A világjárvány olyan globális kihívás volt, amely egyaránt okozott közvetlen gazdasági és annál is súlyosabb közvetett társadalmi károkat. A bűnbakképzés, a szocioökonómiai hátrányok erősödése és a politikai haszonszerzés egymást átfedve bontakoztak ki, ezek nyomán pedig az előítélet motiválta cselekmények - különösen a gyűlölet-bűncselekmények - horizontális és vertikális expanzióját egyaránt megtapasztalhattuk. A folyamatot az orosz-ukrán háború tovább erősítette. Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió káros jelenségekkel szembeni komplex szakmai fellépése keretében megkezdődött a büntetőjogi és az adminisztratív szabályozás harmonizációja, valamint a megelőzést, felderítést és áldozatsegítést biztosító modern eszközök kialakítása, illetve koordinációja. A helyi közösségek rezilienciájának erősítésével és az egyenlő bánásmód szervek hálózatos összekapcsolásával kísért folyamat a gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni fellépés új keretrendszerét alakíthatja ki világszerte.
The coronavirus pandemic was a global challenge that caused both direct economic and even more serious indirect social damage. The scapegoating of vulnerable groups, the strengthening of socio-economic disadvantages and political opportunism overlapped each other, and as a result, we experienced both the horizontal and vertical expansion of acts motivated by prejudice - especially hate crimes. The process was further strengthened by the Russian-Ukrainian war. Within the framework of the complex professional action of the United States and the European Union against harmful phenomena, the harmonization of criminal law and administrative regulations has begun, as well as the development and coordination of modern tools that ensure prevention, detection and victim assistance. A process accompanied by the strengthening of the resilience of local communities and the networking of equal treatment bodies can create a new framework for action against hate crimes worldwide.
Tárgyszavak: gyűlölet-bűncselekmények, világjárvány, csoportközi konfliktusok, helyi közösségek rezilienciája, proaktív jogalkalmazási eszközök
"A törvényhozás, midőn jogszabályokat alkot, és azokban a társadalmi rend fennállásának feltételeit meghatározza: csak felét végezte ama fontos teendőknek, melyeket az állami együttlét érdekei követelnek. [...] Menjen vissza a kútfőhöz, vizsgálja okát az okozatnak s keletkeztében előzze meg a bajt."[1] Ökröss Bálint másfél évszázados gondolatai a jog és a társadalmi környezet kölcsönhatásáról napjainkban is aktuálisak: a koronavírus-világjárvány határozott üzenet volt a jogalkotók számára a természeti és társadalmi környezet gyors változásának erejéről és a jogi beavatkozás korlátairól. Különösen érzékenyen érintette az elmúlt két év azokat a jogterületeket, amelyek egyébként is szorosan kapcsolódnak a társadalmi jelenségek változásához, így interdiszciplinárisan beágyazottak.
A válságok nyomán az előítélet motiválta cselekmények horizontális és vertikális expanzióját tapasztalhattuk, amelyek átlépve a nemzeti határokat nyomasztó regionális, illetve globális teherré váltak. Ebben a környezetben a pusztán jogi megoldások és a reaktív szemlélet hiányosságai egyre érzékelhetőbbé váltak, különösen a legpontosabban definiálható és üldözhető, így a többi előítélet motiválta cselekménynél optimálisabban mérhető gyűlölet-bűncselekmények esetén. Válaszul - Ökröss Bálint szavaival élve: "keletkeztében megelőzve a bajt" - az elmúlt két évben kibontakozott a jogon túli, de a jogalkalmazást közvetlenül megalapozó rugalmas eszközök állami ösztönzése, így különösen a helyi közösségek rezilienciájának erősítése és a szakmai kapcsolati rendszer szereplőinek hálózatos összekapcsolása. Kidolgozásuk, gyakorlati alkalmazásuk ugyan nem újdonság, hiszen néhány európai állam már rendelkezett célzott projekttel, valamint az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet és az Európai Unió egyes szakmai dokumentumai tartalmazták ezek elvi alapjait. Széles körű és következetes - különösen több országra kiterjedő - felhasználásukra azonban nem került sor, részben (szak)politikai, részben anyagi elkötelezettség hiányában. Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió már évtizedek óta támogatói a gyűlölet-bűncselekmények elleni fellépésnek, miközben eszközeik és lehetőségeik történelmi, kulturális és dogmatikai okokból részben eltérőek. A válság nyomán azonban mindkét érintett a nemzetközi szervezetek meglévő szakmai koncepcióira alapozva, de korábban nem tapasztalt jogalkotói következetességgel, valamint erőforrásokkal kezdte meg (tag)államai jogalkalmazásának egységesítését.
A tanulmány a specifikus intézkedések bemutatásával olyan időpillanatot merevít ki, amelyben a változás már megkezdődött, az új instrumentumok hatását felmérni azonban még nem lehet. A következő évek kutatásainak feladata lesz annak megállapítása, hogy az új megközelítés mennyire sikeres abban a harcban, amelyet a jogalkotónak nem megvívni érdemes, hanem megelőzni.
A pandémia néhány hét leforgása alatt alakította át a stabilnak tartott társadalmi viszonyokat nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. A kereskedelmi és termelési struktúrák módosulása, a termékszűkösség és a népegészségügyi intézkedések elsősorban közvetlen gazdasági károkat okoz-
- 12/13 -
tak. A demokratikus működési mechanizmusok gyors megváltozása, a szociális kapcsolatok radikális átalakulása és a csoportok közötti találkozási lehetőségek szűkülése pedig közvetett, de hosszú távon az előbbinél is súlyosabb társadalmi problémákat generált. Tovább rontotta a helyzetet a téves vagy kifejezetten megtévesztő információk gyors terjedése, amely gyengítette az állami, illetve szakmai szervezetekkel és a médiával szembeni bizalmat. Hasonló folyamat játszódott le az orosz-ukrán háború kirobbanása után, azzal, hogy bár a konkrét probléma jól lokalizálható, negatív hatásai ugyanúgy érintik a globális közösséget.
A társadalmi kohéziót több szubjektív tényező is komoly kihívás elé állította, így különösen az egzisztenciális félelem, a kiszolgáltatottságból adódó általános szorongás és az ebből fakadó félelem a társadalmi státusz megtartása miatt. Szakértők már 2020 elején felhívták a figyelmet arra, hogy az egyéni és csoportszintű megküzdési stratégiák korlátozottsága radikálisan erősítheti a csoportközi konfliktusokat. Visszatekintve jól látható, hogy a korai diagnózis pontos volt, napjainkra pedig a folyamat is pontosan rekonstruált és szakmailag dokumentált.[2]
Három súlyos diszfunkcionális jelenség, a bűnbakképzés, a szocioökonómiai hátrányok szélsőséges megerősödése és a politikai haszonszerzés egymást átfedve bontakoztak ki 2020 és 2022 között. A járvány kezdetén elsősorban a vírus hordozóiként azonosított kínai, illetve a külsődleges jegyeik alapján ázsiai származásúnak tekintett emberekkel szembeni előítélet növekedése volt jellemző. A tömeges megfertőződés elindulását követően megjelent a járvány enyhítésén fáradozó, de konkrét eredményeket rövid távon felmutatni nem tudó szakemberekkel szembeni elégedetlenség, majd a fertőzöttekkel kapcsolatos erőszak jelensége.[3] Ugyanebben az időszakban bukkantak fel olyan extrém teóriák, amelyek a hagyományos párkapcsolati formáktól eltérő módon élőkben és az eltérő vallásúakban vélték felfedezni a járvány okát.[4] A válság mélyülésével a periferikus gazdasági, illetve társadalmi helyzetű csoportok tagjainak kirekesztettsége is fokozódott, amelyet a háború hosszú távra konzervált. A járvány kárvallottjai körében nem szabad megfeledkeznünk azokról a csoportokról - így a roma, menekült, fogyatékossággal élő, LMBT közösségekről - sem, akikkel szemben a pandémiától függetlenül is jellemzőek az egyéni és az intézményes előítéletek bizonyos európai társadalmakban,[5] és akiket az egyes államokban politikai csoportok több-kevesebb sikerrel állítottak reflektorfénybe annak érdekében, hogy legalább ideiglenesen eltereljék a közvélemény figyelmét a pandémia és a járványkezelés nehézségeiről és diszfunkcióiról.[6]
A közvetett csoportközi konfliktusok kezdetben pontszerűen, később felismerhető mintázatokat követve léptek ki a fizikai térbe, egyes országok jogalkotóit lépéskényszerbe hozva. Ideális esetben, vagyis jogállami keretek közt e jelenségek kezelése szociálpszichológiai kérdés, így az oktatási, szociális, kulturális környezet hosszú távú alakításának függvénye. Rövid távon, súlyos anomáliák esetén azonban a (büntető)jogi eszközök párhuzamos használata gyors stabilizációt ígérhet.
