A korlátolt felelősségű társaságból való kilépés szabályozási igénye a Gt. húsz éves történetének mindvégig kísérő jelensége volt. A szakirodalomban napvilágot látott olyan vélemény, hogy a kis létszámú kft.-k esetében megengedhető lenne a társaságból való kilépés (Sárközy: Társasági jogunk a privatizáció és a szövetkezetek átalakulása tükrében Gazdaság és Jog 1994/12.) Más szerzők a kft.-ből való kilépés gondolatát teljesen elutasították (Komáromi: A vitatható kft. Gazdaság és Jog 2007/7.), mondván a kilépés elutasítása a korlátolt felelősség ára. Ismét más szerzők a kft.-ből való kilépés teljes liberalizációja mellett foglaltak állást (Hanák András: Puccs a Német-Római Birodalom békés rendje ellen. Gazdaság és Jog 2007/12.).
Ezt az elvi kérdést a korlátolt felelősségű társaságok mindennapi gyakorlatában fölmerülő problémák tartották mindvégig napirenden. A társaság tagjai között feszülő feloldatlan érdekellentétek alapján számos jól működő társaságban a többségi részesedéssel rendelkező tag a kisebbségi részesedéssel bíró taggal, vagy tagokkal szemben - élve a döntési mechanizmus adta törvényi lehetőséggel - a feltétel nélkül és kizárólagosan érvényesítette a gazdasági akaratát. Jelentős részben az osztalék kiosztásánál és a vezető tisztségviselő megválasztásánál mutatkoztak összeütközések. Az ilyen feltétlenül egyoldalú akaratérvényesítések megkérdőjelezhetik a társaságok vonatkozásában azt a tételt, hogy a társas viszonyban a kockázatmegosztás és a társasági tevékenységhez szükséges vagyon mérete valamennyi tagot - többséget és kisebbséget egyaránt - egymásra utalja. Igaz, hogy a kisebbség a társasági szerződés megkötésének pillanatában "döntési helyzetben van" az érdekérvényesítésre (Kisfaludi: Társasági jog, Complex Kiadó Budapest, 2007. 35. old.), az érdekérvényesítés a társasági szerződés megkötésének időszakában már jól fejlett társasági jogi kultúrát tételez a potenciális vitaforrások előrelátásának képességét, másrészt még megfelelő jogi kultúra mellett sem látható évtizedekre előre minden szabályozandó konfliktus. A társaság belső dinamizmusa alapján a tagok személye változhat, a tagok részesedésének nagysága is változhat, történhetnek belső felvásárlások, osztódhatnak az üzletrészek stb. Az idő múlása a társaság tulajdonosi szerkezetében sok az alapítás idejében előre nem látható változást hozhat. Gazdasági társaságok esetén azonban nincs a Ptk. 241. §-ához hasonló szabály, amely alkalmas kezelni a jogviszony tartósságából adódó, később keletkező konfliktusokat.
A korlátolt felelősségű társaságtól szóló 1930. évi V. tc. 83. §-a speciális kisebbségi jogot iktatott a törvénybe. Az idézett szabály akként szólt, hogy "A törzstőke legalább egytized részét képviselő tagok keresettel kérhetik a társaság feloszlatását, ha a társaság céljainak elérése lehetetlenné válik, vagy ha a társaság viszonyaiban rejlő más fontos ok van a feloszlatásra." Ugyanakkor nem volt helye a társaság feloszlatásának, ha bármelyik tag a keresettel fellépő tag üzletrészét teljes értéken átvállalni hajlandónak mutatkozott. A bíróság mellőzhette a társaság feloszlatását, és elrendelhette a vétkes tag üzletrészének bevonását. Az 1930-as törvényben a szabályozási technika, a társasági tagok jogviszonyai, illetve a bírósági eljárás szabályozása eltérő volt, de a szabályozási cél e törvényben is jól tetten érhető volt. Ez a cél a kisebbség védelme a többségi túlhatalommal szemben, és a többség védelem a kisebbségi tag szerződésszegése és jogellenes magatartása ellen.
