Egy legfelső bírósági döntést követően, az elmúlt évben a cseh Alkotmánybíróság két esetben is állást foglalt a parlamenti függetlenség, valamint a képviselői mentelmi jog terjedelmének kérdéskörében. Az alkotmánybíróság álláspontja szerint a parlamenti testületek fegyelmi jogkörük gyakorlása során nem közigazgatási hatóságként járnak el, így az eljárás és annak eredménye nem lehet bírósági felülvizsgálat tárgya, tekintve, hogy az eljárásban hozott döntésük a parlamenti függetlenség kifejeződése is egyben. Egy alkotmányjogi panaszt elutasító határozat indokolásában a bírói testület továbbá megállapította, hogy a képviselői mentelmi jog kivételt jelent a törvény előtti egyenlőség alól, mivel a mentelmi jog az országgyűlés egészéhez tartozik és elsődlegesen a Parlamentet, tehát a szenátori és képviselői viták fórumát védi. A szerző a két eset kapcsán arra a kérdésre hívja fel a figyelmet, hogy vajon érdemes-e a képviselőket és szenátorokat mentesíteni mind a büntetőjogi, mind a közigazgatási szankciók alól.
Az elmúlt év során a cseh Alkotmánybíróság két esetben is érintette a parlamenti függetlenség és a képviselői mentelmi jog terjedelmének kérdéskörét. A határozatok egy cseh legfelső bírósági döntést követtek, amelyben a bíróság kizárta a büntetőeljárás lehetőségét olyan képviselők esetében, akik pénzügyi ellenszolgáltatás ellenében mondtak le képviselői minőségükről. Bár a döntést mind a közvélemény, mind az államügyész kritikával illette, a Legfelső Bíróság egyértelműen kizárta a fent említett képviselőnek büntetőjogi felelősségre vonását, így e kontextusban az Alkotmánybíróság nem értelmezhette a képviselői mentelmi jog terjedelmét.
Egy alkotmányjogi panasznak köszönhetően azonban megnyílt az Alkotmánybíróság számára is a lehetőség, hogy állást foglaljon e kérdésben.[1] A panaszt egy másik képviselő nyújtotta be, aki ellen a Legfelső Bíróság engedélyezte a büntetőeljárás megindítását. Az Alkotmánybíróság - megvizsgálva az eset körülményeit-
- 83/84 -
elutasította az alkotmányjogi panaszt.[2] Döntését azzal indokolta, hogy a Legfelső Bíróság helyesen járt el, amikor az érintett képviselőt nem vonta ki az igazságszolgáltatási eljárás alól, hiszen az Alkotmány 27. cikk rendelkezése szerint nem élvezte a képviselői mentelmi jogot. Az Alkotmány 27. cikk (2) bekezdésének értelmében ugyanis egy képviselő vagy szenátor sem vonható büntetőjogi felelősségre a Képviselőház, a Szenátus vagy ezek valamely tanácsa előtt tett kijelentése miatt; a képviselőket és szenátorokat - fegyelmi - felelősségre csak azon testület vonhatja, amelynek a tagjai.
Az említett képviselő ellen egy közösségi oldalon tett hozzászólása miatt indítottak eljárást, amelyet egy roma csoport által fizikailag bántalmazott házaspár esetére reagálva tett közzé. A menekültválság előtt legtöbb esetben a roma kisebbség esett áldozatul negatív diszkriminációnak Csehországban. A Facebookon közétett bejegyzése szerint a panaszt benyújtó képviselő - többek között - a következőket állította: "Az emberek nem érzik, hogy államuk megvédené őket és csak idő kérdése, hogy mikor jön el, hogy saját kezükkel fogják megvédeni magukat [...] még néhány ilyen romák által kezdeményezett provokáció és rejtekhely után kell nézniük. Akkor a páncélba öltözött rendőrség sem fogja megmenteni őket.[...] Gyerünk, emberek, tegyünk rá még egy lapáttal, és előbb-utóbb vissza fog ütni a dolog. Már hallom az üvöltést. Nem fog számítani milyen gyorsan tudsz futni."