A demokratikus társadalmakban széles körben ismerik és alkalmazzák az előítélet motiválta cselekmények - előítéletes beszéd, diszkrimináció, gyűlöletbeszéd, gyűlölet-bűncselekmény - dogmatikai rendszerét. Ezek a jogilag is értékelhető társadalmi jelenségek az egyén, a közösség és a társadalom kapcsolatának válságjelei. Olyan üzenetek, amelyeket az aktuális érintett mellett az ő vélt vagy valós védett tulajdonságaival rendelkező csoport is fenyegetőnek élhet meg, közvetett módon pedig a társadalom figyelmét tematizálják. A viszony fordítva is igaz: az ellenséges fellépés strukturális adottságait az aktuális társadalmi környezet determinálja, ezért felelős az ilyen cselekmények megelőzésében.
Az előítéletesség-klasszifikáció öt fokozata[7] közül egy jól funkcionáló közösségben az előítéletes beszéd és az elkerülés jelenségei fordulnak elő gyakrabban, a diszkrimináció ritkább, a fizikai bántalmazás szórványos, a megsemmisítés pedig rendkívül ritka esemény. Szomorú tény azonban, hogy a társadalmi egyensúly kismértékű változása is közvetlenül felerősíti a diszfunkcionális működést és ezzel az előítéletes cselekmények radikálisabb változatai felé tolja az elkövetési sémákat.
- 13/14 -
2020 és 2022 között a fenti jelenség horizontális és vertikális expanzióját egyaránt tapasztalhattuk: az ellenséges attitűd több sérülékeny csoport ellen megerősödött, elmélyültek a konfliktusok és radikálisabbak lettek az eszközök is.[8] "A COVID-19 egy röntgenfelvételhez hasonlítható, amely felfedi az általunk épített társadalmak törékeny csontozatának repedéseit" - állapította meg António Guterres, az ENSZ főtitkára a járvány első szakaszát követően,[9] nem is sejtve, hogy a további hullámok, a társadalmi feszültségek és a háború miatt ezekkel a repedésekkel hamarosan nyílt törésekként szembesülünk majd.
Az online gyűlöletbeszéd és a közbeszéd politikai célú manipulációjáról, az intézményes diszkrimináció strukturális hatásairól, valamint a periferikus társadalmi csoportok elszigetelődéséről számos kiváló szakmai dokumentum született az elmúlt két évben.[10] Erre is tekintettel, jelen tanulmány a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos aktuális jelenségekre koncentrál.
A gyűlölet-bűncselekmények jogi konstrukciója dogmatikailag komplexen felépített, a szakmai közösség által széles körben ismert és alkalmazott eszköz a demokratikus jogállamokban. Az elmúlt időszak folyamatai nyomán azonban a korábban megfigyelt és részletesen dokumentált jogalkalmazási, illetve jogszociológiai vonatkozásai mellett további dinamikus sajátosságok is megfigyelhetővé váltak. A tanulmány célja a válságok nyomán bekövetkezett gyors és elkerülhetetlen változások hatásainak bemutatása a jogalkotásra, kiemelve, hogy a globális - szövetségi, illetve uniós - folyamatok miként csatornázzák be a lokális jelenségeket, és hatnak viszont azokra.
A világjárvány megrázóan súlyos volt az Egyesült Államokban. Az első diagnosztizált esettől 2022 augusztusáig 90 millió ember fertőződött meg és 1 millióan estek a koronavírus áldozatul,[11] miközben a gazdaság a recesszió közvetlen közelébe került, visszatért az infláció és a vagyoni különbségek radikálisan nőttek.[12] A társadalmi hatás azonnali és erőteljes volt: 2020-ban évtizedes csúcsra emelkedett a gyűlölet-bűncselekmények száma, elsősorban az afroamerikai és az ázsiai közösségek tagjai elleni fokozott támadások miatt. A területért felelős Szövetségi Nyomozóiroda (a továbbiakban: FBI) 8263 gyűlölet-bűncselekményt regisztrált, amelyek 60%-át a sértett faji vagy etnikai származása miatt követték el.[13] A kategória belső arányai is figyelemre méltóak: az afroamerikai személyek 55%-ban érintettek, ami az előző évhez képest 49%-os esetszám-emelkedést jelent. Az ázsiai származásúak esetén a kategórián belüli arány 30%, ami azonban még jelentősebb, a növekedés 70%-os az előző évi adatsorokhoz képest.[14] Az ázsiai és csendes-óceániai származású személyekkel[15] (a továbbiakban: AAPI) kapcsolatos társadalmi attitűd változását feltáró civil koalíció 2020 márciusa és 2021 decembere között 10 905 gyűlölet-bűncselekményt és gyűlölet motiválta incidenst regisztrált, amelyek között a zaklatás (67%), fizikai erőszak (16%), az el-, illetve kikerülés jelensége (16%) és a rongálás (4%) is megjelent.[16]
A válság mélyülését jelezte, hogy a korábban is komoly társadalmi feszültséget okozó, elsősorban az afroamerikai közösséggel szembeni intézményes diszkrimináció egyre nyíltabb és erőszakosabb formákat öltött. 2020 fo-
- 14/15 -
lyamán Amerika-szerte összesen 15-20 millió fő vett részt azokon a tüntetéseken, amelyek a 2013-tól létező Black Lives Matter Mozgalom kiteljesedését jelentették.[17] A tiltakozáshullámot egy rendőrtiszt és két társa erőszakos rendőri intézkedése indította el, amely során az érintett afroamerikai férfi életét vesztette.[18] A mozgalom elsődleges célja a kisebbségi közösségekkel szemben strukturálisan diszkriminatív rendőrségi és igazságügyi rendszer reformja volt. A válság jól láthatóvá tette a gyűlölet-bűncselekmények üldözésével kapcsolatos rendszer meglévő jogi anomáliáit, így a moduláris felépítésű szövetségi szabályozás koherenciazavarait és a gyakorlati érvényesülést elősegítő eszközök - a komplex adatgyűjtés, a hatóságok és a közösségek közti együttműködés és az áldozatsegítés - hiányosságait is.
A gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos szövetségi jogi keretek kidolgozása az 1960-as években kezdődött és több évtizedes fejlődés eredményeként érte el mai formáját. A szabályozás moduláris jellegű: a United States Code (az Egyesült Államok Törvénykönyve,[19] a továbbiakban: U.S.C.) büntetőjogi, antidiszkriminációs és eljárásjogi szempontból is rendezi a gyűlölet motiválta cselekmények elleni fellépéssel kapcsolatos szövetségi feladat- és hatásköröket. Ezzel párhuzamosan 48 tagállam és Washington DC is rendelkezik gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos - igen széles szabályozási körű és természetű - jogszabályokkal.[20]
Az afroamerikai polgárjogi mozgalom és a Legfelsőbb Bíróság által katalizált társadalmi folyamat szükségszerű jogalkotási eredménye, egyben a vonatkozó szabályozási rendszer alapja a 1968-as Civil Rights Act[21] elfogadása lett, amelynek I. címe definiálta először a gyűlölet-bűncselekmény sui generis tényállását.[22] Ez kezdetben a faji hovatartozást, bőrszínt, vallási meggyőződést és a nemzeti hovatartozást védte az erőszakos beavatkozásoktól, majd 2009-ben egészült ki a fogyatékossággal, vélt vagy valós szexuális irányultsággal és a nemi identitással.[23] A rasszista gyűlöletmotívum minősített esetként került be más tényállásokba, így a lakhatással kapcsolatos jogok megsértése,[24] az egyházi ingó- és ingatlanvagyon megrongálása[25] és a polgári jogok szabad gyakorlásának korlátozása[26] esetén. Külön is érdemes felhívni a figyelmet a vonatkozó adatkezelési rezsimre, amely a világon elsőként épült ki és több büntetőjogi területen mintaértékűnek bizonyult. 1990-től a Szövetségi Igazságügyi Minisztérium (a továbbiakban: DOJ) és az FBI kötelezettsége lett a szövetségi adatgyűjtési és koordinációs feladatok ellátása a faji, etnikai, vallási vagy szexuális orientáció miatt elkövetett gyűlölet-bűncselekmények esetén.[27] A lista 1994-től a fogyatékossággal egészült ki.[28]
A Trump-adminisztráció a világjárvány hatásainak kezelése során nem tekintett prioritásként a gyűlöletjelenségek elleni fellépésre, sőt az elnök több hivatalos nyilatkozata, személyes megnyilvánulása és a fehér felsőbbrendűségi mozgalmak közvetett elvi támogatása csak súlyosbította a helyzetet.[29] A Biden-adminisztráció a kérdésre kiemelt figyelmet igyekszik fordítani, ennek jegyében jelentősen átalakult a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos szövetségi bűnüldözési koncepció. Az intézkedések nem elsősorban a korábbi törvényi mozaikot egészítették ki, hanem új, progresszív jogalkalmazási és koordinációs eszközöket illesztettek a rendszerbe.
