Az interneten megvalósuló személyiségijog-sértések határon átnyúló jellege speciális. Akit az Európai Unióban egy internetes közléssel in abstracto személyiségi jogában megsértenek, az in concreto az választás elé kerül, hogy az Európai Unió mely tagállamában, a személyiségijog-sértés nyomán mely jogkövetkezmények alkalmazását és milyen terjedelemben kéri[1]. Jelen ügy vonatkozásában a személyiségijog-sértéssel a felperest ért "kár"[2] nyomán kialakult igény érvényesítése körében vetődtek fel részben joghatósági, részben anyagi jogi természetű uniós jogi kérdések, amelyek szerintem nagyon izgalmas eredményekhez vezettek. A mozaik elv érvényesülése - mint majd bemutatásra kerül - egyáltalán nem evidens és számos további kérdést vet fel, amelyeket majd végső soron a tagállami (hazai) jogalkalmazónak kell megválaszolnia.
Az Európai Unió Bírósága (továbbiakban: Bíróság) az általam vizsgált C-251/20 ítéletében ugyanis megállapította, hogy "az a személy, aki - miután úgy véli, hogy rá nézve sértő megjegyzéseknek interneten való terjesztése révén megsértették a jogait - egyszerre jár el egyrészt az állítások helyreigazítása és az interneten közzétett tartalmak törlése érdekében, másrészt az ezen interneten való közzétételből eredő kárának megtérítése érdekében, minden egyes olyan tagállam bírósága előtt kérheti az általa megkeresett azon bíróság tagállamának területén okozott kár megtérítését, amelynek területén e megjegyzések hozzáférhetők vagy hozzáférhetők voltak, akkor is, ha e bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal a helyreigazítási és a törlési kérelem elbírálására."
A Bíróságnak ehhez elsőként a károkozás helye tekintetében kellett állást foglalnia, joggal merül fel ugyanis a kérdés, hogy egy online személyiségijog-sértés esetén hol is van a (vagyoni vagy nemvagyoni) károkozás helye. A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontjában a "kárt okozó esemény bekövetkezésének vagy esetleges bekövetkezésének helye szerinti" bíróságok joghatóságát előíró különös joghatósági szabály egyszerre utal a kárt okozó esemény helyére és a kár bekövetkezésének helyére, figyelemmel arra, hogy az ügy körülményeitől függően bármely "hely" ezen kettő közül alkalmas lehet arra, hogy a bizonyítást és az eljárásszervezést illetően különösen hasznos információkkal szolgáljon.
Ugyanakkor az is világos, hogy az internetes jogsértések esetén a károkozás helye nem csupán egyetlen hely, egyetlen tagállam lehet: hiszen az online tartalmakhoz hozzáférhetnek a felhasználók bizonyos keretek között akár az Unió minden egyes tagállamában. Azaz, a sérelmes közlés elérhető Franciaország, Magyarország, Belgium internetfelhasználói stb. részére egyaránt. A sértett egy, a sérelmes közlés közzétevője szintén egy, és valójában a kár is egy (dogmatikailag), ugyanakkor egyáltalán nem könnyű arra választ adni, hogy a kártérítési igény hol érvényesíthető, ha azt a felperes mégsem a maga egészében, hanem részleteiben kívánja érvényesíteni. Az Unió adta keretek között mely tagállamok bírnak joghatósággal és milyen terjedelemben? A felperest megilleti a rendelkezési jog: így hát miért ne dönthetne úgy, hogy a személyiségijog-sértéssel okozott kárnak nem a teljes egészét kéri megtéríteni, hanem csak azt, amely számára mondjuk Franciaországban realizálódott. Mely bíróság rendelkezik joghatósággal a teljes kár, és mely a részleges kár megtérítése vonatkozásában?
A vizsgált ügyben[3] - leegyszerűsítve - éppen ez volt a kérdés: a cseh felperes a magyar alperessel szemben az interneten megvalósult személyiségijog-sértése nyomán indított perében a francia bíróságnak van-e joghatósága az "objektív szankciók" mellett a kár tekintetében is. Az előterjesztett kérdés kizárólag a kár bekövetkezése helyének meghatározására vonatkozott.
A Bíróság a tagállami bíróságok által feltett kérdésekre 1971 óta[4] válaszol, a tagállami bírósági gyakorlatot alakítja, befolyásolja, fejleszti és egységesíti - és a jogellenes károkozásra vonatkozó joghatósági ok tekintetében a Bíróság esetjoga igen terjedelmes és széles körű,[5] ugyanakkor a jogalkalmazás dinamikus jellegéből, a körülvevő világra való reflexiós kényszeréből adódóan új kihívások jelentkeznek, amely jelen esetben nem volt más, mint az interneten megvalósuló jogsértéssel okozott kár[6] természete és az ebből fakadó kártérítési igény érvényesíthetősége esetén a különös joghatóság kvintesszenciáinak újragondolása. A továbbiakban az ügy tényállását ismertetem,
- 9/10 -
majd a Bíróság által a kár bekövetkezési helyén alapuló joghatóság tekintetében kialakított releváns gyakorlat érdekes mérföldköveit mutatom be, azzal, hogy az egyes döntéseknek a relevanciáját a konkrét Gtflix Tv ügy vonatkozásában a későbbiekben részletesebben vizsgálom.
Az alapügy felperese egy felnőttfilmeket gyártó és forgalmazó, a Cseh Köztáraságban székhellyel rendelkező társaság, a Gtflix Tv. Az alapügy alperese pedig a magyarországi lakóhelyű DR, aki magánszemély, pornográf filmek kezelője, gyártója és forgalmazója. A jogvita alapja, hogy az alperes a felperes állítása szerint több internetes portálon, fórumon jóhírnévsértő, lealacsonyító hozzászólásokat tett közzé róla. Ezen közléseket - természetszerűleg - sérelmezte a felperes, ezért még a polgári peres eljárást megelőzően a Gtfix Tv felszólította DR-t a hozzászólások visszavonására, mely felszólításnak, kérésnek az alperes azonban nem tett eleget - így jutunk el a peres eljárásig. A Gtflix ugyanis így a bírósághoz fordult az igényérvényesítés céljából, és keresetet terjesztett elő a lyoni általános hatáskörű elsőfokú bíróság előtt.
Tehát, a felperes a pert Lyonban, Franciaországban, egy francia elsőfokú bíróság előtt indította meg - annak dacára, hogy az alperes lakóhelye Magyarországon található, a felperes érdekeltségeinek központja pedig a Cseh Köztársaságban van.
A felperes a francia bíróságtól a keresetében azt kérte egyrészt, hogy a bíróság kötelezze DR-t arra, hogy pénzfizetés terhe mellett hagyjon fel a felperes és internetes oldala megalázásával és tegyen e körben minden egyes érintett fórumon közzé helyreigazítást francia és angol nyelveken. Emellett kérte arra is kötelezni az alperest, hogy tegye lehetővé a felperes számára, hogy hozzászólásokat tegyen közzé a DR által kezelt fórumokon. Végül - és számunkra ez a legfontosabb most - kérte arra kötelezni az alperest, hogy szimbolikusan fizessen meg a felperes részére 1-1 eurót a vagyoni és a nem vagyoni kárai megtérítéseként. (Később ezt az összeget felemelte a felperes más okokból kifolyóan.)
Ahogyan azt várhatta az ügyet figyelemmel kísérő jogász: az alperes alaki védekezést terjesztett elő mindenekelőtt, melyben vitatta a francia bíróságok joghatóságát. A joghatósági kifogással kapcsolatos alperesi álláspontot mind az elsőfokú bíróság, mind a másodfokú bíróság (Cour d'appel de Lyon) osztotta: a felperes azonban a legfelsőbb bírósági fórum elé vitte a jogkérdést.
