Az utóbbi másfél évtizedben ezelőtt soha nem látott mértékben került sor - elsősorban rendeleti úton - jogalkotásra a nemzetközi magánjog területén az Európai Unióban. Az uniós jog számos forrása foglalkozik közvetlenül, vagy érint akár közvetve nemzetközi magánjogi kérdéseket. Az uniós nemzetközi magánjogi jogalkotás eredményeit vizsgálva nem szabad elfelejteni annak egyik legfőbb célját: az egyes szabályozási aktusok hatálya alá tartozó területeken a tagállami nemzetközi magánjogi szabályok felváltásával egységes nemzetközi magánjogi rezsim kialakítása. Azaz ez azt is jelenti egyben, hogy a tagállami jogalkotó csak az uniós jogi aktus által nem szabályozott területen alkothat, tarthat fenn saját kollíziós szabályokat.
Az uniós kollíziós rendeleti szintű jogalkotási munka első eredménye volt a 2007-ben elfogadott un. Róma II. rendelet[1], mely a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jog meghatározásának egyes szabályait határozza meg. Azonban nem vitás, hogy a szerződésen kívüli kötelmi viszonyok fogalma tagállamonként eltérő, ezért a rendelet alkalmazásában a szerződésen kívüli kötelmet önállóan, a tagállami jogtól független, autonóm fogalomként kell értelmezni.[2] A rendelet meghatároz bizonyos kivételeket, melyekre az nem alkalmazható. Ilyen kivétel a magánélet és a személyiségi jogok - többek között a jóhírnév - megsértéséből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyok.[3] A személyhez fűződő jogoknak a tagállami jogban meglévő rendszertani helye nincs közvetlen[4] hatással a terület uniós jogi szabályozására.[5] Az érintett rendelkezés, és így a Róma II. rendelet tárgyi hatályának megértésekor[6] a rendelkezés történeti és teleologikus értelmezése elengedhetetlen. Fontos leszögezni, hogy csakúgy, mint a szerződésen kívüli kötelmi viszonyok fogalma, a rendelet vonatkozó rendelkezésében használt kifejezések, fogalmak ebben a formájukban az uniós jogalkotó által alkotott/saját döntése alapján alkalmazott kifejezések és önálló, autonóm tartalommal bírnak.[7] Továbbá, a rendelet rendelkezéseinek értelmezése során figyelemmel kell lenni a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló rendeletre (Brüsszel I bis[8]) valamint a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó joggal foglalkozó jogi eszközökre is.[9]
Jelen tanulmány célja, hogy az érintett cikk kapcsán feltárjam, hogy miként, milyen eljárás, viták során került sor a Róma II. rendelet személyhez fűződő jogokat a tárgyi hatálya alóli kizáró rendelkezés elfogadására, a tanulmány végén zárásként kitérve arra a kérdésre is, hogy várható-e az érintett rendelkezés módosítása, és így a rendelet tárgyi hatályának bővítése.
Róma II. rendelet 1. cikk (2) bekezdésének g) pontjában kizárja a tárgyi hatálya alól a "magánélet és a személyiségi jogok - többek között a jóhírnév - megsértéséből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyok[at]".
- 49/50 -
A rendelkezés történeti értelmezése során érdemes a vizsgálatot a bizottsági javaslattal[10] kezdeni.[11], [12] Azért érdemes visszatekinteni a bizottsági javaslatra, mert az eredeti, 2003-as javaslat szabályozni kívánta a magánszféra és a személyiségi jogok megsértésével[13] kapcsolatos kollíziós kérdéseket is. A tervezetben a Bizottság a tagállami szabályozási megoldásokra történő hivatkozással indokolta, hogy az érintett jogok - különösen a médiában történő - megsértését[14] a szerződésen kívüli kötelmek, és nem a személyes jog keretében gondolja szabályozandónak.[15] A javasolt szabályozás[16] ezen jogok tekintetében főszabály szerint nem kívánt eltérni a szerződésen kívüli kötelmekre alkalmazandó általános kollíziós szabályoktól[17], a javaslat 6. cikkében megjelenő speciális rendelkezésnek - biztonsági klauzulának vagy védzáradéknak[18] - a célja egyértelműen nemcsak a kollíziós szabályok megállapítása volt, hanem annak biztosítása, hogy bizonyos - nemzetközi forrásokban, egyezményekben[19] is biztosított jogok: sajtószabadság, a tájékoztatás és véleménynyilvánítás szabadsága, joga - megfelelően érvényesülni tudnak.