Már az elnöki beiktatást követő héten megjelent az AAPI személyek elleni rasszizmus, xenofóbia és intolerancia elítéléséről és ellene való fellépésről szóló memorandum,[30] amely a szövetségi hatóságok és ügynökségek tevékenységét hangolta össze. A dokumentum elrendelte, hogy a DOJ tárja fel szövetségi, állami hatóságok, valamint a helyi közösségek bevonásának lehetőségeit a gyűlölet-bűncselekményekkel, zaklatással, illetve diszkriminációval kapcsolatos ügyek bejelentésében, feltárásában és az adatszolgáltatás hatékonyabbá tételében. Az új
- 15/16 -
irányvonal a beáramló információkkal az érdekeltek bevonásának fokozása mellett előkészítette az adatszolgáltatási rendszer reformját is.
2021 márciusában a Kongresszus elé került a 2017-ben és 2019-ben már több körben is tárgyalt, de a politikai konszenzus hiánya miatt bizottsági szinten rekedt Khalid Jabara és Heather Heyer NO HATE törvényjavaslat.[31] A dokumentum két áldozat nevét viselte, akik ügyében gyűlölet-bűncselekmény miatt vádat emeltek ugyan, a hivatalos szövetségi statisztikák számára azonban eseteiket nem jelentették, így közvetett módon láthatatlan áldozatok maradtak az igazságügyi rendszerben.[32] A törvényjavaslat ezért elsősorban a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos helyi és állami adatgyűjtési folyamatok, nyilvántartások és jelzőrendszerek modernizációját, valamint a szövetségi kormány koordinációs feladatainak kiterjesztését kívánta elősegíteni. A dokumentumot végül egy jóval tágabb jogi keret, a COVID-19 gyűlölet-bűncselekményekről szóló törvénytervezet inkorporálta. A mindkét házban kétpárti egyetértéssel, nagy többséggel elfogadott törvény[33] az elnök aláírásával 2021. május 20-án lépett hatályba.[34] A DOJ két új feladatot kapott a gyűlölet-bűncselekmények üldözésében. Koordinációs hatáskörben az állami, helyi és törzsi[35] bűnüldöző hatóságok vonatkozó tevékenységének összehangolását segíti iránymutatások kidolgozásával, új online bejelentési rendszert indít és módszeresen gyűjti a védett tulajdonságok szerint bontott adatokat. Szakmai-tudományos hatáskörben - együttműködve az Egészségügyi és Szociális Minisztériummal (a továbbiakban: HHS) - iránymutatást bocsát ki és képzést nyújt a hatóságok, ügynökségek és a helyi szervezetek részére a jogtudatosság növelése érdekében. A törvény forrásokat biztosít az államok számára bejelentő hotline-ok kialakítására, támogatja a Nemzeti Incidensalapú Bejelentési Rendszerhez való csatlakozást és a saját bűnüldöző hatóságok ismeretalapú megerősítését. A törvény a bíróságok számára lehetővé teszi, hogy a gyűlölet-bűncselekmények miatt elítéltek esetén a felügyelt szabadlábra helyezés feltételeként oktatást vagy közösségi szolgálatot is előírhassanak.
A DOJ az első, HHS-sel közös különleges jelentésében[36] a megújuló jogalkalmazási rendszer addigi tapasztalatai mellett már a világjárvány gyűlölet-bűncselekményekre gyakorolt hosszú távú hatásait is felvázolta.[37] A dokumentum a világjárvány okozta központi és tartós kockázatként azonosította a helyi közösségek szociális diszfunkcióit, különösen a szolidaritás hiányát, a hatóságokkal szembeni bizalmatlanságot, a helyi közpolitika exkluzivitását és a megalapozott információk hiányát. Ennek megfelelően az iránymutatások kiemelten ajánlották a közösségek kulturális sajátosságaihoz és igényeihez szabott, hiteles tájékoztatást, helyi kampányok indítását, valamint az érintett települési civil szervezetek és hatóságok, illetve bűnüldöző szervek folyamatos és intézményesített - akár hálózatos - együttműködését. A kölcsönös bizalom kiépítése érdekében a párbeszédnek - amennyiben módszertanilag megengedhető - nyitott fórumokon, és az eredményeket, illetve kihívásokat őszintén kommunikálva kell történnie. Egy specifikus jelzőrendszer kialakítása érdekében a dokumentum kezdeményezi az egészségügyi szolgáltatók és egészségügyi rendszerek módszeres bevonását, hiszen ezek munkatársai a megelőzést szolgáló fizikai és mentális állapotfelmérésektől az áldozatok azonosításán át a traumatizált személyek számára történő segítségnyújtásáig folyamatosan jelen vannak egy gyűlölet-bűncselekmény lehetséges kezelésében. A DOJ és a HHS a közösségekkel együttműködve megkezdte innovatív oktatási és tréningmódszerek kidolgozását is.[38]
Az elsősorban "puha eszközökből" építkező folyamat csúcspontja meglepő módon egy szimbolikus "kemény eszköz" lett. A COVID-19 gyűlölet-bűncselekményekről szóló jogszabály után egy évvel, 2022 márciusában született meg az Emmett Till lincselésellenes törvény,[39] amely kiegészítette a gyűlölet-bűncselekmény tényállását[40] a lincselés bűntettével. Az 1955-ben különös kegyetlenséggel meggyilkolt és megcsonkított 14 éves afroamerikai fiúról elnevezett jogszabály tisztelgés volt az 1882-1968 közti időszak közel ötezer áldozata[41] és a Kongresszus azon tagjai, illetve az elnökök előtt is, akik 1890-től közel 200 alkalommal tettek kísérletet a törvény elfogadtatására.[42] A rabszolgaság szomorú örökségeként tovább élő lin-
- 16/17 -
cselés jelensége napjainkban már meglehetősen ritka, a sui generis tényállás hiánya azonban a 20. század folyamán is komoly problémát jelentett. Kezdetben az explicit szegregációs jogszabályok és nyílt előítéletek, később az intézményes diszkrimináció jelensége[43] miatt az állami bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek a legtöbb esetben nem törekedtek a helyzet feltárására és az incidens súlyosabb minősítésére, a független szövetségi hatóságoknak, illetve ügynökségeknek pedig nem volt jogi lehetőségük beavatkozni. Ennek szomorú következménye, hogy a lincselések esetén - ahogyan az Emmett Till ügyében is történt - az elkövetők túlnyomó többségét felmentették. Az új törvény gesztus és szimbólum lett: nemcsak egy történelmi tartozás kiegyenlítése, de a szövetségi kormányzat iránti bizalom visszaállításának kísérlete is.
A Biden-adminisztráció széles körű, 2022 áprilisától megindult gyűlölet-bűncselekmény elleni kampányában a két törvényt a politikai egység és a tenni akarás jelképeként mutatják be, amellyel az állami és a helyi döntéshozókat is a konszenzuskeresésre ösztönzik.
Gyakorisága, intenzitása és társadalmi hatásai miatt érdemes röviden, de külön is kitérni az Egyesült Államokban megjelenő speciális bűncselekménytípusra, a tömeges lövöldözések jelenségére.[44] Az FBI adatai szerint az ezredforduló óta 3095 személy halt vagy sebesült meg 408 tömeges lövöldözés során.[45] Az évente elkövetett 10-15 ezer, halált okozó fegyveres bűncselekményhez képest ez igen alacsony szám, hiszen az esetek mindössze 2-3%-át jelenti, társadalmi és politikai hatásuk azonban rendkívüli.[46] A jelenség társadalmi-szociálpszichológiai okainak, az elkövetés motívumainak, céljainak és eszközeinek elemzése[47] meghaladná jelen tanulmány kereteit, fontos tényező azonban, hogy az elkövetők közel 40%-a esetén megjelenik egy közösséggel, illetve annak tagjával szembeni gyűlölet mint motívum.[48] Ezekben az esetekben általában a támadás üzenetjellege dominál, vagyis az áldozatok jelentős része is a célcsoport tagja lesz. A kiemelten magas áldozatszámú incidensek többségét a jelzett huszonkét éves időszakban faji vagy etnikai kisebbségi csoport,[49] vallási közösség tagjai[50] és LMBT-személyek[51] ellen követték el. Ezeket az eseteket az FBI következetesen gyűlölet-bűncselekménynek, egyben belföldi terrorizmusnak minősítette.
