A hitelezőnek az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 203. §-a szerinti fellépése a polgári perben az adós fedezetelvonása esetén az igényérvényesítésnek a bírói gyakorlat által kiemelt módja (EBH 2003.850, BH 2004.503), legalábbis a felszámolás kezdő időpontja előtt [1/2011. (VI. 15.) PK vélemény 12. pontja]. A témában több kiváló szakirodalmi cikk (lásd pl.: Dr. Kemenes István: A fedezetelvonás egyes joggyakorlati kérdései, Bírósági Döntések Tára 2011/4.; Dr. Zámbó Tamás: A fedezetelvonó szerződés jogalkalmazói kérdései, Bírósági Döntések Tára 2010/3., Török Tamás: A fedezetelvonó szerződés és annak szabályozása a Ptk.-ban, Gazdaság és Jog 2002/3.) született már és az évtized elején a hitelezők nagy megkönnyebbülésére a Kúria is egységesítette a joggyakorlatot az 1/2011. (VI. 15.) PK véleményével.
A hitelezők azonban továbbra is több olyan problémával szembesülhetnek, miután megindították a Ptk. 203. §-a alapján a polgári pert, melyekre a fenti PK vélemény nem ad (egyértelmű) választ. Problémát okoz például a perben, ha az alperes arra hivatkozik, hogy az egyéb adóstársak elleni eljárásokban a perbeli követelés behajtható. Az is megnehezíti a felperes hitelező pernyertességi esélyeit, ha az adós az elvont ingatlant terhelő zálogjogosulti követelés kielégítési elsőbbségére hivatkozik, melyre tekintettel a perbeli ingatlan nem képezhette volna a felperesi követelés kielégítési alapját. Problémát jelent az is, hogy a Ptk. 203. § (2) bekezdése szerinti törvényi vélelem személyi hatálya, illetve ennek jogalkalmazói értelmezési köre (hozzátartozó, rosszhiszeműség, ingyenesség fogalma) nem kellően tág, továbbá a napjainkra kifejlesztett fedezetelvonási ügyletek körülményeit nem értékeli a jogalkalmazó kellő súllyal. Megnehezíti a hitelező dolgát a perben az is, hogy az alperesi adós vagy adósok rendszerint egyéb kölcsöntartozásokat "kreálnak", mely esetben a "baráti hitelezők" beszámítással közreműködnek az adósi ingatlan -, illetve egyéb vagyontárgy - elvonásában.
A Ptk. 203. § (2) bekezdése szerint: "Ha valaki hozzátartozójával vagy olyan jogi személlyel, amellyel való viszonyában többségi befolyás áll fenn, továbbá ha a jogi személy a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet vélelmezni kell. Ugyancsak vélelmezni kell a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet azonos természetes vagy jogi személy befolyása alatt működő jogi személyek egymás közötti szerződéskötése esetén, akkor is, ha közvetlen vagy közvetett többségi befolyás nem áll fenn."
A joggyakorlatban egyrészt a hozzátartozó fogalmával kapcsolatban merülnek fel problémák. A Ptk. 685. § b) pontja szerint közeli hozzátartozó a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyenes ágbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha- és neveltgyermek, az örökbe fogadó,
20/21
a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér. Hozzátartozó továbbá: az élettárs, az egyenes ágbeli rokon házastársa, bejegyzett élettársa, a jegyes, a házastárs, a bejegyzett élettárs egyenes ágbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa, bejegyzett élettársa. A fedezetet elvonó adós és a fenti hozzátartozói közötti jogügyletet tehát a jogalkotó olyan kötelemnek tekinti, mellyel szemben annak valószínűségi fokára figyelemmel elfogadja tényvélelemként [Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része. Budapest-Pécs, 2002. 183-184. o.], hogy ezen jogügylet ingyenes volt, vagy a felek ennek során rosszhiszeműek voltak.