A másodfokú eljárást követően ekként a francia semmítőszék (Cour de cassation) fordult az uniós bírósághoz előzetes döntéshozatali eljárás keretében a joghatóság vonatkozásában.
A Cour de cassation azt kérdezte a Bíróságtól, hogy egy személyiségijog-sértéssel összefüggésben felmerült kár/sérelem megtérítése iránti kereset elbírálására melyik bíróságnak van joghatósága, és egyúttal a kár bekövetkezésének a helyét hogyan kell és lehet értelmezni jelen esetben.[7]
A joghatóság vonatkozásában a francia bíróság szerint a Brüsszel Ia rendelet 7. cikkének 2. pontjában foglalt különös joghatósági ok bír különös jelentőséggel: ugyanis a semmítőszék álláspontja szerint az első- és másodfokú bíróság megsértette a Brüsszel Ia rendelet 7. cikkének 2. pontját azáltal, hogy kizárta a francia bíróságok joghatóságát azon az alapon, hogy nem elegendő, ha a jóhírnévsértőnek, lealacsonyítónak tekintett és az interneten közzétett hozzászólások hozzáférhetőek az eljáró bíróság joghatósági területén valósulnak meg, hanem azoknak az e tagállamban lakóhellyel rendelkező személyek számára is legalább némi jelentőséggel kell bírnia.
Továbbá, az előzetes döntéshozatali eljárás keretében, a kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróság tudomására hozott körülmények és kételyek nyomán már a főtanácsnoki indítvány is kiemelte, hogy jelen ügyben kifejezetten hangsúlyos az a körülmény, hogy a francia bíróság által feltett kérdés csak és kizárólag annak a meghatározására vonatozik, hogy a személyiségijog-sértés (becsületsértés, jóhírnév sérelem) miatti kár megtérítése iránti kereset elbírálására melyik bíróságnak van hatásköre.[8]
A Bíróságnak a Gtflix ügyben az interneten megvalósuló személyiségijog-sértéseknek egy speciális vetülete tekintetében kellett ekként állást foglalnia a joghatóság vonatkozásában. A joghatóság fogalmának meghatározása azonban még nemzeti jogon belül, egyazon jogi normarendszerben és fogalmi keretrendszerben gondolkodva sem egyszerű, ahogyan Mádl Ferenc is kiemelte, "a joghatóság problémái a gyakorlatban és a jogtudományban szerteágazók és sokfélék. Ezek egyike a joghatóság fogalma".[9] Jelen cikknek nem célja és messzemenőkig meghaladja a kereteit a joghatóság fogalmának alapos körüljárása, mégis fontosnak tartom ezt a kis kitérőt. A teljesség igénye nélkül: a Jogi lexikon szerint a joghatóság "a belső bíróságok vonatkozásában peres ügyek elosztásának szabályozási rendje az egyes államok között",[10] míg Beck Salamon a joghatóságot az ügyeknek az államok közötti megoszlásaként definiálta.[11] Mádl[12] pedig az alábbi definíciót adja: "az ügyeknek [...] a belső jogi vagy nemzetközi jogforráson alapuló - nemzetközi megoszlását, az egyik vagy másik állam fórumának döntési hatalma alá rendelését nevezzük nemzetközi joghatóságnak. Ez a nemzetközi joghatóság az állam szuverenitásából táplálkozik. Ui. az államnak a szuverenitásából folyó azt a jogát jelenti (ezt fejezi ki belső normában vagy általa is osztott nemzetközi eredetű normában), hogy külföldi elemet is tartalmazó jogvitában állami eszközök igénybevételével - tehát államigazgatási vagy bírósági úton - eljárjon."
Nemzetközi jogi szinten a Luganói Egyezmény[13] és az Emberi Jogok Európai Egyezménye[14] tartalmaz a személyiségijog-sértések tekintetében (is) joghatósági szabályokat. A joghatósági szabályokat a személyiségijog-sértések vonatkozásában az Unió viszonylatában a polgári
- 10/11 -
és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: Brüsszel Ia rendelet) szabályozza; emellett jelentőséggel bír az Európai Unió Alapjogi Chartája is, amely ugyan kollíziós rendelkezéseket nem tartalmaz, mégis több vonatkozásban is érinti a személyhez fűződő jogok védelmét.[15]
A Brüsszel Ia rendelet - mint az ismeretes - meghatároz általános[16] és különös,[17] valamint egyes, külön jogviszonytípusokra[18] irányadó joghatósági okokat. A Brüsszel Ia rendelet (15) preambulumbekezdésének rendelkezése szerint a joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg: a joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, egyes pontosan körülhatárolt esetek kivételével, amelyekben a jogvita tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő kapcsoló tényezőt kíván meg. A Brüsszel Ia rendelet (16) preambulumbekezdése kimondja, hogy az alperes lakóhelyén vagy székhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében.
A szoros kapcsolat megléte jogbiztonságot nyújt és elkerüli azt, hogy az alperes ellen egy olyan tagállam bíróságán indíthassanak eljárást, amelyre észszerűen nem számíthatott.[19] Ekként az ún. különös joghatósági okok alapján lehetősége van a felperesnek arra, hogy egy másik bíróság előtt indítsa meg az eljárást. Az egyik különös joghatósági ok - melyet a Brüsszel Ia rendelet a 7. cikk 2. pontjában határoz meg - az, hogy jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet.[20]
A Bíróság kialakult gyakorlata alapján[21] tehát a kár bekövetkezési helyén alapuló joghatóság esetében a kapcsoló tényező az a hely, ahol a károkozó cselekmény kifejti a károsító hatását, amely hely változhat a megsértett jog természetétől függően. Első ízben kihívást jelentett a Bíróságnak a becsületsértés, a személyiségijog-sértések jogi természetének figyelembevétele mellett a kár bekövetkezési helyén alapuló joghatóság újraértelmezése, majd az interneten magvalósuló személyiségijog-sértés természete állította új kihívások elé a Bíróságot az addig kialakított gyakorlata tekintetében.
A Bíróság a Shevill és társai ügyben a személyiségijog-sértések nyomán felmerült károk megtérítése tekintetében interpretálta a fenti joghatósági szabályt, és a jogintézmény jogi természetének okán rögzítette a joghatóság megosztásának az elvét, amely más néven a joghatóság mozaikos megközelítésének nevezhető. A Bíróság ítéletében a joghatóság "feldarabolásával" megállapította,[22] hogy a becsületsértéssel okozott teljes kár iránt perelhet a sértett a kiadvány kiadójának székhelye szerinti állam bírósága előtt,[23] míg az adott tagállamban elszenvedett kár megtérítése iránt perelhet a kiadvány terjesztésének helye és jóhírneve megsértésének helye szerinti egyes tagállamok bíróságán.[24]
Az internet hozta kihívásokra a Bíróságnak később szintén választ kellett nyújtania. A becsületsértő online tartalom kérdését az eDate-ügyben[25] kellett kidolgoznia, amely ügyben a megállapította, hogy[26] annak a helynek a bírósága, ahol a károsult érdekeinek központja található, joghatósággal rendelkezik a teljes kár megtérítése iránti kérelem elbírálására.[27] Ez a hely (általában, de nem szükségszerűen) a szokásos tartózkodási helynek felel meg, de akár olyan tagállamban is lehet, ahol a sértett nem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel,[28] amennyiben más tényezők - mint például a szakmai tevékenység folytatása - ezen állammal különösen szoros kapcsolat fennállását alapozhatják meg. A felperesnek emellett persze lehetősége van arra is, hogy bármely olyan tagállam bíróságaihoz forduljon, amelynek a területén az interneten közzétett tartalom hozzáférhető, vagy hozzáférhető volt,[29] ugyanakkor ezek a bíróságok csakis az adott tagállam területén okozott kár elbírálására rendelkeznek joghatósággal. Később a Bíróság három további ügyben megerősítette a fenti gyakorlatát, így ezen elvet alkalmazta a Pinckney[30]-ítéletben, a Hejduk[31]-ítéletben és a Hi Hotel HCF[32]- ítéletben egyaránt.
