Off-shore cégekről szóló sorozatomban az elkövetkezendőkben bemutatom a külföldi és a magyarországi off-shore cégek alapításának menetét, szabályait, a cégek nyilvántartását, adózását, működését, felhasználási területeit. Egy-egy témakörön belül először mindig a külföldön bejegyzett off-shore cégeket ismertetem, majd ezt követően kerül sor a Magyarországon bejegyzett (magyar off-shore) cégek leírására.
Az off-shore cég olyan vállalkozás, amely valamely országban bejegyzésre került, de nem folytat gazdasági tevékenységet az adott területen, azaz a bejegyzés országából nem származik bevétele, csak annak határain kívül. Egy cég nem attól válik adómentessé vagy kedvezőbb adózásúvá, hogy off-shore cég, hanem attól, hogy adóparadicsomi területen vagy kedvezőbb adózású off-shore területen jegyezték be. A döntő tehát a bejegyzés helye. Minden komoly off-shore területen törvényi alapja van az adókedvezményeknek. A Man szigeten például az 1931-es cégtörvény és 1994-es International Business Act alapján jegyzik be az off-shore cégeket; a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett cégek számára ezt a kedvezményt az 1984-ben elfogadott törvénykönyv biztosítja.
A magyar tulajdonú külföldi off-shore cégek többségét elsősorban a kis- és középvállalkozók jegyeztetik be, akik az esetek döntő többségében magyarországi adóalapjuk csökkentésére akarják felhasználni ezeket. Van azonban néhány olyan felhasználó is, akiről mindenki hallott, hiszen magyar viszonyok között nagy cégekről van szó (például: Kempinski, Malév, Mahart).
I. Az off-shore cégalapítással kapcsolatos első akadályt a devizakorlátozások jelentik. Különösen olyan helyeken léphetnek fel, ahol az adott terület hivatalos pénze nem konvertibilis. A legkedveltebb és legrégebb óta működő off-shore területeken azonban ezek a cégek mentesek mindenféle devizakorlátozástól, ügyleteiket bármilyen pénznemben végezhetik.
Magyarországon ezt a korlátot a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Dtv.) jelentette, amelyet az utóbbi egy évben jelentős mértékben módosítottak, végül 2002. január 1. napjával hatályon kívül helyeztek.
A Dtv. a külföldi off-shore cégalapítás feltételeit a 31-34. §-aiban, a "közvetlen vállalkozások megszerzése, elidegenítése, megszüntetése" címszó alatt szabályozta. A törvény kettébontotta a lehetőségeket, egyes esetekben fenntartotta a devizahatósági engedély kötelezettségét, más esetekben elegendővé tette a bejelentési kötelezettséget. A szakértő irodák (offshore szolgáltatók) közvetítésével alapított off-shore társaságok alapítójaként azonban rendszerint nem a magyar megbízó szerepelt, hanem az iroda által biztosított külföldi személy. Így az alapításhoz nem volt szükség magyar hatósági engedélyre. A "fiktív" cégalapítók a cégbejegyzéssel a céggel kapcsolatos összes jogot átruházták az igazgatókra, ezért a továbbiakban a céggel szemben semmiféle követelésük, rendelkezési joguk nem volt.
A devizaliberalizáció azonban elérte a Dtv. 31-34. §-ait is. A kormány 2001. június 5-ei ülésén döntött a devizakorlátok teljes megszüntetéséről, a forint teljes konvertibilitásának megteremtéséről. Ez érintette a belföldi és a külföldi gazdasági és pénzügyi szereplőket, szervezeteket, természetes személyeket. A teljes körű liberalizáció folytán - egyebek mellett - megszűnt a devizahatósági engedély vagy a bejelentési, a deviza/valuta-hazahozatali kötelezettség, szabadabbá vált a külföldi deviza- vagy forint-bankszámlatartás, a külföldi, belföldi fizetőeszköz kivitele.
A devizakorlátozások megszüntetésének jelentős lépcsőfokát a megjelölt szakaszokkal kapcsolatban a 88/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet (a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény végrehajtásáról) jelentette, amelynek 1. §-a kimondta: nem szükséges devizahatósági engedély, illetve bejelentés a tv. 32. §-ában és 33. §-ában említettekhez. Sőt a 4. § (1) bekezdése azt is rögzíti, hogy a devizabelföldi devizahatósági engedély nélkül külföldön vállalkozást akkor is alapíthat, már meglévő vállalkozásban részesedést szerezhet, vagy ilyen vállalkozásban tőkét emelhet, fiókot alapíthat, bővíthet, ha a Dtv. 31. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételek nem vagy csak részben teljesültek. A rendelet 2001. június 16. napján lépett hatályba.
