Könnyen lehet, hogy - a használaton kívüli pénzek gyűjtőinek nagy örömére - nemzeti valutánk, a forint nem éri meg hatvanadik születésnapját, 2006 augusztus elsejét.[1] Magyarország addigra várhatóan tagja lesz az Európai Uniónak, amelynek egyik alrendszere a monetáris unió, illetve az euró pénzrendszer. Az euró övezetben résztvevő tagállamok pénze az euró, a rá vonatkozó monetáris politika kialakítása és végrehajtása a közösségi jog által meghatározott keretek között, mindenekelőtt az Európai Központi Bank (EKB) feladata.
A jelen dolgozat célja, hogy áttekintse azokat az intézményi-jogi feltételeket, amelyek közé az uniós csatlakozással a monetáris rendszer tekintetében kerülünk. Egyúttal néhány olyan változtatási követelményre is fel szeretnénk hívni a figyelmet, amelyeknek monetáris jogunk ki lesz téve.
Az euró bevezetésével, és a rá vonatkozó belső és külső rend elfogadásával Magyarország feladja monetáris szuverenitását.
Mann klasszikus munkájában[2] így ír a monetáris szuverenitásról: "A pénz az államok belső joga intézménye. A jus cudendae monetae produktuma, amely jog minden állam főhatalmának része. Az állam pénze fölötti kétségkívüli szuverenitását a nemzetközi közjog hagyományosan elismeri. Amint az Állandó Nemzetközi Bíróság kijelentette 'általánosan elfogadott elv. hogy egy államnak jogában áll szabályozni saját pénzét.' A pénz, akárcsak a vámok, az adók, vagy az idegenek bebocsátása, azok közé a tárgyak közé tartozik, amelyek prima facie úgy tekintendők, mint ami alapvetően az államok belső joghatóságának körébe (Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 2. cikkely (7) bekezdés) tartozik. Innét következik, hogy a nemzetközi szokásjog és a nemzetközi szerződések által képzett kivételektől eltekintve a belső jogalkotó szabadon állapítja meg az ország pénzét, dönt arról, hogy meghatároz-e aranyalapot vagy sem, leértékeli vagy felértékeli, megengedi-e vagy sem az arany klauzula alkalmazását, szabadon állapíthat meg devizakorlátozásokat, és foganatosíthat egyéb, a monetáris kapcsolatokat érintő intézkedést."[3]
Jelenleg Magyarország monetáris szuverenitása csaknem teljes, maga állapíthatja meg pénzét, maga dönt monetáris politikájáról, azokról az intézményi viszonyokról, amelyek között ez képződik. Korlátok külső tekintetben azokból a nemzetközi szerződésekből adódnak, amelyeknek Magyarország részese, s amelyek az árfolyamrendszerre, az árfolyampolitikára illetve a nemzetközi átutalásokra - ideértve a fizetéseket is - vonatkoznak.[4] Az Európai Unióhoz történő csatlakozással a monetáris szuverenitás elvesztése a külső és belső viszonyokban fokozatosan történik. Az uniós tagság nem egyenlő az euró pénzrendszerben történő részvétellel. Az Európai Uniót létrehozó úgynevezett Maastrichti Szerződés a monetáris uniót (pontosabban a gazdasági és monetáris uniót) három szakaszban, a tagállamok számára előírt feltételek teljesítésével rendeli létrehozni.
