dél-tiroli Néppárt (SVP) képviselője, az Európai Néppárt frakciójának tagja az Európai Parlamentben. A korábban olaszországi képviselőként is tevékenykedő politikus a jelentés beterjesztése idején a Szlovénia Interparlamentáris Vegyes Bizottság elnökeként tevékenykedett, és tagja volt a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságnak, valamint a Kulturális, Ifjúsági, Oktatási, Média- és Sportbizottságának. A kisebbségek anyanyelvhasználatáról szóló jelentést, amelynek címzettje az Európai Bizottság, az EP Kulturális, Ifjúsági, Oktatási, Média- és Sportbizottságának felkérésére készítette, és azt az EP 2003 július 8-ai ülésén fogadta el. Az EP költségvetési bizottsága 2003 június 17-ei ülésén nem nyilvánított véleményt a jelentésben javasolt intézkedések pénzügyi vonzatával kapcsolatban. [62]
Ebner a parlamenti vita kezdetén vázolta a jelentés tartalmát, kitérve személyes tapasztalatára, amelyet származási helyén, az olaszországi Dél-Tirolban (Alto Adigeban) szerzett. A terület az európai kisebbségvédelem egyik legszebb példája: olaszok, németek és ladinok élnek együtt viszonylag békésen, ezzel egyfajta európai mikrokozmoszt alkotva.[63]
Ebner szintén az Európai Unió alapvető céljaiból indult ki. Annak érdekében, hogy az Unió belső határai eltűnjenek, el kell tüntetni a nyelvi határokat is. Emellett egymás megismerésének a legjobb módja is egymás nyelvének megtanulása.[64]
A regionális vagy kisebbségi nyelvek támogatása érdekében a dokumentum a nyelvi sokszínűség fenntartására, a kisebbségi nyelvek oktatására helyezi a hangsúlyt. Konkrét ajánlásokat tesz a regionális és kevésbé elterjedt európai kisebbségi nyelvek ápolására, a nyelvi sokszínűség és a nyelvtanulás előmozdítására, és felhívja az Európai Bizottságot az ezzel kapcsolatos jogalkotásra, továbbá arra, hogy a későbbi programok sikere érdekében alkossa meg a kisebbségi és regionális nyelvek definícióját.[65] Ennek ismeretében pedig új költségvetési tétel elkülönítését javasolja, majd ennek megfelelően felhívja a Bizottságot, hogy 2003 végéig a jelentésben megfogalmazott célokkal összhangban terjesszen be jogszabályjavaslatot a nyelvi sokszínűséggel és a regionális, valamint kevésbé használt nyelvek tanításával kapcsolatban. Emellett kifejezett javaslatot is tesz egy, a többnyelvűséget elősegítő oktatási program tartalmára. (Program for linguistic diversity [to include regional and minority languages] and language learning). Fontosnak nevezi a programok kapcsán esetleg felmerülő párhuzamosságok kiküszöbölését, ezért sürgeti, hogy az intézkedések a szubszidiaritás elvének figyelembevételével, lehetőleg decentralizáltan valósuljanak meg.
Az európai kisebbségvédelem tekintetében a másik nagy jelentőségű esemény a 2004 júniusában az Európai Parlament által elfogadott szerződés az európai alkotmányról, benne a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelméről szóló bekezdésekkel. A kifejezés látszólag az Ebner-jelentéstől függetlenül, egyes országok - köztük Magyarország - erős lobbitevékenysége következtében került be az okmányba. Ám mégsem függetleníthető az Európai
- 67/68 -
Parlament elmúlt két évtizedben végzett munkájától, az általa elindított programok és az általa létrehozott szervezetek közvéleményre gyakorolt hatásától. Véleményem szerint az európai alkotmány jelenlegi szövege szerves következménye egyrészt az Ebner-jelentésben kinyilvánított programnak, másrészt pedig a magyar delegáció lobbitevékenységének.