Újabb kihívást hozott a Bíróságnak a jogi személyek személyiségijog-sértésének kérdése: a Bolagsupplysningen és Ilsjan ügyben abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az eDate ítéletben végzett elemzés alkalmazható-e egy jogi személyre, ami egy internetes oldalon közzétett, helytelen adatok helyesbítését, és az azokkal kapcsolatos fórumban tett hozzászólások törlését kéri az okozott kár megtérítése mellett. A Bíróság egyrészt megerősítette, hogy az eDate-ítéletben rögzítetteknek megfelelően az "amely tagállamban a károsult érdekeinek központja található" fordulat a jogi személyekre is alkalmazandó.[33]
Azonban a jelen tanulmány szempontjából ugyanakkor jelentősebb, hogy a Bíróság a második kérdés tekintetében egyúttal az online hozzászólások helyesbítése vagy törlése iránti kereset elbírálására joghatósággal rendelkező bíróságok meghatározása tekintetében is választ adott - nem túl megnyugtatóan. A Bíróság kimondta, hogy ezen kereset nem terjeszthető minden egyes tagállam bíróságai elé, mivel "a valamely internetes oldalon közzétett állítások és tartalmak mindenütt jelen való jellegére és azon körülményre tekintettel, hogy a közzétett tartalom főszabály szerint bárhol hozzáférhető [...] az előbbiek helyesbítésére és az utóbbiak eltávolítására irányuló kérelem egy és oszthatatlan".[34] A Bíróság álláspontja szerint ilyen kereset csak azoknál a bíróságoknál terjeszthető elő, amelyek joghatóságát a kár egészének megtérítése iránti kereset érdemi elbírálására vonatkozóan már megállapították. A korábbi gyakorlat tekintetében mindez legalábbis kissé aggasztónak tűnt.
Mindezen előzmények mellett jutunk el a jelen tanulmány által vizsgált Gtflix Tv-ügyhöz és annak ítéleté-
- 11/12 -
hez, amelyben a Bíróság megállapította, hogy egy adott személy, aki az személyiségi jogainak interneten megvalósított sérelmei nyomán a közzététel által keletkezett kárainak megtérítését is kéri, az a kártérítést minden egyes olyan tagállami bíróságon kérheti, amely területén a sérelmes tartalmak hozzáférhetőek (voltak) - még abban az esetben is, ha ezek a bíróságok nem rendelkeznek (rendelkeznének) joghatósággal a helyreigazítási és a törlési kérelem elbírálására. A Bíróság döntése egyrészt meghökkentő, másrészt számos elméleti és gyakorlati kérdést is felvet, ugyanakkor - mint láthattuk - nem előzmény nélküli.
A Gtflix Tv-ügyben tehát a Bíróság egy gazdasági társaságra az interneten tett jóhírnévsértő kijelentések, bejegyzések kapcsán értelmezte a Brüsszel Ia rendelet 7. cikkének 2. pontjában foglalt jogellenes károkozásra vonatkozó különös joghatósági okot, és a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy nem lehet indokolt a kérelmező azon lehetőségének kizárása, hogy részleges kártérítési igényét bármely olyan bíróság elé terjessze, amelynek illetékességi területén álláspontja szerint kárt szenvedett.
Az a kérdés, hogy alapügy felperese minden egyes olyan tagállam bírósága előtt kérheti-e az adott tagállam területén okozott kár megtérítését, amelynek területén a bejegyzések, hozzászólások hozzáférhetőek vagy hozzáférhetőek voltak; avagy a felperesnek az előtt az egyetlen bíróság előtt kellene megindítani az eljárást, amely maguknak a közlemények helyreigazításának, illetve a sértő bejegyzések törlésének elrendelésére (is) joghatósággal rendelkezik. Ez a mozaikelv kiinduló kérdése.
Az interneten elkövetett személyiségijog-sértések speciális jellege és az ennek következtében megvalósuló személyiségijog-sértések nyomán a Bíróság a Brüsszel Ia rendelet 7. cikkének 2. pontjában foglalt különös joghatósági ok új értelmezési perspektíváját nyitotta ki az online személyiségijog-sértések vonatkozásában. A fentiekben kifejtett "károkozás helye" értelmezési kereteinek okán és a joghatóság ilyenképpeni meghatározása nyomán a Bíróság a mozaikos megközelítést teszi lehetővé a személyiségijog-sértések által okozott kár megtérítése körében alkalmazandó különös joghatóság tekintetében. Ez azt jelenti, hogy a felperesnek van lehetősége minden egyes olyan tagállam bírósága előtt az adott tagállamban okozott kár megtérítését kérnie, amely területén az online személyiségijog-sértés keretében tételezett megjegyzések hozzáférhetőek vagy hozzáférhetőek voltak. Igaz ez abban az esetben is, ha az az adott tagállami bíróság az ezen kártérítési kérelemmel összefüggésben felmerült helyreigazítási és a törlési kérelem elbírálására nem rendelkezik joghatósággal. Pontosan hogyan is jutott a Bíróság ezen következtetésre?
Ahogyan láttuk a fentiekben, a Brüsszel Ia rendelet az általános joghatósági főszabályt megfogalmazó 4. cikkéhez képest a 7. cikk 2. pontjában foglalt különös joghatósági okot határoz meg.[35] A Bíróság kiforrott ítélkezési gyakorlata alapján ezen különös joghatósági szabály esszenciális alapja a jogvita és káresemény bekövetkezésének vagy esetleges bekövetkezésének helye szerinti bíróság közötti különösen szoros kapcsolat fennállása, amely az igazságszolgáltatás megfelelő működésére és a hatékony eljárásszervezésre tekintettel igazolja a joghatóság e bíróság számára való biztosítását.[36] Egyúttal[37] a Bíróság gyakorlata alapján az "az a hely, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet" fordulat egyazon pillanatban két különböző helyet takar: egyrészt azt a helyet, ahol a kár bekövetkezett, másrészt a kárt okozó esemény bekövetkezésének helyét.
Abban az esetben, ha e kapcsoló tényezők helye eltérő, a felperes választásától függően az alperes perelhető mind az egyik, mind a másik hely szerinti bíróság előtt. Ez vezetett el a kár mozaikos megközelítéséhez és a mozaikelv újragondolásához.
A Shevill-ügy[38] volt az, amely a mozaikelv tekintetében első ízben áttörést jelentett a joghatóság-megosztás elvének kérdésében, amely ítéletében a Bíróság a joghatóság "mozaikos megközelítését" választotta. A mozaikelv azt jelenti, hogy az, akit személyiségi jogában megsértenek, nem feltétlenül csak a kár teljes mértékéig perelhet. Noha az elsődlegesen az adott személy személyiségében (becsületében, jó hírnevében) okozott sérelem egy tagállamban jelenik meg (a kár bekövetkezésének a helye, általában a kiadványt kiadó cég székhelye), de emellett érheti őt sérelem más tagállamokban is, ahol szintén megjelenik valamilyen formában a sérelmezett közlése. A felperest abba a helyzetbe kell hozni a mozaikelv alkalmazásának nyomán, hogy ezekben a más tagállamokban is eredményesen érvényesíthesse igényét a Brüsszel Ia rendelet 7. cikk 2. pontja alapján, de a kártérítés mértéke csak az adott államban felmerült károkig terjedhet ki.
