A korábbi évek irodavizsgálatairól szóló beszámolóimban már kitértem arra, hogy a közjegyzői hivatást elsősorban közszolgálatnak, s nem szolgáltatásnak tekintem, s hogy miért hiszem azt, hogy ezen két fogalom éles megkülönböztetése igen fontos dolog.
Számomra és véleményem szerint az egész kar számára az a cél, hogy ez a különbségtétel mindenki előtt egyértelművé és fontossá váljon. Ha az ügyfelek közös "akaratát" helyezzük mindenek, még a jogszabályok fölé is, könnyen pórul járunk, amikor a közös ügyféli akarat - mely az okiratba foglaláskor még teljesen "egybehangzó" volt - később különválik. Ilyen esetben nem elsősorban a szerződéses partner, hanem a közjegyző ellen fordul az az ügyfél is, aki korábban még teljesen egyetértett partnerével. Ekkor már arra hivatkozik, hogy nem lett kellőképpen tájékoztatva jogairól, nem a jogilag leghelyesebb megoldást javasolta a közjegyző, és felróják, hogy "elfogadta" azt, amelyhez az ügyfelek látszólag erősen ragaszkodtak.
Szerintem igen fontos a közjegyző tanácsadói, közvetítői szerepe akkor, amikor az ügyfelek valódi szerződéses szándékát fáradságosan kideríti, tisztázza, hogy megköthető-e szabályosan, jogszerűen, s olyan formában az a szerződés, amelyet ők kívánnának, vagy valamely más szerződéses formába kell azt önteni. Magyarán igaz, hogy alapvetően az ügyfél határozza meg, hogy milyen célra és milyen ruhát szeretne, de azt mégis csak mi szabjuk ki s nekünk kell arra ügyelni, hogy se túl szűk, se túl bő ne legyen, s éppen arra a célra legyen jó, amire ők azt használni kívánják, ráadásul még jó minőségű anyagból is készüljön. Nem fogadható el tehát a közjegyzőtől az az érvelés, hogy az ügyfelek akarata szerint járt el, akik ragaszkodtak elképzelésükhöz, és nem lehetett "lebeszélni" őket róla.
Úgy gondolom, hogy jogászként az ügyfelek által elmondott tényállás alapján nekünk kell a megfelelő jogi formát megtalálni és kialakítani. Valójában azt is várják tőlünk, hogy esetükre találjuk meg a legoptimálisabb jogi megoldást. A közszolgálat messzebb mutat, mint a szolgáltatás, hiszen eközben ki kell szűrni a színlelt szerződéseket, amikor az illeték megspórolása érdekében adásvételi szerződést kötnének, de valójában ajándékozásról van szó, vagy adásvételi szerződést íratnának kölcsön- és zálogszerződés helyett. Mára már mindenki a saját bőrén is érezheti, hogy milyen súlyos következményei lehetnek, ha az ügyfelek látszólagos közös akaratának engedve hagyjuk magunkat "átverni", s leírjuk azt, amihez az ügyfél - úgymond - ragaszkodik. Ilyenkor egyszerűen nemet kell mondanunk, s nem eljátszani, hogy nem hallottuk ki a szavaikból, valójában mire is irányul a közös akaratuk. Óriási a jelentősége annak, hogy ne csak ismerjük a jogszabályokat, de ragaszkodjunk is azok betartásához, s nem adhatjuk meg magunkat ügyfeleink kényének-kedvének. Akkor is fel kell olvasnunk az általunk megszerkesztett okiratot, ha a felek ezt látszólag roppantul "utálják", mert utólag a felolvasás hiányát ellenünk fordíthatják, s ekkor már a közokiratunk érvénye a tét.
Mindez vonatkozik az ügyfél személyazonosságának, képviseleti jogának igazoltatására is, annak alaposságára. A címpéldány, vagy a több éves cégkivonat nem lehet elegendő egy közjegyzőnek a képviseleti jog igazolására, és az sem mindegy, milyen meghatalmazást mutatnak fel az okiratba foglaláshoz.
Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy a közjegyző irodája minden ügyfél rendelkezésére álljon. Ne legyen "félgőzzel" dolgozó közjegyző, aki rendszeresen fél napokra jár be. Két-három hetes határidőket adva ne utasítsuk el rendszeresen a kényelmetlen kiszállásokat, különösen a kórházi, vagy egyéb kényelmetlen, kellemetlen körülmények miatt. Hivatásunkat valóban tekintsük szolgálatnak, melyre az ügyfeleknek szükségük van. A kiszállásoknál maradva, tudjuk, hogy ezek elég jelentős része eredménytelen lehet, mert a beteg már nem képes a végrendelkezésre, meghatalmazás adására vagy egyéb komolyabb jogügylet lebonyolítására. A közjegyzőnek ilyenkor különösen nehéz a kísértésnek ellenállni, s a kérdéses okiratot akkor sem elkészíteni, ha a hozzátartozó azt nagyon szeretné, vagy egy élettársnak - bizonyos fokig méltányolhatóan - a további nyugalma, lakhatása ettől függ.
Nagyon nehéz a helyzet akkor is, amikor olyan jogi tények, cselekmények tanúsítását kérik, amelyek jogszerűsége kétséges. Amikor már ott vagyunk, nehéz nemet mondani. Ezen kényelmetlenségek elkerüléséhez szükséges a tapasztalat, például az, hogy előre kérjük az orvosi igazolást arról, hogy a súlyos beteg nem áll olyan kezelés alatt, amely a beszámítási képességét befolyásolná. A ténytanúsítással kapcsolatos kellemetlen helyzet elkerülhető, ha alapos kikérdezéssel tisztázzuk, miről is van szó, nehogy a mi segédletünkkel történjen a behatolás - lakat leverése útján - a lezárt helyiségbe.
Nehéz és felelősségteljes a munkánk, gyakran kerülünk súlyos erkölcsi dilemmák elé, de ilyenkor is ragaszkodnunk kell a jogszabályokhoz, mert ez az egyetlen módja a későbbi támadások megelőzésének az ellenérdekű felektől, örökösöktől.
Valamennyien hibáztunk már, utólag tudjuk, jobban is dönthettünk volna. Az évek éppen ahhoz kellenek, hogy tanuljunk saját hibáinkból, s felfogjuk felelősségünk súlyát. Úgy hiszem manapság a legnagyobb erőnk: a hitelünk, a belénk vetett ügyféli bizalom, s ezért erre kell legjobban vigyáznunk. Elég egy-két végzetes hiba - s az egész kar besározódik.
Számomra ez a legfontosabb a közjegyzői munkában, s ennek érdekében szeretnék a területi kamarán belül tevékenykedni, bármely tisztségben, de egyszerű "mezei" közjegyzőként is.
Kérem a kollégákat, hogy a jövőben is és egyre növekvő számban segítsék a kamara munkáját.
Kamaránk jelenlegi helyzetéről még hosszasan beszélhetnék, melyet hat évi elnökségi munka folytán elég jól ismerek. Beszélhettem volna kamaránk összetettségéről, egyre komolyabb rétegződéséről, de úgy gondolom, hogy ezekről még lesz szó a későbbiek során. Most erre az - általam legfontosabbnak tartott - alapelvre kívántam a figyelmet felhívni, mert úgy gondolom, a közbizalom megtartása további létünk egyik alappillére, melyre irgalmatlanul vigyáznunk kell valamennyiünknek. ■
JEGYZETEK
* Elhangzott a Budapesti Közjegyzői Kamara tisztújító közgyűlésén 2001. 02. 24-én
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Nyíri Klára közjegyző, a BKK elnökhelyettese
Visszaugrás
