Sokan nincsenek tisztában a váltó jogintézményével és annak jelentőségével. Talán ennek köszönhetően az utóbbi években ismét elszaporodtak a váltón alapuló kereseti követelések.
A váltó olyan pénz fizetésére kötelező, forgatható értékpapír, amelynek szigorú alaki és tartalmi követelményei vannak. Ezeket a tartalmi elemeket saját váltó esetén a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (Vár.) 75. §-a, idegen váltó esetén a Vár. 1. §-a tartalmazza.
Az alaki kellékek közé tartozik az írásbeliség és a "váltó" elnevezés használata. Tartalmi követelményként a váltónak tartalmaznia kell a rendelvényes nevét, a váltó összegét, a lejárat napját, a fizetés helyét, a váltó keltét és a kiállító aláírását. Idegen váltó esetén mindezeken túlmenően a váltón szerepelnie kell a fizetésre kötelezettnek, azaz a címzett nevének. A váltónak az a sajátossága, hogy a követelés érvényesítésekor kell valamennyi kellékkel rendelkeznie a váltó elnevezésen, a kibocsátó és a kiállító aláírásán túlmenően, az összes többi kellék utólag - akár a peres eljárás alatt is (Gf. I. 32.684/1993/6.) - pótolható. Amennyiben bármelyik kellék hiányzik és utólag sem pótolták vagy nem pótolhatók, akkor a váltó nem minősül váltónak, azaz sem váltójogi kötelezettséget, sem váltójogi jogosultságot nem keletkeztet.
A váltót rendeltetése szerint két nagy csoportra lehet osztani, az egyik a fizetés, a másik a fedezet végett adott váltó. Fizetési váltó esetén a váltó kibocsátója azt az alapügyletből eredő kötelezettségének kiegyenlítéséül adja, azaz a fizetés az alapügyleten alapuló kötelezettséget megszünteti. Az ilyen típusú váltónál a jogosult a követelést csak a váltó alapján érvényesítheti. Ezzel szemben a fedezeti váltó az alapügyletből eredő tartozás biztosítására szolgál, azaz nem a kifizetést szolgálja, hanem biztosítéki szerepet tölt be, ezért a jogosult szabadon választhat, hogy a követelését az alapügylet vagy a váltó alapján érvényesíti-e. Mindkét típusú váltónál lehetőség van azonban az alapügyletből eredő kifogások érvényesítésére, ha annak jogszabályi feltételei fennállnak.
A váltót akár természetes személy, akár jogi személy írja alá, általában nincs tisztában annak jelentőségével, azzal, hogy a váltó aláírásával a váltóban szereplő összegre feltétlen fizetési ígéretet tesz. A váltó absztrakt jellegéből adódik, hogy a váltóbirtokossal szemben fennálló személyes viszonyon alapuló kifogásokat a Vár. 17. §-a korlátozza. E szerint a váltón alapuló keresettel megtámadott személy a váltóbirtokossal szemben nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely a kibocsá-
6/7
tóval vagy valamelyik előbbi váltóbirtokossal szemben személyes viszonyon alapul, kivéve, ha a váltóbirtokos a váltó megszerzésével tudatosan az adós hátrányára cselekedett. Ez a Vár. 17. §-ában rögzített korlátozás azt jelenti, hogy az adós az alapügyletből eredő kifogásait a váltó későbbi jóhiszemű megszerzőivel szemben elveszíti. Amennyiben azonban az a hitelező érvényesíti a váltókövetelést, aki az alapügyletet is kötötte, úgy vele szemben a váltóadóst megilletik az ezen alapuló kifogások. Mindezekre tekintettel jelentősége van annak, hogy a váltó kiállítása milyen alapügyletből eredő követelés fedezeteként történt.
