Melyik jogász ember ne emlékezne vissza boldogan a jogászkorára, életének arany fiatalságára. Én ugyan nem éltem a Bukovay Absentiusok vidám, bohém életét, s négy évi jogászkodásom alatt is a gimnáziumban megszokott állandó szorgalmas tanulással, sőt most már a jogi irodalom tanulmányozásával töltöttem időmet. Nagyszünidőkben pedig az élőnyelvek (francia, angol, német, olasz) tanulásával foglalkoztam. A Psenyeczky Nagy Sándor Önoktatási leveleit betű szerint áttanultam, ezeket még tanár koromban is ismételgettem s ma is képes vagyok elfújni a leckeszövegeket. Egyik vakációban megtanultam a gyorsírást, melynek sok hasznát vettem.
De hát juventus - ventus, - én is életem legvidámabb korszakának mondhatom ezt a gondtalan négy évemet. Borozásra, kártyázásra, biliárdozásra, sőt udvarolgatásra se szakítottam időt. Szerencsémre nem volt hajlamom egyikre sem. A tudományos könyvek tanulmányozása, az élőnyelvek lefoglalták időmet. Nem értem rá léha időpocsékolásra. Nagy örömmel vettem részt azonban a jogászelnöki, karelnöki introitusokon, az énekkar vidéki szereplésein és hangversenyein, az ezekkel egybekapcsolt mulatságokon, bálokon. Nagy táncos nem voltam, de mindig ott voltam a városháza öreg termeiben rendezett jogászbálokon és a lelkünkhöz tapadt főiskolai imateremben rendezett ifjúsági ünnepeken. Nincs okom panaszkodni, hogy nem lett volna vidám jogászéletem.
Ez alatt a négy év alatt alakult ki jellemem és a komoly munkás élet iránti szeretetem is. Boldog vagyok, hogy ezt az egyéniségalakító koromat ott, a szép Bodrogparti Athénben tölthettem, ahol az akkor ott működő kitűnő és lelkiismeretes jogtanároktól elsajátíthattam a kötelességtudást, a pontosságot és a jogi tudományok művelésének módját. Az in absentia hallgatás, a budapesti vagy eperjesi rendszer ismeretlen és szinte elképzelhetetlen volt a pataki jogakadémián. Én is, de összes hallgatótársaim mondhatnám kivétel nélkül, ott voltunk minden tanárunk minden előadásán. Vétkeztünk volna önmagunk ellen, ha elmulasztunk Emődy Dánielnek vagy Ballagi Gézának, Szánthó Gyulának egy óráját.
De így volt az pár évvel később is, mikor már én is tanár lettem a szeretett kis jogakadémiánkon. A "kis" jelző nem lekicsinylés, csak annak a ténynek szomorú megállapítása, hogy míg a nagy Könyv idejében a pataki jogakadémia hallgatósága volt legnépesebb a jogakadémiák között, addig egy évszázad múlva nálunk volt a legkisebb létszámú hallgatóság. Azonban nem a tanárok, vagy a tanítás színvonalának leszállása miatt, de tisztán a doktorátusi kényszer folytán. 1874-től az ügyvédi vizsga előfeltétele a jogi doktorátus letétele lett, ezért a joghallgatóság felözönlött Budapestre, másik része Kolozsvárra az egyetemi jogikarokra, így maradt le a pataki jogakadémia utolsónak a hallgatóság száma tekintetében. Ez aztán csak folytatódott az én tanár koromban is, úgyhogy volt esztendő, amikor mindössze 50 hallgatónk volt a négy évfolyamon. Viszont büszkén merem hirdetni, hogy az ötven hallgatónk közül talán egy sem kallódott el, hanem majdnem valamennyien szép magas positiokat értek el az életben. Ezt pedig a pataki jogtanárok lelkiismeretes és magas színvonalú működésének köszönhetjük. Más oldalról talán annak is, hogy Patakra a szerényebb igényű fiatalság, a papi, tanári és gentry családok fiai jöttek, akik komolyan fogták fel életpályájukat.
Az első évben Szánthó Gyula, a nagy készültségű romanista, a nagy általános műveltségű és elegáns szép előadó vezetett be bennünket a római jogba. Magas színvonalú, szinte kothurnusos előadásai lekötötték figyelmünket. Második félévben előadta teljes egészében a pandekta jogot is, amit már ritkán szoktak az első éves hallgatóknak bemutatni a római jog tanárai. Pedig ebből talán még több értékes jogi bölcsességet tanultunk. A jogtörténetet az akkor már tényleg öreg Orbán József adta elő. Egy valódi régiszabású, egyetemes tudású professzor. Ő elsősorban az egyetemes történet tanára volt, így sok becses általános történeti adattal kísérte fejtegetéseit. Sőt előadta nekünk külön 4 órás kollégiumban a művelődéstörténet ókori részét is. Ma is könyv nélkül elmondom a Firdusi-ból idézett és pompás fejtegetésekkel kísért néhány remek költeményt.