A javasolt szabályozás egyértelmű célja, hogy az - részben a médiaszolgáltatók lobbitevékenységének és egyes tagállamok vállalt érdekeinek hatására[20] - a médiaszolgáltatók számára a tagállamokban esetlegesen fennálló jogi bizonytalanságot kollíziós jogi szempontból csökkentse.[21] Természetesen úgy, hogy a megalkotandó egységes kollíziós jog összhangban legyen a vonatkozó közös, Brüsszel I rendeletben meghatározott joghatósági szabályokkal.[22] Ezt a célt - a javaslatban megjelenő általános közrendi klauzula[23] mellett - egy speciális védzáradékkal[24] próbálta elérni a jogalkotó, amellyel teljes egészében a lex fori alkalmazását teszi kötelezővé olyan esetekben, amikor az alkalmazandó jog általános szabályok szerint történő meghatározása ellentétes lenne azzal, ahogy és amilyen szinten a fórum joga ezen alapvető értékek[25] védelmét kívánja biztosítani.
Észszerűen vetődik, vetődhet fel a kérdés ennek a megoldásnak - a kollíziós jog szempontjából felmerülő - indokoltságára vonatkozóan, különös tekintettel a szabályból eredő jogalkalmazói nehézségekre, illetve a lex fori jogának alkalmazásához elvezető biztonsági jogalkalmazás veszélyére.[26]
Az Európai Parlament első olvasatos tárgyalására készített jelentés[27] a jogbiztonság erősítése és a kiadók és a műsorterjesztők érdekeinek védelme érdekében[28] javasolta a bizottsági tervezet több ponton történő módosítását. Egyrészt a 6. cikk (1) bekezdésének átalakításával[29] igyek-
- 50/51 -
szik biztosítani, hogy a sajtószabadság és a tájékoztatás szabadsága a lehető legteljesebb mértékben érvényesülni tudjon[30], másrészt pontosító szabályokat tartalmaz a szorosabb kapcsolat finomabb megállapítása érdekében,[31] harmadrészt egyértelműen jelzi az internet által e téren teremtett kihívásokat és igyekszik azokat kezelni.[32] A módosítási javaslatok ezen túlmenően kiterjedtek a válaszadás jogával kapcsolatos rendelkezésre[33], illetve a közrendi klauzula kiegészítésére is.[34] A Parlament jogalkotási állásfoglalása[35] többnyire elfogadta a jelentésben javasolt módosításokat: hangsúlyozza, hogy a rendelet szabályai nem korlátozzák a tagállamokat abban, hogy a sajtószabadságra és véleménynyilvánítási szabadságra vonatkozó alkotmányos szabályaikat alkalmazzák[36]; kitér arra, hogy az átalakuló kommunikációs környezetben a személyhez fűződő jogok egységesebb szabályozására volna szükség[37]; a korábban a javaslat második felében szabályozott jogválasztás szabadságával kapcsolatos rendelkezéseket a rendelet elejére hozza[38], és finomítással átveszi a magánélet védelméhez fűződő jog és a személyhez fűződő jogok megsértésével kapcsolatban a jelentésben javasolt szabályokat.[39] Az állásfoglalás a közrendi klauzula kapcsán is módosítja az eredeti bizottsági tervezetet, egyértelműen utalva az Emberi Jogok Európai Egyezményében és a nemzeti alkotmányok rendelkezéseiben biztosított alapvető jogokra
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