Szintúgy, az eDate-ügyben,[39] a szoros kapcsolat vonatkozásában tett megállapítási mellett a Bíróság[40] deklarálta azon felperesi lehetőséget, hogy minden olyan tagállam bíróságaihoz forduljon, amelynek a területén az interneten közzétett tartalom hozzáférhető, vagy hozzáférhető volt - azzal, hogy ezen bíróságok kizárólag a tagállamuk területén okozott kár elbírálására rendelkeznek joghatósággal. A mozaikelv "az igazságszolgáltatás hatékony működésével van összhangban: annak a helynek a bírósága a legalkalmasabb a jogsértés elkövetésének és a megfelelő kártérítésnek a megítélésére, ahol [...] a sértett személynek az állítása szerint kára keletkezett".[41] A főtanácsnoki indítvány ezt úgy foglalta össze, hogy amennyiben a felperes természetes személy, akkor[42]a Shevill és eDate-ítélet együttes értelmezéséből fakadóan az interneten megvalósuló jóhírnévsértő tartalmak nyomán a felperesnek az igényérvényesítés során négyféle fórum közül lehet választania, amelyek közül három ún. teljes körű fórum, azaz ezen bíróságok előtt a teljes okozott kár megtérítése követelhető, míg a fennmaradó negyedik fórum részleges, itt ugyanis kizárólag az adott állam területén elszenvedett kár megtérítése követelhető. A teljes körű fórumok közé tartozik egy általános fórum (az alperes lakóhelye) és két különös fórum (ahol a kár bekövetkezett, amely a
- 12/13 -
legtöbb esetben valószínűleg egybeesik az általános fórummal; illetve az a hely, ahol a felperes érdekeinek központja található). Ezen túlmenően, valószínűleg valamennyi fennmaradó tagállam részleges fórumnak minősül, hiszen az internetes tartalmak valamennyi tagállamban hozzáférhetőek.
E joghatósági vonatkozásban szignifikáns a Bolagsupplysningen és Ilsjan-ügy,[43] amelyben a Bíróság szándékosan tartózkodott attól, hogy állást foglaljon abban a kérdésben, hogy a kártérítési ügyekben fenn kell-e tartani a mozaikos megközelítést. Ugyanakkor rögzítette a helyesbítés és törlés iránti kérelmek tekintetében, hogy az elszenvedett kár egészének meghatározására vonatkozó, az eDate-ítéletben az érdekközpontra alapított joghatósági szabály a jogi személyekre is alkalmazandó, és a vállalkozás érdekeinek központja pedig azt a helyet jelenti, ahol az üzleti jóhírneve a leginkább megalapozott: vagyis, ahol a gazdasági tevékenységének túlnyomó részét végzi.[44] Az eDate-ítéletben a Bíróság egy harmadik különös joghatósági okot határozott meg:[45] a felperes érdekeinek központját.
Jelentőséggel bír, hogy a Bíróság szintén megerősítette a Shevill-ítélet szerinti, a közzétételen alapuló joghatósági ok alkalmazhatóságát az olyan követelések tekintetében, amelyek állítólagosan az internet révén okozott károkkal összefüggésben merültek fel. A Shevill-ítélethez hasonlóan e joghatóság az adott nemzeti területen bekövetkezett kárra korlátozódik. Ezen kiindulópont mellett a Bíróság azt is megállapította, hogy ezen kereset nem terjeszthető bármely/minden tagállam bírósága elé, ugyanis "a valamely internetes oldalon közzétett állítások és tartalmak mindenütt jelenvaló jellegére és azon körülményre tekintettel, hogy a közzétett tartalom főszabály szerint bárhol hozzáférhető [...] az előbbiek helyesbítésére és az utóbbiak eltávolítására irányuló kérelem egy és oszthatatlan". Azaz, csak azoknál a bíróságoknál terjeszthető elő a kereset alappal, amelyek joghatóságát a kár egészének megtérítése iránti kereset érdemi elbírálására vonatkozóan már megállapították.
A mozaikelv fogadtatása, jövője, alkalmazandósága és szakmai megítélése vitás. Ahogyan erre már kitértem, a "magyar jogirodalomban mára általánosan elfogadott meghatározás szerint a joghatóság nemzetközi illetékességet jelent".[46] Evidencia, de rögzítendő, hogy a joghatóság a Róma I. rendelet és általánosságban véve az alkalmazandó jog kiindulópontja is lehet ezen esetekben (noha "a joghatóság önmagában nem kollíziós jogi kapcsoló tényező"[47], ugyanis a lex fori elvénél jóval komplexebb a kapcsoló szabályok rendszere), így adott esetben az egyes bíróságok az alkalmazandó jog, a jogszabályi környezet és a kiforrott tagállami bírósági gyakorlat eredményeire figyelemmel más-más következtetésekre, ekként természetszerűleg más-más ítéleti következtetésekre juthatnak. "A személyhez fűződő jogok nemzetközi magánjogi viszonyaira a jogforrások szerteágazó, mondhatni eklektikus rendszere a jellemző, ti. míg a joghatósági szabályokat uniós jogi rendelet rendezi, addig a kollíziós rendelkezésekre nincs egységes uniós vagy nemzetközi jog, tehát a belső jog, vagyis az eljáró fórum nemzetközi magánjogi szabályai alapján kell meghatározni az irányadó jogot."[48]
Így, ha van arra lehetőség a fenti jogszabályhely (joghatósági szabály) értelmezése révén, hogy az egyes kárigényeket azoknak az egyes tagállamokban való felmerültétől függően érvényesíthesse a felperes külön-külön, az egyben ahhoz is vezethet, hogy az egyes tagállami bíróságok a saját joguk alkalmazásával néhol megállapítják az alperes kártérítési kötelezettségét, míg más esetekben azt elutasítják. Ezen joghatósági oknál, amely párhuzamos, vagylagos joghatósági ok, a joghatóság az ügy valamely tagállamhoz való szorosabb kapcsolaton nyugszik. A fórumválasztás joga ezért is kiemelten jelentős, és a különleges (párhuzamos, vagylagos) joghatósági okok ezért is bírnak kiemelt relevanciával. Mindez természetesen nem a magyar jogrendszer specifikuma, melyre figyelemmel már a főtanácsnok az indítványában is azt hangsúlyozta,[49] hogy ebben az ügyben az egyik legrelevánsabb kérdés nem más, mint hogy "a mozaikos megközelítés (elismerten) problematikus jellemzői annyira lényegesek-e, hogy e megközelítés mellőzését indokolják, és még ha így is volna, létezik-e más olyan megközelítés, amely e potenciálisan messzemenő megközelítést nem követő Bíróság által alkalmazható lenne".[50]
A mozaikosság problémája elméleti szempontból nem kiküszöbölhetetlen - a fentebb már kifejtettek mentén -, ugyanakkor a gyakorlatban vezethet ahhoz, hogy nem minden tagállami bíróság rendelkezik joghatósággal, hanem csak azok, ahol az adott internetes tartalom hozzáférhető, és a hozzáférhetőség fogalmának a Bíróság gyakorlatában nem rögzített interpretációs keretétől függ a joghatóság.[51] Így - ahogyan azt a Főtanácsnok hangsúlyozza - "a mozaikosság elve által felvetett probléma valójában főként a bírósági zaklatás veszélyének fennállásával kapcsolatos. [...] Amennyiben viszont az ilyen stratégiákat egyes gátlástalan felperesek előnyösen alkalmazhatják, annak részben az az oka, hogy a jogi költségeknek vesztes fél által a nyertes fél részére történő megtérítésére vonatkozó jelenlegi tagállami szabályok gyakran nem kellően szigorúak a pervesztes fél arra vonatkozó kötelezettségét illetően, hogy térítse meg a pernyertes fél részére a cselekvéssel vagy a felperes követelésével szembeni visszaélésszerű ellenállás révén okozott kárt. [...] Ha ugyanis ezeket a költségeket szisztematikusan és jobban megtérítenék - különösen az eljárással való visszaélés esetén -, a felpereseket ez eltántorítaná attól, hogy visszaéljenek a mozaikosság elvével, mivel ez azzal a kockázattal járna számukra, hogy pervesztességük esetén jelentős összegű kártérítést kellene fizetniük az alperesnek."[52] Ami azonban álláspontom szerint a leglényegesebb, az az, hogy a mozaikos megközelítés hogyan viszonyul, ellentétben áll-e a Brüsszel Ia rendelet által követett célokkal, vagy azokkal összecseng.
