Az alábbi oldalakon egy még nem létező, hipotetikus probléma kapcsán szeretnék szakmai vitát generálni, vagy legalábbis az érdeklődőket gondolkodásra ösztönözni. Felvetésem mégsem csak a "jogi futurológia" világába tartozik, ugyanis a tanulmányomban vizsgált kérdést megalapozó technológia, jelesül a mesterséges intelligencia (MI) már létezik, ha nem is áll még azon a műszaki színvonalon, amelynek bekövetkezése esetén felmerülhetnek az itt tárgyalt problémák, amelyek egyúttal a jog válaszait is igénylik majd. Írásomban azt vizsgálom meg röviden, hogy abban az esetben, ha MI képessé válik emberi szóbeli és írásbeli kommunikáció valós idejű és tökéletes, vagy azt megközelítő átültetésére egyik nyelvről a másikra, ennek milyen hatása lehet a nemzeti, illetve nyelvi kisebbségek nyelvhasználati lehetőségeire. Ez értelemszerűen maga után kellene, hogy vonja majd a nyelvi jogok fejlődését, változását is. Összefoglalva tehát, a következő hasábokon a nemzetközi és uniós jogban, illetve bizonyos nemzeti jogokban eddig azonosítható és a MI fogalmának meghatározását célzó törekvések érintőleges áttekintését követően azt kísérlem meg bemutatni, hogy a mesterséges intelligenciának milyen hatása lehet a nemzeti, illetve nyelvi kisebbségek nyelvi jogaira a jövőben. Nyilvánvalóan lesznek majd, akik úgy vélik, hogy az MI soha nem lehet majd képes tökéletes tolmácsolásra és/vagy fordításra, ugyanakkor az is igaz, hogy sokszor mondták már korábban is egy problémára, hogy az technológiailag nem áthidalható, később pedig egy váratlan felfedezés vagy a nehézség újszerű megközelítése "hihetetlen" felfedezésekhez vezetett.[2] Emiatt kéziratomban természetesen nem azt állítom, hogy a vázolt jogi problémák szükségképpen felmerülnek majd, lévén azok bekövetkezése egy felfüggesztő feltételtől, nevezetesen egy jelentős technológiai "ugrástól" függenek.
A mesterséges intelligenciának még nem született szerződéses meghatározása a nemzetközi jogban és jó eséllyel a szokásjogi szabályok esetében is ez a helyzet, ugyanis nehéz elképzelni, hogy az elmúlt években, esetleg évtizedben az államoknak olyan egymás közötti, vagy éppen államokon belüli,[3] egybevágó gyakorlata alakult volna ki, amely egyúttal jogi meggyőződésükkel is párosult volna. Az ún. nemzetközi soft law dokumentumaiban ezzel szemben találhatunk fogalommeghatározási kísérleteket, de ezek egyike sem kényszeríthető ki jogi eszközökkel.
Az Európai Unió jogfejlődése ugyanakkor ennél valamivel több lehetőséggel kecsegtet. Az Európai Bizottság 2021. április 21-én jegyzett és az Európai Parlament, valamint a Tanács számára megküldött "A mesterséges intelligenciára vonatkozó harmonizált szabályok (a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály) megállapításáról és egyes uniós jogalkotási aktusok módosításáról
- 163/164 -
szóló rendelettervezet"[4] elfogadása esetén egyike lehet a legelső jogszabályoknak, amelyek megállapítják a mesterséges intelligencia, pontosabban a "mesterséges intelligencia-rendszer" fogalmát. A rendelettervezet 3. cikk (1) bekezdése értelmében mesterséges intelligencia-rendszer alatt "olyan szoftvert kell érteni, amelyet az I. mellékletben felsorolt technikák és megközelítések közül egy vagy több alkalmazásával fejlesztettek, és amely az ember által meghatározott célkitűzések adott csoportja tekintetében olyan kimeneteket, például tartalmat, előrejelzéseket, ajánlásokat vagy döntéseket képes generálni, amelyek befolyásolják azt a környezetet, amellyel kölcsönhatásba lépnek." A rendelettervezet I. melléklete határozza meg tehát azokat a technikákat és megközelítéseket, amelyek alkalmazásával a rendelettervezet szerinti mesterséges intelligencia rendszerek létrejöhetnek. Ilyen technikáknak minősülnek a gépi tanulási, a logikai és tudásalapú, valamint a statisztikai megközelítések, az ún. Bayes-féle becslés,[5] valamint a keresési és optimalizálási módszerek.
