Napjainkban a büntetőjog "európaizálódásának" folyamatáról egyre többet hallunk. Mondhatni, hogy az integráció büntetőjogra gyakorolt hatása mára köztudomású ténnyé vált. Nem volt ez azonban mindig ennyire egyértelmű. Az Európai Közösségek megalakulása idején, az ötvenes években, még senki nem gondolt arra, hogy az európai integráció a büntetőjogra is hatással lehet, sőt meghatározhatja annak fejlődését, befolyásolhatja alakulását. A témát nagyon sokáig mély hallgatás vette körül, a nemzeti büntetőjogász az oly "fájdalmas", de valóságos tényekről tudomást sem véve, tabuként tekintett erre a kérdésre.1 A büntetőjog irodalmának éppen ezért egy új, még nagyon sok tekintetben feltáratlan területe ez, melynek feltérképezésével a XXI. század jogászának meg kell küzdeni.
Ez azért is égető fontosságú, mert az európai jog új jogintézményeinek az ismerete, valamennyi gyakorló jogász számára nélkülözhetetlen. Naivitás lenne abban a hitben élnünk, hogy Magyarország túl "kicsi" vagy túl "messze" van ahhoz, hogy magyar bíróságokon közösségi dimenziókat érintő problémák merüljenek fel. Könnyen realitás lehet, hogy valamelyik bíró vagy ügyvéd a közeljövőben egy közösségi szintű jogszabályt húz elő a tarsolyából egy-egy büntetőügy megoldása érdekében. Ebben az esetben pedig, tudnunk kell, hogy vagy az Európai Bírósághoz fordulásban, vagy a már meglévő esetjogban kutakodva találhatjuk meg a megoldás kulcsát. Ez utóbbiban való könnyebb eligazodáshoz nyújt segítséget Karsai Krisztina, a fenti cím alatt 2007-ben, a Szegedi Európa-jogi Szakkönyvtár kiadványaként megjelent könyve.
A szerző az integrációnak a büntetőjogra és a büntetőeljárásra gyakorolt befolyását már több ízben, egyrészt egy 2004-ben megjelent monográfiában,2 másrészt cikkeken keresztül és tanulmányokban3már bizonyította. A számtalan témában született publikáció, egy elmélyült kutatómunkát, a szerző téma iránti elkötelezettségét és mindenképp a papírra vetett tények hitelességét támasztja alá. Korábbi kutakodásait folytatva, a szerző ezúttal az "európai büntetőjog" lényegét, az Európai Bíróság esetjogát segítségül hívva, igyekszik megragadni. A könyv tehát a legfontosabbnak tartott, büntetőjogot érintő ítéletek gyűjteményes munkája.
Az "európai büntetőjog" alatt nem a hagyományos értelemben vett büntetőjogot értjük, hiszen nem beszélhetünk az integráción belül egy közös büntetőjogról, és egységes Btk.-ról sem. Az "európai büntetőjog" sokkal inkább az a hatás, melyet az integráció a büntetőjogra közvetetten vagy közvetlenül gyakorol. Elsajátítása azért sem egyszerű, mert nem a hagyományos büntetőjogi fogalmakkal operál, nem célja a szándékosság vagy a gondatlanság fogalmának újra definiálása és egységesítése Európában, viszont új jelenségekkel, ha úgy tetszik, új jogintézményekkel, és új fogalmakkal gazdagítja a büntetőjog területét.