Az 1930-as szabály a kisebbségnek közvetlen perlési lehetőséget, és követelési jogcímet teremtett, ha a többség visszaélt a joggyakorlással. A törvénycikk a bíróságnak kiemelkedően nagy szerepet juttatott azzal, hogy dönthetett a társaság feloszlatásáról is. A bírósági eljárás kontrolja másfelől biztosítékot is adott arra nézve, hogy a kisebbség se élhessen vissza a törvényben biztosított keresetindítási jogával, nem utolsósorban, pedig lehetőséget teremtett a szerződő felek számára, hogy a "célok lehetetlenülését" konkrét szerződéses tényállásokkal meghatározzák. Az ilyen perekben a bíróság vizsgálhatta azt, hogy valóban fennállnak-e azok a "fontos okok" amelyek alapot adhatnak a társaság feloszlatására.
Az 1988. évi VI. tv., az első Gt. az 1930. évi törvényt kiindulási pontnak használva szabályozta a többségi védekezést a kisebbség szerződésszegő és egyébként vétkes magatartásával szemben a kizárás intézményében, de nem vette át a speciális kisebbségi jogot a fent említett szabályozásból, azaz a kisebbségi jogokat szűkebben szabályozta, az eljárási jogok biztosítása mellett lényegében akkor engedett fellépést, ha a többségi magatartás kárt okoz a társaságnak. A potenciális károkozással szembeni védekezés az első Gt.-ben, és a későbbiek során a többi Gt.-ben sem volt megnyugtatóan szabályozva. Ezzel lényegében a kisebbség hátrányára megbillent a tagok közötti egyensúly. Ezt a helyzetet kívánta felszámolni az alábbi javaslat, amely támaszkodott a nemzetközi tapasztalatokra is.
Kilépés a társaságból
(1) Ha a társaság olyan tevékenységet folytat, amely a társasági célok elérését nagymértékben veszélyezteti, vagy súlyosan sérti valamely tag törvényes érdekeit, a tag kiléphet a társaságból. Így különösen, ha a társaság legalább három éve nem fizet osztalékot annak ellenére, a társaság mérlege alapján erre lenne lehetőség, vagy ha a társaság más tagja együttműködési kötelezettségeit súlyosan megszegi. A társasági szerződés a kilépés további okait is meghatározhatja.
(2) A tag a kilépését írásban, a kilépés indokainak megjelölésével köteles közölni az ügyvezetőhöz intézett bejelentéssel.
(3) A taggyűlés a bejelentéstől számított 30 napon belül dönt a kilépés elfogadásáról, vagy elutasításáról. A kilépést elutasító taggyűlési határozatot a tag a 3:35. § szabályainak megfelelő alkalmazásával a bíróság előtt megtámadhatja.
(4) A kilépő tag üzletrészét - egymás közt üzletrészük arányában - a tagok, vagy a társaság köteles megvásárolni. A társaság a kilépő tag üzletrészének megvásárlására - a vele való megállapodás alapján - harmadik személyt is kijelölhet.
(5) A vevő és a kilépő tag az üzletrész vételárában megállapodhatnak. Megállapodás hiányában a kilépő tag üzletrészét - a taggyűlés határozatától számított hat hónapon belül - a (2) bekezdésben meghatározott közlés időpontjában fennálló piaci értéken, de legalább a társaság saját tőkéjéből a törzsbetétre jutó résznek megfelelő értéken kell megvásárolni.
A javasolt kilépési szabály nem azonos a betéti és közkereseti társaságnál szabályozott felmondás intézményével. A betéti és közkereseti társaságban szabályozott felmondás a tagsági viszonyát megszüntetni kívánó tag egyoldalú jognyilatkozata, ezzel szemben a kft. tag kilépési nyilatkozata nem egyoldalú jognyilatkozat, hanem kétoldalú, azt a társaságnak el kell fogadni.
A korlátolt felelősségű társaságból csak akkor lehet kilépni, ha a társaság vagy valamelyik tag súlyosan sérti a tag törvényes érdekeit, vagy a társasági magatartás nagymértékben veszélyezteti a társasági célok elérését. A kilépési indokok ebben a vonatkozásban hasonló a közkereseti-és, betéti társaság rendkívüli felmondás indokaival. Szabad elhatározásból történő rendes felmondásnak kft. esetében az új szabály alapján sincs lehetőség. Ez a másik döntő különbség a közkereseti és betéti társaságnál szabályozott felmondáshoz képest. Nevezetesen kft.-ből kilépni csak a társaság jogsértő magatartásának okán lehet.
