https://doi.org/10.59851/mj.72.10.2
A tanulmány a megbízhatósági vizsgálat jogintézményét elemzi a tisztességes eljáráshoz való jog tükrében, különös figyelemmel a Kúria ítélkezési gyakorlatára. A megbízhatósági vizsgálat célja a közszolgálati és rendvédelmi szervek korrupció elleni védelme, amelyet Magyarországon 2011-ben vezettek be. A kutatás célja annak feltárása, hogy a hazai szabályozás és gyakorlat összhangban áll-e a nemzetközi emberi jogi követelményekkel és a tisztességes eljárás elvével. A tanulmány az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatán és a Kúria döntéseinek elemzésén keresztül feltárja, hogy a megbízhatósági vizsgálatok során felmerülő leggyakoribb problémák a hatósági provokáció, a tukmálás és az előzetes gyanú hiánya. Az ítélkezési gyakorlat azt mutatja, hogy a megbízhatósági vizsgálat eredményei csak akkor használhatók fel bizonyítékként, ha a vizsgálat törvényesen zajlott, és nem valósult meg aktív hatósági ösztönzés. A Kúria következetesen kimondja, hogy a mesterségesen létrehozott élethelyzet nem zárja ki a társadalomra veszélyességet, amennyiben az érintett személy önként és aktívan működik közre a bűncselekmény elkövetésében. A tanulmány végkövetkeztetése szerint a megbízhatósági vizsgálat Magyarországon megfelel az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt tisztességes eljárás követelményeinek, azonban a hatósági provokáció és a döntési szabadság korlátozása a bizonyítékok kizárását és a tisztességes eljárás sérelmét eredményezheti.
Kulcsszavak: megbízhatósági vizsgálat; tisztességes eljárás; hatósági provokáció; társadalomra veszélyesség; Kúria
The purpose of the integrity test is to protect public service and law enforcement agencies against corruption, which was introduced in Hungary in 2011. The aim of the research is to explore whether domestic legislation and practice is in line with international human rights standards and the principle of fair trial. Through an analysis of the case law of the European Court of Human Rights and the decisions of the Curia, the study reveals that the most common problems encountered in the course of integrity tests are provocation by the authorities, obstruction and lack of prior suspicion. The case law shows that the results of an integrity test can only be used as evidence if it was conducted lawfully and there was no active provocation by the authorities. The Curia has consistently ruled that an artificially created situation does not exclude social harmfulness if the person concerned voluntarily and actively cooperates in the commission of the offence. The study concludes that the integrity test in Hungary complies with the fair trial requirements of the European Convention on Human Rights, but that provocation by the authorities and restrictions on the freedom of decision may result in the exclusion of evidence and a violation of fair trial.
Keywords: integrity test; fair trial; provocation by the authorities; act harmful to society; Curia
"[A]z egyént csak akkor szabad elítélni [...], ha oly cselekményt követett el, melyet a törvény büntetés terhe alatt eltiltott. [...] a bünvádi per [...] az államnak [...] meghatározott egyén (a büntető törvénykönyvnek megfelelő) megbüntetése iránti joga és kötelessége [...]"[1] - olvashatjuk Finkey Ferenc munkásságában. Ezen gondolatot előrebocsátva jelen tanulmány keretében egy olyan jogintézményt kívánunk vizsgálni, amely számos kérdést és kétséget vet fel a büntetőeljárás tisztességességének érvényesülése szempontjából, ugyanakkor megosztó hatással bír mind a jogalkalmazók, mind pedig a büntetőjog-tudomány művelői körében egyaránt. Ez pedig nem más, mint a megbízhatósági vizsgálat, amely napjainkban a kisstílű korrupciós cselekmények[2] realizálásában - nem utolsósorban az orvosi hálapénzzel kapcsolatos jogszabályi változásokra is figyelemmel - a reneszánszát éli.[3]
A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) preambuluma nem hagy kétséget afelől, hogy a magyar jogalkotó célul tűzte ki a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog érvényesülésének biztosítását.[4] A magyar büntetőeljárásban ily módon az alkotmányos alapelveknek, illetve a nemzetközi emberi jogi elvárásoknak megfelelően kell messzemenően biztosítani a fair eljáráshoz való jogot, amelynek abszolút jellegére a magyar Alkotmánybíróság is rámutatott, kimondva, hogy más alapvető jog vagy alkotmányos cél nem létezik vele szemben.[5]
Kérdésként fogalmazható meg, hogy a hazai szabályozás vajon összeegyeztethető-e azokkal az alapvető rendelkezésekkel, amelyek a tisztességes eljárás nemzetközi szinten deklarált garanciarendszeréből eredeztethetők. Van-e egyáltalán társadalomra veszélyessége a szóban forgó vizsgálatban elkövetett cselekménynek, vagy az irányadó jogkövetkezményeket nem is a büntetőjog, hanem inkább a munkajog eszköztárából kellene a jogalkotónak merítenie.
