A Kúria Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Jogi Iroda igazgatójának vezetésével 2012. június 17-20. között 12 fős bírói delegáció utazott Strasbourgba. Az utazás célja az Emberi Jogok Európai Bírósága szervezeti felépítésének, ügymenetének, az egyes ügyekben érvényesülő döntési mechanizmus fázisainak megismerése volt. A program középpontjában a 7 tagú bírói kamara egyik tárgyalásán való részvétel állt.
Az Emberi Jogi Palotát a Látogatókkal Foglalkozó Szervezeti Egység munkatársa, Anne Kennewell vezetésével tekintettük meg.
A Bíróság Titkárságának (Court Registry) magyar jogásza, dr. Teplán Attila előadására a tanácskozóteremben került sor.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (European Court of Human Rights) 1959-ben állt fel. A Strasbourgban található épületet, amely "a szabadság hajóját" szimbolizálja, Richard Rogers (UK) tervezte. Minden, beleértve az építőanyagot (beton, üveg, vas) és a színeket (sárga, kék, piros) is az egyszerűséget, átláthatóságot szolgálja.
Az 1998 novemberétől az "új" Emberi Jogok Európai Bírósága ("New" European Court of Human Rights) működésének 10 éves évfordulójáról 2008-ban egy tanácskozással emlékeztek meg.
A bíróság igazgatási egységei: az öt szekció, melyeket úgy alakítottak ki, hogy a 7 főből álló ítélkező tanácsból, azaz a kamarából az összes bíró létszámát (47) tekintve öt tudjon eljárni (tartalék bírók is vannak a szekciókban). Az a szekció, amelyben a magyar bíró (jelenleg Dr. Sajó András) is eljár hetenkénti egy ülésnapon általában 10 ügyről dönt. A Titkárság 600 dolgozója közül kb. 200-300 jogász, a többi adminisztrátor. A beérkezett kérelmek kb. 70-75%-a - az ügy előkészítését végzők néhány soros javaslatára - egyesbíró elé kerül, ezeket a kérelmeket többnyire elutasítják. Az úgymond érdemi ügyekben - a bíró instrukciói alapján - a titkárság jogásza határozat-tervezetet készít. Minden ügyről a tervezetet a többi hat bíró az ülés előtt megkapja, akik az ülésen fejtik ki a véleményüket. A határozat végleges szövegezését nem a bíró végzi.
A két éve működő 3 tagú bírói tanács az olyan egyszerű ténybeli és jogi megítélésű ügyekben jár el, amelyre korábbról már van döntés (pl. az eljárás elhúzódása miatti panaszok), és ide kerülnek azok az ügyek is, amelyeket az egyesbíró bizonytalan megítélésűnek talál. Mivel a felek előadását írásban kell benyújtani, csak kivételes esetekben van tanúmeghallgatás és vita, maga az eljárás akár "unalmasnak is tűnhet".
Az EJEB-hez fordulás feltétele, hogy a kérelmező az adott országban az összes rendelkezésre álló, hatékony jogorvoslati lehetőségeket kimerítse, és a panasz benyújtására attól az időtől számított hat hónapon belül sor kerüljön, amikor a hazai jog szerint a végleges (jogerős) határozatot meghozták. A "kimerítés" fogalmát a büntető, illetve a polgári ügyek tekintetében némileg eltérően értelmezik. Büntetőügy esetén nem kívánják meg a rendkívüli jogorvoslatok (perújítás, felülvizsgálat) igénybevételét - csupán akkor, ha a kérelmező felülvizsgálati okra hivatkozik -, a polgári ügyszakban a hatályos törvényszövegezés miatt a rendkívüli jogorvoslat kimerítése feltételként szerepel. A nem hatékony jogorvoslat igénybevétele a hat hónapos határidőből történő kicsúszást eredményezheti.
Ez utóbbi határidő igazolása miatt megfontolandó, hogy a hazai jog szerint jogorvoslattal már nem támadható határozat kézbesítése is tértivevénnyel történjen, (erre egyébként az alkotmányjogi panasz benyújtásának határideje miatt is szükség lenne).