Magyarország különleges viszonyba került a határon túli magyarokkal az Európai Unió 2004 május 1-jei bővítésekor. Míg korábban - az egyes országok helyi sajátosságait tekintetbe véve - többé-kevésbé hasonló megközelítést alkalmazott a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségekkel kapcsolatban, a bővítés kapcsán ez a helyzet megváltozott. Alapvetően más megközelítést igényelnek a Magyarországgal egy időben csatlakozó országokban élő magyarok (vagyis a Szlovákiában és a Szlovéniában élők), más lehetőségekkel szembesülnek azok, akik a közeljövőben csatlakozó szomszédos országokban élnek (vagyis a Romániában és a Horvátországban élő magyarok), és megint más helyzetbe kerülnek azok, akik olyan országokban élnek, melyek csak hosszabb idő múlva kapcsolódhatnak be az európai vérkeringésbe (Szerbia és Montenegró vagy akár Ukrajna).[66] A Szlovákiában, Szlovéniában és Ausztriában élő magyar kisebbség lakóhelyén - az Európai Unió hivatalos nyelvei révén - formálisan hivatalos nyelv lesz a magyar, ami elsősorban abban lesz érzékelhető, hogy ezen kisebbségekhez tartozó személyek az anyanyelvükön tájékozódhatnak az Európai Unióról illetve anyanyelvükön terjeszthetnek be beadványokat a Közösség szerveihez.
A Magyar Országgyűlés Európai Integrációs Bizottság 2003. október 8-i ülésén fogadta el azt a szöveget, amelyet Magyarország az Európai Unió Alkotmányának Szerződéstervezetéhez a kisebbségek jogainak kérdésében beterjesztett.
A magyar javaslat így szólt: "Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok - beleértve a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait is - tiszteletben tartásának értékein alapul."[67]
A javaslat értelmében a szöveg az Alkotmányos Szerződés első része I-2. cikkelyében, az Unió értékei meghatározásánál szerepelt volna.[68]
A magyar küldöttség tevékenysége sikeresnek mondható, hiszen a magyar felvetést 2003. október elején még egyetlen tagállam vagy csatlakozó ország sem támogatta. Októberben viszont Ausztria és Olaszország nyíltan a javaslat mellé állt, november folyamán további országok jelezték támogatásukat. Nem sokkal ezután az Európai Tanács soros elnökségnek sikerült egy olyan kompromisszumos szövegjavaslattal előállni, amelyet a magyar javaslatot korábban fenntartással kezelő tagállamok is elfogadhatónak tartottak. A kompromisszumos javaslatcsomagban az olasz elnökség két ponton változtatott a magyar javaslaton: egyrészt kizárta a jogok kollektív értelmezésének a lehetőségét - kisebbségi jogok helyett a kisebbségekhez tartozó személyek jogait jelölte meg -, másrészt törölte a magyar javaslatban szereplő nemzeti és etnikai jelzőt, korlátozva ezzel a javaslat tág értelmezésének a lehetőségét.
A kisebbségek védelméről szóló elv végül az Európai Tanács 2003 december 13-14-i brüsszeli ülésén került be az alkotmány tervezetébe, az Unió alapértékei közé - még ha némileg legyengített formában is -, de ez volt az ára annak, hogy a többi állam elfogadja ezt a magyar javaslatot. [69]
Az Európai Unió alkotmányát hosszas viták után 2004 június 17-18-i ülésein fogadta el az Európai Tanács.[70] Ezzel az aktussal még nem ért véget az alkotmányozási folyamat, az okmány még nincsen hatályban. A szöveg jelenleg még nincs minden hivatalos nyelvre lefordítva, nem írták alá a tagállamok államfői,[71] és nem történt meg a nemzeti parlamentek, illetve népszavazás általi ratifikálása az egyes tagállamokban.[72]
Az Alkotmány jelenlegi, elfogadott szövege tehát a következő:[73]
1-2. cikk: Az Unió értékei
Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok - ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait - tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a diszkriminációmentesség, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.
- 68/69 -
Az európai alkotmány szövegével kapcsolatban elmondható, hogy beigazolódni látszik a dolgozatom elején tett megállapítás, miszerint az Európai Unió viszonya átalakulóban van a kisebbségi kérdéssel kapcsolatban. Ezt igazolja az elfogadott alkotmányszöveg is, de az egyes tagállamok hozzáállásában is változás tapasztalható. A magyar javaslat tárgyalása során olyan országok is pozitívan viszonyultak a kérdésfelvetéshez, mint pl. a nem éppen a kisebbségvédelmi hagyományairól ismert Franciaország, vagy a területén élő magyar kisebbséget államalkotó tényezőként el sem ismerő Románia.[74]
Az Európai Uniónak ezek a jogalkotási aktusai biztatóak és üdvözölhetőek. De közel sem jeleznek áttörő, lényegi szemléletváltást, pusztán annyit, hogy a Közösség ebből a szempontból elmozdult a holtpontról és megteremtette a lehetőségét egy lassú, szerves fejlődésnek, melynek eredményeként egyes hátrányos helyzetben levő, kisebbségi nyelvet beszélő csoportok előnyösebb helyzetbe kerülhetnek, illetve az etnikai konfliktusok esélye csökkenhet a közösségen belül. Pusztán az esélye csökkenhet, hiszen ha igazat adunk Huntingtonnak, amelyben a civilizációk összecsapását vetíti előre, mint a közeli jövő konfliktusainak legfőbb forrását, ez a lehetőség egyre gyakrabban fenyegeti majd a világot.[75]
A kisebbségi jogok biztosítása egybevág az Európai Közösségek stabilitásra és biztonságra irányuló politikájával, ahogyan arra a 6.2.3. pontban utaltam, de nem garantálja azt, hogy másféle faji alapú konfliktusok ki ne robbanjanak. A kisebbségi vagy regionális nyelvet beszélők csoportjához például gyakran nagyon hasonló helyzetben vannak a bevándorlók, mégis a hozzájuk való viszonyulás nem teljesen ugyanazokon az alapokon nyugszik. A bevándorlók jogainak kérdésében kevés országban születtek még a helyzetet jól kezelő intézkedések, pedig a kisebbségekkel ellentétben általában számuk nem csökken, hanem - néha rohamosan - növekszik.
