Az eltiltás jogintézményére vonatkozó rendelkezések már első társasági törvényünkben, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvényben megtalálhatóak, azonban kezdetben azok kizárólag büntetőjogi felelősségre vonás eredményeként kiszabott büntetésként, intézkedésként voltak jelen a szabályozásban. Később a gazdasági társaságok működése során előállt tapasztalatok nyomán, más gazdasági törvényekkel is összefüggésben - mint például a csődtörvény - szükségessé vált az eltiltás jogintézményének önálló, társasági jogon belüli szabályozása. Írásunk e fejlődési folyamat egyes állomásainak áttekintése után - az egyéb releváns jogszabályokkal való kapcsolódási pontok érintése mellett -, részletesen ismerteti a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe vezetőjének eltiltására vonatkozó speciális szabályokat.
Provisions on the legal institution of disqualification can be found in our first company law, Act VI of 1988 on Business Companies, but initially they were only present in the legislation as a penalty or measure imposed as a result of a criminal disqualification. Later, as a result of experience gained in the operation of companies, it became necessary, in conjunction with other economic laws such as the Bankruptcy Act, to regulate the disqualification as a separate legal instrument within company law. After reviewing the various stages of this development, and touching on the links with other relevant legislation, this article describes in detail the specific rules governing the disqualification of the manager of a foreign company's Hungarian branch.
Az eltiltás mint jogintézmény már első gazdasági társasági törvényünkben, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvényben is létező fogalom volt, ám az itt jelzett tilalom még nem társasági jogi, cégjogi aktusok, hanem büntető eljárások eredményeként jelent meg, a büntetések és intézkedések között volt található, majd önálló társasági jogi szankcióként is bekerült a társasági jogba.
E szabály szerint nem lehetett gazdasági társaság vezető tisztségviselője az, akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen, végrehajtható szabadságvesztésre ítéltek, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesült, vagy akit valamely foglalkozástól eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az abban megjelölt tevékenységet folytató gazdasági társaságban. Az itt felsorolt tényállások valójában a tisztség betöltésének kizáró okai voltak. A tisztség vállalásából a törvény kizárta azt a személyt is, aki adósságok hátrahagyásával megszüntetett gazdasági társaságnak volt korábban vezető tisztségviselője - és jegyezzük meg - felügyelő bizottsági tagja, vagy könyvvizsgálója.
A tilalmi szabályok az újabb társasági törvényekben is megjelentek azzal, hogy a fent felsorolt esetek tartalmilag szintén kizáró okok voltak.[1] A 2006. évi Gt. 2009. szeptember 1-jei, majd 2012. március 1-jei módosítása azonban jelentős változást hozott. Megtiltotta illetve korlátozta bizonyos esetekben tagsági jogviszony létesítését is, amely alapvetően szintén a megszűnt gazdasági társaság által hátrahagyott, ki nem fizetett adósságokhoz kapcsolódott[2], de bővítette a tisztségviselővé válást akadályozó körülmények körét is. Ahhoz azonban, hogy ezek a kizáró okok érvényesülni tudjanak, szükség volt olyan eljárási szabályokra is, amelyek megállapították a kizáró okok fennállását, e szabályok megszegését és annak jogkövetkezményét. A jogszabálysértő helyzetek kiküszöbölésére kezdetben a cégeljárási szabályok a törvényességi felügyeleti eljárások körében adtak lehetőséget.
Az eltiltás, mint kifejezetten a cégbírósági eljárás eredményeként hozott döntés, a cégeljárást szabályozó, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) VIII/A. Fejezetébe, a kényszertörlési eljárás szabályai közé került be 2012. március 1-jei hatállyal.[3]
Az új Ptk. hatálybalépése alkalmával, a hatálybalépésről rendelkező 2013. évi CCLII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 2014. március 15-vel a Ctv. I. Fejezetét kiegészítette, és 7. Cím alatt Tag, vezető tisztségviselő eltiltására vonatkozó szabályokat iktatott be. Rendezi az eljárás menetét, az érintett személyeket, az eltiltási okokat, az eltiltás időtartamát. 2014. július 1-től ismét módosításra kerültek a kényszertörlés szabályai is, a VIII/A. Fejezet 4. Cím alatti szabályok a tag, vezető tisztségviselő felelősségére vonatkozó rendelkezésekkel egészültek ki.