Feltételezésünk szerint a megbízhatósági vizsgálat során a tisztességes eljárás sérelme ugyan megvalósulhat
- 617/618 -
- amely akár felmentéshez is vezethet -, a bűnösség megállapítására és a büntetés kiszabására törvényesen kerülhet sor. A társadalomra veszélyesség pedig önmagában még nem válik kizárttá attól, hogy a cselekmény elkövetésére a megbízhatósági vizsgálat keretében került sor.
Az integritástesztelés nemzetközi elterjedése eltérő tendenciákat mutat az angolszász és a kelet-közép-európai országok gyakorlatában. Az angolszász országokban elsősorban a rendőrségi korrupció visszaszorítására használják, és általában a célzott tesztelés vált jellemzővé. A célzott tesztelés során egy konkrét személy vizsgálatára kerül sor, ha alapos gyanú merül fel, hogy érintett lehet korrupciós cselekményben vagy más visszaélésben. Ilyenkor a vizsgálatot előzetes információk - például bejelentések vagy korábbi jogsértések - alapján végzik el, s ennek célja, hogy feltárja a vizsgált személy viselkedését egy életszerű helyzetben.[6]
Kelet-Közép-Európában ezzel szemben inkább a véletlenszerű tesztelés vált elterjedtté. Ilyenkor nincs előzetes információ a korrupciós hajlamról, hanem kockázatelemzés alapján, előre nem ismert helyzetekben vizsgálják a személyek reakcióit. A cél az, hogy általánosságban tárják fel a szervezeten belüli korrupciós kockázatokat és az etikai normák betartását. A célzott tesztelés hatékonyabb a konkrét szabályszegések feltárásában, míg a véletlenszerű tesztelés inkább a rendszerszintű problémák azonosítására alkalmas. A két megközelítés kombinációja adja a leghatékonyabb eredményt a korrupció elleni küzdelemben.[7]
Magyarországon a közszférában 2011. január 1-jén vezették be a megbízhatósági vizsgálatot, amely egyaránt lehetőséget biztosít célzott és véletlenszerű tesztelésre. A megbízhatósági vizsgálat lényegében egy kriminalisztikai csapda, amely a Nemzeti Védelmi Szolgálat (a továbbiakban: NVSZ) megfogalmazásában a korrupció elleni fellépés egyik hatékony eszköze: "[c]élja azon személyek kiszűrése, akik hivatali helyzetükkel visszaélve, azt felhasználva követnek el bűncselekményeket, súlyosan károsítva a közbizalmat, megingatva a rendvédelem és a közszolgálat társadalmi megbecsülését".[8] Ez az eljárás tehát felfogható egy nemzetközileg elfogadott integritástesztként is, amely a közszolgálat, valamint a hivatásos szolgálat ellátásának jogszerűségét és a munkaköri kötelezettségek teljesülését vizsgálja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