A Brüsszel Ia rendelet (15) preambulumbekezdésében rögzített cél akkor teljesül, ha az alperes képes
- 13/14 -
meghatározni, hogy mely bíróság előtt perelhető. Ugyanakkor e körben fontos annak a hangsúlyozása, hogy a károkozás helye szerinti különös joghatósági szabálynak[53] nem a gyengébb fél védelmére irányuló funkciója van, így nincs jelentősége annak sem, hogy a mozaikos megközelítés alkalmazása hátrányosan érintheti-e az egyik felet, és fontos annak a hangsúlyozása is, hogy amennyiben valamely személy úgy dönt, hogy az összes tagállamból "elérhető" tartalmat tesz közzé az interneten, számíthat arra, hogy bármelyik ilyen tagállamban perelhető.[54] Mindezzel szemben állhat az a megfontolás, hogy becsületsértési ügyekben a mozaikos megközelítésmód mellőzése esetén fennállhat annak a lehetősége, hogy a felperes olyan tagállam bírósága előtt pereljen, ahol az adott információ, közlés hozzáférhető volt. A Bíróság az ítéletében a fenti megfontolások mentén is ismételten rögzítette azt, hogy a jogellenes károkozással kapcsolatos ügyekben a különös joghatósági szabályt önállóan kell értelmezni, a rendelet rendszerére és célkitűzéseire is figyelemmel, amelynek az a részét képezi. Kihangsúlyozta, hogy a különös joghatósági szabály alapja az a különösen szoros kapcsolat, ami a bíróság és a károkozó esemény bekövetkezési helye, a jogvitának tárgyhoz való közelsége és könnyebb bizonyításfelvételből, eljárásszervezéből adódik. A Brüsszel Ia rendelet (16) preambulumbekezdésre is tekintettel kiemelte a bíróság, hogy az ilyen kapcsolat jogbiztonságot nyújt és elkerüli, hogy egy olyan bíróságon legyen alperes, amelyre nem számíthatott: ez pedig személyiségijog-sértések esetében különösen fontos.[55]
A bíróság eddigi gyakorlatára is figyelemmel az nem vitás, hogy az interneten közzétett állítások helyreigazítására és az egyes közlések eltávolítására irányuló kérelmet nem lehet a kártérítési kérelem egészének elbírálására joghatósággal rendelkező bíróságtól eltérő más bírósághoz benyújtani, hiszen az állítások helyreigazítása és a tartalmak eltávolítása iránti kérelem egységes és oszthatatlan. Ugyanakkor az internetes tartalmak esetében a károkozás helye és a kár természete is speciális. Pontosan a vagylagos joghatósági okok természete miatt a közelség, a kapcsolat kiemelten fontos, ahogy azt is figyelembe kell venni, hogy a kár nemcsak egységes egészként közelíthető meg.
Mindezek alapján az ítéletben az obiter dictum sem más, mint hogy a kár megtérítése iránti kérelem tárgya lehet akár teljes, akár részleges kártérítés, és a részleges kártérítés iránti kérelmek esetében pedig nem lehet indokolt a kérelmező azon lehetőségének kizárása, hogy ezen igényét bármely más olyan bíróság elé terjessze, amelynek illetékességi területén álláspontja szerint kárt szenvedett.
Azaz, ha valakit személyiségi jogaiban valamely internetes oldalon közzétett közleménnyel, állításokkal sértenek meg, akkor nem kérdéses, hogy lehetősége van teljes kártérítés[56] érdekében a felelősség megállapítása iránt keresetet előterjesztenie a) mind a károkozó esemény helye alapján az alperes letelepedési helye szerinti bíróság előtt, b) mind pedig a kár bekövetkezésének helye alapján az érdekeltségének központja szerint illetékes bíróság előtt.
A fentiek mellett ugyanakkor a felperes a teljes kártérítés érdekében a felelősség megállapítása iránt kereset helyett mást is választhat. Ugyanis a Brüsszel Ia rendeletnek 7. cikk 2. pontja alapján a felperes a keresetét előterjesztheti - rendelkezési jogának megfelelően - minden egyes tagállami bíróság előtt is, amely területén az interneten közzétett tartalom hozzáférhető vagy hozzáférhető volt. Ugyanakkor nagyon lényeges, hogy ebben az esetben ugyanakkor a tagállami bíróság kizárólag a tagállam területén okozott kár tekintetében rendelkezik joghatósággal.
A joghatóság kiszorító módon való megközelítése a Bíróság álláspontja szerint tehát a megfelelő igazságszolgáltatás elvére tekintettel nem feltétlenül szükséges, a kár bekövetkezési helye szerinti bíróság alkalmas lehet nemcsak a kár bekövetkezésének, hanem a terjedelmének értékelésére is. Ezen, mozaikos megközelítésmód pedig a Bíróság érvelése alapján hozzájárul a megfelelő igazságszolgáltatáshoz akkor is, amikor a felperes érdekeltségeinek a központja egyébként nem lenne egykönnyen (vagy egyáltalán) meghatározható. Vagyis, amennyiben internetes/online személyiségijog-sértés esetén a felperes a tagállam területén bekövetkezett kárainak (részleges kártérítési igényének) megtérítése érdekében keresetet terjeszt elő az adott tagállam területén lévő bírósághoz, akkor a joghatósága ennek a bíróságnak fennáll attól függetlenül, hogy egyébként a teljes kár, vagy a helyreigazítás, vagy a közlemény megsemmisítse tekintetében van-e joghatósága.
A Bíróság ugyanakkor pontosította, hogy a helyreigazítási és a törlési kérelmet kizárólag a kártérítési kérelem egészének elbírálására joghatósággal rendelkező tagállami bíróság előtt lehet előterjeszteni, figyelemmel arra, hogy ez a kérelem egységes és osztatlan. Ezen kérelem egységes és oszthatatlan természetének dacára a kártérítési kérelem lehet teljes vagy részleges kártérítési kérelem is. A kártérítési kérelem eltérő természetére tekintettel pedig nem indokolható tehát a fentiek alapján a kérelmezőt elzárni attól a lehetőségtől, hogy a részleges kártérítési kérelmét bármely olyan tagállami bíróság előtt érvényesíthesse, amely tagállamban kárt szenvedett.
A részleges kártérítési kereset elbírálása tekintetében joghatósággal bíró tagállami bíróságok tekintetében kiemelte, hogy a joghatóság fennálltának megállapítása csakis azon alapulhat, hogy a sérelmes közlés hozzáférhető (volt)-e az adott tagállamban - mivel a Brüsszel Ia rendelet 7. cikkének 2. pontja további kritériumot nem támaszt e körben.
Azaz,[57] állítólagosan sértő megjegyzések interneten való terjesztése esetén az ebből eredő, valamely tagállam területén keletkező károk megtérítése e tagállam bíróságainál kérhető. E joghatóság csak attól a feltételtől függ, hogy a sérelmet okozó tartalom e területen hozzáférhető vagy hozzáférhető volt.