A kilépési szándék bejelentése alakisághoz kötött. A bejelentést a tag írásban, az indokok egyidejű közlésével köteles megtenni az ügyvezetőhöz címzett nyilatkozattal. Az ügyvezető köteles a taggyűlés összehívására úgy, hogy a taggyűlési döntés a bejelentéstől számított 30 napon belül a taggyűlés dönthessen a kilépés elfogadásáról, vagy elutasításáról. A javaslat a határidő megadásánál figyelemmel volt a Gt.-nek a taggyűlés összehívására vonatkozó szabályaira. Az ügyvezetőnek úgy kell összehívni a taggyűlést, hogy a határidőben történő döntés meghozható legyen. A meghívóban utalni célszerű a határozatképtelenség miatt összehívott újabb taggyűlésre is.
A javaslat szerint a tag kilépése tárgyában a taggyűlés kétféle döntést hozhat. Vagy elfogadja a tag kilépési szándékát és elfogadja a kilépés indoklást, vagy elutasítja azt. Ha a taggyűlés elfogadja a tag indokát, és tudomásul veszi a kilépési szándékot, akkor erre irányuló határozatot hoz és dönt a javaslat (3) és (4) szakasz szerint az üzletrész megváltásáról. Ha a taggyűlés nem fogadja el a tag kilépési nyilatkozatát, akkor elutasító határozatot hoz, amely ellen a tag a taggyűlési határozatok megtámadására irányadó szabályok szerint bírósághoz fordulhat és kérheti a határozat hatályon kívül helyezését.
A határozat megtámadására a javaslat 3:35. §-a szerint akkor kerülhet sor, ha a társaság bármely szerve olyan határozatot hoz, amely jogszabályba, vagy a társasági szerződés rendelkezéseibe ütközik.
Kiemelendő, hogy a javaslat a kilépni szándékozó tag "törvényes" érekét részesíti védelemben, tehát a kilépésre nem egyszerű érdeksérelem adhat okot. Ez a szabályozás lehetővé tesz azt, hogy a nevesített alanyi jogsértésen túlmenően, a nem nevesített, de védendő érdeksérelem is alapul szolgálhasson a tagi kilépésre. Ezeknek az érdekelnek a körét a szerződési-, és az ítélkezési gyakorlatnak kell kialakítani. A törvényes érdek ugyanúgy, mint a társasági célok elérését nagymértékben veszélyeztető magatartás generál klauzula, s az utóbbi tatalmát is az ítélkezési és a szerződéses gyakorlat töltheti ki tartalommal.
A javaslat szabálya épített a tagkizárás intézményére, amennyiben a kilépés indokául meghatározott magatartás törvényi tényállása egy ponton, nevezetesen a társasági célokat veszélyeztető magatartás említésével megegyezik a kizárás törvényi tényállásával. Ezzel megteremtődik a társasági törvényben az egyensúly a társasági (többségi) és a tagi (kisebbségi) érdekvédelem között. A kizárás intézményével a többség védekezhet a kisebbség jogellenes magatartásával szemben (kizárás kezdeményezése csak minősített többségű, háromnegyedes taggyűlési döntéssel lehetséges), a kilépés intézményével a kisebbség védekezhet a többség jogellenes magatartásával szemben.
Szerintem ez a kilépésre vonatkozó szabály helyreállította a többségi és kisebbségi tagok közötti egyensúlyt. A korábbi társasági törvényekben a társaság tagjai közötti, mint szerződő felek közötti mellérendeltségi viszony csak a szerződéskötés pillanatában volt fellelhető, a társaság működése során már nem, mert a törvényben szabályozott kisebbségi jogok nem tudtak hatékony védelmet biztosítani a többség visszaélésszerű magatartásával szemben csak akkor, ha a visszaélésnek bizonyíthatóan egyben kárkövetkezménye volt. A kisebbség törvényes érdekének védelme lényegesen tágabb védekezési mozgástér, mint a kártérítés követelése.
Ha a bíróság a megtámadási per során megállapítja, hogy a kilépés indokai helytállóak voltak, mert a társaság magatartása a kilépni szándékozó tag törvényes érdekét sértette, vagy a társasági célok elérést nagymértékben veszélyeztette, a kilépést elutasító határozatot hatályon kívül helyezi. Ezzel a döntéssel a kilépési nyilatkozat hatályában fennmarad.