Leegyszerűsítve, a mesterséges-intelligencia-rendszer egy szoftver, amely különböző módokon jöhet létre (fejlődhet, illetve fejleszthető) és amely különféle, az ember által kitűzött célokhoz kapcsolódó kimenetet (output-ot) állít elő, például döntéseket hoz vagy ajánlásokat fogalmaz meg, esetleg más tartalmakat készít és ezzel befolyásolja környezetét. Ettől némiképp különbözik az Európai Parlament kísérlete az MI fogalmának meghatározására. Eszerint mesterséges intelligencia-rendszer: "szoftveralapú vagy hardvereszközökbe ágyazott rendszer, amely intelligenciát szimuláló viselkedést mutat többek között adatok gyűjtése és feldolgozása, környezetének elemzése és értelmezése, valamint azáltal, hogy konkrét célok elérése érdekében - bizonyos mértékben autonóm módon - cselekszik."[6] A két meghatározás közötti különbség, hogy a bizottsági javaslat szerint az MI-rendszer szoftver, míg az EP szerint szoftveralapú vagy hardvereszközbe ágyazott rendszer. Utóbbi definíció szerint az MI a szoftver mellett valamilyen hardvert is feltételez, előbbi szerint viszont ez nem feltétlenül szükséges, igaz hardver nélkül a szoftver természetesen - legalábbis a jelenlegi technikai színvonalat alapul véve - működésképtelen. Ahhoz hasonlóan, ahogyan a "természetes intelligenciának," így például az embernek is szüksége van testre a létezéshez.
A mesterséges intelligencia egyik legelső, legismertebb és legeredetibb, de nem jogi meghatározása az ún. Turing-teszt, amely a náci Németország kódolóberendezését, az Enigmát a II. világháború idején feltörő brit matematikushoz, Alan Turinghoz kötődik. Turing egy 1950-ben publikált tanulmányában feltette a kérdést, hogy vajon a gépek tudnak-e gondolkodni?[7] Ennek eldöntésére egy kísérletet javasolt, amelyet eredetileg egy férfival és egy nővel, valamint egy tetszőleges nemű harmadik személlyel végeztette volna el és amelyet "utánozási játéknak" nevezett el.[8] Ennek lényege az lett volna, hogy a kérdezőnek, vagyis a másik szobában ülő harmadik résztvevőnek kérdésekre adott válaszok segítségével kellett volna kitalálnia, hogy a mellette lévő helyiségben ülő két játékos közül melyikük a nő és melyikük a férfi.[9] A mesterséges intelligenciára adaptálva a kísérletet, Turing szerint a szobába egy embert és egy gépet is beültethetnek, és amennyiben a másik helyiségben lévő személy az előző kettőnek feltett kérdései alapján nem tudja eldönteni, hogy melyikük a gép, mesterséges intelligenciával állunk szemben.[10]
Turing szerint amúgy az emberiségnek nagyjából a XX. század végén, vagyis a cikk megjelenése után körülbelül fél évszázaddal kellett volna találkoznia először a mesterséges intelligenciával.[11] Ő ugyanakkor még nem használta a mesterséges intelligencia kifejezést, hanem "digitális számítógépnek"[12] nevezte "alanyát," amit lényegében Charles Babbage cambridge-i matematikaprofesszor XIX. század elején kigondolt analitikus gépére ("analytical engine") vezetett vissza.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