A Legfelsőbb Bíróság a Gfv. IX. 30.282/2006/5. számú ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az alapügylet megítélésénél tévedett a másodfokú bíróság, mert az alperes fizetési kötelezettsége a készfizető kezességi szerződésen alapult, ez volt az az alapjogviszony, amely mellé - annak fedezetéül - a váltókötelem lépett. A perbeli váltó rendeltetését tekintve tehát fedezeti váltó volt és arra szolgált, hogy amennyiben az alperes mint készfizető kezes nem teljesít a felperes felé, a készfizetői kezesi szerződés alapján fennálló tartozás megfizetése a fedezeti váltón alapuló követelés érvényesítése útján biztosítottá váljék. Az alapügylet a felperes mint jogosult és az alperes mint kezes közötti kezességi jogviszony volt, ezért az ebből eredő kifogások a felperessel szemben felhozhatók.
A Fővárosi Ítélőtábla 14. Gf. 40.248/2007/4.számú ítéletének indokolásában megállapította, hogy a perbeli esetben - figyelemmel a többszöri engedményezésre és a váltó forgatására - nem az alapjogviszony jogosultja és kötelezettje kerültek szembe egymással, ezért az I. rendű alperesnek a fizetési kötelezettség alóli mentesülése érdekében azt kellett volna bizonyítania, hogy a felperes a váltó megszerzésével tudatosan a hátrányára cselekedett. Az I. rendű alperes a Vár. 17. §-ára figyelemmel - a felperes tudatos rosszhiszeműségének hiányában - nem hivatkozhat a felperessel szemben sem az alapügylet érvénytelenségére, sem annak megszűnésére és arra sem, hogy nincs tartozása a felperessel szemben. Amennyiben a felperes tudatos rosszhiszeműségét tudta volna bizonyítani, akkor sem a felperesnek kellett volna azt bizonyítania, hogy a váltó megszerzésének időpontjában a II. rendű alperessel szemben a váltóban szereplő összegű tartozása állt volna fenn, hanem éppen a II. rendű alperesnek kellett volna azt bizonyítania, hogy a felperessel szemben semmilyen tartozása nincs. A II. rendű alperes ügyvezetője azonban elismerte, hogy jelentős összegű tartozása áll fenn a felperessel szemben.
A BH 2003/474 számú eseti döntés szerint a váltó kifogás megalapozottságát ténybelileg és jogilag a váltókötelezett köteles bizonyítani. A Vár. 17. §-a határozza meg, hogy a váltón alapuló keresettel megtámadott személy a váltóbirtokossal szemben milyen jellegű kifogásokra hivatkozhat. Erre tekintettel egyrészt hivatkozhat a mindenkivel szemben felhozható kifogásokra és hivatkozhat a váltó kiállításának alapjául szolgáló jogügyletből eredő kifogásokra. Az alperes az alapügyletből eredő kifogásként felhozhatta, hogy az alapügylet alapján, amelynek fedezetéül a váltó szolgált, a kft. nem tartozik, az a kötelezettség, amelynek fedezetéül a váltót adták megszűnt, vagy a bianco váltó kitöltése megállapodás ellenesen történt. Az általánosságban felhozott kifogás azonban a bizonyítási terhet nem fordítja meg, nem a felperesnek kell bizonyítania az alapügyletből eredő követelésének meglétét, neki csak a fizetési kötelezettség vállalást bizonyító váltót kell bemutatnia. Az alperes azon kívül, hogy a kifogásokra csak általánosságban hivatkozott, nem csatolta be a váltó kiállításának alapjául szolgáló szerződést, nem vezette le, hogy abból kinek, milyen tartozása keletkezett, a tartós jogviszony alapján a felek elszámolása miként alakult és ehhez képest a kft.-nek van-e, és ha igen, milyen összegű tartozása. Nem jelölte meg annak bizonyítékait, hogy a kft. tartozása megszűnt vagy nem a követelt összegben állt fenn. Az alperes kifogásáról ezért érdemben nem lehetett állást foglalni, a bizonyítatlanság jogkövetkezményét a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján az alperesnek kellett viselnie.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