2022 első hónapjaiban még úgy tűnt, hogy a fenti jelenségek kriminológiai szempontból jól azonosítható eleme, a polgári fegyverviselés szabályozása a megelőző évtizedekhez hasonlóan érintetlen marad.[52] Májusban azonban két, kiemelten sok halálos áldozatot követelő támadás[53] párbeszédre kényszerítette a Kongresszus tagjait. Az intenzív társadalmi és politikai viták árnyékában több folyamat is zajlott. A DOJ és a HHS - a COVID-19 gyűlölet-bűncselekményekről szóló törvény teremtette lehetőségei között - megkezdték a helyi közösségek megszólításán és a közösségi reziliencia kialakításán alapuló specifikus akcióterv kidolgozását, valamint közvetlen segítséget nyújtottak az áldozatoknak és az érintett közösségeknek.[54] A Szenátus, majd a Képviselőház viszonylag gyorsan, már júniusban elfogadta a Biztonságosabb Közösségek elnevezésű,[55] kompromisszumokkal teli, de kétpárti támogatottságú törvényt, amelynek egyes csoportok előélet- és veszélyességvizsgálata, illetve az illegális fegyverkereskedelem elleni fellépés mellett kiemelten fontos elemei a megelőzési programok, a mentálhigiénés szolgáltatások, valamint az áldozatsegítés anyagi és szakmai
- 17/18 -
ösztönzése. Ezzel éppen egyidejűleg - valószínűleg nem véletlenül - egy egészen eltérő fejlemény is bekövetkezett: a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette New York állam 1913 óta hatályos szabályozását, amely "megfelelő ok" meglétéhez kötötte kézifegyver nyilvános viselését - ezzel jelentősen bővítve a második kiegészítés textualista értelmezését.[56]
Összefoglalva megállapítható, hogy az Egyesült Államok jogalkotói reziliens módon reagáltak a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos jelenségekre: "körbenőtték" a büntetőjogi problémát. Az adatkör bővítését, a látencia csökkenését, a büntetőeljárások hatékonyságát és az áldozatsegítést a helyi közösségek megerősítése, valamint a hálózatos együttműködés révén kívánják elérni. A civil szervezetek alulfinanszírozottsága és az állami szervek alulmotiváltsága ellen komplex protokollt dolgoztak ki, és az országos politikai diskurzusba is fokozatosan sikerült belefűzni a jelenség elleni fellépést.
A világjárvány társadalmi hatásai az Európai Uniót is komoly megrázkódtatásként érték. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (a továbbiakban: FRA) tagállami felmérések és egyedi esetek alapján a rasszista és xenofób támadások jelentős emelkedéséről számolt be, kiemelve egyes politikai pártok és közszereplők nyilvános kijelentéseinek hatásait is.[57] Az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (a továbbiakban: ODIHR) szélesebb körű, 42 államot vizsgáló 2020. évi jelentése[58] ugyanezt a megállapítást erősíti: az európai kontinensen a Covid-19 miatti támadások 87%-a rasszista és xenofób jellegű volt, az esetek túlnyomó többsége kínai vagy más ázsiai származású személy ellen irányult. Bár az összes incidensnek csak 9%-át tette ki, az egy évvel korábbi 1%-os részarányhoz képest ez radikális emelkedést jelentett. Ezzel párhuzamosan a gyűlölet-bűncselekmények látenciája a vizsgált időszakban tovább nőtt: miközben a kisebbségi csoportok a többségi társadalom tagjainál kétszer gyakrabban válnak a gyűlölet-bűncselekmények áldozataivá, eseteik mindössze 10%-a jut el a hatóságokhoz.[59]
Az Európai Unió számára még az Egyesült Államok szövetségi kormányánál is korlátozottabb adminisztratív eszközök és politikai konszenzus állt rendelkezésre az azonnali és hatékony válaszlépések kidolgozására,[60] ám a fellépés uniós jogi környezete már létezett. Sőt a tengerentúlon bevezetett "puha eszközök" többségét a tagállamok már ismerték és alkalmazták is, az uniós szintű jogalkalmazás azonban nem volt egységes.
Az európai regionális emberi jogi rendszer vívmányaira és az EU alapértékeire[61] épülő antidiszkriminációs alapdokumentum már a 2000-es években megszületett: a faji egyenlőségről szóló irányelv[62] a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés tiltott formáiról, a hatékony szankció- és független intézményrendszerről rendelkezve tagállami implementációs kötelezettséget írt elő. Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2018-as ajánlásában[63] - főképp a végrehajtás során tapasztalt anomáliák miatt[64] - külön is megerősítette a nemzeti emberi jogi intézmények hatékony, proaktív és koordinált szakmai munkájának kulcsszerepét, kiemelve a közös minimumra vonatkozó alappontokat.[65]
A rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló 2008-as tanácsi kerethatározat[66] megteremtette a gyűlöletbeszédre és gyűlölet-bűncselekményekre adandó hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi válasz uniós szintű keretrendszerét. A tagállamoknak bűncselekménnyé kellett nyilvánítaniuk a gyűlöletbeszédet, vagyis a nyilvánosság előtti faji, bőrszín szerinti, vallási, származás szerinti vagy nemzeti, il-
- 18/19 -
letve etnikai hovatartozás alapján erőszakra vagy gyűlöletre való uszítást. Előírta továbbá a tagállamok számára, hogy a rasszista és idegengyűlölő indíték súlyosbító körülménynek minősüljön a gyűlöletbeszédtől eltérő bűncselekmények esetében, illetve az ilyen indítékot figyelembe lehessen venni a szankciók meghatározásakor. A kerethatározatot az áldozatok jogairól szóló 2012-ben kiadott irányelv[67] egészíti ki, amelynek többek között az a célja, hogy igazságszolgáltatást, védelmet és támogatást biztosítson a gyűlölet-bűncselekmények és a gyűlöletbeszéd áldozatainak. A szükséges jogalkotási folyamat a tagállamokban hiánytalanul megtörtént, a Bizottság az elmúlt évtizedben azonban többször is felhívta a figyelmet a nemzeti szabályok jelentősen eltérő minőségére, a nehézkes és problémás végrehajtásra.[68] Részben az említett felvetésekre tekintettel 2016-ban létrejött a rasszizmus, az idegengyűlölet és az intolerancia egyéb formái elleni küzdelemmel foglalkozó magas szintű munkacsoport, amely közvetlenül támogatja a kerethatározat hatékony végrehajtására irányuló tagállami erőfeszítéseket.
Fontos kiemelni annak jelentőségét is, hogy az elmúlt évtizedben egyes tagállamok civil kezdeményezései[69] kifejezetten progresszív eszközöket dolgoztak ki és alkalmaznak a területen, amelyek közül többet nemzetközi NGO-k, illetve szervezetek[70] protokollokká és irányelvekké adaptáltak.[71] E tapasztalatok és jó gyakorlatok stratégiai összekapcsolása az elmúlt években már megkezdődött, példaként a gyűlölet-bűncselekmények áldozatainak komplex támogatásával kapcsolatos EStAR projektet és a radikalizáció elleni fellépést elősegítő RAD hálózatot érdemes kiemelni.[72]
A fent említett alapokon, de a kihívások leküzdéséhez szükséges új szempontokkal intenzív szakmai háttérmunka kezdődött a Bizottság főigazgatóságain a világjárvány első hónapjától. A Bizottság ezzel kapcsolatos elvi célkitűzését, egyben az Unió vízióját a testület elnöke már 2020-as évértékelőjén megfogalmazta: "a rasszizmus és a gyűlölet elleni küzdelem terén tett haladás törékeny - elérni nehéz, elveszteni viszont annál könnyebb. Most tehát itt az ideje, hogy változtassunk ezen. Itt az ideje egy valóban rasszizmusmentes Unió kiépítésének, amely az elítélés helyett a tettek mezejére lép."[73] Ursula von der Leyen ugyanitt két beavatkozási irányt jelölt meg: a gyűlöletbeszéd és gyűlölet-bűncselekmények elleni jogi fellépést és a társadalmi reziliencia erősítését szolgáló eszközök intenzív használatát. A szakértők óvatosan optimistán fogadták a kezdeményezést, amelynek részleteit 2020 októberétől kezdte bemutatni a Bizottság. A következő időszak intézkedései komplex jogi, adminisztratív és gazdasági elemeket ötvözve jelentek meg és analitikusan az alábbi öt tematikus beavatkozási területre bonthatóak.
a) Kifejezetten a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmény elleni jogi eszköz megteremtése a testület prioritása volt, ezért a Bizottság - jelezve, hogy ezek súlyosan veszélyeztetik az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 6. cikkében, valamint az Alapjogi Chartában meghatározott alapvető európai értékeket - 2021 decemberében kezdeményezte a két bűncselekmény felvételét az uniós dimenziójú bűncselekmények listájára.[74] Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 83. cikkének (1) bekezdése értelmében ugyanis irányelv szabályozási minimumokat állapíthat meg a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozóan az olyan különösen súlyos, tételesen felsorolt bűncselekmények esetében, amelyek jellegüknél vagy hatásuknál fogva több államra kiterjedő vonatkozásúak, illetve amelyek esetében különösen szükséges, hogy az ellenük folytatott küzdelem közös alapokon nyugodjon. A bűnözés alakulásának függvényében a Tanács egyhangú határozatban egyéb bűncselekményi területekről állapíthatja meg, hogy azok megfelelnek a fent meghatározott feltételeknek.
