A jogerős ítélettel megállapított tényállás szerint a felperesek és az I. r. alperes testvérek. Édesanyjuk, az örökhagyó 1990-ben, férjének halálát követően egyedül maradt a B. utcai ingatlanban. 1993-ban költözött hozzá az I. r. alperes a gyermekeivel együtt. Az I. rendű alperes élettársi kapcsolatot létesített a II. r. alperessel, aki azonban kezdetben nem jött ki az örökhagyóval, ezért az I. r. alperes és hozzátartozói az örökhagyótól elköltöztek. 1997-ben az alperesek az örökhagyó kérésére visszaköltöztek a perbeli ingatlanba, ettől kezdődően az örökhagyó haláláig együtt éltek.
Az örökhagyó háztartásbeli volt, ezért csekély nyugdíjára tekintettel támogatásra szorult. Korábban az V. rendű alperes főzött rá és gondoskodott róla, 1997-től kezdődően pedig az alperesek, akik emellett fizették az örökhagyó által megvásárolt perbeli lakás részleteit, majd a vételárhátralékot is kifizették, kedvezményes áron, egyösszegben.
1999. január 14-én az örökhagyó közjegyzői okiratba foglalt öröklési szerződést kötött az alperesekkel, mely szerint a tulajdonát képező b.-i öröklakását az alperesekre hagyja annak fejében, hogy az alperesek megfizetik az ingatlant terhelő vételárhátralék mindenkori havi törlesztő részletét, az ingatlant terhelő közös költséget és közüzemi költségeket. Rögzítették továbbá, hogy amennyiben az örökhagyó azt igényli, gondoskodnak lakásának és ruházatának tisztán tartásáról, az örökhagyót betegsége esetén ápolják, élelmezéséről gondoskodnak, halála esetén pedig a kívánságának megfelelően illő módon eltemettetik. A szerződés azt is tartalmazza, hogy az örökösök az örökhagyó javára a szerződéses kötelezettséget már 1997. október 1. napjától kezdődően teljesítik is. Az ingatlan lakott értékét 1,5 millió forintban, míg a természetbeni tartás értékét havi 25 000 forint körüli, annak jellegétől függően állandóan változó összegben állapították meg.
Az örökhagyónál a férje halálát követően depreszsziós tünetek jelentkeztek. 1999-ben három ízben kezelték organikus idegosztályon, majd egy másik kórház pszichiátriai osztályán is ellátásra szorult. 2000. év végén három hónapig, 2001. évben nyolc hónapig utókezelés céljából igénybe vette egy gondozóház szolgáltatásait.
2002. március 9. napján az örökhagyó elhalálozott. A temetés költségeit az alperesek viselték.
A hagyatéki eljárás során a felperesek az öröklési szerződést alakilag érvényesnek fogadták el, a hagyaték átadását azonban - a VII. r. alperes kivételével - a törvényes öröklés szabályai szerint kérték, ezért a közjegyző hagyatékot a 2002. november 6. napján kelt végzésével ideiglenes hatállyal adta át az alpereseknek.
A felperesek módosított keresetükben az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítását kérték arra történő hivatkozással, hogy a szerződés jogszabályba ütközik, nem rendelkezik a Ptk. 655. § (1) bekezdésében írt jogszabályi tartalommal, ezért érvénytelen. Hivatkoztak arra is, hogy a szerződés a jóerkölcsbe ütközik, mivel annak megkötésével a felperesek öröklési igénye meghiúsult, a szerződés révén az I. r. alperes illetéktelen vagyoni előnyhöz juthatott.
