Dr. Dudás Ferenc: Beleálljunk vagy elengedjük, avagy mikor tegyük fel azt a kérdést, hogy "mit tehetek Önért" (Jegyző, 2024/5., 41-42. o.)

Környezetünkben, munkánk során és magánéletünkben is találkozunk olyan emberekkel, akik arra hivatottak, hogy nem várt és nem remélt kellemetlen izgalmat csempésszenek mindannyiunk életébe. Azon emberek normális és kiegyensúlyozott menetrendjébe, akiknek nincs más elképzelésük az életnek nevezett üzemről, mint az, hogy alapvetően normálisan és empátiát sem nélkülöző nyugalomban, a másik ember tiszteletben tartása és megértése jegyében éljék vagy szervezzék életüket... Mindennapjaink felforgató hőse nem más, mint az energiavámpír, akinek számos arca van, de egyik sem szokatlan, mivel a legtöbbször mesterien és remekül álcázza magát. Nagy kérdés, hogy mit tudunk tenni, amikor ilyen személlyel vagy helyzettel találkozunk?

Mindennapjainkban létezik egy jelenség, amelynek művelői azt gondolják, hogy az utca emberének oly eseménytelenül unalmas és megszokott az élete, hogy a komfortzónájából egyedül csakis ők képesek kimozdítani a másikat. Ha nem lenne elég tudásunk megfejteni az e körbe tartozó, vagy idesorolható embertársaink motivációját, akkor még azt is gondolhatnánk, hogy ők valamennyien és egyenesen a thriller szó egyenesági leszármazottjai. Akik úgy gondolják, hogy küldetésük és örök bérletük van arra, hogy:

- váratlan és rajtaütésszerű feszültségfenntartó remegést;

- meghökkentően felkavaró helyzeteket produkáló rázkódást;

- nem várt és nem remélt kellemetlen izgalmat csempésszenek mindannyiunk életébe. Azon emberek normális és kiegyensúlyozott menetrendjébe, akiknek nincs más elképzelésük az életnek nevezett üzemről, mint az, hogy:

- alapvetően normálisan és az empátiát sem nélkülöző nyugalomban,

- a másik ember tiszteletben tartása és megértése jegyében éljék, vagy szervezzék mindennapjaikat.

A fenti - igen udvarias és előzékeny - bevezető gondolatsor után már meg is érkeztünk a mindennapok felforgató hősének bemutatásához. Ő nem más, mint az energiavámpír és az energiavámpirizmus, akinek és amelynek számos arca van, s egyik sem szokatlan, mivel a legtöbbször mesterien és remekül álcázza magát. Ha ábrázolni és megjeleníteni kívánjuk outfitjét, hát, valahogy így néz(het) ki:

Ő az, aki ott van minden nyilvános térben és bokorban, valamint a munkahelyeken, de még a hasadékokban, vagy a szőnyeg alatt is remekül képes meglapulni. Egyszóval igazi túlélő és remek kaméleon.

Egyetemes és nevezéktani ismertetőjele szerint ő az, aki:

- bármit mondasz, szinte mindenkor félbeszakít,

- egója miatt döntően nem az érdekli, hogy veled mi van,

- mindig önmagát fényezi, vagy helyezi a középpontba,

- remek érzékkel kitalálja és terjeszti a pletykákat,

- ha teheti és van hozzá közönsége, másokat kritizálva, áldozati pózba vágva magát folyton panaszkodik,

- soha semmiért nem vállal felelősséget és folyton vádaskodik,

- mestere a bűntudatkeltésnek és önmaga dramaturgjaként valóságos játszmák generálója.

Persze még lehetne folytatni a sort, de akkor soha nem érünk a végére. Na már most nem olyan akár egy fordulatos thriller? Csak ezt nem a moziban játsszák, hanem benne van a való világban és az életünkben.

Nagy kérdés, hogy mit tudunk tenni, amikor ilyen személlyel vagy helyzettel találkozunk? Képesek vagyunk-e mindezt megelőzni, s mivel lehet hatástalanítani? S ha ilyen helyzetbe kerülünk, mi lehet és legyen ennek az ellenszere?

Apró taktikai tanácsként valami: ha van és jut rá időnk, akkor készíthetünk és viselhetünk például egy ilyen eszközt, vagy kiegészítőt, amelyen az alábbi szöveg(gondolat) áll:

- 41/42 -

Ha ennél egyszerűbb megoldásban gondolkodunk, akkor elég lehet mindezt csak egy névjegykártya nagyságú papírra felírni, vagy ugyanezt kitenni az asztalunkra. De kedv szerint éppen a zsebünkbe vagy a tárcánkba is elrejthetjük. A lényeg, hogy az erre irányuló egyenes szándék tartalmát megfogalmazzuk, s ha a helyzet úgy kívánja, akkor a szükséges szituációban ezt magunknál tartva - teremtő gondolatként - bármikor fel- és elő is hívhatjuk.

Ha a másik oldalon állókat csoportosítani kellene, akkor e körben az alábbi típusokról kell és érdemes megemlékeznünk:

Az első a nyitóképen lévő, az ún. "Beszóltál?" alaptípus. Különös ismertetőjele, hogy mindenütt jelen van, bárhol és bármikor képes szembejönni velünk. Ráadásul ez soha nem kifutó, sokkal inkább folyton újratermelődő széria. Vele kapcsolatban soha ne gondoljunk bonyolult és magas intellektust megkívánó szellemi arzenál felvonultatására és bevetésére. Mivel egyszerűen működik, akár egy faék, a terápia sem igényel nagyon bonyolult eljárást vagy szellemi befektetést. Az ilyen helyzetekbe - akaratunkon kívül - kerülve gyakran elég, ha csak ennyit mondunk:

- mit tehetek érted, vagy a választékosság jegyében: mit tehetek önért?

- nem beszélhetnénk meg ezt egy finom kávé mellett?

Meglátják, hogy a másik oldal felkent és ékesszóló képviselője ettől az udvarias és kedves előzékenységtől mindig zavarba jön. Nyomban kiesik a szerepéből és a komfortzónájából.