- 14/15 -
Az online megvalósuló személyiségijog-sértések nyomán felmerülő károk megtérítése iránti keresetek új kihívások elé állították a Bíróságot: az interneten megvalósuló jogsértéssel okozott kár természete és az ebből fakadó kártérítési igény érvényesíthetősége esetén a károkozás helye szerinti különös joghatóság kvintesszenciáinak újragondolása vált szükségessé a joghatóság-megosztás (mozaikos megközelítés) elvének újragondolásával együtt.
A Gtflix Tv ügynek az volt az alapvető jogkérdése, hogy az alapügy felperese minden egyes olyan tagállam bírósága előtt kérheti-e az adott tagállam területén okozott kár megtérítését, amelynek területén a bejegyzések, hozzászólások hozzáférhetőek vagy hozzáférhetőek voltak; avagy a felperesnek az előtt az egyetlen bíróság előtt kellene megindítani az eljárást, amely maguknak a közlemények helyreigazításának, illetve a sértő bejegyzések törlésének elrendelésére (is) joghatósággal rendelkezik: ez a mozaikelv kiinduló kérdése.
A Bíróság a mozaikos megközelítést elfogadta: ez azt jelenti, hogy a sértettnek lehetősége van minden egyes olyan tagállam bírósága előtt az adott tagállamban okozott kár megtérítését kérnie, amely területén az online személyiségijog-sértés keretében tételezett megjegyzések hozzáférhetőek vagy hozzáférhetőek voltak. Igaz ez abban az esetben is, ha az az adott tagállami bíróság az ezen kártérítési kérelemmel összefüggésben felmerült helyreigazítási és a törlési kérelem elbírálására nem rendelkezik joghatósággal.
A Bíróság döntése nem előzmény nélküli. Első ízben a Bíróság a Shevill és társai ügyben a személyiségijog-sértések nyomán felmerült károk megtérítése tekintetében interpretálta a Brüsszel Ia rendelet 7. cikk 2. pontjában foglalt joghatósági szabályt, és a jogintézmény jogi természetének okán rögzítette a joghatóság megosztásának az elvét, míg az eDate-ügyben megállapította, hogy annak a helynek a bírósága, ahol a károsult érdekeinek központja található, joghatósággal rendelkezik a teljes kár megtérítése iránti kérelem elbírálására; de a felperesnek emellett persze lehetősége van arra is, hogy bármely olyan tagállam bíróságaihoz forduljon, amelynek a területén az interneten közzétett tartalom hozzáférhető, vagy hozzáférhető volt, ugyanakkor ezek a bíróságok csakis az adott tagállam területén okozott kár elbírálására rendelkeznek joghatósággal. A Bíróság végül a Bolagsupplysningen és Ilsjan ügyben 2019-ben kimondta, hogy "a valamely internetes oldalon közzétett állítások és tartalmak mindenütt jelenvaló jellegére és azon körülményre tekintettel, hogy a közzétett tartalom főszabály szerint bárhol hozzáférhető [...] az előbbiek helyesbítésére és az utóbbiak eltávolítására irányuló kérelem egy és oszthatatlan", így erre irányuló kereset csakis azon a bíróságok előtt terjeszthető elő, amelyek joghatóságát a kár egészének megtérítése iránti kereset érdemi elbírálására vonatkozóan már megállapították.
A jelen tanulmányban vizsgált Gtflix Tv-ügyben a Bíróság egy gazdasági társaságra az interneten tett jóhírnévsértő kijelentések, bejegyzések kapcsán értelmezte a különleges joghatósági szabályt és döntött egyúttal a részleges kártérítés érvényesíthetősége tekintetében, és ítéletében rögzítette, hogy nem lehet indokolt a kérelmező azon lehetőségének kizárása, hogy részleges kártérítési igényét bármely olyan bíróság elé terjessze, amelynek illetékességi területén álláspontja szerint kárt szenvedett.
A mozaikelv megítélése vitás, hiszen a joghatóság ugyan önmagában nem kollíziós jogi kapcsoló tényező, mégis szignifikánsan hat az alkalmazandó jogra. Így egyazon jogsértés vonatkozásában keletkezett kár nyomán az egyes tagállami bíróságok az alkalmazandó jog, a jogszabályi környezet és a tagállami bírósági gyakorlat eredményeire figyelemmel más-más következtetésekre, így más-más ítéleti következtetésekre juthatnak. Vagyis, amennyiben van lehetőség arra, hogy az egyes tagállamokban való felmerültétől függően érvényesíthesse a felperes külön-külön részleges kárigényeit, az egyben ahhoz is vezet(het), hogy az egyes tagállami bíróságok a saját joguk alkalmazásával néhol megállapítják az alperes kártérítési kötelezettségét, míg más esetekben azt elutasítják.
További gyakorlati problémát vet fel az alkalmazandó jogok belső eltéréseinek kihívásai mellett a tagállami bíróságok által megítélt nem vagyoni kárösszegek megállapításának folyamata, módozata. Az bizonyos, hogy minden esetben az adott tagállami bíró mérlegelése lesz a döntő a sérelemdíj összegszerűsége tekintetében a kereset által meghatározott keretek között. Felmerülhet azonban az a kérdés, hogy amennyiben már több tagállamban is folyamatban van vagy volt peres eljárás, ezek res iudicata hatása mennyire terjed ki a tagállami bíró előtt folyamatban lévő ügyben a kért sérelemdíj összegszerűsége tekintetében, ahogyan az is, hogy a több, esetlegesen egymással párhuzamosan folyamatban lévő eljárásban más és más következtetésekre jutó tagállami bírák adott esetben mennyiben jelentenek megnyugvást a jogkereső felperesnek. A probléma valós, álláspontom szerint ugyanakkor a felperest a saját rendelkezési jogának keretei között, az ügy uraként megilleti annak a választási lehetősége, hogy pontosan mely értintett tagállami bíróságok előtt, esetleg csak egyetlen bíróság előtt vagy mindegyik előtt kíván igényt érvényesíteni, ezen perekbe milyen jogokat visz be és milyen összegben kéri a nem vagyoni sérelmeinek megtérítését. Érdekességként kiemelném egyúttal azt is, hogy a Bíróság ítéleteinek egyike sem tér ki arra, hogy jelentős különbség lehet a sérelmes közlemény nyelvétől függően a körben, hogy mely államban milyen mértékű sérelem érte a felperest - természetszerűen ez is mérlegelési körbe tartozhat majd egy esetleges kártérítés összegszerűségének megállapítása körében. A tagállami bírák ezeket a kérdéseket kidolgozva, az elméleti kérdéseket gyakorlati megoldásokká alakítva, mint uniós jogalkalmazók választ adhatnak a kételyekre.
Összefoglalva, a Bíróság gyakorlata alapján, a mozik-elv nyomán a felperes egy online személyiségijog-sértés esetén a teljes kártérítés érdekében a felelősség megállapítása iránt kereset helyett mást is választhat,
- 15/16 -
és kártérítési keresetét előterjesztheti - rendelkezési jogának megfelelően - minden egyes tagállami bíróság előtt, amely területén az interneten közzétett tartalom hozzáférhető vagy hozzáférhető volt: de a tagállami bíróság kizárólag a tagállam területén okozott kár tekintetében rendelkezik joghatósággal. Tehát, állítólagosan sértő megjegyzések interneten való terjesztése esetén az ebből eredő, valamely tagállam területén keletkező károk megtérítése e tagállam bíróságainál kérhető, és ezen joghatóság kizárólag attól a feltételtől függ, hogy a sérelmet okozó tartalom e területen hozzáférhető vagy hozzáférhető volt-e. ■
JEGYZETEK
[1] Így például a magyar jogrendszerben a Ptk. 2:51. §-a szerinti objektív szankciók (megállapítás, eltiltás, elégtétel, in integrum restitutio, gazdagodás kiadása) körében dönthet szabadon arról, hogy melyek azok a jogkövetkezmények, amelyek az őt ért sérelem kiküszöböléséhez, reparációjához a legmegfelelőbbek.