Másrészt a kisebbséghez tartozó személyek anyanyelvhasználatának elősegítése pusztán kicsiny szelete a kisebbségeket érintő problémáknak. Igazat lehet adni a primordialista felfogásnak (lásd 3.3. pont) abban, hogy a kisebbségek jelenléte általában konfliktus forrása a többségi társadalommal, de kiegészítve azzal, hogy ezek a konfliktusok a legtöbb esetben higgadt és toleráns intézkedésekkel jól kezelhetők, a feszültségek csökkenthetők.[76] Ilyen intézkedések közül mutattam be néhányat az Európai Unióval kapcsolatban is.
Ilyen konfliktusokat eredményező kérdések elsősorban a többségi társadalomba való beilleszkedés (integráció), illetve a többségi társadalom általi beolvasztás (asszimiláció) közötti árnyalatnyi különbség, ilyen a kisebbségi csoportok önkormányzatának, autonómiájának határai, tagjainak egyéni és kollektív jogai, vagy éppenséggel a politikában való részvételük.
Véleményem szerint két területen lehet lényegesen javítani vagy éppenséggel rontani a többségi társadalom és a kisebbség közötti viszonyt, ez pedig az oktatás és a média. Mind a kettő ismereteket közvetíthet az etnikai csoportok között, és alapvetően meghatározhatja a csoportok közötti előítéletek mennyiségét, illetve a kommunikáció esélyét. A médiában kívánatos lenne a csoportok kölcsönös megismerését szolgáló ismeretek továbbítása, az oktatásban pedig a közös történelemre és egymás nyelvének az oktatására nagyobb hangsúlyt fektetni. Ez utóbbi egybevág az Európai Unió iránymutatásával is, amely szerint minden európainak legalább három nyelvet kellene beszélnie a jövőben, ezek között lehetőleg egyet a helyi regionális vagy kisebbségi nyelvek közül vagy a szomszédos országok nyelvei közül - hiszen ez erősítheti a társadalmi kohéziót és a határokon átnyúló együttműködést is.[77]
Összegzésként megállapítható, hogy az Európai Uniónak az utóbbi két évtizedben említésre méltó kisebbségi jogalkotása volt, jól működő intézményeket állított fel és megalkotott néhány kiemelkedő jelentőségű dokumentumot. Mind az EBLUL tevékenysége, mind az Euromosaik felmérései azt támasztják alá, hogy a kisebbségi jogokat érintő jogalkotás tovább fog folytatódni. Az Ebner-jelentés és az európai alkotmány pedig kifejezetten megszabta a közeli jövő fejlődésének az útját. Így talán nem pusztán illúzió, hogy az európai kisebbségek megalkossák a "kisebbségek Európáját".
- 69/70 -
Előadások a Trieszti Nyári Egyetemen 2004 június 29-július 16 (Az Európa Tanács, a Közép-Európai Kezdeményezés és a Trieszti Emberi Jogi Intézet szervezésében)
Brezigar, Bojan: Languages, linguistic diversity and minorities in the draft EU Constitutional Treaty ; előadás a Trieszti Nyári Egyetemen, 2004 július 5.
Boros Miklós: CEI instrument for the protection of minority rights; (CEI= Central European Intitiative - Közép-Európai Kezdeményezés) Előadás a Trieszti Nyári egyetemen, 2004 július 14.