Továbbra is komoly kihívás ugyanakkor, hogy jelenleg a hátrányos megkülönböztetés elleni uniós jogszabályok strukturálisan hiányosak, a foglalkoztatás, a szakmai képzés és a szakképzés területén túl csak a nemre és a faji vagy etnikai származásra vonatkoznak teljeskörűen.
- 19/20 -
A hátrányos megkülönböztetés valamennyi diszkriminációs területre kiterjedő horizontális megközelítés és azt jogi formában alátámasztó horizontális egyenlő bánásmód irányelvről[75] politikai konszenzus hiányában a Tanács 2008 óta nem hozott döntést.[76]
b) A jogszabályok hatékony érvényesülését segítő átfogó szakpolitikai eszközként jelent meg az EU 2020-2025-ös időszakra vonatkozó rasszizmus elleni cselekvési terve[77] (a továbbiakban: Cselekvési Terv), amely egyben az Egyenlőségközpontú Unió stratégiai prioritás egyik kiemelt horizontális eleme lett.[78]
A Bizottság a FRA bevonásával 2022-ben elindította a faji egyenlőségi irányelv végrehajtásáról szóló átfogó felmérését, amely azonosítani kívánja az esetleges hiányosságokat, különösen a bűnüldözés területén.[79] A bűnüldöző szervek tevékenységét a FRA és az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége monitorozza majd, külön fókuszálva a gyűlölet-bűncselekmények látenciájára, a bejelentett cselekmények felderítésének módszertanára, az etnikai profilalkotás gyakorlatára, az áldozatokkal szembeni tisztességes és megfelelő bánásmód biztosítására, valamint a hatóságok személyi sokszínűségére.
A Bizottság a dokumentumban hangsúlyozta, hogy egységesebb fellépést vár el a tagállamoktól az erőszakos szélsőséges csoportok kezelésének módját illetően, különösen az emberiesség elleni bűncselekmények, illetve a nemzetiszocialista bűnök tagadásához, valamint a terrorista csoportok propagandájához kapcsolódóan.[80] Ennek egyik módja a hálózatos együttműködés tudatos erősítése.
A Cselekvési Terv a magas látencia kapcsán hangsúlyozza, hogy a megalapozott döntéshozatal és a koordinált fellépés kiemelt eszköze az egyenlőséggel kapcsolatos adatok gyűjtésére vonatkozó új megközelítés lehet. A cél, hogy a tagállamok - egyéni történelmi, társadalmi és kulturális adottságaiknak megfelelően - a faji vagy etnikai származás szerinti bontásban megjelenő adatok gyűjtése felé mozduljanak el annak érdekében, hogy egyaránt képet kapjanak a hátrányos megkülönböztetés és az áldozattá válás szubjektív tapasztalatairól, valamint a rasszizmus és a hátrányos megkülönböztetés strukturális szempontjairól. Az adatoknak átfogónak, megbízhatónak, rendszeresnek és időszerűnek, emellett reprezentatívnak és összehasonlíthatónak kell lenniük.[81]
c) A fentiek kapcsán többször is szóba kerültek olyan intézmények, amelyek az új feladatok koordinációját, illetve szükség esetén ellenőrzését elvégezhetik. A Cselekvési Terv szerint ezt a feladatot a faji egyenlőségi irányelv nyomán létrehozott, de a tagállamok által saját képükre formált egyenlő bánásmód intézmények láthatják el - egy korrekciós folyamat végén.[82] A Bizottság 2018/951 ajánlása ellenére továbbra is jelentős különbségek tapasztalhatóak az egyes tagállami intézmények aktivitása, elkötelezettsége és függetlensége között.[83] A Bizottság hosszú távú célja e szervek szerepének megerősítése, szükség szerint új jogszabályok kezdeményezése, ehhez azonban a már említett, a faji egyenlőségi irányelv kapcsán folytatott felmérés részévé tette az érintett intézmények vizsgálatát is. A vizsgálat eredményeire várva az Európai Egyenlő Bánásmód Intézmények Hálózata (a továbbiakban: Equinet) kezdte meg a lehetőségek felmérését.[84]
d) A negyedik elem egy implicit eszköz, a strukturális hátrányok csökkentése a foglalkoztatás, oktatás, egészségügy és lakhatás területén az egyes szakpolitikai programokba és finanszírozási struktúrákba beépülő szempontrendszer segítségével. A Bizottság a célkitűzéseit a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési tervben[85] foglalta össze, amelyek esetében a Cselekvési Tervvel való együttes értelmezés és koordinált megvalósítás - különösen az "Esélyegyenlőség (I/3.)" alapelv esetén - követelmény. A célkitűzéseket a 2021-2027 közötti programozási időszakban nyújtott uniós források és a Next Generation EU forrásai is kiemelten támogatják, a teljes költségvetés 60%-a "Kohézió, ellenálló képesség és értékek" célkitűzés részére folyósítható.[86] Ugyancsak a
- 20/21 -
strukturális hátrányok csökkentésével kapcsolatos körbe tartozik az intézményes diszkriminációval kapcsolatos társadalmi folyamatok megismerése és a kapcsolódó eszközrendszer kidolgozása.
e) A legrugalmasabb, ezzel pedig leginkább az egyéni kezdeményezőkészségre építő elem az érintettek együttműködésének erősítése és a jó gyakorlatok megosztása. A Bizottság álláspontja szerint a rasszizmus elleni fellépés hatékony és emberközpontú kezeléséhez elengedhetetlen a szubszidiaritás érvényesítése, vagyis a (potenciális) áldozatokhoz legközelebb lévő társadalmi közösségek és intézmények elérése, azok tapasztalatainak becsatornázása és az egyes eszközrendszerek összehangolása. Az alulról építkező, holisztikus szemléletű kezdeményezés magában foglalja munkahelyi sokszínűségi charták kidolgozását,[87] értékalapú kisközösségek, civil és egyházi szervezetek, helyi és regionális hatóságok intézményesített párbeszédét, a városok befogadó szakpolitikai programjait[88] és nemzeti cselekvési terveket[89] is. A Bizottság a kezdeményezéseket szakpolitikai dokumentumokkal és pályázati források biztosításával igyekszik támogatni. A testület kezdeményezései a Parlamenttel és a Tanáccsal folytatott nyitott párbeszéd révén az intézkedéscsomag szakaszos megvalósulását ígérik.
Az Európai Unió számára a válság első időszakában a főbb kihívást a közös büntetőjogi fellépés hiánya és a tagállami intézkedési lehetőségek egyenetlenségei jelentették. A dokumentumok alapján az irányelveknek megfelelő szabályozás hiányosságai - ideértve az egyenlő bánásmód szervek hatékonyságának anomáliáit is - csorbították az egységes fellépésből származó esetleges kommunikációs és eljárási előnyöket. Ezt azonban ellensúlyozta az a puha eszközökből már korábban kiépült informális rendszer, amelyet a tagállami és uniós civil szervezetek helyi, illetve regionális célzású közösségi, áldozatvédelmi és jogtudatosítási programjai jelentettek. Egy, a jövőben megszülető cselekvési terv arányosan kívánja fejleszteni az ellenálló képességet valamennyi területen, ami a rendelkezésre álló források és a tapasztalt civil hálózat révén reális cél lehet az Unió számára.[90] Ennek első, de annál jelentősebb lépéseként létrejött a bűnüldöző hatóságok és a civil társadalmi szervezetek közötti együttműködés kulcsfontosságú irányelveiről szóló dokumentum, amely nem csupán egyenlő partnerré emeli az érintett szervezeteket, de a hatékony jogalkalmazás letéteményeseiként nevesíti őket, horizontális elvként pedig a civil függetlenség tiszteletben tartását, a bizalom és az átláthatóság kultúrájának kialakítását nevezi meg.[91]
Az állam büntetőhatalmának hatékony érvényesítését az adott bűncselekmény szakszerű szabályozása és a végrehajtást biztosító optimális környezet együttesen garantálják. Nem mindegy azonban, hogy ez utóbbi feltétel zárt és jól definiálható, elsősorban mérhető egységekből álló (jogi, adminisztratív), vagy nyitott és elsősorban szubjektív elemeket használó (szociológiai, szociálpszichológiai) rendszert ír le. A gyűlölet-bűncselekmények esetén már az alaptényállás hordozza a szubjektív sajátosságokat: az előítélet mint motívum alapvető fogalmi elem, az üzenetjelleg pedig célzat.[92] Az optimális végrehajtási környezet ezúttal tehát egyaránt jelenti a bűnüldöző szervek, a vádhatóság és a bíróságok jogszerű, független és pártatlan eljárását, valamint a helyi közösségek szerepének megerősítését. A reziliens környezet fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni a gyűlölet-bűncselekmények megelőzése, a konfliktusok normatív kezelése, az esetek felderítése és az áldozatok segítése területén. Ez egybevág a világjárvány első szakaszában tapasztalt folyamattal: az elérhető közelségben lévő, biztos cselekvési környezetet teremtő szociális kapcsolati hálózat szerepe fokozatosan felértékelődik.