A mű kifejezetten, és elsősorban joghallgatóknak íródott, hiszen a téma ismerete alapvető követelménye a mai jogi oktatásnak. Tananyagként való számonkérését azonban nehezíti, hogy nincs egy átfogó jellegű munka, mely röviden és áttekinthetően foglalná össze eme új jelenség lényegét. Ebben a tekintetben hiánypótlónak tekinthető ez az alkotás, hiszen a legfontosabb európai bírósági ítéleteken keresztül kerül bemutatásra, hogy hogyan nyomta rá az integráció a büntetőjogra is a bélyegét. Az európai büntetőjogot azonban ezúttal nem kronologikus sorrendben, mintegy a fejlődési utat és annak egyes állomásait megismerve térképezheti fel az érdeklődő, hanem egy átfogó helyzetképet kaphat arról, hogy egyes büntetőjogi tárgykörökben milyen fontosabb döntései születtek az Európai Bíróságnak. A szerző egy sajátos logika szerint igyekszik csoportosítani az eseteket, egy-egy a nemzeti jogász által is jobban érthető kérdés köré. A csoportosítás azonban azért nem egyszerű feladat, mert egy-egy ügy több szempont szerint is besorolható, mivel összetett kérdés és probléma kört tárgyal. Emiatt gyakran tűnhet úgy, hogy bár az ügyek különböző címszó alatt szerepelnek, a kiinduló problémájuk nagyon is hasonló, mert például a közösségi alapszabadság valamelyikének a megsértéséről van szó bennük. Ezért néhol az eseteknek az egyes címszó alatti felsorakoztatása képlékeny kategóriát alkot. A könnyebb áttekinthetőséget segíti azonban az, hogy valamennyi eset bemutatásánál a szerző címszavakat szerepeltet, jelezve, hogy adott ügy milyen más témához nyújthat még segítséget, elkerülve ezzel a felesleges ismétlődéseket is.
A fentebb már említett problémát - miszerint az európai büntetőjog a büntetőjogász számára ismeretlen fogalmakkal dolgozik - a szerző úgy igyekszik áthidalni, hogy a téma jobb megérthetősége kedvéért, az első nagy logikai egység, az I. rész 1. fejezete, a Bevezető tanok címet kapta. Ezen belül bemutatásra kerül a közösségi jog, valamint a harmadik pillér és a büntetőjog egymáshoz való viszonya. Olyan alapvető fogalmak kerülnek ismertetésre, melyek nélkül az európai büntetőjog irodalma aligha érthető. Lényegre törően ismerhetjük meg a közösségi hűség, az asszimiláció elve, továbbá a közösséghű jogértelmezés lényegét. Felvilágosítást kapunk a közvetlen és közvetett hatály jelenségéről, az előzetes döntéshozatali eljárásnak a Közösségekben és a harmadik pillérben betöltött szerepéről és sajátosságairól, valamint a szerződésszegési eljárás mibenlétéről.
A 2. fejezet egy módszertani áttekintést ad, mely egyben a könyv használati utasításának is tekinthető, hiszen az esetjogban való eligazodás és az esetjog feldolgozás soha nem könnyű feladata a kontinentális országok jogászának. Az Európai Bíróság döntéseinek bemutatásakor ismertetésre kerülnek olyan ügyek is, melyeknek alapját képező normák, már hatályon kívül vannak helyezve vagy teljes, illetve részleges módosításon estek át. Ez azonban a döntések büntetőjogra gyakorolt befolyását nem kérdőjelezi meg. Az Európai Bíróságot igaz, hogy nem köti saját korábbi ítélete, de a közösségi jog stabilitása megköveteli a viszonylagos állandóságot, ezért a joggyakorlat alakulásának fontosabb állomásainál szükséges az esetleg régebbi döntéseknek a bemutatása is. Ami az ügytípusokat illeti, a gyűjteményben taglalásra kerülnek, mind az EU-Szerződés, mind az EK-Szerződés szerinti előzetes döntéshozatali eljárás, mind a tagállamokkal szembeni szerződésszegési eljárás, mind pedig a közösségi szervek közötti hatásköri vitákkal kapcsolatban felmerült kérdések.
Az eset feldolgozás az ügyek többségében egységes módszer szerint történik. A rövid történeti tényállásban a tagállami ügy lényegi ismertetésével találkozunk, továbbá azzal, hogy hogyan került, milyen eljárás keretében a probléma a Bíróság elé. Ezt követően a jogszabályi háttér tisztázása következik, mind a tagállami, mind a közösségi vagy uniós, elsődleges vagy másodlagos jogforrás feltárásával, melyet a Bíróság hivatkozott. Majd összefoglalásra kerül az a jogkérdés, amit a Bíróságnak el kell döntenie. A következőkben azok a kérdések és válaszok sorakoznak fel, melyek elősegítik a Bíróság ítéletének magvát képező, ratio decidendi megértését és feldolgozását. Végül a büntetőjogi metszet címszó alatt, a konkrét ügyet érintő büntetőjogi relevanciával és következménnyel, és az ebből levezethető abszrakt szabállyal ismerkedhet meg az olvasó.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
