A zálogjoggal biztosított követelések a végrehajtási eljárásban való érvényesítésének kérdéseit a hitelezői igényekre való fokozott figyelemmel újra szabályozó, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és a kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvény hatálybalépése óta eltelt idő alatt felhalmozódott statisztikai adatok és jogalkalmazási tapasztalatok alapján felmerül a kérdés, hogy mennyiben szolgálja az új szabályozás a zálogjogosultak érdekét, és mennyiben emeli indokolatlanul a bíróság munkaterhét. Ennek érdekében Kiskunhalasi Városi Bíróságra 2001. szeptember 1. napja és 2003. január 15. napja között érkezett, a zálogjogosultnak a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódása iránti ügyek feldolgozásával azt vizsgáltam, hogy a beérkezett kérelmek alapján hány esetben indult ténylegesen végrehajtási ügy. A vizsgálat alapján megállapítható volt, hogy az ingatlanon fennálló a zálogjogok alapján indult bekapcsolódási eljárások több mint egy harmada - az alapeljárás befejeződése miatt - nem jut a ténylegesen végrehajtási szakaszba, ezért az ingatlanon fennálló zálogjog védelmére - a költségtakarékossági és pergazdaságossági szempontok miatt - elegendő lehet a zálogjogosult bekapcsolódását csak közvetlenül az ingatlan értékesítése iránti eljárási cselekmények foganatosítása előtt lehetővé tenni.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt (a továbbiakban: Vht.) és a hozzá kapcsolódó jogszabályokat módosító 2000. évi CXXXVI. törvény (a továbbiakban: törvény) új jogintézményt vezetett be a zálogjogosultak érdekeinek védelmére a végrehajtási eljárásba. A Vht. 114. §-ának a törvény 53. §-a által módosított (1) bekezdése kimondja, hogy végrehajtó az ingó foglalás után, illetve a lefoglalt vízi, légi jármű lajstromát vezető szervezet 103/A. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatásának kézhezvételét követően haladéktalanul értesíti az ingóság lefoglalásáról azt, akiről valószínűsíthető, hogy a lefoglalt ingóságon zálogjoga áll fenn. Így jár el a végrehajtó a zálogjogi nyilvántartás adatainak beszerzését követően is.
A Vht.-nek a törvény 53. §-a által beiktatott 114/A. §-ának (1) bekezdése szerint a zálogjogosultnak a 114. § szerinti értesítés kézhezvételét követő 8 munkanapon belül előterjesztett kérelmére a végrehajtást foganatosító bíróság a soron kívül meghozott végzésével megállapítja a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltát, és engedélyezi, hogy a végrehajtási eljárásba bekapcsolódjék, ha a zálogjoggal biztosított követelés jogalapja és összegszerűsége - önálló zálogjog esetén a jogalap és az összegszerűség - nem vitatott. A (2) bekezdés értelmében a kielégítési jog megnyíltát - az új § szabályai szerint lefolytatott eljárást követően - akkor lehet megállapítani, ha a zálogtárgyat végrehajtási eljárás során lefoglalták.
A Vht.-nek a törvény 70. §-a által beiktatott 138/A. §-a értelmében ingatlan lefoglalása esetén a végrehajtó a földhivatalnak a Vht. 138. §-a (2) bekezdése szerinti, az ingatlan-nyilvántartásba az ingatlanra vonatkozó bejegyzett joggal rendelkezők adatait tartalmazó értesítésének kézhezvétele után haladéktalanul tájékoztatja a zálogjogosultat arról, hogy - ha nem végrehajtást kérő - a zálogjogból eredő igényét végrehajtási eljárás során érvényesítheti, és az erre vonatkozó kérelmét az értesítés kézhezvételét követő 8 munkanapon belül kell bejelentenie a végrehajtást foganatosító bíróságnál. Az ezt követő eljárásra a Vht. új 138/B. §-a a 114/A. § szabályait rendeli alkalmazni.
