Az Igazságügyi Minisztérium által üzemeltetett Ákr.-Helpdesk felületre nagyszámú tájékoztatást kérő jogértelmezési kérdés érkezik. A felület célja az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvénnyel (a továbbiakban: Ákr.) és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvénnyel kapcsolatosan felmerült konkrét kérdések megválaszolása, és ezzel egy általánosabb tudásbázis - quasi GYIK - közreadása, kereshető formában az ügyfelek számára. Erre a felületre érkezett többek közt egy olyan kérdés, melyben a megkereső arra kért választ, hogy az Ákr. 50. § (5) bekezdés b) pontja szerint az ügyfél mulasztásának vagy késedelmének tekinthető-e a kérelem érdemi elbírálásához szükséges adatok szolgáltatására (akár hiánypótlási felhívásra, akár nyilatkozattételre való felhívásra) biztosított határidő, tehát a döntéshez szükséges adatok ügyfél általi rendelkezésre bocsátásáig terjedő időtartam. Ez azért jelentős kérdés, mert a kérelemre induló eljárások esetében az ügyintézési határidőbe az ügyfél terhére róható mulasztás vagy késedelem időtartama nem számít bele.
Az Ákr. 50. § (5) bekezdésében kerül meghatározásra, hogy a kérelemre induló eljárások ügyintézési határidejébe, mely időtartam nem számít bele. Az Ákr. 50. § (5) bekezdése alapján, a kérelemre induló hatósági eljárásokban az ügyintézési határidőbe nem számít be az eljárás felfüggesztésének, szünetelésének, és az ügyfél mulasztásának vagy késedelmének az időtartama. Továbbá a napokban megállapított határidőbe nem számít bele a határidő kezdetére okot adó cselekmény vagy körülmény bekövetkezésének, a közlésnek, a kézbesítésnek, a hirdetmény kifüggesztésének és levételének, valamint a közhírré tételének napja [vö. Ákr. 52. § (1) bekezdés].
Az Ákr. 50. § (5) bekezdése kapcsán hangsúlyozandó, hogy az ügyfél késedelme és mulasztása kizárólag a kérelemre indult eljárásokban nem számít bele az ügyintézési határidőbe, a hivatalbóli eljárásokban ezen időtartamok beleszámítanak. Ennek legfőbb indoka, hogy a kérelemre induló eljárásokban az ügyfélnek általában az az érdeke, hogy mihamarabb lezáruljon az eljárás.
Tekintettel arra, hogy a megkeresésben szereplő két jogintézmény, azaz a hiánypótlásra történő felhívás, illetve az ügyfél nyilatkozattételre történő felhívás funkciója, eljárásban betöltött szerepe teljesen eltérő, mindenképpen szükségesnek tartom elhatárolni egymástól a két jogintézményt, és egyidejűleg azt is rögzíteni, hogy ezen jogintézmények hogyan is viszonyulnak az Ákr. 50. § (5) bekezdés b) pontjában rögzítettekhez.
a) A hiánypótlás a kérelem jogintézményéhez szorosan kapcsolódó eljárási cselekmény. A hatóságnak a beérkezett kérelmet annak kézhezvételét követően azonnal, de legkésőbb nyolc napon belül meg kell vizsgálnia, hogy az megfelel-e a jogszabályi követelményeknek, azaz alkalmas-e arra, hogy az alapján az eljárását lefolytassa.
Hiánypótlásra pedig - ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, egy ízben - abban az esetben kerül sor, ha az ügyfél által benyújtott kérelem a jogszabályban foglalt követelményeknek nem felel meg, és a hatóság meglátása szerint a hiba hiánypótlással orvosolható. Ekkor az eljáró hatóság a hiánypótlásra rendelkezésre álló határidő megjelölésével, a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett az egyes hiányok pótlására hívja fel az ügyfelet.
Ha a hiánypótlásra rendelkezésre álló határidő eredménytelenül telt, illetve a hiba nem orvosolható hiánypótlással, akkor a kérelem visszautasításának [vö. Ákr. 46. § (1) bekezdés a) pont], illetve az eljárás megszüntetésének van helye [vö. Ákr. 47. § (1) bekezdés a) pontja].