Második évben legelsőben a magánjog nagyhírű tanára: Emődy Dániel (1818-1891.) bilincselt magához bennünket nagy tudásával és tiszteletgerjesztő egyéniségével. Emődy valóban a "nagyidők" tanúja, a 48-as évek egyik ifjúsági vezére, a Pesti Hirlap és a Pesti Napló egyik szerkesztője, Petőfi, Jókai, Kemény Zsigmond, Csengeri Antal és annyi nagy emberünk személyes jó barátja volt. Radácsy György azt írja róla emlékbeszédében: "44 éves volt, mikor a sárospataki főiskola elöljáróinak bölcsessége megszerezte őt a főváros kitűnőségei közül az újjászervezett jogakadémia egyik tanszékére. Nem volt tanár; ügyvéd volt és publicista, de annyi szerénységgel, igénytelenséggel és oly professzori talentumokkal, hogy igazán Isten jó tetszésének kell tekintenünk hogy elöljáróink olyan szerencsésen rátaláltak. Ő igazán megfoghatatlan lemondással jött a pataki főiskola szerényen díjazott napszámosai közé, elsősorban talán azért, mert atyja is növendéke, majd pár évig tanára is volt a pataki főgimnáziumnak".
- 695/696 -
Ezt az idézetet azért írtam le, hogy indokoljam azt az önkéntelen hódolatot és bámulatot, mellyel mi is körülvettük ezt a legnagyobb professorunkat, a Kövy méltó utódát s éppen az ő katedrájának örökösét, aki a második legragyogóbb csillag lett a pataki jogakadémia rövid történetében.
Emődynek pataki tanárságával indult meg a pataki jogakadémia renaissence-kora és felvirágzása. Az 1848- 49-iki szabadságharc leverése után az absolutismus megbénította a jogakadémia életét. Csak 1862-ben éled fel újra, báró Vay Miklós főgondnok fáradhatatlan buzgalmából, ő hívta meg Emődyt, a kiváló magánjogászt Patakra. 1863. szept. 14-én tartotta székfoglalóját Emődy az évnyitó ünnepélyen s vele együtt még két jogtanár, 2 bölcsészeti és 3 gimnáziumi tanár lett ugyanekkor beiktatva.
Emődynek nyugodt, kristálytiszta előadásai valósággal lenyűgözték figyelmünket. A kréta mindig kezében volt s ha egy törvénycikk számát vagy idegen írót idézett, rögtön felírta a fekete táblára, hogy biztosan lejegyezhessük.
De igazolom apósom fenti jellemzését is az Emődy szerénységéről és az általános mély tiszteletről, amiben őt az egész főiskolai diákság részesítette, azzal a kedves adattal, hogy ha megjelent az utcán, a legkisebb gimnazista gyerek is kalaplevétellel köszöntötte a már az én időmben valóban öreg urat s ő szintén megemelte kalapját a legkisebb, 9-10 éves kisfiú előtt is. Nagyszerű példaadás volt ez mindnyájunknak. Boldog vagyok, hogy kisebb fia, László osztálytársam és egyik legkedvesebb barátom révén közelebbi viszonyba is jutottam az Emődy családdal s e pár sorban is adózhattam e nagy tanárom emlékének.
De hasonló tisztelettel és hódolattal kell megemlékeznem Ballagi Gézáról, (1851-1907.) a nemzetgazdaságtan, pénzügytan és a politikai tanáráról is. Ő is Budapestről került Patakra még fiatal korában s ha egy ideig nehezen tudott is beletörődni a pataki kisvárosi élet kereteibe, de később annál lelkesebb vezetője lett a pataki kis társadalomnak s felvirágoztatója Patak városának. Ízig-vérig tudós történetíró volt, akinek a "Magyar politikai irodalom 1825-ig" c. nagyszerű munkája már fiatal korában a M. Tud. Akadémia tagságát hozta meg, majd a "A nemzeti államalkotás kora" (1825-1847.) című hatalmas kötete a Szilágyi Sándor féle nagy vállalatban osztatlan elismerést szerzett nevének. Igazi forrásmunka mindkét nagy műve. E mellett azonban számos kisebb munkával is gazdagította a magyar tudományos irodalmat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
