Bizonyára sokan ismerik és élvezték már a szállodák ún. all-inclusive szolgáltatási ajánlatát. Az előzékenység, a minőségi kínálat és választék, egy kis luxus ígéretével csábít mindenkit.
A kínálatban megtalálható a bőséges büféreggelitől a palacsintákon, toastokon, magyar és más nemzetek ételspecialitásain, kávén, süteményen, fagylaltokon keresztül a folyóboron és csapolt sörön át, illetve azon is túl: minden, ami csak kívánható.
Nos, lehet, hogy érdekes a párhuzam és jelképes az összevetés, de mintha - ciklusokon átívelően - jogalkotásunkat is valami ilyesmi jellemezné. A jogalkalmazó és a jogkereső közönség csak áll és néz, s próbálja megérteni azt, hogy tulajdonképpen mi is folyik itt? A szó szoros értelmében, mivel azok a jogi remekművek, amelyek korábban is, de napjainkban különösen megjárják, illetve elhagyják a kodifikációs műhelyeket, mindennek nevezhetők, csak annak nem, aminek nevezni kívánjuk és szeretnénk őket. Ezek a "művek" hű tük-
- 41/42 -
rei annak a folyamatnak, amely a kormányzás és az evezés megbillent egyensúlyából fakadnak. Ennek jegyében divatba és szokásba jött, hogy a kormányos kodifikál, tollba mond, kinyilatkoztat ahelyett, hogy a (társadalompolitikai) célokat, a prioritásokat, és az irányt határozná meg. A jelenség egyértelmű képviselői azok a törvényjavaslatok, amelyekhez maga az előterjesztő (illetve honatyáink és honanyáink) is csőstől nyújt be módosító indítványokat. Ez alól nem volt kivétel anno például a személyi állomány helyzetét meghatározó Ktv. sem, amelyhez annak idején 250-nél több módosító indítványt nyújtottak be! Pedig, ha az említett célok tisztázottak, akkor az apparátus még dolgozni is tudna. A műhelynek nehezen nevezhető szervezetekből olyan torzók kerülnek ki, amelyből leginkább az látható teljes egyértelműséggel, hogy a világos jogalkotói szándék alig, vagy egyáltalán nem volt meghatározva.
És nem hihetjük, hogy a bajok oka csupán az, hogy a felvetődő problémákra technikai megoldásokat kapunk. Számos esetben a jogszabályokat a jogalkalmazó szempontjából sem gondolták át, hiányzik a jogalkalmazási tapasztalatok felhasználása is.
Ami a jogalkotás számszerű eredményeit illeti, nem csak kiálljuk a próbát, hanem kenterbe is verünk majdnem minden államot Európán innen és túl. Szabályozunk mi mindent, azt is, aminek a társadalmi haszna nem vagy alig ismerhető fel. Tesszük ezt nagy magabiztossággal és vehemenciával, tekintet nélkül a jogalkalmazókra és az állampolgárokra (szervezetekre) háruló újabb terhekre. Legyen bár a feladat önfényű, legalább az önkormányzati jegyzőnek mindenképpen címezhető. Azzal viszont már senki nem törődik, hogy a jogalkalmazót ezáltal annyira "túlszeretjük" és agyonnyomjuk, hogy ennek következtében számára semmi nem lesz fontos. Mára sikerült elérni, hogy a mindennapi szakmai Bibliának tekintett Ket. szabályaira is egyre többen legyintenek. Sőt, ne vegyék rossznéven, alig várják, hogy végre valaki rendbetegye azt a katyvaszt, amelyet például csak a legutóbbi, éppen a közelmúltban bevezetett - természetesen jó szándékú -, de a megfelelő feltételek hiányában alkalmazandó csodaszabályok jelentenek. A fentiek a számok tükrében egyébként azt jelentik, hogy a Magyar Közlöny terjedelme évenként legalább Guiness tartományokban jegyzendő legalább 35-40 ezer oldalt tesz ki és több olyan módosító jogszabály is napvilágot lát, ami félezer másikat módosít. S ez csupán egy-egy év termése! S ez - ciklusokon töretlenül átívelve - kiszámíthatóan ismétlődik, illetve újratermelődik!
Erről azért érdemes beszélni, mivel a legégbekiáltóbb vészjelzést mindig az jelenti, amikor a "szaki" kezd kiszeretni a saját szakmájából, s nem érez, illetve nem talál biztos kapaszkodókat az eligazodáshoz. Innen már csak egy lépés az, amikor már nem is található a megfelelő szakmai zsinórmérték. Hiánycikkekkel lesz (és van) teli ez a sajátos "Diszkont Közig"-bolt és számos "salátával". S bár a köztisztviselők soha nem kedvelték a saláta jogszabályokat, legyen a költségvetési vagy más, azok évről évre visszatérően ott szerepelnek a közigazgatás személyi állományának menükártyáján. All-inclusive ugyan, de kötelezően. Lehet, hogy ezért nem szereti mindenki a salátát!?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