A hiánypótlás kibocsátása esetén a hiánypótlásra történő felhívás közlésétől, annak teljesítéséig terjedő időtartam (mint az ügyfél mulasztása, hiszen nem terjesztett elő jogszabályban rögzített teljes tartalmú kérelmet, illetve az ő magatartása miatt nem tud folyni az eljárás a normál ügymenetben), nem számít bele az ügyintézési határidőbe.
b) A hiánypótlással ellentétben, az ügyfél nyilatkozattételre történő felhívására akkor kerül sor, amikor a hatóság olyan körülményt észlel, amely nem minősül a kérelemben már eredetileg is meglévő, azaz a hiánypótlás körébe tartozó hiányosságnak. A felmerülő hiányosság ugyanakkor akadályozza az eljárása lefolytatását, és felveti a tényállás tisztázásának szükségességét. Ekkor a hatóság tekintettel arra, hogy nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, bizonyítási eljárást folytat le. Ennek egyik eszköze lehet, hogy a megfelelő határidő tűzésével a tényállás tisztázása körében az ügyféltől nyilatkozatot kérjen.
Az Ákr. 63. §-ából is következik, hogy önmagában az ügyféli nyilatkozat beszerzése - ellentétben a hiányos kérelem esetén kibocsátandó hiánypótlással - nem kötelező, hanem tényállásfüggő. Ugyanakkor, ha ezen ügyféli nyilatkozat nélkül megalapozott döntés nem hozható, úgy az ügyféli nyilatkozat elmaradásának szankciójaként, az Ákr. 47. § (1) bekezdés b) pontja szerinti megszüntetésre kerül sor.
- 54/55 -
Főszabály szerint az ügyfélnek az érdeke az eljárás tényeinek megvilágítása, az ellentmondások feloldása. Ezzel egyidejűleg az ügyféli nyilatkozat nem helyettesíti a hatóság tényfeltárási és bizonyítási kötelezettségét. Ha az ügy körülményei megkívánják, a hatóság nem mellőzheti a szükséges és releváns körben a további eljárási cselekmények megtételét.
Szükséges továbbá felhívni a figyelmet arra, hogy az Ákr. számos eljárási eszközt biztosít az ügyfél mulasztása, késedelme elleni fellépésre. Az officialitás elvéből következően a hatóságnak a jogszerűség és a hatékonyság elve megvalósulásának érdekében, a közérdek következetes érvényre juttatásához a rendelkezésére álló eljárási eszközökkel élnie is szükséges az eljárásban részt vevő személyek megfelelő magatartásra szorítása végett - így például köteles fellépni az eljárás akadályozására irányuló magatartással szemben, és jelen esetkörben is élni bírságolási lehetőségeivel. Továbbá a bizonyítási eljárás során, az eljáró hatóságnak úgy kell kitűznie a nyilatkozattételre nyitva álló határidőt, hogy kalkulálnia kell azzal is, hogy e bizonyítási eljárás "beleférjen" az ügyintézési határidőbe, ugyanis ezen esetkörben az ügyfél mulasztásának és késedelmének az ügyintézési határidőbe való beszámítódása is biztosíték arra, hogy a hatóság az eljárás elhúzódásában e tekintetben mulasztásaival ne hasson.
Összegezve a fentebb leírtakat, mindenképpen szükséges egymástól elkülönítve megvizsgálni a hiánypótlásra történő felhívást, illetve az ügyfél nyilatkozattételre felhívását. Míg a kérelem benyújtásakor felmerülő hiánypótlás esetén, a hiánypótlás közlésétől az annak teljesítéséig terjedő időtartam nem számít bele az ügyintézési határidőbe, az ügyfél nyilatkoztatása, mint a tényállás tisztázásához köthető eljárási cselekmény esetében a felhívás közlésétől, a teljesítésig terjedő időtartam már beleszámít az ügyintézési határidőbe, azaz ezen időtartammal is kalkulálnia kell az ügyintézési határidő vonatkozásában az eljáró hatóságnak, amikor a nyilatkozattételre nyitva álló határidőt megállapítja.
* * *
Jogalkalmazói megkeresés kapcsán az a jogértelmezési kérdés merült fel, hogy külföldi pénzügyi intézmény által vezetett pénzforgalmi számla bejegyeztethető-e a cégjegyzékbe. A megkereső aggályosnak tartotta továbbá, hogy amennyiben a cég adatai között pénzforgalmi számlaadat nem szerepel, a céggel szemben törvényességi felügyeleti eljárás indulhat, holott a cég maga nem jogosult a pénzforgalmi számlája adatának bejelentésére.
