Amióta a kánonjog univerzális hatálya alól a polgári társadalmak fokozatosan kiszorították a családjogot, és azt partikuláris nemzeti szabályozásokkal váltották fel, számos olyan kérdésre is választ kellet találniuk, amelyek az előbb említett szabályozási rendszerben - éppen az országhatárokra tekintet nélküli univerzalizmusa miatt - nem jelentettek problémát. Ilyen szabályozási nehézség pl. annak meghatározása, hogy melyik ország bíróságai rendelkeznek joghatósággal a házasság felbontására és/vagy a közös kiskorú gyermekek elhelyezésének és tartásának, a kapcsolattartásnak a megítélésére, szabályozására ha a házastársak eltérő állampolgársággal rendelkeznek a házastársak, vagy már nem abban az országban rendelkeznek állandó lakóhellyel, ahol annak idején megkötötték a házasságukat. Éppen az eltérő társadalmi-történelmi fejlődési okok miatt rendkívül színessé vált nemzeti szabályozások miatt szintén fontos előkérdéssé vált, hogy mely ország anyagi jogi szabályai alapján kell és lehet mindezt megtenni.
Az európai integráció a II. világháború után az alapító nemzetállamok gazdaságának összevonása, a négy alapszabadság (áru-, munkaerő-, szolgáltatások-, tőke) mentén indult, mely folyamat szükségszerűen felgyorsította a tagállamok közötti társadalmi mobilitást. Ennek eredménye lett, hogy jelentősen megnőtt a "nemzetközi házasságok" száma, azaz az olyan államilag elismert "kapcsolatoké", ahol a házastársak eltérő állampolgársággal rendelkeznek, vagy hosszabb rövidebb ideig nem abban az országban tartózkodnak, ahol annak idején házasságot kötöttek, illetve nem annak az országnak az állampolgárai. Az Európai Unióban ma már minden ötödik házasság ilyennek tekinthető, és ez az arány megjelenik a házassági perek vonatkozásában is. Mivel az ilyen tényállású jogvitákra a partikuláris nemzeti jogok rendkívül eltérő szabályokat adnak, azok minimális, uniós szintű egységesítése éppen ezen személyek jogbiztonsághoz fűződő érdekeit szolgálja. Ezt a folyamatot vizsgálja és mutatja be átfogó módon új könyvében Wopera Zsuzsa.
A szerző neve ismert mindazok számára, akik a házassági perek EU-s és nemzetközi jogi szabályaival kapcsolatos jogirodalmat ismerik. Wopera Zsuzsa - a miskolci jogi kar Polgári Eljárásjogi Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense - közel tíz éve e téma kutatója, számos tanulmány, könyvrészlet szerzője. Ez az új könyve mégsem eddigi kutatásai már publikált eredményeinek összegzése, hanem új, önálló - és nyugodtan kijelenthetjük - a magyar jogirodalomban hiánypótló munka.
A könyv nyolc fejezetre osztva dolgozza fel a választott témát (I. A családjogi jogviták fogalma, kapcsolt keresetek, elhatárolási kérdések; II. A házassággal és szülői felelősséggel kapcsolatos jogviták kezdeti szabályozása az Európai Unióban; III. A házassági és szülői felelősséggel kapcsolatos ügyek hatályos közösségi jogi szabályai; IV. A 2201/2003/EK rendelet továbbfejlesztésére tett intézkedések; V. A házassági vagyonjogi rendszerek közelítését célzó szabályozás előkészítése az Unióban; VI. A Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia egyezményeinek kapcsolata a hatályos közösségi joggal; VII. Tartási ügyekre vonatkozó közösségi szabályozás; VIII. A sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás - családjogi ügyekre fókuszálva). A tartalomnak ebből a vázlatos bemutatásából is megállapítható, hogy a szerző a teljességre törekedve igyekszik az EU-s jogalkotás aktuális állapota mellett az azt kiegészítő, illetve annak eredményeire támaszkodó Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia joganyagát is feldolgozni. Mindez már önmagában sem könnyű feladat, hiszen az egyes jogforrások tárgyi hatálya sokszor fedi egymást, az átmeneti rendelkezések pedig az időbeli hatály tekintetében tartalmaznak - gyakran "logikai fejtörőhöz" hasonló - szabályokat. Mindezek megértését jól szolgálja a könyv, melyből nem hiányzik a luxemburgi bíróság vonatkozó joggyakorlatának részletes bemutatása sem. Külön fejezetet szán a szerző a sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás szabályainak, eddigi tapasztalatainak a bemutatására, ahol nem titkolja személyes véleményét sem: ez az új jogintézmény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem lett hatékonyabb a közösségi családjogi rendeletek egységes értelmezésének és alkalmazásának a biztosítása.
Némi hiányérzetünk támad ugyanakkor olvasás közben a vonatkozó magyar szabályozások megemlítésének elmaradása miatt még akkor is, ha a mű címe alapján ezt nem is lehetne számon kérni. A kötet olvasóközönsége, a magyar családjogászok között azonban minden bizonnyal még kevesen vannak olyanok, akik a szerzőhöz hasonló tudással és magabiztossággal tudnának tájékozódni a házassági perekre vonatkozó jogforrások tengerében, és a leírtak alapján önállóan tudnák a könyvben felvetett kérdéseket megválaszolni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