A magyar vonatkozásban leggyakrabban felmerülő panaszok: az eljárás elhúzódása, a kényszerintézkedések alkalmazásánál a meggyőző indokolás hiánya, a szólásszabadságot illetően, hogy a hazai bíróságok határozataikban mennyiben veszik át az EJEB döntéseit, a gyülekezési jog körében a "közrend védelme" érdekében alkalmazható tiltás nem meggyőző. A "vörös csillag viselésével" kapcsolatos (lásd: Fratanolo, Vajnai) ügyeket tekintve a magyar bíró lehetségesnek tartotta, hogy a nemzeti bíróság a jövőben a hasonló ügyekben - a hazai jogalkotási aktus bevárása nélkül - az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga alapján hozzon döntést.
Magyar ügyben a 17 tagú tanács kétszer járt el. Az egyikben ("Korbely-ügy") a bíróság a 2008. szeptember 19-én kihirdetett ítéletével az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezmény 7. Cikkének megsértését állapította meg. Ezt követően a Legfelsőbb Bíróság a nemzetközi emberi jogi szerv döntésének alapulvételével hozta meg a nemzetközi szerződés rendelkezésének megsértése miatt indult felülvizsgálati eljárásban határozatát. (Lásd BH 2009/321.)
A bíróságon jelenleg kb. 150 000 (!) ügy vár feldolgozásra, ezért napirenden van az eljárás egyszerűsítésének és gyorsításának a kérdése.
A teljesség igénye nélkül 1996-ban Magyarországról érkezett 80 ügyből 76 elutasításra került. 2012 májusáig iktatott 1600 ügyből a legrégebbi 6 éves. Az EJEB előtti eljárás ingyenes, a jogi képviselet csak a már megindult ügyben, a panasznak a kormány részére észrevételezésre történt megküldését követően kötelező, a felek utazási költségeit az Európa Tanács állja. A bíróságon félfogadás nincs. A tárgyalás hivatalos nyelve az angol és a francia.
A delegáció találkozott az Emberi Jogi és Jogállami Igazgatóság képviselőjével, Julien Attuil-lal, aki a Kínzás és Embertelen vagy Megalázó Bánásmód Megelőzésére Létrehozott Bizottságról (CPT) tartott előadást. Az 1989-ben alakult szervezet jelenleg 46 taggal működik. A munka célja a kínzás és megalázó vagy embertelen bánásmód vagy büntetések megelőzése; eszközei az együttműködés és az információk bizalmas kezelése. Az egyes országokban 5-6 fős csoportok 4-5 évente átfogó vizsgálatot végeznek, a rendkívüli látogatásokra kisebb létszámú ad hoc bizottságok útján, konkrét ügyekben kerül sor. Általában börtönöket, fogdákat, pszichiátriai intézeteket keresnek fel. Vizsgálják a fizikai környezetet, az infrastruktúrát, az ellátást, a pszichikai ráhatásokat (őrök, rabtársak), valamint az alkalmazott büntetés következményeit. Ajánlásokat fogalmaznak meg a jogsértés megelőzésére. Az adott ország nemzeti hatóságától függ, hogy engedélyezi-e a Bizottság jelentésének nyilvánosságra hozatalát, vagy bizalmasan kezeli azt. A kormányok részéről pozitív fejlődés tapasztalható, egyre többen járulnak hozzá, hogy a vizsgálat eredménye megismerhető legyen.
A magyar jogot [Magyarország Alaptörvénye Szabadság és felelősség IV. cikk (2) bekezdés és az 1978. évi IV. törvény 47/A. § (1) és (3) bekezdés] illetően problémaként merült fel a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazása, mivel az elítélt csak a köztársasági elnök által gyakorolt egyéni kegyelem útján részesülhet enyhébb büntetésben, vagy szabadulhat. Erre a hazai gyakorlatban eddig még nem volt példa. A büntetés-végrehajtási intézeteket illetően általában a zsúfoltság jelent gondot. Nincs ilyen problémája például San Marinonak és Monaconak, mert ezek az országok a külföldi állampolgár elítélteket a büntetés végrehajtására átadják. A pszichiátriai intézetekkel kapcsolatban a hozzátartozók látogatásának korlátozása, az ápoltak kiszolgáltatottabb helyzete jelenthet gondot, ezért szükséges az elhelyezés rendszeres felülvizsgálata, megfelelő képviseleti jogosultság. Nem mellőzhető, hogy a bíró az általa elítélt személlyel a büntetés végrehajtása során is találkozzon személyesen.