- 271/272 -
Az első szakasz 1994. december 31 -én zárult, s voltaképpen az Európai Közösséget létrehozó szerződés (a továbbiakban: a Szerződés) tőkemozgások és a fizetések tagállamok közötti és a harmadik országokkal szembeni teljes liberalizálását előíró 56. (73 b)[5] cikkelynek való megfelelést jelenti. Ebben a szakaszban valamennyi tagállam részt vesz. A tőkemozgások teljeskörű liberalizálása az alapításkori célkitűzés, a közös piac (később egységes belső piac) kialakítása betetőzésének is tekinthető. Az egységes belső piac - az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő, a tőke szabad mozgása, a fizetések szabadsága - az Európai Unió legkeményebb rendszere, amely tekintetében a belépő országok csak nagyon korlátozott körben kaphatnak átmeneti felmentést. Magyarországnak tehát gyakorlatilag a csatlakozással fel kell adnia a devizakorlátozásokat.[6] Ilyen korlátozásokat a jövőben a tagállamokkal szemben semmilyen körülmények között nem vezethet be. Erre harmadik országok tekintetében - immár az egész Uniót érintően - a Tanácsnak van joga.[7] Magyarország mint tagállam csak a Tanács intézkedésének elmaradása esetén, súlyos politikai ok fennforgása és sürgősség esetén jogosult -utólagos közösségi kontroll mellett - kifejezetten a tőkemozgások korlátozására.[8] Fontos megjegyezni, hogy a Szerződés 58. (73d) cikkelye értelmében a tőkemozgások liberalizálására és a fizetések szabadságára vonatkozó rendelkezések nem érintik a tagállamok azon jogát, hogy
- adójogukban különbségeket tegyenek az adózók között azon az alapon, hogy eltérő honossággal (magyar adójogi terminológiában lakóhelyük, szokásos tartózkodási helyük esetleg állampolgárságuk, székhelyük az országban vagy külföldön van) bírnak, illetve hogy befektetéseik fekvése nem azonos,
- továbbá olyan rendelkezéseket is hozhatnak, amelyek adójoguk megsértésének megakadályozása,
- a pénzügyi intézmények prudenciális felügyelete szempontjából elengedhetetlenek,
- közigazgatási vagy statisztikai céllal a tőkemozgásokra vonatkozó bejelentési kötelezettséget állapítanak meg,
- továbbá a közrend és a közbiztonság megőrzése érdekében indokoltak.
Mindezen korlátozó hatás kifejtésére alkalmas intézkedések nem valósíthatnak meg önkényes diszkriminációt és nem szolgálhatnak a tőkemozgások és a fizetések burkolt korlátozására.
A tagállami jogalkotásoknak és közigazgatásoknak - így a majdani magyarnak - azt sem szabad szem elől tévesztenie, hogy a korlátozó rendelkezéseknek és gyakorlatoknak az arányosság elvét is figyelembe kell venniük. Ez azt jelenti, hogy alkalmasaknak kell lenniük az elérni kívánt cél elérésére és a korlátozás nem mehet túl a feltétlenül szükséges mértéken. Ezen arányossági követelmény vonatkozik a betartásukkal okozott költségekre, valamint a be nem tartásukhoz kapcsolt szankciókra. Mivel a Szerződés idézett rendelkezései közvetlen hatállyal bírnak, a magyar bíróságok előtt közvetlenül hivatkozhatok lesznek a csatlakozást követően,[9] még hozzá mind az állami szervekkel folytatott, mind a magánfelek közti jogvitákban.[10] A bíróságoknak - amennyiben követni akarják az Európai Bíróság értelmezési gyakorlatát -, a kimentési lehetőségeket szűken kell értelmezniük, és a bizonyítási terhet az állami szervekre kell helyezniük.[11]
Devizajogunk jövője szempontjából már az első szakasz totális liberalizálása is drámai konzekvenciákkal jár majd. A tőkemozgásokat és fizetéseket közvetlenül korlátozó rendelkezéseket a tagállamok irányában véglegesen el kell törölni, s semmiféle visszalépés nem lehetséges. Harmadik országok tekintetében korlátozások bevezetésének joga az EK Tanácsára száll. Magyarország mint tagállam a Szerződés 60. (73g) cikkelye értelmében csak a Tanács megfelelő aktusa elmaradása esetén, komoly politikai okból, sürgős helyzetben léptethet életbe rendelkezéseket. A rendelkezésekről tájékoztatni kell a Bizottságot és a többi tagállamot, s a Tanácsnak joga van arra, hogy módosítsa vagy hatályon kívül helyezze a magyar jogszabályt.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
