1. A Koncepció Családjogi Könyvének előkészítése során az egyik legvitatottabb kérdés az élettárs számára családjogi jogcímen biztosítandó jogoknak az erősítése, bővítése volt - kimondva, kimondatlanul azzal az indokkal, hogy az ilyen jogok erősítése a család, a házasság intézményének a további gyengítéséhez vezet. Az elmúlt évtizedekben azonban Európa szinte valamennyi államában és más földrészeken is szembesülni kellett azzal a társadalmi ténnyel, hogy azt, a házasságon alapuló családmodellt, amelyre a családjogi rendszer épül, egyre kevesebben választják követendő példaként. Az élettársi kapcsolatok növekedése a házasság rovására olyan társadalmi tendencia, amelyet az érintett országok jogalkotása aligha hagyhat figyelmen kívül.
Magyarországon az 1970-es évek elején az élettársi kapcsolatok aránya az összes család százalékához viszonyítva 2,1 % volt, a 2000. évi adatok szerint ez a szám 12,5%-ra emelkedett. Az 1000 lakosra jutó házasságkötések száma az 1980. évi 7,5-ről 2000-re 4,3-re csökkent, és ma már minden harmadik új kapcsolat élettársi kapcsolatnak tekinthető (Az adatokat KSH forrás alapján közli: Tóth Ádám: Az. élettársak jogainak bővítéséről - Családi Jog 2003. évi 2. sz. 12-13. oldal). Az élettársi együttélés kezdetben tisztán házasság utáni életformaként nyert teret, de már az 1980-as évek végére a házasságot megelőző, majd egyre inkább annak alternatíváját jelentő együttéléssé vált. Annak is mutatkoznak jelei, hogy az élettársi kapcsolat önálló, tartós, alternatív életformává lesz. (Ennek részletes elemzését, a tendenciák bemutatását lásd Spéder Zsolt: Az élettársi kapcsolat térhódítása Magyarországon és néhány szempont a demográfiai átalakulás értelmezéséhez - Demográfia, 2005. 48. évf. 3-4. sz. 187-217. oldal.) Bár ezek a változások meg sem közelítik a nyugat-európai adatokat, ahol az élettársi kapcsolatok számának emelkedése sokkal erőteljesebb, egészen bizonyos, hogy a növekedés trendje nem fog változni és az együttélés, valamint családalapítás formájává hazánkban is mind nagyobb számban az élettársi kapcsolat válik.
2. Az említett társadalmi tendenciáknak a hatására a nyugateurópai jogrendszerek az utóbbi időben csaknem kivétel nélkül mind eljutottak a korábbi "semlegességi" állásponttól, amely az élettársakat jogon kívüliekként kezelte, a pozitív szabályozásig, amely általában bizonyos társadalombiztosítási juttatásokat, a magánjogban pedig tartási, lakáshasználati és vagyoni jogosultságokat biztosít az élettársak részére. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszik annak felismerése is, hogy ma már nem feltétlenül azért választják az együtt élők ezt az életformát, hogy kapcsolatukhoz - különösen annak megszűnése és a jogi rendezésre szoruló kérdések felmerülése esetén - semmiféle joghatás ne fűződjék. Különösen igény van a szabályozásra "a gyengébb fél": a kisebb keresettel rendelkező, a háztartásban és a közös gyermek nevelésében tevékenykedő élettárs oldaláról, aki a kapcsolat felbomlása esetén megfelelő jogi védelem nélkül teljesen kiszolgáltatottá válna.
A megoldásokat illetően a jogrendszerek rendkívüli tarkaságot mutatnak mind az elismert élettársi kapcsolat létrejöttének formája, mind a jogviszony tartalma tekintetében. A több országban ismert és elismert regisztrált élettársi kapcsolat szinte a házastársakéival egyenlő jogokban részesíti az élettársakat (van, ahol a regisztráció lehetősége csak az egynemű élettársak részére van fenntartva, például Dániában, Németországban, másutt bejegyzett partnerkapcsolat azonos nemű és különnemű személyek között is létrejöhet, például Hollandia, Franciaország), ugyanakkor a bejegyzés nélküli, informális együttélésekhez szinte semmilyen jogkövetkezmény nem fűződik, más országokban a kapcsolat jogkövetkezményei szempontjából nincs különbség bejegyzett és be nem jegyzett élettársi jogviszony között. (Az azonosságokról és a különbözőségekről részletesen lásd Szeibert Orsolya: Az élettársak jogállása c. konferencia referátumát, Polgári Jogi Kodifikáció 2004. évi 3. sz. 17-19. oldal)
A magyar jogban is szaporodik azoknak a jogszabályoknak a száma, amelyek az élettársakat a házastársakéihoz hasonló jogokkal ruházzák fel (például özvegyi nyugdíj, lakásszerzési kedvezmények, eljárásjogi mentességek, összeférhetetlenségi és kizárási szabályok). A kodifikációs munka kezdetén, 2002. szeptemberében hatvanöt jogszabály (törvény, kormány- és miniszteri szintű rendelet) használta - többféle értelmezésben - az "élettárs" fogalmát, különböző jogkövetkezményeket fűzve hozzá, és azóta folyamatosan növekszik az ilyen tartalmú jogszabályok száma.