Ezen törvényi vélelem fennálltának és terjedelmének rendkívül komoly jelentősége van a pernyertesség szempontjából. Már magának a Ptk. 203. §-ának a szabályozásával, különösen ideértve a fedezetelvonó jogügylet jogkövetkezményének helyes jogalkotói meghatározását a relatív hatálytalanságban, is jelentősen segíti a jogalkotó a hitelezői fellépést a fedezetelvonó szerződések esetén. A Ptk. 203. § (2) bekezdésében megjelölt törvényi vélelemmel ennél is tovább ment a törvényhozó, mivel ezzel a bizonyítási eljárást is leegyszerűsítette hitelezői szempontból: vagy megdönti a vélelmet az adós a bizonyítási eljárásban, vagy - amennyiben a fedezetelvonás egyéb törvényi feltételei is fennállnak - marasztalni fogja őt a bíróság (a bizonyítási teher átfordul tehát a vélelem fennállta esetén az alperesre). A törvényi vélelem megdöntésére az alperesnek lehetősége van, azonban a rosszhiszeműség, illetve az ingyenesség hiányának bizonyítására kétséget kizáróan (!) kell, hogy sor kerüljön (Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30.337/2009, Győri Ítélőtábla Pf. II. 20.339/2010/4., Debreceni Ítélőtábla Pf. II. 20.602/2012/6.). A Debreceni Törvényszék és a Debreceni Ítélőtábla joggyakorlata alapján (a www.birosag.hu honlapon fellelhető ítéleteket vizsgálva) a Ptk. 203. § (2) bekezdése szerinti törvényi vélelem a gyakorlatban megdönthetetlennek tűnik: a Debreceni Törvényszék előtti ügyek a Ptk. 203. § (2) bekezdése szerinti vélelem fennállása esetén (zárójelben a vélelem megdöntésével végződő ügyek): 14 (0), míg a Debreceni Ítélőtábla előtt ezen arányszám: 10 (0). A törvényi vélelem megdöntése a Kúria joggyakorlata alapján is rendkívül nehéz (Pfv. VI. 20.638/2007/8., Pfv. VI. 22.027/2009/7., Pfv. VI. 20.482/2010/6., Gfv. XI. 30.420/2008/4.).
Ennek azért is van rendkívüli jelentősége hitelezői szempontból, mert a Ptk. 203. § bekezdése kapcsán törvényi vélelem hiányában, főleg, ha a szerződés visszterhes és ingyenes, előnyről sem lehet beszélni, a hitelező felperesnek a rosszhiszeműséget kell bizonyítani a relatív hatálytalanság megállapításához és annak jogkövetkezményei alkalmazásához. Ez pedig Orwell "gondolatrendőrsége" (George Orwell: 1984 c. regénye) nélkül sokszor lehetetlen feladat, főleg a bíróság józan belátása - az életszerűtlen körülmények kellő súlyú jogalkalmazói értékelésének - hiányában (lásd például a Debreceni Ítélőtábla Pf. II. 20.875/2011/7. sz. ítéletét).
A joggyakorlati tapasztalatok alapján a törvényi vélelem köre szűknek tűnik. Nem világos például, hogy ha a Ptk. - nagyon helyesen - az egyenes ági leszármazott vagy a testvér házastársát bevonja a fenti törvényi vélelem személyi hatálya alá, akkor például az adós unokatestvérét miért hagyja ki? A gyakorlatban ugyanis ugyanannyira valószínű és életszerű, hogy az adós jó kapcsolatot ápol édesapja/édesanyja testvérének lányával/fiával, akivel együtt töltötte a gyerekkorát, mint a sógorával, akit a testvére csak később "hozott be a családba".
A különbség a fedezetelvonás miatt indult perekben igen jelentős. Ha a testvér házastársával köti meg az adós a fedezetelvonó szerződést, akkor törvényi vélelem lesz annak rosszhiszeműsége és/vagy ingyenessége mellett. Míg ha volt olyan "gondos" az adós, hogy egy, a családban kicsit "távolabbi" személyt választ a csalárd jogügylethez, akkor már nem áll fenn törvényi vélelem és a felperesre hárul annak bizonyítása, hogy a szerződés ingyenes volt és/vagy rosszhiszeműen jártak el a felek a vagyonátruházás során.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