A Ptké. a 112. §-hoz fűzött indokolás szerint "Az eltiltás jelenlegi társasági jogi szabályai átdolgozásra kerültek. Az új Ptk. 3:22. § a jogi személyek általános szabályai között és a 3:90. § a gazdasági társaságok közös szabályai között általános szabályként rögzíti, hogy nem lehet vezető tisztségviselő, illetve gazdasági társaságban tag, aki eltiltás hatálya alatt áll.
Az eltiltás részletes szabályai, így különösen az eltiltás esetkörei, az eltiltott személyek köre és az eltiltás
- 57/58 -
jogkövetkezményei (...) a Ctv.-ben kerülnek elhelyezésre. (...) A vezető tisztségviselők vonatkozásában a szabályozás immár valamennyi cégforma esetében lehetővé teszi a vezető tisztségviselő eltiltását"...
A hatályos szabályozás szerint mely esetekben kerülhet sor eltiltásra, és az, milyen jogkövetkezményekkel jár?
A Ctv. 9/B. § alapján eltiltásra kerül az, akinek felelősségét a felszámolási eljárás során ki nem elégített hitelezői követelésért a bíróság jogerősen megállapította és a jogerős bírósági határozat szerinti fizetési kötelezettségét nem teljesítette. Ennek egyik esete, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. § alapján folyó per, amelynek alperese a volt vezető tisztségviselő, aki a felperesi hitelezői érdekek figyelmen kívül hagyásával működtette a céget, és ez a magatartás vezetett a fizetésképtelen helyzethez. Eltiltható, akivel mint vezető tisztségviselővel szemben a cégbíróság pénzbírságot szabott ki és a jogerős határozat szerinti fizetési kötelezettségét elmulasztotta. (Bizonyos esetekben eltiltáshoz vezető tagi felelősség is megállapítható.)
A 9/C. § (1) bekezdés értelmében kényszertörlési eljáráshoz is kapcsolódhat eltiltás, amely - egyéb személyek mellett - az eljárás megindításának időpontjában vagy az azt megelőző két évben bejegyzett vezető tisztségviselőt érinti. A kényszertörlés befejezéséhez kapcsolódik az eltiltás akkor, ha az eljárás során megállapítható, hogy a cég tartozásait nem tudja kiegyenlíteni[4]. Az eltiltás a vezető tisztségviselőt érinti.
Az eltiltás időtartamát a Ctv. határozza meg. A Ctv. 9/B. § (2) bekezdés a jogkövetkezményeket illetően kimondja, hogy az eltiltott személy nem szerezhet gazdasági társaságban többségi befolyást, nem válhat gazdasági társaság korlátlanul felelős tagjává, egyéni cég tagjává, továbbá nem lehet cég vezető tisztségviselője (képviselője).
Kérdés, hogy miként értelmezhető az eltiltás, ha külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepéről van szó. A cégformáról a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény rendelkezik (a továbbiakban: Fkt.).
A törvény legfontosabb szabályai szerint a külföldi vállalkozás a Magyarországon cégnyilvántartásba vett fióktelepe útján belföldön vállalkozási tevékenység végzésére jogosult; ennek során a fióktelep tevékenységével összefüggésben a fióktelep jár el a hatóságokkal és harmadik személyekkel szemben fennálló jogviszonyokban. A fióktelep nem jogi személy, a külföldi vállalkozás szervezeti egysége, de jogképes, cégneve alatt a külföldi vállalkozás javára jogokat szerezhet, és annak terhére kötelezettségeket vállalhat, így különösen vagyont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető.