A magánjog területén a Csjt. nem tesz különbséget a szülői felügyeleti jogok tekintetében aszerint, hogy házastárs vagy élettárs szülőkről van-e szó, a reprodukciós eljárásban részt vett élettárs férfi apaságához törvényi vélelmet fűz. A bírói gyakorlatban nem vitás, hogy az élettársi kapcsolatban is szerepet játszik a szolidaritás, az egymás támogatásának kölcsönös kötelezettsége, ezért a kapcsolat megszűnésekor az együttéléssel szükségszerűen együtt járó tevékenységért, ápolásért, gondozásért ellenérték nem igényelhető (BH 2002/7. sz. 268., 2004/7. sz. 280. 2005/4. sz. 141.). Ezzel szemben az élettársi kapcsolat fogalmát és annak vagyonjogi hatásait a Ptk. tartalmazza (685/A. §, 578/G. §), az utóbbira vonatkozó rendelkezések a Kötelmi jogi résznek a társaságokról szóló fejezetében találhatók. Ez a megoldás azonban ma már nem felel meg sem az élettársi kapcsolatok jellegének, sem azok társadalmi megítélésének. Az élettársi kapcsolat - a vázolt társadalmi változások és a külföldi jogrendszerekben felismerhető tendenciák alapján - elsősorban családjogi szempontok szerinti szabályozást kíván, anélkül, hogy ez a házastársi kapcsolattal azonos szabályozás lenne.
3. A kifejtettek értelmében a Javaslat az élettársi jogviszonyra vonatkozó magánjogi szabályokat a Családjogi Könyvben, a házasságra vonatkozó szabályokat követő Harmadik Részben gyűjti össze. Ezzel kifejezésre juttatja, hogy az élettársak viszonyát családjogi kapcsolatnak tekinti, annak elismertsége, támogatottsága azonban nem azonos a házasságéval, és elkülöníti a Negyedik Résznek a rokonságra vonatkozó szabályaitól is. Az egyik élettárs halála esetén a túlélő élettárs jogaival kapcsolatban további szabályokat tartalmaz a az Öröklési Jogi Könyv és a Kötelmi Jog Különös részének a lakásbérleti jogviszony folytatását szabályozó rendelkezése.
Az élettársi jogviszonynak a Családjogi Könyvbe helyezésén túlmenően tartalmi változásokra is sor kerül. A Javaslat előírja a az élettársak számára is a kölcsönös együttműködési és támogatási kötelezettséget és bővíti az élettársak jogait a kapcsolat megszűnése esetén (hosszabb idejű élettársi kapcsolatot követően tartási és lakáshasználati jog). A vagyoni jogok tekintetében egyidőben kívánja az élettársak vagyoni önállóságát növelni és a vagyonszaporulatra nézve mindkét élettársnak a szerzésben való közreműködésével arányos részesedést biztosítani. Nem változtat ugyanakkor a Javaslat a lényeget illetően az élettársak fogalmán (csak két kisebb, egy, a gyakorlatban már követett és egy elvi jellegű megszorítást illeszt a normaszövegbe), és azon sem, hogy az élettársi kapcsolatot tényhelyzetnek tekinti, az tehát akkor sem a kapcsolat regisztrálásával jön létre és annak törlésével szűnik meg, ha a felek élnek a Javaslatban bevezetett fakultatív nyilvántartás lehetőségével. Nem köti az élettársi kapcsolat elismerését bizonyos idejű együttéléshez sem (mint például Spanyolország egyes tartományainak törvényei). Változatlan az is, hogy - a házastársakkal ellentétben - az élettársak közös gyermeket nem fogadhatnak örökbe, és az élettárs apaságához vélelem a kapcsolat fennállása alatt nem fűződik (kivéve az apaság speciális esetét, az élettársak kérelmére lefolytatott humán reprodukciós eljárással bekövetkezett fogamzást).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