Az alperesek ellenkérelme a felperesek keresetének elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a szerződés megfelel a Ptk. 655. § (1) bekezdésében az öröklési szerződésre előírt feltételeknek, mert abban az örökhagyó a B. utcai ingatlant az azt terhelő vételár részletek, közös költség és közüzemi díjak kifizetése, a lakás és az örökhagyó ruházatának tisztán tartása, az örökhagyó betegsége esetén történő ápolása, élelmezése, halálával pedig illő eltemettetése fejében hagyta az alperesekre. Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság azt is, hogy a szerződés nem ütközik a jóerkölcsbe sem, hiszen az örökhagyó csekély nyugdíja nem fedezte kiadásait, ezért az I. r. alperest, illetve a felpereseket terhelő törvényen alapuló tartási kötelezettség ellenére is jogosult volt az egyik, őt ténylegesen eltartó gyermekével és annak élettársával, azaz az alperesekkel öröklési szerződést kötni. Ugyanígy nem teszi az öröklési szerződést érvénytelenné az sem, hogy a szerződés megkötését követően az örökhagyó kórházi ápolásra szorult és hosszabb ideig gondozóházi elhelyezésben részesült, mivel az alperesek ez idő alatt is teljesítették a szerződésben vállalt kötelezettségüket, a közvetlen tartás kivételével.
Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a szerződés érvénytelenségének, a felperesek és az I. r. alperes egyenlő arányú örökösi minőségének megállapítása, valamint a felperesek és az I. rendű alperes javára a perbeli ingatlanra vonatkozóan a törvényes öröklés jogcímén őket megillető tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése érdekében az I-VI. rendű felperesek fellebbeztek. Előadták, hogy a szerződés az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtettek ellenére nem felel meg a Ptk. 655. § (1) bekezdésében foglaltaknak, mert nem volt megállapítható, hogy az alperesek az örökhagyó tartását, vagy járadék fizetését vállalták-e.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit pedig helybenhagyta.
Az ítélet indokolásában a másodfokú bíróság rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és egyetértett az érdemi döntésével, valamint annak indokaival is.
A jogerős ítélet ellen a keresetüknek megfelelő ítélet meghozatala és az alperesek perköltségben történő marasztalása iránt az I-VI. r. felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontjuk szerint a Ptk. 655. § (1) bekezdésében foglaltakkal szemben, mely feltétlen kötelezettségvállaláshoz fűzi az öröklési szerződés érvényességét, a perbeli öröklési szerződés az abban foglaltak teljesítését az örökhagyó igénylésétől, vagy esetleges betegségétől teszi függővé, ezért az öröklési szerződés nem felel meg a törvényi feltételeknek. Hivatkoztak arra is, hogy ebben a tekintetben a perben eljárt bíróságoknak nincsen lehetőségük a szerződés rendelkezéseinek kiterjesztő értelmezésére. Azt is állították, hogy jogszabálysértő mérlegeléssel jutott az elsőfokú, valamint a másodfokú bíróság arra a megállapításra, hogy a szerződés nem ütközik a jóerkölcsbe. Jogszabályt sértett továbbá a másodfokú bíróság, amikor ezzel kapcsolatban az indokolási kötelezettségének nem tett eleget.
Az I-VI. r. felperesek felülvizsgálati kérelmét a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta, az alábbi indokok szerint.
A Ptk. 655. §-ának (1) bekezdése értelmében öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi. Az öröklési szerződés a végintézkedés egyik formája, melyben az örökhagyó rendelkezik a vagyonáról vagy annak egy részéről a halála esetére. Az eltartó oldaláról az öröklési szerződés egyetlen szükségszerű tartalmi eleme az örökhagyó tartására vagy részére életjáradék fizetésére vállalt kötelezettség azzal, hogy a tartás a Ptk. 586. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint "megfelelő eltartást" jelent, tehát kiterjed a gondozásra, a gyógyíttatásra, az ápolásra és az eltemettetésre is, az életjáradék fizetése pedig a Ptk. 591. §-ának (1) bekezdése alapján meghatározott pénzösszeg vagy terménymennyiség időszakonként visszatérő szolgáltatását jelenti.
Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a puszta gondozás, gondviselés ellenében öröklési szerződés érvényesen nem köthető (Pfv.V.21.022/1995.). A perbeli szerződés azonban megfelel a Ptk. 655. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak, figyelemmel arra, hogy az alperesek vállalták, hogy amennyiben az örökhagyó azt igényli, gondoskodnak lakásának és ruházatának tisztántartásáról, az örökhagyót betegsége esetén ápolják, élelmezéséről gondoskodnak, halála esetén pedig őt kívánságának megfelelően illően eltemetik. Az öröklési szerződést nem teszi érvénytelenné az a körülmény, hogy az örökhagyó tartására vonatkozó megállapodás bizonyos elemei attól függően hatályosulnak, hogy azokat a jogosult az állapotára tekintettel aktuálisan igényli-e vagy sem. Az öröklési szerződés alapján megvalósuló tartásnak mindig az eltartott körülményeihez, vagyis a korához, anyagi helyzetéhez, egészségi állapotához és egyéb szükségletéhez kell igazodnia. A szerződés érvényességét tehát nem érinti, ha a tartás ismérveinek egyik vagy másik eleme nagyobb mértékben, a többi esetleg csak kevésbé érvényesül. Irányadónak azt kell tekinteni, hogy a megvalósuló tartás az eltartott körülményeihez és szükségleteihez képest megfelelő legyen és azzal az eltartott is meg legyen elégedve (BH 1989/272.). Nem eredményezi a szerződés érvénytelenségét tehát, ha a szerződéses örökös kötelezettsége csak ún. részleges tartásra terjed ki, ahogyan azt a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. II. 21. 487/2001/4. számú döntésében megállapította. Különösen igaz ez a perbeli esetben, amikor a szerződésben az alperesek nem csupán az örökhagyó eltartására vállaltak kötelezettséget, hanem arra is, hogy megfizetik az ingatlant terhelő vételárhátralék mindenkori havi törlesztő részleteit, az ingatlan közös költségét és a közüzemi díjakat. Kétségtelen, hogy erre tekintettel az öröklési szerződés az életjáradéki szerződés ismérveit is magában foglalja, azonban a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az a körülmény, hogy az öröklési szerződésben a tartási szerződés és az életjáradéki szerződés egyes elemei egyaránt megtalálhatóak, az öröklési szerződést nem teszi érvénytelenné, mivel az örökhagyó rossz egészségi állapota, illetve anyagi rászorultsága a szerződés ilyen jellegű tartalmát indokolttá teszik. A tartási és az életjáradéki szerződés egyes elemi együttesen biztosítják az örökhagyó szükségleteit. A felülvizsgálati kérelem tehát e vonatkozásban nem megalapozott, a szerződés ugyanis rendelkezik a törvényben meghatározott kötelező tartalmi elemekkel.
Nem helytálló az a felperesi állítás sem, hogy az öröklési szerződés a jóerkölcsbe ütközik. A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis a szerződés akkor, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében is rámutatott már arra, hogy a "jóerkölcs" olyan jogi kategória, amely a társadalom általános erkölcsi értékítéletét fejezi ki. Ebből következően a szerződés jóerkölcsbe ütközésének megállapítása során azt kell vizsgálni, hogy maga a jogügylet társadalmilag elítélendő-e vagy sem (BH 1999/9/409.). A perbeli esetben az alperesek és az örökhagyó nem azért kötöttek öröklési szerződést, hogy ezzel a felperesek törvényes öröklésen alapuló igényét meghiúsítsák. A szerződést kötő felek együttéléséből adódóan az alperesek voltak abban a helyzetben, hogy az örökhagyót a mindennapok szintjén eltartsák, illetve anyagilag támogassák.
A perben eljárt bíróságok helyesen mutattak rá arra, hogy az alperesek már a szerződéskötést megelőzően, 1997 óta nyújtották az örökhagyó részére a szerződésben megállapított szolgáltatásokat. Erről a felperesek tudomással bírtak, és a szerződés megkötése után édesanyjuk számára a korábban nyújtott támogatást erre figyelemmel megszüntették. Helyesen mutatott rá a bíróság arra, hogy a törvényen alapuló tartási kötelezettség nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a szülő az őt ténylegesen tartó gyermekével - akár a többi gyermeke örökségi állományának terhére - öröklési szerződést kössön. Tekintettel arra, hogy a jogerős határozat szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és a másodfokú bíróság osztotta érdemi döntését és kifejtett indokait is, nem volt szükség arra, hogy a másodfokú bíróság erre a kérdésre a jogerős határozatban részletesen kitérjen.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság a peradatokkal összhangban, kellően megindokolt határozatot hozott, mely a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21. 386/2006. szám)
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a néhai L. L. örökhagyó 2002. szeptember 21. napján olyan tartalmú öröklési szerződést kötött a felperessel és a II. r. alperessel, amelyben az örökhagyó a perbeli ingatlannak az ő tulajdonában álló 1/2 részilletősége, továbbá a halálakor meglévő valamennyi ingósága örököseivé a felperest és a II. r. alperest nevezte meg, a szerződéses örökösök pedig ennek fejében vállalták, hogy a szerződésben lekötött ingatlant jó karban tartják, viselik fenntartási és esetleges felújítási költségeit, és az ingatlannal kapcsolatban felmerült kiadásokat.