A cégjegyzékben nyilvántartott adatok egy része nem a cég kérelmére vagy kérelme alapján, hanem más hatóság vagy szervezet elektronikus értesítése alapján kerül a cégjegyzékbe. Ilyen adat például az adószám, a statisztikai számjel (KSH-szám), a pénzforgalmi számlaszám. Ezek az adatok és ezek változásai is ún. automatikus bejegyzéssel kerülnek a cégjegyzékbe, tehát emberi közreműködés nélkül.
A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 24. § (1) bekezdés f) pontja alapján a cégjegyzék valamennyi cég esetében tartalmazza a cég valamennyi pénzforgalmi számláját, valamint az azokat vezető pénzforgalmi szolgáltatók nevét és székhelyét. A Ctv. 24. § (6) bekezdése - valamint a cégbejegyzési eljárás és a cégnyilvántartás egyes kérdéseiről szóló 21/2006. (V. 18.) IM rendelet 6. §-a - továbbá egyértelműen rögzíti, hogy a cég pénzforgalmi számlájára és a számla megszüntetésére vonatkozó adatokat a számlát vezető pénzforgalmi szolgáltató elektronikusan közli a cégbírósággal, és az adat bejegyezésére automatikusan kerül sor.
Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 114. § (1) bekezdése rögzíti, hogy "[a] belföldi jogi személynek és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett természetes személynek - ideértve az egyéni vállalkozót is - (a továbbiakban együtt: pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó) legalább egy belföldi pénzforgalmi számlával kell rendelkeznie. Pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó rendszeres gazdasági tevékenysége körében kizárólag pénzforgalmi számlát nyithat. Az első pénzforgalmi számlát a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózó adószámának közlésétől számított tizenöt napon belül kell megnyitni. Az adózó bevallásában, valamint kiutalási kérelmében feltünteti azon pénzforgalmi számla számát, amelyre a költségvetési támogatás kiutalását kéri"
A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Pénzforg. tv.) 2. § 20. pontja szerint "pénzforgalmi számla: az a fizetési számla, amelyet a számlatulajdonos rendszeres gazdasági tevékenysége körében pénzforgalmának lebonyolítása céljából törvényben megállapított kötelezettség alapján nyit, illetve nyitott".
A magyar jogszabályokat, ha a rendelkezésből más nem következik, belföldi jogviszonyokban kell alkalmazni. A Pénzforg. tv. pénzforgalmi számla fogalmában használt, a törvényi kötelezettség teljesítésére utaló fordulata az Art. szerinti számlanyitási kötelezettséget fedi.
A Ctv.-ben használt "valamennyi pénzforgalmi számla" fogalma a belföldön nyitott pénzforgalmi számlát jelenti, a cégjogi szabályok nem utalnak külföldi pénzforgalmi számlára.
Megállapítható, hogy a cégnyilvántartásba bejegyzett cégek esetében a cég törvényesen csak akkor működhet, ha legalább egy belföldi pénzforgalmi számlával rendelkezik.
Az Art. I. melléklet 1.24. pontja előírja, hogy az állami adó- és vámhatósághoz be kell jelenteni "a 17.2. pont szerint bejelentkező gazdasági társaság adózó külföldi pénzintézetnél vezetett valamennyi érvényes pénzforgalmi számlaszámát, a pénzforgalmi számlát vezető külföldi pénzintézet nevét, valamint a pénzforgalmi számla megnyitásának és lezárásának napját" is.
Az Art. tehát kifejezetten rendelkezik a külföldi pénzforgalmi számla bejelentéséről, mégpedig úgy, hogy annak bejelentése a cégnyilvántartásba bejegyzett gazdasági társaság kötelezettsége. Ilyen rendelkezést a hatályos cégeljárási szabályok azonban nem tartalmaznak.