Gregoric, Elisabatta: OSCE instruments of democratisation. The protection of Human Rights and minorities -, Trieszti Nyári Egyetem, 2004. július 12
Gregoric, Elisabetta : The Protection of Human Rights by OSCE; előadás a Trieszti Nyári Egyetemen, 2004 július 12.
Greppi, Edoardo: Universal protection of human rights and minorities - előadás a Trieszti Nyári Egyetemen, 2004 július 1.
Hartig, Hanno: Framework Convention for the protetion of national minorities and explanatory report - előadásvázlat a Tireszti Nyári Egyetemen, 2004
Zagar, Mitja: Concept of nation states - Előadás a Trieszti Nyári Egyetemen, 2004 július 14
Tanulmányok, újságcikkek
Ádám Antal: A nemzetiségekre vonatkozó alkotmányi és törvényi szabályozás lehetőségeiről; In: Tanulmányok a nemzeti kisebbségek jogi védelméről, Pécs 1988
Bálint-Pataki József: Kisebbségek Európája, Európa kisebbségei Romániai Magyar Szó 2004. 05. 05. és 2004. 05. 12. "Kisebbségben" melléklet
Barth, Frederik : "Ethnic Groups and Boundaries," in Frederik Barth (szerk.) Process and Form in Social Life: Selected Essays, London: Routledge & Kegan Paul, 1981
Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága, In: Bibó Isván: Válogatott tanulmányok , második kötet, 1945-1949, Magvető, Budapest 1986
Bruhács János: A kisebbségek nemzetközi jogi védelme és a Helsinki folyamat; In: Tanulmányok a nemzeti kisebbségek jogi védelméről, Pécs 1988
Bruhács János: A kisebbségek védelmének nemzetközi jogi szabályozása az ENSZ keretében; In: Tanulmányok a nemzeti kisebbségek jogi védelméről, Pécs 1988
Dupuy, Pierre-Marie: Droit international public, Dalloz, Paris
Frech Magda: Kisebbségi vagy regionális nyelvek Európában - A Manx-örökség; Magyar Nemzet 2004 május 8
Gál Gyula: A dél-tiroli kérdés nemzetközi jogi vonatkozásai; In: Tanulmányok a nemzeti kisebbségek jogi védelméről, Pécs 1988
Herczegh Géza: A kisebbségek nemzetközi jogi védelme; In: Tanulmányok a nemzeti kisebbségek jogi védelméről, Pécs 1988
Herczegh Géza: Group Rights: A Hungarian perspective (kézirat 1992)
Huntington, Samuel Phillips: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása (ford. Puszta Dóra, Gázsity Mila, Gecsényi Györgyi) Budapest: Európa, 1998
Isaacs, Harold: Idols of the Tribe: Group Identity and Political Change, New York:Harper Row 1975
Joó Rudolf: A nyugat-európai kisebbségek sajátosságai és típusai , Akadémiai Kiadó, Budapest 1983
Kovács Péter: Kisebbségvédelem az Európa Tanács égisze alatt. In: Tanulmányok a nemzeti kisebbségek jogi védelméről II:, Pécs 1988
Kovács Péter: Nemzetközi jog és kisebbségvédelem, Osiris Kiadó, Budapest 1996
Solomos, John: "Varieties of Marxist Conceptions of 'Race,' Class and State: A Critical Analysis," in J. Rex and D. Mason (eds.), Theories of Race and Ethnic Relations, Cambridge: Cambridge University Press 1986
Szayna, Thomas S.:Identifying Potential Ethnic Conflict: Application of a Process Model
Forrás: http://www.rand.org/publications/MR/MR1188/MR1188.ch2.pdf
Szalayné Sándor Erzsébet: A kisebbségvédelem nemzetközi jogi intézményrendszere a 20. században, MTA Kisebbségkutató intézet, Gondolat Kiadói Kör, Budapest 2003
Szalayné Sándor Erzsébet: A kisebbségek nemzetközi jogi védelme a Nemzetek Szövetségének égisze alatt; In: Tanulmányok a nemzeti kisebbségek jogi védelméről, Pécs 1988
Trócsányi, László: Unité et diversité de l'Europe: Les minorités nationales ;In: Unité et diversité de l'Europe: Les minorités nationales; Bruylant, Bruxelles 2003
UN-Doc.E/CN.4/Sub.2/384 - Capotorti, F.:Study on the Rights of Persons Belonging to Ethnic,Rreligious and Linguistic Minorities. New York 1979
Weber, Max: Economy and Society, Vol. 1, Guenter Roth and Claus Wittich (eds.),Berkeley: University of California Press 1968
Jogszabály
1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól
Honlapok (látogatva: 2004 augusztus 20-31.)