A bemutatott két példa a fenti tényezők kiegyensúlyozott működésére hívja fel a figyelmet: míg az Egyesült Államokban a közösségek szerepének megerősítése igényelt befektetést, az Európai Unióban a szabályozás végrehajtásának kereteit kellett biztosítani. Közös pont ugyanakkor, hogy mindkét vizsgált aktor a jogi, illetve adminisztratív eszközök felől a társadalmi környezet megértése és a kohézió megerősítése felé tett határozott
- 21/22 -
lépéseket. Szimbolikus gesztusok, a párbeszéd ösztönzése, fórumok létrehozása, a tapasztalatok hálózatos megosztása, korai válságjelzések, segítség az áldozatoknak: a válságok felhívták a figyelmet az közösség értékére és az állam másodlagos, szolgál(tat)ó szerepére.
Az események megerősítették a gyűlölet-bűncselekményeket beágyazó rugalmas szakmai eszközök létjogosultságát is, amelyek száma és típusbeli változatossága így exponenciálisan növekedett a vizsgált két évben. A hatékonyságot tovább javítja, ha koordinációs hálózatok épültek, épülnek ki az érintett egyenlő bánásmódért felelős intézmények között.
A folyamat valószínűleg és remélhetőleg túlmutat a jelenlegi válságok hatásain, sőt magán a gyűlölet-bűncselekmények elleni fellépésen is. A szubszidiaritás elvének megfelelően a helyi közösségeket és az érintetteket képessé, valamint érdekeltté kell tenni közügyeik intézésében, amelynek része lehet az igazgatási, szervezési, bűnmegelőzési tevékenység is. Mindez csak nyitott párbeszéddel, a kölcsönös tiszteletre építve és demokratikus keretek között működhet - így viszont helyi, regionális és országos szinten egyaránt. ■
JEGYZETEK
[1] Ökröss Bálint: A törvénykezés reformjai. Értekezések a társadalmi tudományok köréből. Pest, Magyar Tudományos Akadémia, 1869. 1., 4.
[2] A teljesség igénye nélkül lásd például: Ali, Sana: Combatting Against Covid-19 & Misinformation: A Systematic Review. https://doi.org/10.1007/s42087-020-00139-1 (2022.07.20.); Brown, Patrick R. - Zinn, Jens O.: Covid-19 and the Sociology of Risk and Uncertainty. London, Palgrave Macmillan, 2022.; Horn Dániel - Bartal Anna Mária (szerk.): Fehér könyv a COVID-19 járvány társadalmi-gazdasági hatásairól. Budapest, Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, Közgazdaságtudományi Intézet, 2022.; Meier, Brian P. - Cook, Corey L. - Faasse, Kate: Social psychology and COVID-19: What the field can tell us about behavior in a pandemic. The Journal of Social Psychology. 2021/4. sz. 403-407.; Rajkumar, Ravi Philip: COVID-19 and mental health: A review of the existing literature. https://doi.org/10.1016/j.ajp.2020.102066 (2022.07.20.).
[3] Orellana, Carlos I.: Health workers as hate crimes targets during covid-19 outbreak in the Americas. http://www.scielo.org.co/pdf/rsap/v22n2/0124-0064-rsap-22-02-e386766.pdf (2022.07.20.); O'Grady, Cathleen : In the line of fire. Science.org. 24 March 2022.https://www.science.org/content/article/overwhelmed-hate-covid-19-scientists-face-avalanche-abuse-survey-shows (2022.07.20.).
[4] OHCHR: The impact of the COVID-19 pandemic on the human rights of LGBT persons. https://www.ohchr.org/sites/default/files/ImpactCOVID19LGBTpersons.pdf (2022.07.20.); Hannah Rose: Pandemic Hate: COVID-related Antisemitism and Islamophobia, and the Role of Social Media. https://www.iffse.eu/wp-content/uploads/2021/10/IFFSE-report-Entwurf-Doppelseiten-12_13-10-21.pdf (2022.07.20.).
[5] Discrimination in the European Union. Special Eurobarometer 493. (a továbbiakban: Eurobarometer 2019) https://europa.eu/eurobarometer/surveys/detail/2251 (2022.07.20.).
[6] Szajbély Katalin - Török Tamás: A koronavírus világjárvány hatása a sérülékeny csoportokra, kiemelt figyelemmel a roma és az LMBT-emberek helyzetére. Közjogi Szemle. 2022/2. sz. 33.
[7] Allport, Gordon W.: Az előítélet. Budapest, Osiris Könyvkiadó, 1999. 82-103.
[8] CERD: Annual Report 2020. 5-8., ECRI: Annual Report 2021. 6-10., UNICRI: The principles of equality and non-discrimination under viral attack. https://unicri.it/news/principles-equality-and-non-discrimination-under-viral-attack (2022.08.01.).
[9] Guterres, António: Secretary-General's Nelson Mandela Lecture: "Tackling the Inequality Pandemic: A New Social Contract for a New Era" https://www.un.org/sg/en/content/sg/statement/2020-07-18/secretary-generals-nelson-mandela-lecture-"tackling-the-inequality-pandemic-new-social-contract-for-new-era"-delivered (2022.08.01.).
[10] A teljesség igénye nélkül lásd például: Bárd Petra: Párhuzamosok: a COVID-19 és a társadalmi gyűlölet terjedése. In: Gárdos-Orosz Fruzsina - Lőrincz Viktor Olivér (szerk.): Jogi diagnózisok. A COVID-19-világjárvány hatásai a jogrendszerre. Budapest, Társadalomtudomány Kutatóközpont Jogtudományi Intézet - L'Harmattan, 2020. 179-190.; Bárd Petra - Uszkiewicz Erik: A koronavírus kihívásai és a jogtudomány: gyűlölet-bűncselekmények a járvány idején. https://jog.tk.hu/blog/2020/04/gyulolet-buncselekmenyek-a-jarvany-idejen (2022.08.01.); Lantz, Brendan - Wenger, Marin R.: Bias and Hate Crime Victimization During the COVID-19 Pandemic. https://criminology.fsu.edu/sites/g/files/upcbnu3076/files/2021-03/COVID-19-Hate-Crime-Report_Final.pdf (2022.08.01.); Gárdos-Orosz Fruzsina - Pap András László: A járvány kezelésének alkotmányjogi vonatkozásai. https://doi.org/10.1556/2065.182.2021.5.2 (2022.08.01.); Kovács Szitkay Eszter - Lőrincz Viktor Olivér - Pap András László: A pandémia és a strukturális (jog)egyenlőtlenség összefüggéseinek jogi és társadalmi értelmezési keretei. In: Gárdos-Orosz- Lőrincz: i. m. 129-178.; Kovács Szitkay Eszter: Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés és a sérülékeny csoportok a koronavírus-járvány első három hullámában Magyarországon. In: Gárdos-Orosz-Lőrincz: i. m. 361-382.; Uszkiewicz Erik: Romák a járvány idején. https://www.researchgate.net/publication/341297187_Romak_a_jarvany_idejen (2022.08.01.); Simek Ágnes - Frankfurter Márta: A koronavírus pandémia következményei a hajléktalanok körében. Magyar Családorvosok Lapja. 2021/6. sz.; Szajbély- Török: i. m.; Szeibert Orsolya: A COVID-19-járvány hatása a gyermek és a különélő szülő kapcsolattartására - családjogi és gyermekjogi vetületek. In: Gárdos-Orosz-Lőrincz: i. m. 137-156.
[11] Lásd: https://covid19.who.int/region/amro/country/us (2022.08.08.).
[12] Lásd: https://www.bloomberg.com/graphics/2022-us-economy-pandemic-recovery/ (2022.08.08.).
[13] A teljes ügyszám további 40%-át a vallás vagy más meggyőződés (15%), a szexuális orientáció (13%), a nemi identitás (3%) és a fogyatékosság (2%) miatt elkövetett gyűlölet-bűncselekmények teszik ki.
[14] U.S. Department of Justice, U.S. Department of Health and Human Services: Special Report - Raising Awareness of Hate Crimes and Hate Incidents During the COVID-19 Pandemic. (a továbbiakban: DOJ - HHS Special Report) 10. https://www.justice.gov/file/1507346/download (2022.08.08.).