A fióktelep képviseletét - ideértve a cégjegyzést is - a fióktelepnél munkaviszonyban foglalkoztatott, illetve oda kirendelt, vagy tartós megbízási jogviszonyban álló, belföldi lakóhellyel rendelkező személyek láthatják el, akik a külföldi vállalkozással állnak jogviszonyban, a munkáltatói jogokat a külföldi vállalkozás a fióktelepén keresztül gyakorolja.[5] Nem láthat el képviseleti tevékenységet, aki a korábbiakban írt, valamely büntető ítélet vagy büntető jogi intézkedés hatálya alatt áll.[6] A fióktelep cégjegyzékből való törlésekor főszabályként a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvénynek (a továbbiakban: Mt.) a munkáltató jogutód nélküli megszűnésére irányadó szabályait kell alkalmazni.[7]
A külföldi vállalkozás folyamatosan köteles biztosítani a fióktelep működéséhez, a tartozások kiegyenlítéséhez szükséges vagyont. A külföldi székhelyű vállalkozás és a fióktelep egyetemlegesen és korlátlanul felel a fióktelep tevékenysége során keletkezett tartozásokért, egy esetleges végrehajtás során a külföldi vállalkozás valamennyi belföldön található vagyonára végrehajtás vezethető.[8]
Fiókteleppel szemben akkor indítható Magyarországon fizetésképtelenségi eljárás, ha a külföldi vállalkozással szemben folytatott főeljárás az adós vállalkozás személyes joga miatt nem terjed ki a fióktelepre. Ha a vállalkozás a fióktelep tevékenysége miatt válik fizetésképtelenné és a megindítandó fizetésképtelenségi eljárás nem esik a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 2015/848 EU. rendelet (a továbbiakban: EU rendelet) hatálya alá, továbbá a székhely szerinti állammal nincs viszonossági gyakorlatunk, belföldön ugyancsak indítható fizetésképtelenségi eljárás a fiókteleppel szemben. Az így megindítható eljárások tehát mindig kapcsolódnak valamilyen okból a külföldi vállalkozás felszámolásához.[9] Az Fkt. 23. § (5) bekezdés alapján azonban törvényességi felügyeleti eljárás, például kényszertörlés következtében is indulhat felszámolás a fiókteleppel szemben.
A felszámolási eljárás lefolytatására a Cstv. rendelkezéseit az Fkt.-ban írt eltérésekkel kell alkalmazni, azzal, hogy adósnak a külföldi vállalkozást kell tekinteni a fióktelep útján keletkezett tartozásai vonatkozásában, a fióktelep vagyona alatt a külföldi vállalkozás mindazon vagyonát érteni kell, amelyet a fióktelep használ, és ahol a Cstv. a gazdálkodó szervezet vezetőjét említi, ott a fióktelep vezetőjét kell érteni. A kérdés az, hogy ezen, valamely eljárás eredményeként sor kerülhet-e a vezető eltiltására?
A kérdés megválaszolását alapvetően eldöntheti az, hogy a fióktelep vezetőjének tisztsége nem választott tisztség, nem vezető tisztségviselő, feladatát munkajogviszonyban, vagy megbízási szerződés keretében látja el. A képviselet vezetője a külföldi vállalkozás alkalmazottja, akinek cselekvési lehetőségeit, felelősségét a munkajogviszonyra vonatkozó szabályok, a munkaszerződésben foglaltak határozzák meg, így többek között az, hogy a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni.[10] A fióktelep vezetője lehet ugyan vezető állású munkavállaló, de ez, a lényegen nem változtat. Az Mt. 208. §-hoz írt Nagykommentárban kifejtettek szerint, "a vezető tisztségviselő és a vezető állású munkavállaló két különböző jogállást jelent, azaz egymással nem felváltható kategóriák. (...) A vezető állású munkavállaló munkavállalónak minősül, (...) amely a munkajogviszony egyik alanyi pozíciója. Ebben a minőségében jogviszonybeli partnere
- 58/59 -
nem általában a jogi személy, vagy a gazdasági társaság mint ilyen, hanem a munkáltató mint a munkajogviszony másik alanya." A megállapítás fordítva is igaz. Amennyiben a vezető tisztségviselő megválasztását követően munkaszerződést köt a cégével, ez a tény nem változtat főjogállásán, nem válik munkavállalóvá. Ha a képviselő a fióktelep vezetését megbízási szerződés alapján látja el, ugyanez a helyzet, a megbízott a megbízó utasításait köteles követni.[11]
Az Fkt. fent ismertetett szabályaiból továbbá az is kiderül, hogy a fióktelepnél keletkezett tartozásokért a külföldi vállalkozás (is) felel, ezért a hitelezővédelmi szempontok sem sérülnek, ha a fióktelep esetleg felszámolási eljárás alá kerül.
Az Fkt.-nak van egy érdekes szabálya, amely szerint a képviselői feladat vállalásánál nem kizáró ok, ha a képviselő eltiltás hatálya alatt áll. Ebből az következik, hogy ha a cégbíróság a képviselőt el is tiltja, az intézkedés nem zárja el például attól, hogy a feladat ellátására ismét munkaszerződést kössön.