[2] A magyar jogrendszerben a Ptk. 2:52. §-a szerinti sérelemdíj iránti igény jelenik meg mint szubjektív szankció, és emellett - ahogyan a többi tagállamban is - a sértettnek a 2:53. §-a szerint megnyílik az igényérvényesítési lehetősége a vagyoni kárainak a megtérítése iránt is.
[3] Gtflix Tv kontra DR, C-251/20.
[4] A Brüsszeli Egyezményhez csatolt 1971-es értelmezési jegyzőkönyv tette lehetővé, hogy tagállamok az Egyezmény rendelkezéseinek értelmezését kérhessék az (akkori) Európai Bíróságtól. Ekként a tagállamok 1971 óta az Európai Bírósághoz fordulhatnak a polgári és kereskedelmi ügyek területén folytatott európai igazságügyi együttműködés keretében kérdéseikkel.
[5] A Brüsszel Ia rendelet már magának a jogellenes károkozásnak sem ad önálló értelmezést, így voltaképp a Bíróság esetjoga alakította ki ezen speciális joghatósági szabály tekintetében a rendelet hatályát.
[6] Ahogyan Metzinger Péter is kiemeli, "az internet megjelenése és elterjedése az utóbbi évtizedekben további felhajtóerőként működik, aminek eredményeképp megtöbbszöröződött a határon átnyúló személyiségijog-sértések száma." - in Magyarázat a nemzetközi magánjogról, szerk. Csehi Zoltán, Wolters Kluwer Hungary, Budapest, 2020, 220. oldal.
[7] Azonban az alapügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmazott arra vonatkozóan információt, hogy az alapügy a károkozó esemény helye szerint a francia bíróságokhoz fordulás lehetőségére vonatkozna.
[8] Azaz, jelen eljárásnak nem volt a tárgya az, hogy mely bíróságnak van egyébként joghatósága a helyreigazítás vagy a megsemmisítés tekintetében.
[9] Mádl Ferenc - Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, ELTE, Budapest, 2012, 439. oldal.
[10] Jogi lexikon (főszerk.: Lamm Vanda - Peschka Vilmos), KJK, Budapest, 1999, 301. oldal.
[11] Bacsó Ferenc - Beck Salamon - Móra Mihály - Névai László: Magyar polgári eljárásjog. Tankönyvkiadó, Budapest, 1959, 105-106. oldal.
[12] Mádl Ferenc - Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, ELTE, Budapest, 2012, 439. oldal.
[13] Az egyezmény az Európai Közösség és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás egyes tagállamai között jött létre és a célja, hogy az uniós tagállamok, Lichtenstein, Svájc, Norvégia és Izland között megvalósuljon a határozatok mozgásának szabad áramlása, szabályai pedig javarészt követik a Brüsszel Ia rendelkezéseit ennek okán.
[14] Az egyezmény (EJEE) 8. cikke rendelkezik a magánélet védelméről, és bár nem nevesíti külön a személyhez fűződő/személyiség jogok védelmét, az Emberi Jogok Európai Bírósága jogértelmezési gyakorlata alapján a 8. cikk tárgyi hatályába bele kell érteni számos, személyiségijog-sértéssel összefüggő tényállást is (pl. képmáshoz való jog, becsületsértés, személyes adatok védelme - https://www.echr.coe.int/documents/guide_art_8_eng.pdf
[15] Emberi méltósághoz való jog (1. cikk), magánélet védelme (7. cikk), személyes adatok védelme (8. cikk), megkülönböztetés tilalma (21. cikk).
[16] 1. szakasz, 4-6. cikk.
[17] 2. szakasz, 7-9. cikk.
[18] Joghatóság biztosítási ügyekben, fogyasztói szerződések esetén, egyedi munkaszerződéseknél.
[19] Dr. Nemessányi Zoltán: Joghatóság versenykorlátozó megállapodással okozott károk megtérítése iránti perekben in A gazdasági jog és az adójog aktuális kérdései 2018-ban - Gazdasági jogi kutatások a Budapesti Corvinus Egyetemen, szerk. Dr. Bodzási Balázs Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2018.,159-160. oldal.
[20] Kiemelendő ugyanakkor, hogy ezen joghatósági szabály kizárólag abban az esetben alkalmazható, ha valamely tagállamban található a káresemény bekövetkezésének a helye - és ezt egészíti ki az Nmjtv. 94. § (1) bekezdése akként, hogy a szerződésen kívüli kötelmekkel összefüggő jogvitákban eljárhat a magyar bíróság akkor is, ha a kötelmet keletkeztető jogi tény belföldön valósult meg vagy valósulhat meg, illetőleg annak eredménye belföldön következett be vagy következhet be - e rendelkezést pedig alkalmazni kell a személyhez fűződő jogok megsértéséből eredő igények elbírálására is.
[21] 2009. július 16-i ZuidChemie ítélet (C-189/08, EU:C:2009:475, 27. pont), 2013. október 3-i Pinckney ítélet (C-170/12, EU:C:2013:635, 32. pont); 2015. január 22-i Hejduk ítélet (C-441/13, EU:C:2015:28, 29. pont).
[22] 1995. március 7-i Shevill és társai ítélet (C-68/93, EU:C:1995:61, 33. pont).
[23] Amelyek a becsületsértéssel okozott teljes kár megtérítésének megítélésére joghatósággal rendelkeznek.
[24] Amelyek kizárólag az adott bíróság államában okozott kár vonatkozásában történő döntéshozatalra rendelkeznek joghatósággal.
[25] 2011. október 25-i eDate Advertising és társai ítélet (C-509/09 és C-161/10, EU:C:2011:685).
[26] Ha az adott internetes oldal nem hozott korlátozó intézkedést.
[27] Mivel az "érintett személy érdekeinek központja" az a hely, ahol fő szabály szerint az online tartalom által okozott kár a legjelentősebb mértékben bekövetkezik - 2011. október 25-i eDate Advertising és társai ítélet (C-509/09 és C-161/10, EU:C:2011:685, 48. pont).
[28] 2011. október 25-i eDate Advertising és társai ítélet (C-509/09 és C-161/10, EU:C:2011:685, 49. pont).
[29] 2011. október 25-i eDate Advertising és társai ítélet (C-509/09 és C-161/10, EU:C:2011:685, 51. pont).
[30] 2013. október 3-i Pinckney ítélet (C-170/12, EU:C:2013:635, 36. és 45. pont).
[31] 2015. január 22-i Hejduk ítélet (C-441/13, EU:C:2015:28, 22. és 36. pont).
[32] 2014. április 3-i Hi Hotel HCF ítélet (C-387/12, EU:C:2014:215, 39. pont).
[33] 2017. október 17-i Bolagsupplysningen és Ilsjan ítélet (C-194/16, EU:C:2017:766, 36. és 38. pont).
[34] 2017. október 17-i Bolagsupplysningen és Ilsjan ítélet (C-194/16, EU:C:2017:766, 48. pont).
[35] Így valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet.
[36] Pl. Melzer ítélet (2013. május 16., C-228/11, EU:C:2013:305, 27. pont).
[37] 2009. július 16-i ZuidChemie ítélet (C-189/08, EU:C:2009:475, 27. pont).
