A Külföldi szemle címmel útjára indított új rovatban külföldi folyóiratok családi jogi tárgyú, illetve a családi jog témakörét közelről érintő tanulmányaiból tallózunk: felhívjuk a figyelmet ezekre a cikkekre, továbbá ismertetjük is lényeges - a magyar jogalkalmazó számára is hasznosnak tűnő - tartalmukat. Az új rovat többféle célkitűzésnek kíván megfelelni: egyrészt annak, hogy közelebb hozza az olvasóhoz más - elsősorban, de nem kizárólag európai - országok családjogi intézményeit, jogi megoldásait, másrészt pedig annak, hogy a felvetett gondolatokkal továbbgondolkodásra ösztönözzön, s egyúttal láttassa: melyek azok a családjogi problémák, amelyek más jogrendszerekben megoldásra várnak, illetve foglalkoztatják a jogászokat, joggal is tevékenykedő szakembereket.
A rovat vezetője, dr. Szeibert Orsolya 1993-ban végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, ahol jelenleg egyetemi adjunktusként családjogot, kötelmi jogot és öröklési jogot oktat. Tudományos pályáján Harmathy Attila és Weiss Emilia professzorok irányításával indult el. Kutatási területe a nemzetközi- és összehasonlító családjog. Rendszeres előadója és résztvevője az ilyen tárgyú konferenciáknak, legutóbb Utrechtben járt az Európai Családjogi Bizottság (CEFL) által a bontójog és a tartás valamint az élettársi kapcsolatok kérdéskörében szervezett konferencián. Az "Európai Bírósági Ítéletek" c. folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.
Az új rovatban első alkalommal a Zeitschrift für das gesamte Familienrecht (kéthetente megjelenő német folyóirat, amely a családjogi témák teljes körével foglalkozik) 2004. évi szeptemberi, 18. számában megjelent tanulmányok között válogatunk. A cikkek közös jellemzője, hogy "Európai Családjog - Nemzeti Referátumok" átfogó cím alatt jelentek meg, s a felkért családjogi szakemberek a nemzeti szabályozásban végbement legjelentősebb módosításokat foglalták össze, illetve elemezték. Szemlénkben a belga, francia, osztrák, svéd és spanyol cikkeket tekintjük át - s egyúttal utalunk arra, hogy a magyar családjogi változásokat áttekintő tanulmány is helyet kapott a nemzeti jelentések sorában.
Figyelemreméltó, hogy melyek azok a területek, ahol a jogszabályok módosítására, modernizálására sor került. Több országban is megváltoztatták az örökbefogadásra vonatkozó rendelkezések egy részét, valamint a házastárs öröklési jogához kapcsolódó szabályokat. Nem egy szerző emeli ki az élettársi kapcsolat jelentőségét, illetve az élettársi viszony szabályozhatóságának kérdését. Hasonlóképpen több szerzőnél felmerül a mediáció - a közvetítés - fontossága, valamint az élettársi viszonnyal vagy a házassággal kapcsolatos kérdéseknek az érintettek megállapodása útján történő rendezésének folyamatosan növekvő szerepe. A családjogot közelről érintő területek körében kiemelkedő a családon belüli erőszakkal szembeni fellépés. Végül, de nem utolsósorban több szerző is hangsúlyozza a határokat átlépő családjogi viszonyokkal kapcsolatos viták rendezési lehetőségét - a belga szerző nemcsak a nemzetközi magánjogi változásoknak tulajdonít fontosságot, hanem ismerteti az Európai Bíróság egyik 2003-ban hozott, családjogi vonatkozásokkal is bíró ítéletét. A következőkben a nemzeti jelentések egy-egy lényeges elemét, elemeit emeljük ki.
Walter Pintens cikke "Entwicklungen im belgischen Familien- und Erbrecht" ("Változások a belga családjogban és öröklési jogban") címmel a belga családi és öröklési jogban lezajlott változásokat tekinti át.