[15] Asian Americans and Pacific Islanders (AAPI).
[16] Stop AAPI Hate Coalition. https://stopaapihate.org/wp-content/uploads/2022/03/22-SAH-NationalReport-3.1.22-v9.pdf (2022.08.08.).
[17] Buchanan, Larry - Bui, Quoctrung - Patel, Jugal K.: Black Lives Matter May Be the Largest Movement in U.S. History. The New York Times. July 3 2020. https://www.nytimes.com/interactive/2020/07/03/us/george-floyd-protests-crowd-size.html (2022.08.08.).
[18] Az ügy előzményeiről és az annak nyomán született első ítéletről lásd: New York Times: How George Floyd Died, and What Happened Next. https://www.nytimes.com/article/george-floyd.html (2022.08.08.); https://www.nytimes.com/live/2022/02/24/us/george-floyd-trial-verdict (2022.08.08.).
[19] Az Egyesült Államok Törvénykönyve (United States Code) a hatályos szövetségi jogszabályok hivatalos gyűjteménye, amely 53 tematikus cím alatt tárgyalja az egyes jogterületek anyagi és eljárásjogi kérdéseit.
[20] Lásd bővebben: Hate Crime State Specific Information US DOJ. https://www.justice.gov/hatecrimes/state-specific-information (2022.08.10.).
[21] Civil Rights Act of 1968. Public Law 90-284 (04/11/1968).
[22] 18 U.S.C. § 245 (b) (2).
[23] The Matthew Shepard and James Byrd, Jr. Hate Crimes Prevention Act. Public Law 111-84 (10/28/2009), 18 U.S.C. § 249.
[24] Criminal Interference with Right to Fair Housing, 42 U.S.C. § 3631.
[25] Church Arson Prevention Act. Public Law 104-155 (07/03/1996), 18 U.S.C. § 247.
[26] Conspiracy Against Rights, 18 U.S.C. § 241.
[27] Hate Crime Statistics Act. Public Law 101-275 (04/23/1990), 28 U.S.C. § 534.
[28] Violent Crime Control and Law Enforcement Act. Public Law 103-322 (09/13/1994), 18 U.S.C. § 249.
[29] Dugyala, Rishkia - Jin, Beatrice: Trauma and Trump make Asian American voters a more cohesive bloc. Politico. 10 March 2021. https://www.politico.com/interactives/2021/asian-american-community-voting-trends-polling/ (2022.08.10.) BBC: Coronavirus: Trump grilled on use of term 'Chinese virus'. BBC News. 18 March 2020. https://www.bbc.com/news/av/world-us-canada-51953315 (2022.08.12.); BBC: President Trump calls coronavirus 'kung flu'. BBC News. 24 June 2020. https://www.bbc.com/news/av/world-us-canada-53173436 (2022.08.12.).
[30] Memorandum Condemning and Combating Racism, Xenophobia, and Intolerance Against Asian Americans and Pacific Islanders in the United States. (January 26, 2021) https://www.whitehouse.gov/briefing-room/presidential-actions/2021/01/26/memorandum-condemning-and-combating-racism-xenophobia-and-intolerance-against-asian-americans-and-pacific-islanders-in-the-united-states/ (2022.08.12.).
[31] Khalid Jabara and Heather Heyer National Opposition to Hate, Assault, and Threats to Equality Act of 2021 (NO HATE Act). H. R. 2383., S. 1086 (2019: H. R. 3545.; S. 2043).
[32] Khalid Jabarát 2016. augusztus 12-én, az oklahomai Tulsában található otthona előtt gyilkolták meg arab származása miatt, Heather Heyer ugyanazon a napon, de egy évvel később a virginiai Charlottesville-ben egy antirasszista felvonuláson. Mindkét elkövető a fehér felsőbbrendűségi mozgalom tagja volt.
[33] Képviselőház (364-62) és Szenátus (94-1). https://www.billsponsor.com/bills/33659/senate-bill-937-congress-117 (2022.08.12.).
[34] The COVID-19 Hate Crimes Act. Public Law 117-13 (05/20/2021).
[35] A szövetségileg elismert 574 őslakos törzs speciális területi autonómiát élvez: az általuk lakott 326 rezervátum területén a jogalkotás, végrehajtás és az igazságszolgáltatás, így a bűnüldözési feladatok ellátása is a törzsi kormányok fennhatósága alá tartozik. Lásd bővebben: https://www.bia.gov/bia (2022.08.12.).
[36] A jelentést a keretszabályozás hatálybalépésének első évfordulóján, 2022. május 20-án publikálták.
[37] U.S. Department of Justice, U.S. Department of Health and Human Services: Special Report - Raising Awareness of Hate Crimes and Hate Incidents During the COVID-19 Pandemic. (Special Report) https://www.justice.gov/file/1507346/download (2022.08.12.).
[38] Special Report, i. m. 15-25.
[39] Emmett Till Antilynching Act. Public Law 117-107 (03/29/2022).
[40] 18 U.S.C. § 245.
[41] EJI: Racial Violence after the Civil War, 1865-1876. https://eji.org/report/reconstruction-in-america/journey-to-freedom/#emancipation-by-proclamation-then-by-law (2022.08.12.).
[42] A történelmi adatokat a Szenátus 2005-ös határozata tartalmazza. Lásd: A resolution apologizing to the victims of lynching and the descendants of those victims for the failure of the Senate to enact anti-lynching legislation (S.Res.39) https://www.congress.gov/bill/109th-congress/senate-resolution/39/text (2022.08.12.).
[43] Lásd a jelenségről: Pap András László: Intézményes diszkrimináció és zaklatás. Belügyi Szemle. 2015/12. sz. 80-105.
[44] A szövetségi jogalkotó az első ilyen azonosított esemény, az 1966-os austini mészárlás óta nem definiálta külön az elkövetési formát, és a vonatkozó szakirodalom sem használ egységes meghatározást, a rendvédelmi szervek azonban általában a legalább négy halálos áldozattal járó, fegyverrel és közforgalmú helyszínen egy időben, valamint nem nyereségvágyból vagy politikai okokból elkövetett bűncselekményeket minősítik így. Lásd: Morral, Andrew R. - Ramchand, Rajeev - Smart, Rosanna (eds.): The Science of Gun Policy. 8. https://www.rand.org/pubs/research_reports/RR2088.html (2022.08.15.).
[45] Adatok forrása: FBI 2000-2018. https://www.fbi.gov/about/partnerships/office-of-partner-engagement/active-shooter-incidents-graphics (2022.08.15.); FBI: 2017-2020 https://www.fbi.gov/file-repository/active-shooter-incidents-in-the-us-2021-052422.pdf/view (2022.08.15.).
Berkowitz, Bonnie - Alcantara, Chris: The terrible numbers that grow with each mass shooting. https://www.washingtonpost.com/graphics/2018/national/mass-shootings-in-america/ (2022.08.15.).
[46] Lásd: https://www.gunviolencearchive.org/past-tolls (2022.08.15.).
[47] A jogi, kriminológiai és pszichiátriai fogalmak összeegyeztethetősége külön problémakör, lásd például: Knoll, James L. - Pies, Ronald W.: Moving Beyond "Motives" in Mass Shootings. https://www.psychiatrictimes.com/view/moving-beyond-motives-mass-shootings (2022.08.15.)
[48] Lásd: https://www.theviolenceproject.org/mass-shooter-database-3/key-findings/ (2022.08.15.) Lásd a jelenségről: Peterson, Jillian - Densley, James: The Violence Project: How to Stop a Mass Shooting Epidemic. New York, Abrams Press, 2021.
[49] Uvalde, 2022; Buffalo, 2021; El Paso, 2019.
[50] Pittsburg, 2018; Sutherland Springs, 2017; Charleston 2016.
[51] Atlanta, 2021; Orlando, 2016.
[52] A "fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogról" rendelkező második Alkotmány-kiegészítés, a Legfelsőbb Bíróság vonatkozó textualista jogértelmezése - lásd különösen a District of Columbia v. Heller [554 U.S. 570 (2008)] ügyet -, az Egyesült Államok történelmi hagyományai és politikai kultúrája, valamint a közel 400 millió közforgalomban lévő lőfegyver miatt évtizedek óta nem történt érdemi elmozdulás a területen. Lásd: Small Arms Survey 2018. https://www.smallarmssurvey.org/sites/default/files/resources/SAS-BP-Civilian-Firearms-Numbers.pdf (2022.08.15.).
[53] Május 14-én Buffalóban a helyi fekete közösséget, majd május 24-én Uvalde-ben a városban tanuló spanyol ajkú középiskolásokat célozta meg a merénylő.
[54] Office for Victims of Crime: Resources for the Victims of Recent Mass Shootings. https://ovc.ojp.gov/news/announcement/view-resources-victims-recent-mass-shootings (2022.08.15.).
