Az új Ptk. az egyes szerződéseket tartalmazó részében a XVIII. Cím alatt szabályozza a letéti szerződéseket.
1. A szóban forgó cím XLVII. Fejezete tartalmazza a letéti szerződések általános szabályait. E szabályok túlnyomó részben azonosak a régi Ptk. rendelkezéseivel, de jobb rendszerben és elemeinek helyesebb kidolgozásával. Az erre jellemző példák a következők.
a) A 6:360. § a letéti szerződés elengedhetetlenül lényeges feltételeit - a 6:63. § (2) bekezdésének megfelelően - teljesen és pontosan határozza meg.
b) A 6:361. § a letéteményes kötelezettségének legfontosabb elemeit tartalmazza. Ennek a §-nak (1) bekezdése most már kifejezetten rendelkezik arról, hogy a letéteményes a letett ingő dolgot (dolgokat) saját vagyonától és más letevő által letett dologtól elkülönítve köteles őrizni és nyilvántartani. Ennek módja a letét okától és céljától függ. Például: magánszemély által egyedileg megkötött szerződés esetén elegendő, ha a letevő ismeri az elhelyezés módját. Más a helyzet az üzletszerű letéttel, amikor raktározásról, tárolásról van szó. Előfordulhat, hogy a letett dolgok elhelyezése csak külön épületben történhet, a leggyakoribb azonban az, hogy a raktáron belül több letevő dolgait kell tárolni; ezek elkülönítésének, megjelölésének, továbbá leltárszerű nyilvántartásának stb. kidolgozása korábban is elkerülhetetlen volt. Lehetnek továbbá a letétnek sajátos esetei is. Ilyen a vállalkozó őrzési kötelezettsége, ha a dolgot kijavítás vagy átdolgozás végett a megrendelő nála hagyta. A BH 2001.424. sz. határozatnak megfelelő gyakorlat továbbra is folytatható.
2. A letéti szerződés általános szabályai között új rendelkezések is találhatók.
a) Az új Ptk. 6:361. §-ának rendelkezése szerint a letéteményes köteles a letett dolog hasznait beszedni, ha letett dolog természeténél fogva hasznot hajt. A beszedett hasznokkal a letéteményesnek el kell számolnia; ezeket költségei fedezésére fordíthatja, a maradék a letevőt illeti meg.
A törvényjavaslat indokolása szerint a hasznok beszedésére vonatkozó rendelkezésnek leginkább "az állatok letétbe helyezése esetében van jelentősége, amikor a letéteményes nem pusztán a dolog megőrzésére köteles, hanem a természetes gyümölcsök beszedésére is."
A törvényjavaslatnak ez az indokolása igencsak elkésett. A mezőgazdasági és állattenyésztési tevékenység körében a hasznot hajtó állatok letétbe helyezése kétséges. Legfeljebb olyan esetekre lehet számítani, mint (saját istálló hiányában) a sportolásra használt lovat tulajdonosa egy megfelelő telepen adja letétbe stb.
Ellenben - mint látni fogjuk - a haszon beszedése az értékpapírok letétbe helyezésénél elkerülhetetlen.
b) Az új Ptk. 6:364. §-ában az a változás, hogy a letét felmondással szüntethető meg a visszaadás vagy visszavétel követelése helyett; maga a tartalom azonban az (1)-(5) bekezdésben azonos. Újdonság a (6) bekezdésben van: minthogy az új Ptk. a felelős őrzés jogintézményét elvetette, abban az esetben, ha a letevő a dolog visszavételét megtagadja, a megbízás nélküli ügyvitel szabályait kell alkalmazni.
A megbízás nélküli ügyvitel szabályai közül az új Ptk. 6:583. §-a a letevő érdekében figyelembevételét csak általánosan követeli meg. Az őrzési, elszámolási és kiadási kötelezettségre vonatkozó konkrét rendelkezések a 6:585. § (4) bekezdése folytán a bizalmi vagyonkezelés szerződés szabályaiban találhatók meg. Ezek közül a következők alkalmazhatók.
Először: a 6:310. § (1) bekezdése és a 6:312. § (1) és (3) bekezdése szerint a letett dolgok - továbbra is elkülönítetten - a letéteményes tulajdonába kerülnek.
- 4/5 -
Másodszor: a letéteményes a 6:318. § (1) bekezdése szerint a tulajdonában került dolgokkal rendelkezhet, továbbá a 6:322. § (2) bekezdése szerint díját és költségeit a kezelt vagyonból közvetlenül kielégítheti (természetes, hogy ezekkel együtt kielégítheti a letéti jogviszonyon alapuló követeléseit is.)
Végül: a letéteményes a 6:327. § (1) bekezdése szerint elszámolásra és a 6:328. § (1) bekezdése szerint a kezelt vagyon kiadására köteles.