A Balear-szigetek honlapja, Catalan and the eleven official languages of the European Union. Forrás: http://www.caib.es/conselleries/educacio/dgpoling/user/catalaeuropa/angles/angles5.pdf
A Magyar Országgyűlés Honlapja; Forrás: www.parlament.hu
A Miniszterelnöki Hivatal Archívuma Forrás: http://archiv.meh.hu/nekh/Magyar/nk_kitekintes/2003_04.htm
A Nyelvek Éve Európában Honlapja http://www.ecml.at/eyl
Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés tervezetének egységes szerkezetbe foglalt, ideiglenes változata CIG 86/04, Tárgy: KK 2003/2004 - Forrás: http://ue.eu.int/igcpdf/hu/04/cg00/cg00086.hu04.pdf
Az Európai Néppárt Honlapja; Forrás: http://www.epp-ed.org
Az Európai Nyelvek Napja Honlap; Forrás: http:// www.ecml.at/edl/default.asp?t=start
Az Európai Unió honlapja, http://europa.eu.int/comm/education/policies/lang/langmin/regmin_en.html
Az Európai Unió Kiadója - Office for Official Publications of the European Communities Forrás: http://publications.eu.int
Az UNESCO Vörös Könyve a veszélyeztetett nyelvekről - Forrás:http://www.helsinki.fi/~tasalmin/europe_index.html#Rumania
Brezigar, Bojan: Language Learning and Linguistic Diversity - Linguistic Diversity - an inclusive approach ; Az Európai Unió honlapjáról Forrás: http://europa.eu.int/comm/education/policies/lang/policy/conference/work-shops/brezigar.pdf
EBLUL honlap; Forrás www.eblul.org
Határon Túli Magyarok Hivatala; Forrás: http://www.htmh.hu
Lingualia Program Honlapja - Forrás:www.lingualia.net
Magyar Távirati Iroda Honlapja: http://www.mti.hu
Magyar Virtuális Enciklopédia, Forrás:http://enc.phil-inst.hu/1enciklopedia/fogalmi/humanfoldr/nemzetallam.htm
- 70/71 -
Regional and minority languages in the European Union - Az Európai Bizottság adatai kisebbségi nyelvekre vonatkozóan - Forrás: http://europa.eu.int/comm/education/policies/lang/langmin/regmin_en.html
Sabhal Mor Ostaig - A Skócial Kelta Főiskola honlapja - Forrás: http://www.smo.uhi.ac.uk
Web of Words, http://216.247.169.135/wow/rannvro-sz.htm
Wordiq.com, internetes enciklopédia, htp://www.wordiq.com ■
JEGYZETEK
[1] Saját fordítás a következő angol nyelvű definícióból: A group, numerically inferior to the rest of the population of a state, in a non-dominant position, whose members -being nationals of the state - possess ethnic, religious or linguistic characteristics differing from those of the rest of the population and who, if only implicitly, a sense of solidarity, directing towards preserving their culture, traditions religion or language Forrás: http://www.minority-rights.org/docs/teach/sem03.htm
[2] Forrás: IRAQ - a country study Federal Research Division Library of Congress Edited by Helen Chapin Metz Research Completed May 1988, Forrás: http://lcweb2.loc.gov/cgi-bin/query/r?frd/cstdy:@field(DOCID+iq0000)
[3] 1993. évi LXXVII. törvény a Nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 1§(2)
[4] Boros Miklós: CEI instrument for the protection of minority rights; Előadás a Trieszti Nyári Egyetemen, 2004 július 14
[5] Boros Miklós: CEI instrument for the protection of minority rights; Előadás a Trieszti Nyári Egyetemen, 2004 július 14
[6] A kisebbségek sokszínűségéből eredő definiálási problémákról lásd még: Ádám Antal: A nemzetiségekre vonatkozó alkotmányi és törvényi szabályozás lehetőségeiről; In: Tanulmányok a nemzeti kisebbségek jogi védelméről, Pécs 1988
[7] Boros Miklós: CEI instrument for the protection of minority rights; Előadás a Trieszti Nyári Egyetemen, 2004 július 14
[8] Elisabatta Gregoric: OSCE instruments of democratisation. The protection of Human Rights and minorities - , Trieszti Nyári Egyetem, 2004 július 12
[9] Hanno Hartig: Framework Convention for the protetion of national minorities and explanatory report - előadásvázlat a Tireszti Nyári Egyetemen, 2004