A devizakorlátozások megszüntetése, a tőke szabad áramlásának elősegítése tárgyában hozott végső lépés a devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2001. évi CXIII. törvény volt. A törvény hatálybalépésével (2002. január 1.) egyidejűleg hatályát vesztette a Dtv., és az említett kormányrendelet is.
II. A külföldön bejegyzett off-shore cég a bejegyzés helye szerinti ország jogszabályai alapján fizet minimális adót vagy egyáltalán nem adózik. Nem kizárt azonban, hogy Magyarországon is kell fizetnie társasági adót. Amennyiben viszont egy off-shore céget megfelelően jegyeznek be, névleges részvényeseket és tisztségviselőket alkalmaznak, továbbá a céget egy adómentes területen létrejövő telephelyről irányítják, úgy adott esetben sem a bejegyzési területen, sem Magyarországon nem terheli adófizetési kötelezettség.
A magyar a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.tv.) két esetben vonja hatálya alá az off-shore cégeket mint külföldi illetőségű adózókat: külföldi vállalkozóként illetve külföldi szervezetként [Tao.tv. 2. § (1)-(3) bekezdései].
A külföldi illetőségű adózó fogalma szélesebb, mint a külföldi székhelyű off-shore társaságoké, mivel nemcsak az off-shore központban vagy adóparadicsomban bejegyzett off-shore cégekre vonatkozik. Az off-shore cégek csak egy csoportját alkotják a külföldi illetőségű adózóknak, amely csoport a magyar adójog szempontjából teljesen azonosan bírálandó el más cégekkel. Ez természetesen azt is jelenti, hogy az általános 18 százalék társasági adót kell megfizetni pozitív adóalapja után. Ha a külföldön bejegyzett off-shore cég csak az alacsony adózású vagy adómentes forrásországban kíván adót fizetni és Magyarországon nem, akkor nem engedheti meg, hogy a Tao.tv. hatálya alá tartozzon, azaz külföldi vállalkozónak vagy külföldi szervezetnek minősüljön.
A Tao.tv. 2. §-ának (1) bekezdése alapján a külföldi vállalkozó és a külföldi szervezet a társasági adó alanya. A Tao. 3. §-ának (2) bekezdése értelmében a külföldi illetőségű adózó adókötelezettsége szempontjából annak van jelentősége, hogy rendelkezik-e Magyarországon telephellyel, vagy telephelynek be nem tudható jövedelmet szerez-e belföldről.
A külföldi vállalkozó az a külföldi jogszabály alapján létrejött jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés és egyéb szervezet, amely magyarországi telephelyén végez vállalkozási tevékenységet, esetében a telephelynek betudható minden jövedelmet Magyarországon is adókötelezettség terheli (amelyet maga a külföldi vállalkozó teljesít). Amennyiben a külföldi adókötelezettségére valamely nemzetközi adóegyezmény hatálya kiterjed, akkor a telephely meghatározására is az egyezményben használt fogalmat kell alkalmazni.
A telephelynek különösen jelentős szerepe van az off-shore cégeknél, hiszen hiába rendelkezik valaki egy adómentes területen bejegyzett off-shore céggel, ha ennek a cégnek magyar az igazgatója, magyar telephelye van. Ebben az esetben ugyanis itthon adót kell fizetnie, mégpedig külföldi vállalkozóként. A problémára a megoldást például az jelentheti, ha az off-shore cég névleges igazgatókat alkalmaz, akik adómentes területen laknak, mert így a telephely az igazgatók adómentes lakóhelye lesz.
A Tao.tv. 4. §-ának 33. a)-h) pontjai tételesen felsorolják, mi minősül telephelynek az adótörvény alkalmazása szempontjából. Így gyakorlatilag, hogy hol legyen az off-shore cég telephelye, azt a Tao. tv. határozza meg. A telephelynek betudható jövedelem alatt azt a jövedelmet kell érteni, amelyet akkor ért volna el a telephely, ha hasonló tevékenységet hasonló feltételek mellett önálló vállalkozásként végzett volna.
Kiemelést érdemel a felsorolásból az e) pont, amelynek megfelelően: a külföldi személyt telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni azon tevékenységek esetében, amelyeket más külföldi vagy belföldi személy a külföldi személy nevében vállal, ha a külföldi személy nevében szerződést köthet belföldön - és e jogával rendszeresen él -, illetve áru- vagy ter-mékkészletet tart fenn, amelyből rendszeresen szállít a külföldi személy nevében.