Az egy lapból álló öröklési szerződést a szerződő felek annak a második oldalán írták alá. Az aláírások alatt az okirat 2. oldalán feltüntetésre került Sz. L. és Sz. L.-né kézzel írt aláírás, magából az okiratból azonban nem tűnik ki az, hogy a nevezettek a szerződést milyen minőségben írták alá. A szerződést dr. N. G. ügyvéd ellenjegyezte.
Ezt megelőzően az örökhagyó a 2001. december 21-én kelt, ügyvéd által ellenjegyzett, teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt írásbeli magánvégrendeletében akként rendelkezett, hogy a halálakor fellehető minden vagyonát egyetlen élő testvére: az I. r. alperes örökölje, amennyiben pedig az öröklés megnyíltakor az I. r. alperes nem élne, úgy a felperes és a II. r. alperes egymás között egyenlő arányban örököljenek. Az öröklésből kizárta meghalt testvérének leszármazóit.
Az örökhagyó 2003. december 7. napján elhalálozott.
A közjegyző a hagyatékátadó végzésével az ingatlannak az örökhagyó nevén nyilvántartott 1/2 tulajdoni hányadát 6 500 000 forint forgalmi értékben, valamint 2 303 691 forint fenntartásos takarékbetétkönyvben lévő követelés és annak kamata 1/2 részét végrendeleti öröklés jogcímén az örökhagyó testvérének: az I. r. alperesnek 1/2 arányban teljes hatállyal, míg 1/2 arányban ideiglenes hatállyal adta át, és tájékoztatta a felperest, hogy a figyelembe nem vett igényét perrel érvényesítheti.
A hagyatéki eljárásban az alperesek az öröklési szerződést alaki hiba miatt nem ismerték el érvényesnek, a II. r. alperes azonban hozzájárult ahhoz, hogy a hagyaték az I. r. alperes, mint végrendeleti örökös részére átadásra kerüljön.
A felperes keresetében a 2002. szeptember 21. napján létrejött öröklési szerződés érvényességének megállapítását, valamint a II. r. alperesnek a kért megállapítás tűrésére való kötelezését kérte, mivel a II. r. alperes az öröklési szerződésből eredő igény érvényesítéséről a hagyatéki eljárásban lemondott.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték arra való hivatkozással, hogy a perbeli öröklési szerződés nem felel meg a más által írt végrendelet alaki kellékeinek és az öröklési szerződés kötelező tartalmi elemeinek sem. Az öröklési szerződést ugyanis a tanúk nem e minőségük feltüntetésével írták alá, az alaki kellékek hiánya pedig utóbb bizonyítással sem pótolható és a szerződés tartalmi hibában is szenved, mert a szerződéses örökösök az örökhagyó tartását vagy életjáradék fizetését nem vállalták.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélete indokolásának jogi okfejtése szerint a Ptk. 655. §-ának (1) bekezdésében szabályozott öröklési szerződés érvényességére a Ptk. 656. §-a szerint az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a korlátozottan cselekvőképes személy öröklési szerződésének érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges, valamint, hogy az ilyen szerződésre akkor is a más által írt végrendelet alakiságai irányadók, ha az valamelyik fél saját kézírásával készült. A Ptk. 629. § (1) bekezdése szerint pedig az írásbeli magánvégrendelet érvényességéhez az is szükséges, hogy azt a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt a magáénak ismerje el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is - e minőségük feltüntetésével - aláírják. A felperes, valamint az örökhagyó és II. r. alperes által kötött öröklési szerződésen ugyan a szerződő felek aláírásán, valamint az ügyvédi ellenjegyzésen kívül két személy aláírása is szerepel, azonban az ő aláírásuk minősége feltüntetésre nem került. Ebből következően az öröklési szerződés alaki hibás, mert ezen hiányosság utólag sem bizonyítással, sem logikai értelmezéssel nem pótolható.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt, elsődlegesen annak megváltoztatása és a keresetének helyt adó ítélet hozatala, másodlagosan pedig annak a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára való utasítása iránt.