A Kiskunhalasi Városi Bíróságra 2001. szeptember 1. napja és 2003. január 15. napja közötti időszakban 99 végrehajtási eljárásba való bekapcsolódás engedélyezése iránti kérelem érkezett. Ezek közül csupán 2 indult ingó zálogtárgy lefoglalása miatt, az összes többit ingatlanon fennálló zálogjogon alapuló igény érvényesítése iránt kezdeményezték. A 99 ügyből 2003. január 15. napjáig 66 került befejezésre. Az általam a fenti adatok összegyűjtésére használt bírósági lajstrom-programból nem állapítható meg, hogy a befejezett ügyek közül hány esetben került sor a Vht. 114/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott végzés meghozatalára. Tekintettel azonban arra, hogy magát a bekapcsolódás iránti kérelmet a bíróság nem "Vh", hanem "Pk" számra iktatja, ezért a kérelmet pozitívan elbíráló, és a kielégítési jog megnyíltát megállapító végzést kell a végrehajtási ügyek lajstromába bevezetni. A végrehajtási lajstrom szerint 2001. szeptember 1. és 2003. január 15. napja között 27 ilyen bírósági végrehajtási ügy érkezett. Összességében tehát úgy tűnik, hogy a vizsgált időszakban érkezett és befejezett 66 ügy közül 27 esetben engedélyezte a bíróság a zálogjogosult bekapcsolódását, 39 esetben pedig egyéb módon fejeződött be az ügy.
A számadatok alapján kirajzolódó képet két fontos körülmény árnyalja. Egyrészt a bírósági végrehajtási ügyvitelt és pénzkezelést a 1/2002. (I. 17.) IM rendelet 2002. január 25-i hatálybalépését megelőzően szabályozó 20/1994. (XII. 24.) IM rendelet egyértelmű rendelkezése hiányában a bíróság korábban nem minden esetben tekintette végrehajtási kérelemnek a bekapcsolódás engedélyezése iránti kérelmet, és így a bekapcsolódást engedélyező végzés 5 esetben nem került bevezetésre a végrehajtási lajstromba, hanem annak jogerős kiadmányát közvetlenül küldték meg az illetékes végrehajtónak.
Másrészt a zálogjogosultak 8 esetben a bíróság bekapcsolódást engedélyező végzésének meghozatalát követően jelentették be, hogy kérelmüktől elállnak, mivel az alapeljárás - többnyire az adós teljesítése miatt - megszűnt. A bíróság ezeket az ügyeket további intézkedés nélkül irattárazta, így a végrehajtási lajstromba nem kerültek bevezetésre, tehát a zálogjogosult kielégítésének megnyíltát megállapító végzések meghozatalával befejeződő bekapcsolódás iránti eljárások között statisztikailag nem jelentkeznek. Nem is célszerű azonban hozzájuk számítani azokat, mivel befejeződésük után - a bíróság ezzel ellentétes tartalmú ügydöntő határozata ellenére - végrehajtási ügy ténylegesen mégsem indul, ilyen értelemben tehát inkább a sikertelen vagy eredménytelen eljárások között könyvelendők el.
Valójában tehát a zálogjogosult kérelmének tényleges teljesítésével befejeződő eljárások száma a végrehajtási lajstromban megjelenő számtól öttel magasabb, összesen 32 (27 + 5 = 32), és 34 (66 - 32 = 34) eljárás egyéb módon fejeződött be.
Arra nézve nem állnak rendelkezésemre adatok, hogy a végrehajtó által a zálogtárgy lefoglalásáról értesített, és a kérelem előterjesztésének lehetőségéről tájékoztatott zálogjogosultak milyen arányban élnek-e jogukkal, a fentiek alapján megállapítható azonban, hogy - a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM rendelet 7. §-ának (2) bekezdése alapján teljesen egyértelműen - végrehajtás elrendelése iránti kérelemnek tekintendő 99 darab zálogjogosulti bekapcsolódás iránti kérelem 7,95%-kal emelte volna a vizsgált időszakban a bíróságra érkezett 1244 bírósági végrehajtási ügy számát, ha azok is ekként kerültek volna lajstromozásra. Tekintettel arra, hogy a befejezett 66 eljárás döntő többsége (66/32 = 0,4848, azaz 48,48%-a) a kérelmek teljesítésével ér véget, ezért a végrehajtási ügyek száma - még a bekapcsolódást engedélyező végzés meghozatala utáni elállásra tekintettel, a végrehajtási ügy megindulása nélkül irattárazott 8 ügyet nem számítva is - érzékelhetően emelkedik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