Ha a taggyűlés a kilépésre irányuló bejelentést elfogadja, vagy az azt elutasító határozatot a bíróság hatályon kívül helyezi, a javaslat (4) és (5) bekezdése szerint a tagok vagy a társaság köteles megvásárolni a kilépő tag üzletrészét. A javaslatnak ez a szabálya törvényen alapuló szerződéskötési kötelezettséget állapít meg elsősorban a társaságban maradó tagok számára, akik kötelezettségüknek üzletrészük arányában kötelesek eleget tenni, másodsorban pedig a társaság számára. A társaság vételi szándékáról a társaságban maradó tagok dönthetnek. Ilyen döntés hiányában, vagy ha a társaság vételi lehetőségének törvényi akadálya lenne, a tagok kötelesek az üzletrészt megváltani.
A javaslat ebben a szabályzásban támaszkodott a minősített többséggel rendelkező tag számára a törvény által előírt többletkötelezettséget megállapító szabályára, amely szerint "A minősített többség megszerzésének közzétételétől számított hatvan napos jogvesztő határidőn belül a társaság bármely tagja kérheti, hogy a minősített többséggel rendelkező tag társasági részesedését vegye meg." [3:39. § (2) bek.] Az üzletrészarányos vételnek már nincs akadálya, mivel a kodifikációs albizottság javaslata megszüntette a törzsbetét tízezer forinttal való oszthatóságának követelményét.
A tag kilépésének a fentiek szerinti szabályozása egyaránt szolgálja a hitelezői érdekvédelmet és a tag törvényes érdekének védelmét is és avatta a kilépést önálló kft. intézménnyé. Természetesen egy tag kiválásának továbbra is lehetséges módja a társaság törzstőkéjének leszállítása akként, hogy a társaságtól megválni kívánó tag törzsbetétjével csökkentik a társaság törzstőkéjét. Ez az esetkör azonban jelentősen különbözik a kilépés intézményétől, hiszen a tőkeleszállításhoz a hitelezői érdekek védelme okán a hitelezők biztosítékot követelhetnek. Megfelelő biztosíték hiányában a tőkeleszállítást a hitelezők meghiúsíthatják. Tőkeleszállításra megállapodás alapján kerülhet sor s az, hogy a tagoknak vagy a társaságnak milyen volt a magatartása a tőkeleszállítás szempontjából irreleváns. Kilépésre ezzel szemben a társaság vagy a tagok felróható magatartása miatt, annak jogkövetkezményeként, szankciójaként kerülhet sor. Fölmerülhet a kérdés, hogy a kilépés és a társaságból történő kizárás intézménye nem jelente párhuzamos szabályozást akkor, ha a kilépés oka valamelyik tag visszaélésszerű magatartása? A kérdésre határozott nemmel kell válaszolni. A tagkizárást a társaság taggyűlése kezdeményezi háromnegyedes többséggel, a kilépés az egyik tag egyéni kezdeményezése. Kétszemélyes társaságból tagot továbbra sem lehet kizárni, és ugyancsak tiltja a törvény a kizárást, ha a tag a legfőbb szerv ülésén a szavazatok legalább háromnegyedével rendelkezik [3:37. § (2) bek.]. Ilyen esetekben a jogsértő taggal szemben egyáltalán nem volt semmilyen jogvédelem. Kilépésnél ehhez hasonló korlátozás nincs. A szabály célja éppen a kisebbségvédelem, amely jogot azonban a szavazati vagy tulajdoni mértékre tekintet nélkül minden tag gyakorolhat.
A javasolt szabály továbbá lehetőséget ad arra is, hogy a társaságból kilépő tag üzletrészét megállapodás alapján külső harmadik személy vásárolja meg. A kilépő tag üzletrésze ellenértékében fő szabály szerint a tagoknak meg kell állapodni. Megállapodás hiányában a minősített többségre vonatkozó szabályokkal azonosan a kilépés közlésének napján fennálló piaci értéken, de legalább a társaság saját tőkéjéből a törzsbetétre jutó részének megfelelő értéken kell megvásárolni.
A társaságból történő kilépés a tag egyéni védekezési eszköze. Kilépésre, mint erről a fentiekben már szó volt, a javaslat szerint akkor kerülhet sor, ha a társaság olyan tevékenységet folytat, amely a társasági célok elérését nagymértékben veszélyezteti. Ilyen magatartásnak kell tekinteni pl. mindazokat a magatartásokat, amelyek a felelősségátvitel alapjául szolgálnak, hogy csak a társasági törvényben szabályozott tényállásokkal összefüggő eseteket említsük. Az a tag, aki szavazatával a döntéseket megakadályozni nem tudja és nem is kíván részese lenni az esetleges későbbi hitelezői kártérítésnek kiléphet a társaságból. Ilyen esetben ugyanis a kisebbségi jog önmagában nem jelet védelmet, hiszen a kisebbségi jog érvényesítésére akkor kerülhet sor, ha a károkozó magatartásnak már bekövetkezett a kárkövetkezménye. Természetesen a társasági célokat veszélyeztető magatartás köre nem szűkíthető le ezekre a tényállásokra.