Az Emberi és Jogállami Igazgatóságról a Bíróság Ítéleteinek Végrehajtásáért Felelős Egység Vezetőjének helyettesétől, Fredrik Sundbergtól a konkrét döntések végrehajtásáról kaptunk tájékoztatást. A Miniszteri Bizottság egyszerre kb. 200 ítélet végrehajtását felügyeli. Évente négy ülést tartanak. A konkrét ítéletek végrehajtásának ellenőrzése során az első ülésen felmérik, hogy strukturális probléma vagy standard végrehajtási probléma van-e, felmerült-e sürgős, egyedi intézkedés szükségessége. A gyakorlati végrehajtás során vizsgálják, hogy a tagállam törvényhozását vagy joggyakorlatát illetően kell-e új intézkedést hozni. Bevárják a Kormányoktól a végrehajtási cselekvési tervet vagy jelentést. Hat hónapon belül kell megadni a tájékoztatást arról, hogy eddig milyen intézkedés történt, illetve milyen intézkedés megtételét tervezik. Az országok között kétféle álláspont létezik. Vannak, ahol a bíróságok a jogalkotás bevárása nélkül a jövőre nézve közvetlenül alkalmazzák az EJEB esetjogát, míg a másik nézet szerint erre csupán a strasbourgi döntésre figyelemmel módosított jogszabályok alapján kerülhet sor. A nem kellően végrehajtott ítéletek kapcsán például az eljárás elhúzódása miatti ügyekben Olaszország kb. 500 (!) jogszabályt fogadott el a strukturális probléma megoldására.
Az Emberi Jogi Palota Fő Tárgyalótermében az Uitgeversmaatschappij De Telegraaf B.v. és mások kontra Hollandia ügy tárgyalásán - delegációnkat külön megemlítve - köszöntötte a megjelenteket az eljáró 7 tagú kamara elnöke. A per rövid lényege szerint a De Telegraaf újság címlapján két újságíró által jegyzett cikkben az jelent meg, hogy "Az Általános Titkos és Biztonsági Szolgálat (ÁTBSZ) titkai a drogmaffia birtokában" vannak, illetve az újság egyik belső oldalán e két újságírótól származó másik cikk részletesen beszámolt az informátor fedőnevéről, egy második informátort is megemlítve, aki a bűnszervezet perifériáján tevékenykedett. A következő számban azt sugallták, hogy szigorúan titkos, az ÁTBSZ nyomozásával kapcsolatos információk váltak bűnözők részére hozzáférhetővé, és közöltek egy interjút az akkori igazságügy-miniszterrel aki úgy nyilatkozott, hogy mindenképpen el kell kerülni azt, hogy az ÁTBSZ-szel kapcsolatot fenntartó személyek titkos információkat adjanak ki.
Az újságírók ellen az államtitkokat tartalmazó dokumentumok és adatok átadására felszólító parancs kibocsátására került sor, amelynek az újságírók csak a dokumentumok másolatának átadása útján kívántak eleget tenni, arra hivatkozással, hogy az azokon szereplő ujjlenyomatok és más nyomok a kiszivárogtató személy beazonosítását lehetővé tennék, ami az információforrás (meg nem engedett) feltárását jelentené.
Az újságírók az információforrás megvédésére hivatkozással az Egyezmény 10. cikkében foglalt, az információk továbbításához fűződő jogaik megsértésének, - mivel nem voltak célszemélyek - a velük szemben alkalmazott speciális (titkosszolgálati) eszközök alkalmazását az Egyezmény 8. és 10. cikkében foglalt jogainak megsértésének vélték, ezért fordultak az Emberi Jogok Európai Bíróságához.
A holland kormány képviselőjének, illetve a kérelmezők képviselőjének 20-20 perces felszólalása után a bíróság tagjai közül hárman kérdéseket tettek fel, amelyek megválaszolására való felkészüléshez a felek 15 percet kaptak. A kérdésekre adott válaszok után a bíróság visszavonult. A tárgyalás befejeződött, a felek a határozat interneten való megjelenésének időpontjáról írásban kapnak előzetesen értesítést, a döntés írásban nem kerül kézbesítésre. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Csere Katalin kúriai bíró
Visszaugrás