[10] Az Európa Tanács legfontosabb nemzetközi dokumentuma a címében együtt használja az elnevezést: Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája, Strassbourg, 1992 november 5
[11]Az EBLUL által használt fogalommeghatározás, forrás Web of Words, http://216.247.169.135/wow/rannvro-sz.htm
[12] Forrás Wordiq.com, internetes enciklopédia, htp://www.wordiq.com/definition/Regional_language
[13] Magyar Virtuális Enciklopédia, Forrás: http://enc.philinst.hu/1enciklopedia/fogalmi/humanfoldr/nemzet-allam.htm
[14] Ezzel szemben Bibó állítja, hogy a nemzetek kialakulása időben jóval korábbra tehető, mintegy másfél évezreddel ezelőttre; Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága, In: Bibó Isván: Válogatott tanulmányok , második kötet, 1945-1949, Magvető, Budapest, 1986, 188. oldal
[15] Concept of nation states - Mitja Zagar előadása a Trieszti nyári egyetemen, 2004 július 14
[16] Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága, In: Bibó Isván: Válogatott tanulmányok, második kötet, 1945-1949, Magvető, Budapest, 1986, 189. oldal
[17] Concept of nation states - Mitja Zagar előadása a Trieszti nyári Egyetemen, 2004 július 14
[18] A fogalom saját fordítás az angol "Primordialist Concept" elnevezésből, Forrás: Concept of nation states - Mitja Zagar előadása a Trieszti nyári egyetemen, 2004 július 14
[19] Saját fordítás az angol " Conglomeration of tribes" elnevezésből, Forrás: Harold Isaacs, Idols of the Tribe: Group Identity and Political Change, New York:Harper Row, 1975, pp. 39-45
[20] Frederik Barth, "Ethnic Groups and Boundaries," in Frederik Barth (ed.), Process and Form in Social Life: Selected Essays, London: Routledge & Kegan Paul, 1981, pp. 198-227.
[21] Saját fordítás az angol "Myth of deprivation" kifejezésből, Thomas S. Szayna Identifying Potential Ethnic Conflict: Application of a Process Model Chapter Two: The Process Model for Anticipating Ethnic Conflict Forrás:http://www.rand.org/publications/MR/MR1188/MR1188.ch2.pdf
[22] Thomas S. Szayna Identifying Potential Ethnic Conflict: Application of a Process Model Chapter Two: The Process Model for Anticipating Ethnic Conflict Forrás:http://www.rand.org/publications/MR/MR1188/MR1188.ch2.pdf
[23] John Solomos, "Varieties of Marxist Conceptions of 'Race,' Class and State: A Critical Analysis," in J. Rex and D. Mason (eds.), Theories of Race and Ethnic Relations, Cambridge: Cambridge University Press, 1986, 84-109. o. és Max Weber, Economy and Society, Vol. 1, Guenter Roth and Claus Wittich (eds.),Berkeley: University of California Press, 1968. 394-395. o.
[24] Max Weber, Economy and Society, Vol. 1, Guenter Roth and Claus Wittich (eds.),Berkeley: University of California Press, 1968. 394-389. o.
[25] Edoardo Greppi: Universal protection of human rights and minorities - előadás a Trieszti Nyári Egyetemen, 2004 július 1
[26] A Helsinki Záróokmányról lásd még: Bruhács János: A kisebbségek nemzetközi jogi védelme és a Helsinki folyamat; In: Tanulmányok a nemzeti kisebbségek jogi védelméről, Pécs 1988
[27] Elisabetta Gregoric: The Protwection of Human Rights by OSCE£; előadás a Trieszti Nyári Egyetemen, 2004 július 12
[28] László Trócsányi: Unité et diversité de l'Europe: Les minorités nationales ;In: Unité et diversité de l'Europe: Les minorités nationales; Bruylant Bruxelles 2003. 152. o
[29] Kovács Péter: Nemzetközi jog és kisebbségvédelem, Osiris Kiadó, Budapest 1996. 12. o.
[30] Dupuy, Pierre-Marie: Droit international public Dalloz, Paris 1992 p. 156. Idézi: Kovács Péter i.m.
[31] Elisabetta Gregoric: The Protection of Human Rights by OSCE£; előadás a Trieszti Nyári Egyetemen, 2004 július 12.