Kiléphet a tag akkor is, ha a társasági döntések súlyosan sértik valamely tag törvényes érdekeit. A javaslat példálózva meghatároz bizonyos tényállásokat, amelynek mintája a készülő még el nem fogadott európai uniós kft. szabályozás volt. Így különösen, ha a társaság legalább három éve nem fizet osztalékot annak ellenére, a társaság mérlege alapján erre lenne lehetőség. Ez a szabály védeni hivatott azt a tézist, miszerint egy gazdasági vállalkozás, illetve egy gazdasági vállalkozásban való részvétel a nyereség szerzése céljából jön léte. Természetesen, ha egyetértés alakul ki a társaságban arra nézve, hogy a nyereséget a harmadik üzleti év után is a tagok a társaság fejlesztésére kívánják fordítani akkor ennek nincs akadálya. Az ilyen döntéshez lényegében valamennyi tag igenlő szavazata szükséges. Ha a tag szavazatával hozzájárul az ilyen döntéshez, akkor alaptalanul hivatkozna a társaság jogsértő magatartására, a kilépés indoka alaptalan lenne. Ezzel a szabályozással meg lehetett teremteni a tagi és a társasági érdekek összhangját. A nyereségnek a társaságba való visszaforgatása három évig jogkövetkezmények nélkül lehetséges. A javaslatnak a kilépésre vonatkozó szabálya megerősíti a törvénynek az osztalékra vonatkozó 3:125. §-át. Az ebbe a tényállásba leírt magatartás jelesül az osztalékfizetés tartós elmaradása, illetve e magatartásból adódó konfliktus gyakori a korlátolt felelősségű társaságoknál. A kilépésre vonatkozó szabálynak a törvénybe való beemelése jelentősen megerősítette a tagok szerződéses, mellérendelt pozícióját.
Kiléphet a tag a társaságból, ha a társaság más tagja együttműködési kötelezettségeit súlyosan megszegi. A javaslat célszerűnek tartotta az együttműködési kötelezettség megszegését külön is nevesíteni. A hatályos Gt. nem nevesíti külön az együttműködési kötelezettséget. A munkacsoport tervezete azonban a 3:34. § (2) bekezdésben kifejezetten szabályozza azt, hogy a tag a többi taggal és a társaság szerveivel jóhiszeműen köteles együttműködni, nem fejthet ki olyan tevékenységet, amely a társaság céljainak elérését veszélyezteti. A munkacsoport azon az állásponton volt, hogy a Ptk. alapelveiben rögzített együttműködési kötelezettség ellenére szükséges külön is kimondani ezt az elvet, hiszen a társasági belső viszonyok jelentősen eltérnek a Ptk.-ban szabályozott jogviszonyoktól. A társasági belső viszonyokban megkövetelt együttműködési mértéket és követelményeket a társasági viszony sajátosságaira tekintettel a bírósági gyakorlatnak és a társasági szerződés szabályainak kell kitölteni. A kilépés az együttműködési kötelezettség megsértésének speciális jogkövetkezménye tekintettel arra, hogy az együttműködési kötelezettség megszegése estén a tagok egymás között a tagsági viszony fennállása alatt a kilépés szabályain kívül semmilyen igényt nem tudnak érvényesíteni.
A kilépés szabályozásával a javaslat megerősítené a kisebbség pozícióját úgy azonban, hogy az összeegyeztethető legyen a társasági érdekekkel is. A hatályos Gt.-be és az azt megelőző társasági törvényekben is a kisebbségnek a hasonló tényállások mellett csak a Ptk.-nak a joggal való visszaélés szabályaira való hivatkozás mellett volt lehetősége igényt érvényesíteni. Ilyen igényérvényesítésre azonban tudomásunk szerint húsz év alatt nem került sor. És ennek nem az volt az oka, hogy nem volt konfliktus a tagok között, hanem az, hogy a joggal való visszaélésre való hivatkozás az ítélkezési gyakorlatban kialakult tartózkodás miatt nem kecsegtetett eredménnyel. ■
Visszaugrás