Ezen kijelentésekre alapozva a cseh rendőrség büntetőeljárást indított a képviselő ellen csoporttal szembeni gyűlöletre uszítás, valamint jogaik és szabadságuk csorbításának vádjával. Az eljárás megindítását követően a panaszos kérelmet nyújtott be a Legfelső Bírósághoz, amelyben a bűnüldöző hatóságok eljárása alóli felmentését kérte. A Legfelső Bíróság - téves indokra hivatkozva - nem adott helyt a kérelemnek. Döntésében kifejtette, hogy a mentelmi jog minden képviselőt megillet a Parlamentben tett minden megszólalása esetén abban az esetben, ha kijelentését képviselői minőségének gyakorlása során teszi. A képviselő fentebb idézett megjegyzése nem esik a mentelmi jog hatálya alá arra figyelemmel, hogy azt nem kampány, jogalkotást kísérő vita, plenáris ülés során vagy a Képviselőház ülésén tette, így az nem eshet képviselői mandátuma gyakorlásának hatálya alá sem.
Az Alkotmánybíróság határozatának indokolásában kifejtette, hogy a képviselői mentelmi jog kivételt jelent a törvény előtti egyenlőség elve alól, amely a jogállamiság követelményének egyik alapköve. A mentelmi jog az országgyűléshez mint egészhez és nem az egyes képviselőkhöz tartozik. Ebből következik, hogy képviselői immunitás esetén elsődlegesen a Parlament mint a képviselői és szenátori viták fóruma védendő, nem pedig a képviselők és szenátorok egyéni szólásszabadsága, személyi kiváltsága és felelősségmentessége. Az Alkotmánybíróság a mentelmi jog funkcionális elméletét támogatta. A funkcionális megközelítés az Alkotmány 27. cikk (2) bekezdésében
- 84/85 -
foglalt képviselői immunitásnak olyan értelmezését követeli meg, amely tiszteletben tartja a képviselői és szenátori mentelmi jog két alapvető célját - biztosítja a Parlament függetlenségét és működését (hatalommegosztás elve), valamint lehetővé teszi tagjainak véleményük kinyilvánítását (szólásszabadság). Ilyen megközelítésben a politikai ellenzék különösen védett.
Ezen alapelvekre hivatkozva az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a képviselők és szenátorok - az Alkotmány 27. cikk (2) bekezdésének értelmében vett - mentelmi jogának érvényesülése a következő feltételek együttes megléte esetén lehetséges: (1) a közlés, információközlés vagy véleménynyilvánítás szóbeli, írásbeli, vizuális vagy egyéb kommunikáció útján történik; (2) e közlésnek a Képviselőház, a Szenátus, valamely bizottságuk vagy albizottságuk (beleértve a vizsgálóbizottságokat), vagy a Képviselőház és a Szenátus, illetve ezek tanácsainak összevont ülésén kell elhangoznia; (3) az elhangzott kijelentés nem irányulhat kifelé, annak közvetlenül a széles értelemben vett parlamenti vita szereplője, azaz képviselő, szenátor és más olyan személy felé kell irányulnia, akinek joga van részt venni a testületben folyó vitában (pl. köztársasági elnök vagy olyan külső szakértő, aki tagja a Parlament adott tanácsának vagy testületének).
Ami az első feltételt illeti, az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Alkotmány 27. cikk (2) bekezdésének értelmében vett felszólalás csak információközlés, illetve véleménynyilvánítás lehet, és nem valósíthat meg semmilyen büntetőjogi értelemben vett olyan közlést, amely bármilyen bűncselekmény tényállásának megfeleltethető. Az Alkotmány 27. cikk (2) bekezdése szerint nem tekinthető közlésnek például két természetes személy által kötött szerződés, fizikai erőszak, parlamenti térítésekkel kapcsolatos nem valós információ közlése, megvesztegetés, illetve képviselőként vagy szenátorként hivatali vesztegetés vagy lemondás elfogadása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
