A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) Versenytanácsa 2004. január 27-én hozta meg azt a döntést[1], amellyel a Magyar Távközlési Rt-t gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt elmarasztalta, és 70 millió Ft versenyfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte. Bár az elmarasztalt vállalkozás méretéhez képest a kiszabott bírságösszeg csekélynek tekinthető, az ügy mégis nagy jelentőségű, tekintettel az eljárásban vizsgált magatartásra és a versenyjogi jogalkalmazás szabályozott piacokon való alkalmazásával kapcsolatos kérdésekre.
Az eljárást a GVH azért indította meg, mert a piaci szereplők jelzései alapján észlelte, hogy a Magyar Távközlési Rt-nek (a továbbiakban Matáv) mint hálózatot üzemeltető vállalkozásnak a hálózatával való összekapcsolódással összefüggésben felszámított díjai - amelyek a vele való összekapcsolódás segítségével szolgáltatást nyújtó versenytársai költségeinek jelentős részét teszik ki - olyan mértékűek, amelyek a Matáv üzleti előfizetőknek kínált kedvező kiskereskedelmi távbeszélő tarifáira tekintettel nem teszik lehetővé az említett versenytársak számára, hogy az üzleti előfizetők felé versenyképes ajánlatokkal jelenjenek meg. A feltételezés mögött az a logika húzódik meg, hogy a Matávhoz hasonlóan hatékonyan működő versenytársak számára a Matáv nagykereskedelmi összekapcsolási díjait, a saját kiskereskedelmi költségeiket és esetlegesen valamilyen mértékű nyereséget kell fedezniük saját kiskereskedelmi szolgáltatásaik árának megállapításakor. Ugyanakkor, amennyiben a Matáv versenyző kiskereskedelmi tarifái alacsonyabbak vagy csak alig magasabbak a Matáv összekapcsolási díjainál, a versenytársak számára nem marad elegendő árrés ahhoz, hogy életképes szolgáltatásokkal tudjanak a piacon maradni, vagy arra belépni. Az alábbiakban, a két cikkből álló leírás első részében a szabályozási környezet ismertetését követően sor kerül annak leírására, hogy az eljárás mely piacokat érintette, milyen szempontokat vett figyelembe a GVH a vizsgálat során a gazdasági erőfölény értékelésekor, valamint, hogy pontosan mely magatartás jelentett jogsértést, és melyik nem. Az ismertetés a teljesség igénye nélkül kísérli meg a határozat kulcspontjainak tárgyalását - alapvetően a határozat összefüggései megértésének elősegítésére törekedve. A folytatásnak szánt második részben annak tárgyalására kerül majd sor, hogy a vizsgált ügyben mely pontokon merült fel a hírközlési szabályozás és a versenyszabályozás párhuzamos alkalmazásának lehetősége, illetve, hogy mikor kizárt a versenyjogi jogalkalmazás a szabályozott piacokon.
A GVH eljárása a Matáv által az üzleti előfizetőknek kínált kedvezményes tarifákat tartalmazó díjcsomagok (Ritmus díjcsomagok) és a Matáv összekapcsolási díjai közötti viszony vizsgálatára irányult, ezért röviden érdemes áttekinteni, hogy a vizsgált időszakban, azaz 2002 és 2003 folyamán milyen jogszabályi előírások vonatkoztak a távbeszélő szolgáltatók díjcsomagjaira és kiskereskedelmi díjaira, illetve a hálózatos szolgáltatók összekapcsolási kötelezettségére, valamint összekapcsolási díjaira. Ezeket a szabályokat a hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény (Hkt.) és annak végrehajtási rendeletei tartalmazták, a szabályok alkalmazása, illetve betartásuk ellenőrzése pedig a Hírközlési Felügyelet feladata volt.