A fióktelep vezetőjének a státusza a cégvezető jogi helyzetéhez hasonlítható. A Ptk. 3:112. § értelmében a társaság legfőbb szerve a vezető tisztségviselők munkájának segítése érdekében egy vagy több cégvezetőt nevezhet ki. A cégvezető feladatait munkaviszonyban látja el. A cégvezető olyan munkavállaló, aki a vezető tisztségviselő rendelkezései alapján irányítja a társaság folyamatos működését. Az idefűzött Nagykommentár szerint "bár a cégvezető az ügyvezetés körébe eső feladatokat lát el, mégsem tekinthető vezető tisztségviselőnek, mert a tevékenységét nem önállóan, hanem a vezető tisztségviselő irányítása alatt látja el. Ennek megfelelően indokolatlan lenne őt ugyanolyan felelősséggel terhelni, mint a vezető tisztségviselőt. A cégvezető felelősségére a munkajogi szabályokat kell alkalmazni." A fentiekből következik, hogy a fióktelep vezetője, képviselője, miután ő a külföldi vállalkozás szervezeti egységét vezeti, nem eshet cégjogi értelemben vett eltiltás alá.
Mindezek után el kell mondani, hogy a fent kifejtettekkel ellentétben akár az a következtetés is levonható, hogy a fióktelep vezetője eltiltásának nincs jogi akadálya, az alábbi okok miatt.
Az Fkt. 23. § (5) bekezdés értelmében például a cégbíróság hivatalból intézkedik a fióktelep cégnyilvántartásból való törlése iránt a Ctv.-ben meghatározott törvényességi felügyeleti eljárások keretében. Az egyik ilyen eset lehet, ha adószámát törlik, és annak helyreállítására nem kerül sor. A cég megszüntetése után, a kényszertörlési eljárás lefolytatása nem kerülhető el, mely a Ctv. 118. § (1) bekezdés alapján eltiltással is végződhet.
A másik hivatkozási pont a Cstv. Az Fkt. 19. § (4) bekezdés szerint a Cstv.-nek a fióktelep felszámolási eljárásra vonatkozó rendelkezéseit az Fkt.-be foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Cstv. 3. § (1) bekezdés a/ab. pontja alapján a fióktelep is gazdálkodó szervezet, mint jogi személyiséggel nem rendelkező, gazdasági tevékenységet folytató szerv, amelynek a fő érdekeltségeinek központja az EU rendelet alapján - az Európai Unió területén található, és az ellene indítható fizetésképtelenségi eljárás az EU rendelet hatálya alá esik.
A d) pont szerint a fióktelep vezetője a fióktelep képviselője, aki magyarországi nyilvántartásba bejegyzett, jognyilatkozat tételére jogosult személy. Vele szemben ezért a Cstv. 33/A. § értelmében per indítható, amely felelőssége megállapítása esetén végső soron elvezethet a Ctv. 9/B. § (1) bekezdés b.) pontja szerinti eltiltáshoz.
A nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény 100. § (1) és (2) bekezdés kimondja, hogy a magyar bíróság joghatósággal rendelkezik fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására, ha az adós jogi személy létesítő okirat szerinti székhelye belföldön van, vagy belföldön fiókteleppel rendelkezik, ahol nem átmeneti jellegű tevékenységet folytat. Ha a magyar bíróság a fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására joghatósággal rendelkezik, eljárhat a fizetésképtelenségi eljárásból származó és azzal szorosan összefüggő keresetek tekintetében is.
A fenti szabályok összevetése alapján megállapítható, hogy bonyolult, szerteágazó szabályok között kell eligazodni, mindkét megoldás mellett hozhatók fel érvek és ellenérvek. Ismereteim szerint, a gyakorlat az első változatot támogatja. Az egyszerű megoldás a jogszabályi rendezés lenne, tisztázva azt a kérdést is, hogy egy Ctv. szerinti eltiltás határunkon túl milyen következményekkel, helyzetekkel járna. ■
JEGYZETEK
[1] Lásd például a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbiakban: 2006. évi Gt.) 23. §.
[2] 2006. évi Gt. 5 §.
[3] A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, továbbá az ezekkel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCVII. törvény.
[7] Fkt. 18. §.
[8] Fkt. 11. §.
Visszaugrás