- 55/56 -
Utalni lehet e körben arra, hogy a jövőben a jogi személyek nyilvántartásáról és a nyilvántartási eljárásról szóló - kihirdetett és 2023. július 1-jén hatályba lépő - 2021. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Jsznytv.) 135. §-a már foglalkozik a külföldi pénzforgalmi számlák mint nyilvántartási adatok kérdésével:
"135. § [Automatikus bejegyzések, automatikus adatátvezetések]
(1) A bíróság automatikus bejegyzéssel jegyzi be és teszi közzé más bíróság, hatóság, illetve erre feljogosított személy által - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a nyilvántartási portál útján megküldött értesítése alapján az alábbi nyilvántartási adatokat, illetve azok változását:
1. az állami adó- és vámhatóság elektronikus értesítése alapján
[...]
c) a jogi személynek az állami adó- és vámhatósághoz bejelentett külföldi pénzforgalmi számlájára vonatkozó adatokat,"
Fontos jelezni, hogy a Jsznytv. alapján sem a nyilvántartó bírósághoz történne a közvetlen adatbejelentés, hanem a külföldi pénzforgalmi számla adata, mint más nyilvántartásból átvett adat szerepel majd a nyilvántartásban.
A törvényességi felügyeleti eljárással összefüggésben a Ctv. a VI. fejezetben állapít meg rendelkezéseket. A Ctv. 72. §-ának (1) bekezdése szerint a "törvényességi felügyeleti eljárás célja, hogy a cégnyilvántartás közhitelességének biztosítása érdekében a cégbíróság intézkedéseivel a cég törvényes működését kikényszerítse".
A cégbíróság a törvényességi felügyeleti eljárás megindítására szolgáló okot a cégjegyzékbe bejegyzett adatok megléte, vagy azok hiánya alapján is észlelheti. A cégbíróság vizsgálni tudja, hogy a cég rendelkezik-e pénzforgalmi számlával, azaz nyitott-e pénzforgalmi számlát, illetőleg a korábbi pénzforgalmi számla törlése esetén rendelkezik-e legalább egy pénzforgalmi számlával.
A törvényességi felügyeleti eljárás célja a pénzforgalmi számlaszám hiánya esetén az, hogy feltárja a jogsértés, a pénzforgalmi számlaadat hiányának okát, azaz azt, hogy a cég miért nem rendelkezik ilyen adattal, illetve a bejelentési kötelezettség hiánya milyen okból kifolyólag áll fenn. Ha a cégbíróság megállapítja, hogy a pénzforgalmi szolgáltató nem tett eleget a bejelentési kötelezettségének, akkor a Ctv. 24. § (6) bekezdése szerint jár el és értesíti a Magyar Nemzeti Bankot mint Felügyeletet.
Összességében kiemelhető, hogy a cégjegyzékbe bejegyzett jogalany (elsődlegesen a gazdasági társaságok) bejegyzésének, valamint törvényes működésének feltétele, hogy belföldi pénzforgalmi számlát nyisson, és azt a pénzügyi intézmény a Ctv. szerint elektronikus úton bejelentse a cégbíróságnak. A cégnyilvántartás részére csak a belföldi pénzforgalmi számlákat kell bejelenteni, és e bejelentési kötelezettség nem a céget terheli, hanem a pénzforgalmi szolgáltatót. A jelenleg hatályos cégeljárási szabályok alapján nincs mód arra, hogy külföldi pénzforgalmi számlaadatok a cégjegyzékben feltüntetésre kerüljenek. Jogalkalmazói megkeresés kapcsán az a jogértelmezési kérdés merült fel, hogy külföldi pénzügyi intézmény által vezetett pénzforgalmi számla bejegyeztethető-e a cégjegyzékbe. A megkereső aggályosnak tartotta továbbá, hogy amennyiben a cég adatai között pénzforgalmi számlaadat nem szerepel, a céggel szemben törvényességi felügyeleti eljárás indulhat, holott a cég maga nem jogosult a pénzforgalmi számlája adatának bejelentésére.
* * * Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásai, jogértelmezései az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozata értelmében kizárólag szakmai tájékoztatás érdekében készültek, azoknak bíróságra vagy más hatóságra nézve nincs kötelező ereje. * * * ■
JEGYZETEK
* Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásai, jogértelmezései az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozata értelmében kizárólag szakmai tájékoztatás érdekében készültek, azoknak bíróságra vagy más hatóságra nézve nincs kötelező ereje.
Visszaugrás