[38] Amelyben a bíróság egy olyan nem vagyoni kár tekintetében döntött, amelyet egy több tagállamban terjesztett újságcikk okozott: Fiona Shevill brit állampolgár pert indított Nagy-Britanniában rágalmazás miatt a francia Press Alliance SA ellen, amiért az a tulajdonában álló France Soir egyik cikkében valótlanul állította, hogy érintett egy nemzetközi kábítószer-hálózat működtetésében. Az ítéletében a Bíróság akként foglalt állást, hogy a károsult (sértett) kártérítési keresetet indíthat a kiadóval szemben akár a becsületsértő kiadvány kiadójának székhelye szerinti állam bíróságai előtt - amelyek a becsületsértéssel okozott teljes kár megtérítésének megítélésére joghatósággal rendelkeznek -, akár a kiadvány terjesztésének és a károsult jóhírneve állítólagos megsértésének helye szerinti egyes tagállamok bírósága előtt, amelyek kizárólag az adott bíróság államában okozott kár vonatkozásában történő döntéshozatalra rendelkeznek joghatósággal.
[39] Ahol a Bíróság szintén egy államhatárokon átívelő becsületsértő online tartalom kérdését vizsgálta, amikor az osztrák eDate Advertising GmbH elsősorban homoszexuális közönséget célzó internetes portálja hosszabb időszakon átívelően tájékoztatott egy német állampolgárról, akit egy ismert német színész meggyilkolása miatt ítéltek életfogytig tartó szabadságvesztésre. A 2008-ban feltételes szabadlábra helyezett felperes a német bírósághoz fordult, kérve, hogy az osztrák portál eltiltását a róla szóló információk terjesztésétől, és kérte az alperes kötelezését a nem vagyoni kára megtérítésére. Az osztrák alperes vitatta a német bíróságok joghatóságát. Ítéletében a Bíróság megállapította, hogy az online helyzetek eltérnek az offline helyzetektől több aspektusban is. Egyrészt, mivel szükségképpen egy adott online tartalom mindenütt jelen lehet, másrészről pedig nehéz teljes bizonyossággal és hitelt érdemlően számszerűsíteni annak terjesztését, következésképpen felmérni az egyetlen egy tagállamban okozott kárt. Erre figyelemmel a Bíróság akként foglalt állást, hogy amennyiben az adott tartalmat tároló internetes oldal nem hoz korlátozó intézkedést, akkor azon helynek a bírósága rendelkezik joghatósággal az elszenvedett teljes kár megtérítése iránti kereset tekintetében, ahol a károsult érdekeinek központja található, ugyanis ez az a hely, ahol az online tartalom valamely személy személyiségi jogaira gyakorolt hatása a legjobban értékelhető: ez a hely pedig általában, de nem szükségszerűen az adott személy szokásos tartózkodási helyének felel meg, ugyanakkor valamely személy érdekeinek központja olyan tagállamban is lehet, ahol nem szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, hanem más tényezők az ezen állammal különösen szoros kapcsolatát megalapozzák.
- 16/17 -
[40] Az ítéletének 51. pontjában.
[41] Simon Károly László - Sirhán Bálint (szerk.): Joghatóság az átdolgozott Brüsszel I rendeletben: kommentár. Országos Bírósági Hivatal, Budapest, 2016, 105. oldal.
[42] Noha korábban a mozaikos megközelítésmóddal szemben foglalt állást mód a főtanácsnoki indítványok megközelítésmódja, mind a bírósági gyakorlat, jelen ügyben már a főtanácsnoki indítványban is megjelent a mozaikos megközelítésmód alkalmazandóságának hasznossága ezen esetkörben, és ez mindenképpen novum. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:62016CC0194&from=EN
[43] Amelyben (egyebek mellett) arra keresett választ az előterjesztő bíróság, hogy az eDate-ítéletben végzett elemzés alkalmazható-e arra a jogi személyre, amely egy internetes oldalon közzétett, állítólag helytelen adatok helyesbítését, az azokkal kapcsolatos, az említett oldalon található fórumban tett hozzászólások törlését és az állítólagosan okozott kár megtérítését kéri.
[44] Ez megegyezhet a létesítő okirat szerinti székhellyel, ha abban a tagállamban gyakorolja tevékenységeinek összességét vagy túlnyomó részét, és ha az általa ott élvezett jóhírnév ennek következtében jelentősebb, mint bármely más tagállamban, de önmagában nem számít döntő szempontnak a székhely helye.
[45] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:62016CC0194&from=EN 74. pont.
[46] Mádl Ferenc - Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, ELTE, Budapest, 2012, 457. oldal.
[47] Mádl Ferenc - Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, ELTE, Budapest, 2012, 463. oldal.
[48] Magyarázat a nemzetközi magánjogról, szerk. Csehi Zoltán, Wolters Kluwer Hungary, Budapest, 2020, 220. oldal, 221. oldal.
[49] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:62016CC0194&from=EN 58. bekezdés.
[50] Ez különösen izgalmas annak fényében, hogy Bobek főtanácsnok a Bolagsupplysningen és Ilsjan ügyre vonatkozó indítványában milyen érveket fogalmazott meg. Úgy összegezte álláspontját, hogy "Shevill ítélet szerinti »mozaikos« megközelítésnek az interneten közzétett, állítólagosan jó hírnevet sértő állításokra való kiterjesztése a fórumok olyan megsokszorozódását vonja magával, amely egyik fél jogos érdekét sem szolgálja, és ellenkezik a kiszámíthatóságra és az igazságszolgáltatás megbízható működésére irányuló célkitűzésekkel". - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:62016CC0194&from=EN 90. pont.
[51] A becsületében megsértett természetes vagy jogi személy közismertségének fokának / a kiadvány nyelvének / a megjelenítésnek / a háttérnek / a hivatkozásoknak / egyéb tényezőknek függvényében - amelyek alapján egy bíróság megállapíthatja, hogy az érintett személy szenvedett-e kárt az illetékességi területén.
[52] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:62016CC0194&from=EN 62-63. bekezdés.
[53] 1215/2012 rendelet 7. cikk 2. pont.
[54] A High Court of Australia döntése a Dow Jones és Company Inc v Gutnick ügyben.
[55] A mozaikos megközelítéssel szemben Bobek főtanácsnok pontosan ehhez kapcsolódóan fogalmazta meg fenntartásait: Feltéve, hogy valamely tagállam bírósága joghatósággal rendelkezik valamely szerződésen kívüli vagy jogellenes károkozással kapcsolatos kereset elbírálására, e bíróságot arra is fel kell jogosítani, hogy határozzon a nemzeti jog alapján elérhető valamennyi jogorvoslat kérdésében, (kivéve persze, ha az nyer megállapítást, hogy a Shevill típusú "mozaikos" joghatóság csak arra jogosítja fel a nemzeti bíróságot, hogy csak és kizárólag a kártérítési kereset tekintetében hozzon döntést (például pénzbeli kártérítés), másra vonatkozóan azonban nem. Nehéz ugyanakkor belátni, hogy mi lehetne a jogalapja a nemzeti bíróságok hatáskörét érintő ilyen drámai korlátozásnak, illetve hogy ebben az esetben miként járhatnának el ezek a nemzeti bíróságok azokban az eljárásokban, amelyek tekintetében a hatáskörüktől ilyen mértékben megfosztották őket.). Ez azonban egy másfajta problémához vezet: ha mind a 28, potenciálisan joghatósággal rendelkező bíróság a kötelezés elrendelésére is rendelkezne hatáskörrel, nagy valószínűség szerint számos eltérő szövegezésű végzés kerülne kibocsátásra az alperes részére ugyanarra a magatartásra vonatkozóan, amelyet tanúsítania kell, illetve amelytől tartózkodnia szükséges. (129. pont).
[56] Nem a Ptk. fogalma szerinti teljes kártérítésről van szó, hanem az összes, teljes kárainak megtérítése érdekében.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktoranda, ELTE ÁJK.
Visszaugrás