[32] Az Európai Unió honlapja, http://europa.eu.int/comm/education/policies/lang/langmin/regmin_en.html
[33] A kérdésről lásd még: Joó Rudolf: A nyugat-európai kisebbségek sajátosságai és típusai, Akadémiai Kiadó, Budapest 1983
[34] Bojan Brezigar (Az EBLUL elnöke): Languages, linguistic diversity and minorities in the draft EU Constitutional Treaty ; előadás a Trieszti Nyári Egyetemen, 2004 július 5
[35] MI EZ? Forrás: http://www.smo.uhi.ac.uk/saoghal/mion-chanain/en/
[36] Regional and minority languages in the European Union - Az Európai Bizottság adata kisebbségi nyelvekre vonatkozóan - Forrás: http://europa.eu.int/comm/education/policies/lang/langmin/regmin_en.html
- 71/72 -
[37] Forrás: Az UNESCO Vörös Könyve a veszélyeztetett nyelvekről - Forrás: http://www.helsinki.fi/~tasalmin/europe_index.html#Rumania
[38] Bojan Brezigar (Az EBLUL elnöke): Languages, linguistic diversity and minorities in the draft EU Constitutional Treaty ; előadás a Trieszti Nyári Egyetemen, 2004 július 5
[39] Forrás: Magyar Távirati Iroda http://www.mti.hu/magyarsag/cikk/20990/ utalva az alábbi cikkre:Bálint-Pataki József: Kisebbségek Európája, Európa kisebbségei, Romániai Magyar Szó, 2004. 05. 05. és 2004. 05. 12. "Kisebbségben" melléklet
- 72/73 -
[40] Forrás: Frech Magda: Kisebbségi vagy regionális nyelvek Európában - A Manx örökség; Magyar Nemzet, 2004 május 8, 25. o.
[41] Hercegh Géza:Group Rights: A Hungarian perspective (kézirat 1992, 7. o.) Idézi Kovács Péter i.m.
[42] Bojan Brezigar: Language Learning and Linguistic Diversity - Linguistic Diversity - an inclusive approach; Az Európai Unió honlapján Forrás: http://europa.eu.int/comm/education/policies/lang/policy/conference/workshops/brezigar.pdf
[43] Bojan Brezigar (Az EBLUL elnöke): Languages, linguistic diversity and minorities in the draft EU Constitutional Treaty; előadás a Trieszti Nyári Egyetemen, 2004 július 5
[44] A dél-tiroli kérdés részletes elemzéséhez lásd: Gál Gyula: A dél-tiroli kérdés nemzetközi jogi vonatkozásai; In: Tanulmányok a nemzeti kisebbségek jogi védelméről, Pécs 1988
[45] Catalan and the eleven official languages of the European Union - A Balear-szigetek honlapja Forrás: http://www.caib.es/conselleries/educacio/dgpoling/user/catalaeuropa/angles/angles5.pdf
[46] A kisebbségek és kisebbségi nyelvek kérdéséről lásd még: Herczegh Géza: A kisebbségek nemzetközi jogi védelme; In: Tanulmányok a nemzeti kisebbségek jogi védelméről, Pécs 1988
[47] Regional and minority languages in the European Union - Az Európai Bizottság adata kisebbségi nyelvekre vonatkozóan - Forrás: http://europa.eu.int/comm/education/policies/lang/langmin/regmin_en.html
[48] Regional and minority languages in the European Union - Az Európai Bizottság adata kisebbségi nyelvekre vonatkozóan - Forrás: http://europa.eu.int/comm/education/policies/lang/langmin/regmin_en.html
[49] Nemzetközi Kitekintés - A Miniszterelnöki Hivatal Archívuma Forrás: http://archiv.meh.hu/nekh/Magyar/nk_kitekintes/2003_04.htm
[50] Eblul honlap - Forrás www.eblul.org, http://ww2.eblul.org:8080/eblul
[51] www.lingualia.net
[52] Eblul honlap - Forrás : http://ww2.eblul.org:8080/eblul/Public/projets_en_cours/the_mininf_project/view
[53] Az ún. Ebner-jelentésről - MTI - Forrás : http://www.mti.hu/magyarsag/cikk/14039/2003. szeptember 4. 20:39
[54] Office for Official Publications of the European Communities - ISBN 92-827-5512-6 Forrás: http://publi-cations.eu.int/index_en.html
[55] Support from the European Commission for measures to promote and safeguard regional or minority languages and cultures Az Európai Unió honlapjáról - Forrás: http://europa.eu.int/comm/education/policies/lang/langmin/euro-mosaic_en.html
[56] Az Európa Tanács kisebbségi jogalkotásáról lásd még: Kovács Péter: Kisebbségvédelem az Európa Tanács égisze alatt. In: Tanulmányok a nemzeti kisebbségek jogi védelméről II:, Pécs, 1988
[57] The European Year of Languages database of events http://www.ecml.at/eyl/search.html
[58] Az ún. Ebner-jelentésről - MTI - Forrás: http://www.mti.hu/magyarsag/cikk/14039/2003. szeptember 4. 20:39
[59] European Day of Languages - Celebrating Linguistic Diversity; Forrás: http://www.ecml.at/edl/default.asp?t=start
[60] Bojan Brezigar (Az EBLUL elnöke): Languages, linguistic diversity and minorities in the draft EU Constitutional Treaty ; előadás a Trieszti Nyári Egyetemen, 2004 július 5
[61] Report with recommendations to the Comission on European regional and lesser used languages - languages of minorities in the EU - in the context of enlargement and cultural diversity.)