[55] Bipartisan Safer Communities Act. Public Law 117-159 06/25/2022).
[56] New York State Rifle & Pistol Association, Inc. v. Bruen [597 U.S. ___ (2022)].
[57] Coronavirus pandemic in the EU - Fundamental Rights Implications - Bulletin 1. 33-36. https://fra.europa.eu/sites/default/files/fra_uploads/fra-2020-coronavirus-pandemic-eu-bulletin_en.pdf 2022.08.18.).
[58] ODIHR: Hate crime data 2020. https://hatecrime.osce.org/infocus/2020-hate-crime-data-now-available (2022.08.18.).
[59] FRA: Encouraging hate crime reporting - The role of law enforcement and other authorities. https://fra.europa.eu/en/publication/2021/hate-crime-reporting (2022.08.18.).
[60] Bárd Petra - Chronowski Nóra - Fleck Zoltán - Kovács Ágnes - Körtvélyesi Zsolt - Mészáros Gábor: Is the EU toothless? An assessment of the EU Rule of Law enforcement toolkit. MTA Law Working Papers, 2022/8. https://jog.tk.hu/mtalwp/is-the-eu-toothless-an-assessment-of-the-eu-rule-of-law-enforcement-toolkit (2022.08.18.).
[61] Lásd különösen: az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 10. cikke, az EUMSZ 19. cikke és 67. cikkének (3) bekezdését, a megkülönböztetésmentesség és az egyenlőség általános elvei, amire az Európai Unió Alapjogi Chartája 20. és 21. cikkeit.
[62] A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. június 29.) a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, HL L 180., 2000.7.19., 22-26. (faji egyenlőségi irányelv).
[63] A Bizottság (EU) 2018/951 ajánlása (2018. június 22.) az egyenlőséggel foglalkozó szervekre vonatkozó előírásokról, HL L 167., 2018.7.4., 28-35. (a továbbiakban: 2018/951 ajánlás).
[64] Lásd: Ammer, Margit et al.: Study on Equality Bodies set up under Directives 2000/43/EC, 2004/113/EC and 2006/54/EC. Human European Consultancy - Ludwig Boltzmann Institute of Human Rights, 2010.
[65] Lásd: A Bizottság (EU) 2018/951 ajánlása (2018. június 22.) az egyenlőséggel foglalkozó szervekre vonatkozó előírásokról, valamint a Principles relating to the status of national institutions (Paris Principles), UN Doc. A/RES/48/134. (1993. december 20.).
[66] A Tanács 2008/913/IB Kerethatározata (2008. november 28.) a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről., HL L 328., 2008.12.6., 55-58.
[67] Az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve (2012. október 25.) a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról,. HL L 315., 2012.11.14., 57-73.
[68] 2014. december 1-jén a Bizottság hatáskört kapott arra, hogy felügyelje a kerethatározatok tagállamok általi átültetését. Lásd [COM(2014) 27 final].
[69] Lásd például a magyar Gyűlölet-bűncselekmények elleni Munkacsoport (GYEM), a spanyol Observatorio Español del Racismo y la Xenofobia (OBERAXE) vagy a német Verband der Beratungsstellen für Betroffene rechter, rassistischer und antisemitischer Gewalt (VBRG) tevékenységét.
[70] Lásd például az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR), European Network of Equality Bodies (Equinet), az European Network Against Racism (ENAR) és a European Roma Grassroots Organisations Network (ERGO) tevékenységét.
[71] Lásd például International Association of Chiefs of Police: Responding to Hate Crimes: A Police Officer's Guide to Investigation and Prevention, GYEM: Előítélet-indikátorok és Kihallgatási útmutató, CEPOL: Hate crime training for law enforcement and criminal justice authorities: 10 key guiding principles, ODIHR: Preventing and responding to hate crimes - A resource guide for NGOs in the OSCE region.
[72] ODIHR Enhancing Stakeholder Awareness and Resources for Hate Crime Victim Support (EStAR) Project. https://www.osce.org/odihr/hate-crime-victim-support, Radicalisation Awareness Network (RAN) https://home-affairs.ec.europa.eu/networks/radicalisation-awareness-network-ran_en (2022.08.18.).
[73] Von Der Leyen, Ursula: State of the Union 2020. https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/SPEECH_20_1655 (2022.08.18.).
[74] Communication from the Commission to the European Parliament and the Council: A more inclusive and protective Europe: extending the list of EU crimes to hate speech and hate crime. [COM(2021) 777 final].
[75] A személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló bizottsági javaslat [COM(2008) 426 final].
[76] Mohay Ágoston: Az uniós egyenlő bánásmód joganyag implementációja a magyar jogban. https://ceere.eu/wp-content/uploads/2016/03/Mohay-EB-OTKA-WP02.pdf (2022.08.20.).
[77] Egyenlőségközpontú Unió: az EU rasszizmus elleni cselekvési terve a 2020-2025-ös időszakra. [COM(2020) 565 final].
https://ec.europa.eu/info/sites/default/files/a_union_of_equality_eu_action_plan_against_racism_2020_-2025_hu.pdf (2022.08.20.).
[78] Ezek közé tartozik A nemi esélyegyenlőségi stratégia (2020-2025)] COM(2020) 152 final]; Az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020-2025) [COM(2020) 698 final]; Az Európai Demokráciára vonatkozó cselekvési terv [COM(2020) 790 final]; Az integrációról és a befogadásról szóló uniós cselekvési terv (2021-2027) [COM(2020) 758 final]; Stratégia a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényre juttatásáért (2021-2030) [COM(2021) 101 final].
[79] Cselekvési Terv 5.
[80] Cselekvési Terv 10.
[81] Cselekvési Terv 19.
[82] Cselekvési Terv 5.
[83] Lásd: FRA: Equality in the EU 20 years on from the initial implementation of the equality directives. https://fra.europa.eu/sites/default/files/fra_uploads/fra-2021-opinion-equality-directives-01-2021_en_0.pdf (2022.08.20.); Bayer Judit - Bárd Petra: Hate speech and hate crime in the EU and the evaluation of online content regulation approaches.
https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/ 2020/655135/IPOL_STU(2020)655135_EN.pdf (2022.08.20.).
[84] Crowley, Niall: Equality in the Time of Covid-19: Learning from Equality Body Initiatives. https://equineteurope.org/wp-content/uploads/2021/02/Equality_Covid19_NEBs-2.pdf (2022.08.20.)
[85] The European Pillar of Social Rights Action Plan. 25. https://ec.europa.eu/info/publications/european-pillar-social-rights-action-plan_en (2022.08.20.).
[86] The EU's 2021-2027 long-term Budget and NextGeneration EU - Facts and Figures. 6-7. https://op.europa.eu/hu/publication-detail/-/publication/d3e77637-a963-11eb-9585-01aa75ed71a1/language-hu (2022.08.20.).
[87] A sokszínűségi charták aláírásával a szervezetek önkéntes kötelezettséget vállalnak arra, hogy befogadó munkakörnyezetet hoznak létre és tartanak fenn alkalmazottaik számára, nemre, faji vagy etnikai származásra, vallásra, életkorra, fogyatékosságra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélkül. https://ec.europa.eu/info/policies/justice-and-fundamental-rights/combatting-discrimination/tacklingdiscrimination/diversity-management_en (2022.08.20.).
[88] Ilyen működő projekt például a Városfejlesztési hálózati program (EU-URBACT), a Nagy európai városok hálózata (EUROCITIES), Városok európai koalíciója a rasszizmus ellen (UNESCO-ECCAR), Nemzetközi városi együttműködési program (IUC).
[89] Az FRA 2020. évi jelentése szerint 2019-ben 15 tagállam (Belgium, Horvátország, Csehország, Finnország, Franciaország, Németország, írország, Olaszország, Litvánia, Hollandia, Portugália, Szlovákia, Svédország, Spanyolország és az Egyesült Királyság) tett lépéseket a rasszizmus, a faji/etnikai megkülönböztetés és a kapcsolódó intolerancia elleni kormányzati cselekvési terv kidolgozására.
[90] Cselekvési Terv 20-21.
[91] EU High Level Group on combating hate speech and hate crime: Key guiding principles on cooperation between law enforcement authorities and civil society organisations. https://ec.europa.eu/info/sites/default/files/kgp-on-cooperation-leas-csos_final.pdf (2022.08.23.).
[92] Lásd a kérdésről részletesen: Dinók Henriett Éva: A gyűlölet-bűncselekmények szabályozásának általános kérdései - a kiemelt büntetőjogi figyelem mellett és ellen szóló érvek. Állam- és Jogtudomány. 2014/4., sz. 26-50.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató, Eötvös Loránd Tudományegyetem.
Visszaugrás
