A gyermekek védelme minden társadalom kulcsfontosságú feladata. A gyermekek veszélyeztetettségének észlelése nem csupán szociális és jogi, hanem erkölcsi kérdés is. A hatékony védelem egyik legfontosabb előfeltétele, hogy a veszélyeztetés jeleit időben észleljék, és megfelelő választ adjanak rá.
A szerző járásbírósági bíróként azért fogalmaz meg gondolatokat, mert egy nagyon aktuális kérdésre szeretné felhívni a figyelmet, mivel egyre több az olyan családjogi tárgyú peres és nemperes eljárások száma, amelyekben a gyermekek jellemzően nem félként szerepelnek, "csupán" egyéb érdekeltek, de ők ezeknek az élethelyzeteknek a mindenkori elszenvedői. A gyermekeket a szülői felügyelettel kapcsolatos minden eljárás érinti, az ő életüket érintő döntéseket hoznak, melyeket úgy élhetnek meg, hogy azok a "fejük felett" születnek. Ezért jelentkezett igény arra, hogy valamilyen módon a gyermekek is véleményt alkothassanak és azt elő is adhassák ezekben az eljárásokban. Ezek a meghallgatások lehetőséget adnak a veszélyeztetettségük észlelésére is.
A bíróságoknak fontos feladata mindezeknek az észlelése, a szükséges intézkedések meghozatala, ezért a szerző fel szeretné vázolni az alkalmazandó eljárást és tapasztalatokat, a rendszer esetleges hibáit a jogi háttér és néhány jogeset bemutatásával.
A gyermekek mindenek feletti érdekének és a gyermekek védelmének tárgyában az első nemzetközi egyezmény, amely minden szakembernek, de talán még laikusnak is eszébe jut, a mai napig a világ 193 országában hatályos Gyermek jogairól szóló Egyezmény[1] (a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény), amelyet az ENSZ közgyűlése 1989. november 20-án fogadott el New Yorkban, és amelyet Magyarország az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki. A jogi kötőerővel bíró Gyermekjogi Egyezmény kimondta, hogy gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve, ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri.[2] A Gyermekjogi Egyezmény szerint a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz ad jogot. Legfontosabb, általános jelentőségű tételei között kell megemlíteni a gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembevételét a hatóságok döntéshozatala során, a gyermeki jogok megkülönböztetés nélküli érvényesítését és az ítélőképessége birtokában lévő gyermek szabad véleménynyilvánítását,[3] amelyet korára, érettségére tekintettel megfelelően figyelembe kell venni. Megfogalmazza a gyermeket megillető szülői gondozást, nevelést, valamint azt, hogy a gyermeket szüleitől akaratuk ellenére csak akkor lehet elválasztani, ha ez a gyermek érdekében szükséges.[4] Ilyen esetben megfelelő helyettesítő védelmet kell biztosítani. A fogyatékossággal élő gyermeket különleges gondozással kell hozzásegíteni a teljes értékű élethez. A gyermeket megillető különleges védelem területei: az erőszak minden formájától, a támadástól, a fizikai és lelki durvaságtól, az elhagyástól, valamint a bármilyen kizsákmányolástól, az eladástól és a szerhasználattól való védelem. A szabadságelvonást csak végső eszközként lehet alkalmazni a bűnelkövető gyermekkel szemben. A részes államok a rendelkezésükre álló erőforrások határai között biztosítják az Gyermekjogi Egyezmény végrehajtásának feltételeit, azonban nem lehet abból részleteket kiragadni, illetve tetszés szerinti szinten megvalósítani az egyes rendelkezéseket.
A Gyermekjogi Egyezménnyel összhangban született az Európa Tanács Gyermekbarát Igazságszolgáltatásról szóló 2010-ben elfogadott Iránymutatása,[5] amely a gyermekek jogait és legfőbb érdekeit szem előtt tartó, gyorsan lefolytatott, gyermekközpontú közigazgatási, büntető- és polgári igazságszolgáltatási eljárásokat fogalmaz meg elvárásként. Kiemelt hangsúlyt helyez a gyermek érettségére, korára, értelmi képességeire. A gyermekek bírósági meghallgatásának, várakoztatásának idejére is alapvetően szükségesnek látja a gyermekbarát környezet
- 8/9 -
biztosítását. Kimondja, hogy a gyermekbarát igazságszolgáltatási rendszer nem "járhat" a gyermek előtt, és nem hagyhatja őt maga mögött.
Magyarországon a jelzőrendszer működtetése a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 39. § (3) bekezdése szerint a gyermekjóléti szolgáltatás feladata. A Gyvt. 17. § (1) bekezdés f) pontja alapján az e törvényben szabályozott gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatot látnak el - a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése, a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése és megszüntetése érdekében - a törvényben meghatározott alaptevékenység keretében a bíróságok is. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint a bíróságok kötelesek jelzéssel élni a gyermek veszélyeztetettsége esetén a gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó szolgáltatónál és hatósági eljárást kezdeményezni a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolása vagy egyéb más, súlyos veszélyeztető ok fennállása, továbbá a gyermek önmaga által előidézett súlyos veszélyeztető magatartása esetén. Ilyen jelzéssel és kezdeményezéssel bármely állampolgár és a gyermekek érdekeit képviselő társadalmi szervezet is élhet.
A 2024. szeptember 1-jén hatályba lépő jogszabályváltozás eredményeképpen ugyanezen szakasz (4b)[6] bekezdése alapján az (1) bekezdésben meghatározott szerv alkalmazottja a (2) bekezdésben meghatározott jelzési vagy kezdeményezési kötelezettséget nem közvetlenül, hanem a szerv vezetője, vagy arra kijelölt személy útján gyakorolja. Kiemelt veszélyeztető okra utaló körülmény észlelése esetén haladéktalanul, de legkésőbb három munkanapon belül köteles azt a szerv vezetőjénél vagy a kijelölt személynél kezdeményezni. A szerv vezetője vagy az arra kijelölt személy a kezdeményezést követő három munkanapon belül teljesíti a (2) bekezdésben foglalt kötelezettséget, amelynek elmulasztása büntetőjogi felelősségre vonással jár.
Mivel a gyermek nem kerülhet, illetve nem maradhat veszélyeztetett helyzetben, ezért a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényben (a továbbiakban: Btk.) új tényállás kerül megalkotásra, amely a gyermekek veszélyeztetettségével kapcsolatos kiemelt veszélyeztető okra utaló körülmény jelzésére vonatkozó kötelezettség megszegését szankcionálja a 209/A. §-ban,[7] és vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt deklarál.
Mindehhez azonban szükségessé vált a jogalkotó részéről a pontos fogalom meghatározás is a veszélyeztetés kérdésében, ezért a Gyvt. 17. § (4d) bekezdésébe az alábbi normaszöveg található: a (4a)-(4c) bekezdés alkalmazásában kiemelt veszélyeztető okra utaló körülmények:
a) a gyermek szexuális bántalmazására utaló körülmények közül miniszteri rendeletben meghatározottak,
b) a gyermek fizikai bántalmazására utaló körülmények közül miniszteri rendeletben meghatározottak,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