Ezeket a szabályokat a letéteményes észszerűen úgy alkalmazhatja, hogy a letett dolgokat eladja, majd díjának és költségeinek levonása után a vételárat a letevőnek kifizeti; ha a letevő azt nem fogadja el, módjában van tartozását a 6:53. § szerint bírósági letétbe helyezéssel teljesíteni. Azonban megteheti azt is, hogy a letett dolgokat hasznosítja és a hasznot is kezelheti mindaddig, amíg a letevő a dolog kiadását el nem fogadja.
c) Minthogy a letéti szerződést a 6:360. § visszterhesnek minősíti, a 6:365. § az ingyenes letétet külön szabályozza. E § (2) bekezdése változatlanul rendelkezik arról, hogy a letéttel kapcsolatos költségek az ingyenes letét esetén a letevőt terhelik.
Új rendelkezést e § (3) bekezdése tartalmaz.
A visszterhes szerződés esetén a letéteményes a szerződés megszegésével okozott kárért, különösen a dolog elveszéséből, elpusztulásából vagy megrongálásából eredő károkért az új Ptk. 6:142. §-a alapján tartozik felelősséggel, 6:143. § mértéke szerint. Ingyenes szerződés esetén a dolog elveszéséből, elpusztulásából vagy megrongálásából eredő károkért a letéteményes a szerződésen kívüli kártérítés szabályai (6:519. és 6:521. §) alapján vonható felelősségre. Ez azért kedvezőbb, mert a letéteményes felelősségét könnyebben tudja kimenteni.
3. Az új Ptk. XLVIII. Fejezete a letéti szerződés két sajátos változatáról rendelkezik: a gyűjtő és a rendhagyó szerződésről.
3.1. A régi Ptk. 472. §-a a letét különös nemei között szabályozta azt az esetet, amikor a letét tárgya pénz, vagy más helyettesíthető dolog volt és a letéteményesnek más, de ugyanolyan dolgot ugyanolyan mennyiségben kellett visszaszolgáltatnia. Ilyenkor a felek megállapodásra elsősorban a kölcsön szabályait kellett alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a visszaadás helyére és idejére a letét szabályai voltak irányadók, továbbá a letevő követelésébe csak a letéttel kapcsolatos ellenkövetelést lehetett beszámítani. A gyakorlat a helyettesíthető dolgok esetén ezt a rendelkezést abban az esetben alkalmazta, ha "a fajlagos áru" elhelyezése nem elkülönítetten történt (BH 2006.158.).
A gyakorlatban a kölcsönzés szabályait inkább csak a pénzletétre lehetett alkalmazni, a helyettesíthető dolgok (fajlagos áruk) letételére kevésbé. Erre szemléltető példa például az, hogy a régi Ptk. 462. §-ának (1) bekezdése a kölcsön elfogadásának megtagadásáról; az 525. és 526. § felmondásáról szóló szabályainak alkalmazása ritkábban volt célszerű, mint a 466. § letét megszűnésére vonatkozó szabályainak alkalmazása.
A gazdaság körülményeinek megváltozása folytán a letét lehetőségét jól segítette elő a közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény (Krt.). A közraktár azonban csak részvénytársaság lehet a Krt. I. fejezetének rendelkezései szerint.
A közraktározás a régi Ptk. letétre vonatkozó szabályaitól abban tér el, hogy együtt szabályozza a letétet akkor is, ha az áru tárolása a raktárban a többi árutól elkülönítve, illetve a több letevő azonos fajtájú helyettesíthető áruival összekeverve történik (Krt. 16. §). Az új Ptk. rendhagyó letétekről szóló rendelkezései már összhangban vannak a Krt.-nek ezzel a rendszerével.
A közraktározást a törvényhozó nem vette be a letéti szerződések közé. Ennek oka nyilván az értékpapírnak minősülő közraktári jegy (melynek részei: az árujegy és a zálogjegy) kibocsátásában és forgalmazásában (továbbá biztosítéknak való felhasználás lehetőségében) van. A közraktározás jogintézménye annyiban kapcsolódik a Ptk.-hoz, hogy a Krt. 14. §-ának (2) bekezdése szerint a közraktári szerződés, ha a közraktár a nála letett áruról nem állít ki közraktári jegyet, akkor az ügylet Ptk. szerinti letétnek minősül.
Az új Ptk. 6:366. §-ának (1) bekezdése a gyűjtő letéti szerződésről rendelkezik. Ennek meghatározó jellegű feltétele az, hogy ha a letét tárgya helyettesíthető dolog és a megkötött szerződés alapján a letéteményes jogosult arra, hogy több letevő azonos fajtájú és minőségű, helyettesíthető dolgát együtt őrizze, "anélkül, hogy azokat a letevők szerint elkülönítené, vagy egyedileg megkülönböztetné". Az ilyen módon letett dolgokon a letevőknek "közös tulajdona keletkezik". ■
Visszaugrás