2003-ban két törvény módosította az örökbefogadásra vonatkozó szabályokat, különös tekintettel a partnerkapcsolatok újabb formáira, nevezetesen az élettársi kapcsolatokra. Az új rendelkezések értelmében az élettársak is jogosultakká váltak az örökbefogadásra, amennyiben különneműek. Sem az azonos nemű élettársak, sem az azonos nemű házastársak vonatkozásában nem született még hasonló tartalmú jogalkotói döntés a tanulmány megírásának idején. A cikk szerzője azonban utal arra, hogy ezt a kérdést nem lehet megkerülni. A további említett változtatások sem csekélyebb jelentőségűek: a reform megerősítette az örökbefogadásra kerülő gyermek helyzetét, tekintve, hogy nem tizenöt, hanem már tizenkét éves kortól szükség van a beleegyezésére; az eljárás alapjául szerződés helyett bírósági aktus fog szolgálni; továbbá megvalósították a nemzetközi örökbefogadásra vonatkozó szabályoknak az 1993. évi Hágai Nemzetközi Örökbefogadási Egyezményhez való illeszkedését.
Jelentős módosítás történt a házastárs öröklési jogállásának vonatkozásában is. A korábban hatályos belga öröklési jog értelmében a házastársat mint kötelesrészre jogosultat megillette a hagyaték felére a haszonélvezeti jog; a házastársi lakás és háztartási felszerelés vonatkozásában pedig akkor is megillette a haszonélvezet, ha az a hagyaték felénél nagyobb értéket tett ki; s ezt nem lehetett sem kizárni, sem pedig mértékét csökkenteni. Az új, 2003 júliusában hatályba lépett szabályozás nagyon szűk körben, de kivételt engedett e tilalom alól. Korábbi kapcsolatból származó gyermekek esetén a házastársak házassági szerződésben a házastárs öröklési jogára vonatkozóan megállapodást köthetnek, a kötelesrészre is kiterjedő hatállyal. Ebben a megállapodásban kizárhatják a házastárs öröklési jogát, kivéve a házastársi lakás haszonélvezetének jogát. A jogalkotót az a cél vezérelte, hogy elkerülhessék a gyermek-szülő-mostohaszülő konfliktusokat, s anélkül köthessen a szülő (új) házasságot, hogy öröklés esetén ezzel túlságosan megrövidítse gyermekét. Minthogy a lakásra továbbra sem zárható ki a haszonélvezet joga, ez a nagyobb vagyontárgyak vonatkozásában bír jelentőséggel.
Frederique Ferrand "Aktuelles zum Familienrecht in Frankreich" ("Aktualitások a francia családjogban") címmel a francia családjogi jogalkotás legjelentősebb fejleményeit ismerteti, kitérve több családjogi módosításra is. Utal arra, hogy a francia családjogban komoly reformfolyamat zajlik, amely néhány éve vette kezdetét azzal a céllal, hogy modernizálja a családjogi, s a személyekre vonatkozó jogi szabályozást.
Ennek a folyamatnak a keretében került sor 2001-ben a túlélő házastárs öröklési jogi pozíciójának erősítésére. Korábban a házastárs lényegesen hátrányosabb helyzetben volt, mint az örökhagyó rokonai, de az új, hosszas vita után megszületett, s 2002 júliusában hatályba lépett törvény - amely más vonatkozásaiban is modernizálta a francia öröklési jogot - ezen a házastárs javára változtatott.
Egy 2002. évi törvény kedvezőbb helyzetet teremt azon örökbefogadott, illetve állami gondoskodásban élő gyermekek számára, akik származásukat kívánják megismerni. Mivel Franciaországban nem alkalmazza a jog a "mater semper certa est" elvét, az anya számára a jog lehetőséget ad arra, hogy anonim módon, adatainak hátrahagyása nélkül szülje meg gyermekét, ám az így megszületett gyermekek semminemű információhoz nem juthattak hozzá származásukkal kapcsolatban. Még ha bírósághoz fordultak is származásuk megismerése érdekében, kérelmük többnyire nem járt sikerrel. Az új rendelkezések értelmében az anonim módon szülő nő közölhet a maga és az apa egészségi állapotára, a gyermek származására és (zárt borítékban) a maga személyazonosságára vonatkozó adatokat (ezeket később kiegészítheti). A személyazonosságra vonatkozó adatokat a gyermekkel később közölhetik, amennyiben ezt kéri és vér szerinti anya beleegyezik. Az adatok megtétele során azokat nem ellenőrzik és nem igazoltatják.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