Arra hivatkozott, hogy az öröklési szerződést az örökhagyó két tanú együttes jelenlétében írta alá, ez az aláírók személyéből egyértelmű, a tanúk e minőségének feltüntetése pedig véleménye szerint nem olyan lényeges és szigorú alaki feltétel, amely a szerződés érvénytelenségét vonná maga után, figyelemmel arra, hogy az öröklési szerződés nem egy, hanem kétoldalú jogügylet. A fellebbezése kiegészítéséhez olyan öröklési szerződés példányokat csatolt, melyeket az eredetileg aláíró tanúk ismételten aláírták azzal, hogy megerősítik az okiraton levő aláírásukat és igazolják, hogy a szerződő felek az okiraton levő aláírásukat a keltezés helyén és idején a magukénak ismerték el. Ezzel, álláspontja szerint az alaki hiányosság elhárult. Szükség esetén kérte az öröklési szerződést aláíró tanúk tanúkénti megidézését.
Az I-II. r. alperesek ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltség megfizetésére kötelezését kérték.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A döntését azzal indokolta, hogy a jelen perben a másodfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az örökhagyó, valamint a felperes és II. r. alperes által kötött öröklési szerződés megfelel-e a Ptk. 655. § (1) bekezdésében, illetve a Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pontjában kifejtett követelményeknek. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy magából az okiratból egyértelműen nem állapítható meg, hogy azt az örökhagyó a tanúk együttes jelenlétében írta alá illetve aláírását magáénak ismerte el, mert a szerződő felek aláírásán, illetve az ügyvédi ellenjegyzésen kívül okiratot aláírók aláírói minősége nem állapítható meg. Adott esetben a Pp. 196. § (1) bekezdés e) pontja nem alkalmazható, mivel az anyagi jogszabály (a Ptk.) szigorú rendelkezést tartalmaz, az írásbeli magánvégrendelet érvényességére vonatkozóan, amely a tanúk minőségének feltüntetésére is kiterjed. Ez a perbeli öröklési szerződésen hiányzik. Ez olyan alaki hiba, amely bizonyítással sem hárítható el. Ezért az elsőfokú bíróság az öröklési szerződés érvényességének megállapítása iránti kereseti kérelmet megalapozottan utasította el.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása és a keresetének helyet adó ítélet hozatala, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása, harmadlagosan pedig a terhére megítélt perköltségnek - a perértéket csökkenésére is tekintettel - annak 25%-ában megállapítása iránt.
A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdését, 629. §-a (1) bekezdésének b) pontját, 655. §-ának (1) bekezdését, valamint a Pp. 72. §-át, 135. §-ának (4) bekezdését.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság - a következő indokokkal - alaptalannak találta.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás alapján a perben eljárt bíróságok a Ptk. 656. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 629. §-a (1) bekezdésének b) pontjának a helyes alkalmazásával hozták meg - a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban álló - érdemben is helyes döntésüket.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanis számos eseti döntésében rámutatott már arra, hogy az öröklési szerződésre is alkalmazandó Ptk. 629. §-a (2) bekezdésének b) pontja az alakiságok szempontjából nem különböztet, és egyaránt érvényesnek tekinti, ha az örökhagyó a két tanú együttes jelenlétében írja alá a végrendeletet, vagy a már korábban aláírt végrendeleten az aláírást sajátjának ismeri el. Alapvető feltétel azonban, hogy mindkét esetben a két tanúnak együttesen jelen kell lennie, és az okiratnak az örökhagyó által előttük történt aláírása vagy a már ott lévő aláírás sajátjának való elismerése után írják alá maguk is mint tanúk az okiratot. Ebből következik, hogy mindkét esetben a tanúk által történt aláírásnál az örökhagyónak jelen kell lennie (Pfv. V. 22. 973/1996.).