Telephelynek minősül tehát a vezetés helye, valamint a szerződéskötés jogával rendelkező, és azzal rendszeresen élő személy helye is. Például ha egy magyar igazgató Magyarországon írja alá ügyfeleivel a szerződéseket, illetve innen irányítja a külföldi cége üzleteit, akkor e tevékenységére nézve cégének Magyarországon külföldi vállalkozásként kell adóznia. Mindenképpen jól meggondolandó a 33. pont e) pontja, és annak "e jogával rendszeresen él" kitétele, mely az értelmezési lehetőségek széles körét nyújtja.
Az off-shore cégek számára különösen a g) pont bír jelentőséggel, hiszen ez tartalmazza, hogy mi nem minősül telephelynek:
1. a külföldi személy árujának vagy termékének kizárólag tárolására, bemutatására használt létesítmény,
2. a külföldi személy árujának, illetve termékének kizárólag tárolás, bemutatás, belföldi személy általi feldolgozás céljából történő készletezése,
3. létesítménynek kizárólag a külföldi személy számára történő áru-, illetve termékbeszerzési, valamint információgyűjtési célú fenntartása,
4. a létesítménynek kizárólag egyéb előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenység folytatása céljából való fenntartása,
5. a független képviselő (a bizományos is) útján kifejtett tevékenység, amennyiben ez a személy szokásos üzleti tevékenysége keretében jár el.
Az adóztatás nem terjed ki a vállalkozásnak arra a nyereségére, amelyet nem a telephely útján végzett tevékenységéből szerez. Ebből az is következik, hogy külföldi vállalkozás nyereségének adóztatásánál vizsgálni kell a nyereség forrását. Például a külföldi cégek Magyarországra irányuló exporttevékenysége - telephely hiányában - nem eredményezi azt, hogy társasági adó alanyává váljanak (1994/ 367. APEH iránymutatás).
A külföldi szervezet olyan külföldi jogszabályok alapján létrejött jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet, amely a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó ellenértéket kap. Ha a külföldi szervezet olyan jövedelmet szerez belföldről, amely nem szerepel a törvényi felsorolásban, nem válik a társasági adó alanyává.
A külföldi szervezet adóalapja a belföldi személy és a külföldi vállalkozó belföldi telephelye által kifizetett, a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származónak minősülő, a törvényben meghatározott bevétel. A jövedelemszerzés helyének fogalmát a)-f) pontig tartó felsorolásban a Tao.tv. 4. §-ának 22. pontja határozza meg annak alapján, hogy a jövedelem: vállalkozási tevékenységből származik, kamatjövedelem, kötvény utáni kamatjövedelem, előadói, művészeti és sporttevékenységért, bemutatókért (kiállításokért) járó díj, jogdíj vagy osztalék.
III. Az off-shore cégek elsődleges célja az adókikerülés. Ennek akadályozására a Tao tv. két fontos korlátozó rendelkezést is bevezetett: az ellenőrzött külföldi társaság és a kapcsolt vállalkozások fogalmát. Az ellenőrzött külföldi társaság definíciója 1997-ben került a Tao. tv.-be, amelynek értelmezése jelentős korlátot jelent az off-shore tevékenységgel kapcsolatban. 2001-ig legalább 30 napig és az adóév utolsó napjáig kellett birtokolni a részesedést az ellenőrzött külföldi társaságban. Az adótörvény 2001-től azonban már nem írja elő, hogy az adózónak mikor és mennyi ideig kell részesedéssel rendelkeznie. Ez azt jelenti, hogy 2001-től bármilyen rövid időtartamú birtoklás is elég. Az adóparadicsomban székhellyel rendelkező társaság ezek alapján akkor is ellenőrzött külföldi társaságnak minősül, ha az adózó az adóév utolsó napján nem rendelkezik benne részesedéssel, illetve ha a részesedés nem állt fenn legalább 30 napon keresztül. A Tao. tv. 4. §-ának 11. pontja alapján: Ellenőrzött külföldi társaság: az a külföldi személy, amelyben az adózó részesedéssel rendelkezik, és amelynek székhelye olyan államban van, ahol a külföldi személy jövedelmére a jogszabály nem ír elő társasági adónak megfelelő adókötelezettséget, vagy az adóévre előírt adómérték legfeljebb 10 százalék, kivéve, ha a székhely szerinti állammal a Magyar Köztársaságnak hatályos egyezménye van kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók terén.
A 8011/1997. (XII. 31. PM tájékoztató a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI törvény 4. §-ának 11.a) pontjában foglaltaknak megfelelő államokat sorolja fel tételesen, amelyekben a külföldi személy jövedelmére nem ír elő társasági adókötelezettséget, vagy az adóévre előírt adómérték legfeljebb 10 százalék, illetve ahol bizonyos feltételeknek megfelelő cégek adómentességet élveznek (lásd Céghírnök 2002. március, 3. szám). ■
Visszaugrás