[62] Az ún. Ebner-jelentésről - Határon Túli Magyarok Hivatala; Forrás: http://www.htmh.hu/ebner.htm
[63] EBLUL Press releases: EBLUL welcomes MEP Ebner's Resolution which passed yesterday at the Plenary Session of the European Parliament in Strasbourg, Strasbourg 03.09.03 Forrás:http://ww2.eblul.org:8080/eblul/Public/le_bureau/press_releases/eblul_welcomes_mep_e/view
[64] Az Európai Néppárt Honlapja ; Forrás: http://www.epp-ed.org/Press/showpr.asp?PRContentID=3996&PRContentLG=en
[65] Az ún. Ebner-jelentésről 2003. szeptember 4. 20:39; Forrás MTI - http://www.mti.hu/magyarsag/cikk/14039/
[66] Forrás: Magyar Távirati Iroda http://www.mti.hu/magyarsag/cikk/20990/utalva az alábbi cikkre: BálintPataki József: Kisebbségek Európája, Európa kisebbségei Romániai Magyar Szó, 2004. 05. 05. és 2004. 05. 12. "Kisebbségben" melléklet
[67] A magyar országgyűlés honlapja Forrás: http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_biz.biz_targy_irom?P_CKL=37&P_BIZ=null&P_BIZ=A240&P_BIZTIP=null&P_FOTIPUS=null&P_TIPUS=null&P_ELJARAS=null&P_ALLAPOT=null&P_stilus=nyito.css&p_skip_rec=21
[68] Forrás: Magyar Távirati Iroda http://www.mti.hu/magyarsag/cikk/20990/utalva az alábbi cikkre: Bálint-Pataki József: Kisebbségek Európája, Európa kisebbségei Romániai Magyar Szó, 2004. 05. 05. és 2004. 05. 12. "Kisebbségben" melléklet
[69] Forrás: Magyar Távirati Iroda http://www.mti.hu/magyarsag/cikk/20990/utalva az alábbi cikkre: Bálint-Pataki József: Kisebbségek Európája, Európa kisebbségei Romániai Magyar Szó, 2004. 05. 05. és 2004. 05. 12. "Kisebbségben" melléklet
[70] Az Európai Unió Honlapja; Forrás: http://europa.eu.int/futurum/eu_constitution_en.htm:
[71] 2004 augusztus 31-i állapot
[72] Az Európai Unió honlapja - Forrás: http://europa.eu.int/futurum/eu_constitution_en.htm
[73] Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés tervezetének egységes szerkezetbe foglalt, ideiglenes változata CIG 86/04, Tárgy: KK 2003/2004 Forrás: http://ue.eu.int/igcpdf/hu/04/cg00/cg00086.hu04.pdf
[74] Forrás: Magyar Távirati Iroda http://www.mti.hu/magyarsag/cikk/20990/ utalva az alábbi cikkre:Bálint-Pataki József: Kisebbségek Európája, Európa kisebbségei Romániai Magyar Szó, 2004. 05. 05. és 2004. 05. 12. "Kisebbségben" melléklet
[75] Huntington, Samuel Phillips: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása (ford. Puszta Dóra, Gázsity Mila, Gecsényi Györgyi) Budapest : Európa, 1998
[76] Concept of nation states - Mitja Zagar előadása a Trieszti nyári Egyetemen, 2004 július 14
[77] Bojan Brezigar: Language Learning and Linguistic Diversity - Linguistic Diversity - an inclusive approach ; Az Európai Unió honlapján Forrás: http://europa.eu.int/comm/education/policies/lang/policy/conference/workshops/brezigar.pdf
Lábjegyzetek:
[1] A szerző V. éves joghallgató.
Visszaugrás