A más által írt végrendelet érvényességéhez ugyanakkor az is szükséges, hogy a tanúk a végrendeletet "e minőségük feltüntetésével" írják alá. Ennek a szokásos formája a tanúk aláírása előtt levő "előttünk mint tanúk előtt" szöveg. De elegendőnek tartja az ítélkezési gyakorlat pusztán az "előttünk" szó használatát is. A lényeges az, hogy az aláírással kapcsolatos megjegyzésből az aláírók tanúi minősége kitűnjék. (Ptk. Kommentár 2. kötet 2145-2146. o., KJK-KERSZÖV 2001. és öröklési szerződésre Pfv. V. 21. 822/1997.).
Az öröklési szerződés alaki hiányosságai - a jogerős ítélet helyes okfejtése szerint - bizonyítással nem pótolhatóak (BH 1987/12/441.) Az örökhagyó valóságos végakaratának érvényre juttatására (favor testamenti elve) csak alakilag hibátlan végintézkedés alapján kerülhet sor (BH 1986/6/234., Pfv. II. 22. 550/1994. - BH 1996/5/259.).
A tanúk e minősége feltüntetésének az elmulasztása tehát - a felperes téves felülvizsgálati érvelésével szemben - olyan alaki hiba, amely bizonyítással sem hárítható el.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21. 484/2006. szám).
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint az alperes a néhai H. I. örökhagyó testvérének a gyermeke (unokahúga), a felperes pedig a testvére.
1999. október 30-án B.-n az alperes olyan tartalmú öröklési szerződést kötött az örökhagyóval, amelynek alapján a néhai H. I. kizárólagos tulajdonát képező ingatlanra vonatkozóan az alperes javára öröklési jog került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. Dr. L. A. közjegyző az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzésével a fenti ingatlant az alperesnek adta át.
Az öröklési szerződés H. I., mint jogosult örökhagyót, G. J., mint kötelezett örököst tünteti fel. Az öröklési szerződést dr. P. Gy. ügyvéd készítette és ellenjegyezte. A szerződést az ügyvéd az irodájában legépelte, majd H. I. lakásán került sor a szerződés aláírására. Az ügyvéd az írógépet a helyszínre vitte magával, és a helyszínen gépelte rá a szerződésre, hogy "előttünk, mint tanúk előtt". Több példány szerződés kijavítására került sor, így van olyan eredeti szerződés példány is, amelyre nem került rá az "előttünk, mint tanúk előtt" szöveg. A szerződést S. I. és N. L. tanúk aláírták. A földhivatalához benyújtott két példány öröklési szerződésen az "előttünk, mint tanúk előtt" szöveg nem szerepel.
Az alperes a szerződésben foglalt kötelezettségeinek 2003. február 7-ig - az örökhagyó haláláig - eleget tett.
A felperes keresetében az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítását, valamint a b.-i ingatlan 2/4-ed tulajdoni illetőségének a törvényes öröklés rendje szerint az ő tulajdonába adását, a földhivatalnak a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése végett történő megkeresését, és az alperes ennek tűrésére való kötelezését kérte elsődlegesen a Ptk. 655. §-ának (1) bekezdése alapján azért, mert a szerződés nem tartalmaz örökösnevezést és az alperes az örökhagyót ténylegesen nem is tartotta, másodlagosan pedig a Ptk. 655. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján azért, mert S. I. és N. L. tanúk névaláírása fölött nincs feltüntetve, hogy ők a szerződést milyen minőségben írták alá.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra való hivatkozással, hogy álláspontja szerint az öröklési szerződés érvényes, mert egyrészt annak a fejrésze tartalmazza az örökösnevezést, másrészt létezik olyan szerződés példány, amelyen a két tanú aláírása felett feltüntetésre került "az előttünk, mint tanúk előtt" szövegrész, szerződésben vállalt tartási kötelezettségének pedig eleget tett.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította, kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 237 500 forint + 25% áfa, tehát összesen 296 875 forint perköltséget és úgy rendelkezett, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 285 000 forint kereseti illeték az állam terhén marad.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt annak részbeni megváltoztatása és a Ptk. 655. §-ának (1) bekezdésére alapított elsődleges kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatala iránt. Nem támadta viszont fellebbezéssel a az elsőfokú ítéletnek a Ptk. 629. §-a (1) bekezdésének b) pontjára alapított másodlagos kereseti kérelmét elutasító rendelkezését.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinttette, a fellebbezett rendelkezését - annak helyes indokai alapján - helybenhagyta, kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 120 000 forint másodfokú perköltséget, egyben megállapította, hogy a le nem rótt 285 000 forint fellebbezési illeték az államot terheli.