Kiindulásképpen figyelembe kell venni azt, hogy a Hkt. számos szabálya csak a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók tekintetében fogalmazott meg kötelezettséget. Jelentős piaci erejűnek a Hkt-ban meghatározott piacokon - közte a vezetékes távbeszélő szolgáltatás piacán - 25%-ot meghaladó piaci részesedéssel rendelkező vállalkozás számított. A távbeszélő szolgáltatók általában jogosultak voltak díjcsomagokat kialakítani, azaz a szolgáltatási csomagban szereplő elemek díjait egymásra tekintettel képezni, és így differenciáltabb, az egyes fogyasztói csoportok eltérő igényeit jobban kielégítő termék-kínálattal megjelenni. Mindamellett, a vezetékes távbeszélő szolgáltatás piacán jelentős piaci erővel bíró vállalkozások - így a Matáv is -un. ársapka-szabályozással szembesültek, melynek értelmében a kiskereskedelmi tarifák változása éves szinten nem haladhatott meg egy bizonyos, rendeletben meghatározott mértéket úgy, hogy ennek a feltételnek mind a díjcsomagok egészére, mind egyes díjelemeire a rendeletben meghatározott módon érvényesülnie kellett.[2] Ez a szabályozási mód korlátot teremt a szolgáltató számára éves díjemelése tekintetében, de teret hagy a díjelemek egymáshoz képesti változtatása, illetve a díjelemek csökkentése vonatkozásában.
A vezetékes távbeszélő szolgáltatás piacán jelentős piaci erejű vállalkozást összekapcsolási kötelezettség terhelte azokkal a vállalkozásokkal szemben, amelyek gazdaságilag és műszakilag megvalósítható ajánlattal jelentkeztek. Valójában erre nézve a kötelezett - tehát a jelentős piaci erejű - vállalkozásnak kellett referencia-ajánlatot készíteni, amely tartalmazta többek között az összekapcsolás műszaki feltételeit, valamint az indokolt költségeket tükröző összekapcsolási díjakat. A referencia-ajánlatot a Hírközlési Felügyeleten belül működő Hírközlési Döntőbizottság hagyta jóvá, és ezzel a közigazgatási aktussal gyakorlatilag meghatározta azokat a nagykereskedelmi díjakat, amelyekkel az
- 28/29 -
összekapcsolás segítségével piacra lépni és szolgáltatást nyújtani kívánó vállalkozások számolhattak. Ez a fajta szabályozás tehát nem hagy szabad választást a kötelezett szolgáltató számára az összekapcsolás megvalósítása és az alkalmazandó tarifák tekintetében, de azt eredményezi, hogy a hatóság - vagy adott esetben a bíróság - ettől eltérő döntéséig a referencia-ajánlatban szereplő árak költségalapúnak tekintendők.
A fenti szabályozási környezet a hírközlési piacokkal kapcsolatban folytatott versenyfelügyeleti eljárásokban a versenyhatóság számára adottságként jelentkeznek, amelyeket figyelembe kell vennie a vállalkozási autonómia megítélése, majd pedig a vállalkozás magatartásának versenytörvény általi minősítése során.
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) tiltja a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést. Ilyennek tekinti különösen az üzleti kapcsolatokban tisztességtelen eladási árak megállapítását, a versenytárs számára indokolatlanul hátrányos piaci helyzet teremtését, valamint a piacra lépés más módon való indokolatlan akadályozását. A felsorolt magatartások akkor esnek tilalom alá, ha azokat gazdasági erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás követi el. A Tpvt. szerint gazdasági erőfölényben az van az érintett piacon, aki piaci magatartását a piac többi szereplőjétől nagymértékben függetlenül tudja meghatározni. Az erőfölényes helyzet megítéléséhez a vizsgált vállalkozás piaci részesedésén túl szükséges a piacra lépési korlátok, a piaci szerkezet, illetve az érintett vállalkozás egyéb körülményeinek (pl. vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzet, vállalkozáscsoporthoz tartozás) számbavétele.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