A jogerős ítélet - fellebbezéssel is támadott - elsődleges kereseti kérelmet elutasító rendelkezésének az indokolása szerint az öröklési szerződésnek az örökhagyó oldaláról egyetlen szükségszerű, kötelező tartalma a másik fél örökössé nevezése. Az eltartó oldaláról az öröklési szerződés egyetlen szükségszerű tartalma: az örökhagyó tartására vagy részére járadék fizetésére vállalt kötelezettség.
A perbeli öröklési szerződés megfelel a Ptk. 655. § (1) bekezdésében foglaltaknak: tartalmaz örökös nevezést, mert egyértelműen feltüntetésre került, hogy néhai H. I. az örökhagyó jogosult, aki az ingatlan hagyatékát juttatta a vele szerződő alperesnek, mint örökös kötelezettnek, aki ennek fejében vállalta az örökhagyó természetbeni tartását.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása és az elsődleges kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatala, másodlagosan pedig mindkét fokú határozat hatályon kívül helyezése, valamint a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt.
A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős ítélet a Ptk. 655. §-ának (1) bekezdését sérti, mert az öröklési szerződés "érdemi része" nem tartalmazza az örökhagyó azon egyértelmű és félreismerhetetlen nyilatkozatát, hogy a tartási szolgáltatások kötelezettjét, az alperest a szolgáltatások fejében örökösévé nevezi.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta, a következő indokolással.
A Ptk. 655. §-ának (1) bekezdése szerint öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi.
Helyes jogi okfejtéssel mutatott rá a jogerős ítélet indokolása arra, hogy a perbeli szerződés az idézett törvényhely által megkívánt tartalmi követelményeknek megfelel.
Tévesen hivatkozik a felperes ezzel szemben arra, hogy minden szerződéstípusnál, így a perbeli öröklési szerződésnél is meg kell különböztetni a szerződő felek személyi adatait és szerződéskötési pozícióját tartalmazó bevezető, deklaratív jellegű részt, illetve a szerződő felek érdemi szerződési nyilatkozatát, ügyleti akaratát tartalmazó rendelkező részt, és a törvény által megkövetelt örökösnevezés csak akkor valósul meg, ha a szerződés érdemi része - akár külön pontban is - tartalmazza az örökhagyó azon egyértelmű és félreismerhetetlen nyilatkozatát, hogy a tartási szolgáltatások kötelezettjét a szolgáltatások fejében kifejezetten örökösévé nevezi.
Sem a Ptk.-nak "A Kötelmi jog" címet viselő Negyedik része, sem az "Öröklési jog" címet viselő Ötödik résznek a "Végintézkedésen alapuló öröklés"-re vonatkozó III. Címe, illetőleg ezen belül az "Öröklési szerződés"-ről szóló LVI. Fejezete nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely akár az ún. élők közötti kötelmi jellegű szerződések, akár a végintézkedésnek minősülő öröklési szerződés érvényességének az alaki és tartalmi kellékeként a felperes által hivatkozott "bevezető" és "rendelkező rész" elkülönítését, és az örökösnevezésnek a "rendelkező részben" történő feltüntetését követelné meg.
A fentiekkel ellentétes felperesi érvelés elfogadása valójában nem a Ptk. 655. §-a (1) bekezdésében foglaltak "megszorító jellegű" értelmezését, hanem az érvénytelenségi okok körének az "önkényes" kibővítését eredményezné, hiszen a szerződések alaki és tartalmi érvénytelenségét eredményező okokat a Ptk. taxatíve sorolja fel. A perbeli öröklési szerződés egészéből az alperes örökössé nevezése kétségkívül kitűnik, így a hivatkozott érvénytelenségi ok nem áll fenn.
A kifejtettek miatt a jogerős ítélet az alperes által hivatkozott anyagi jogi szabályokat nem sérti, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21. 791/2006. szám) ■
Visszaugrás
