Budapest, 2018. október 5.
Bősze Péter - társlapunk, a Magyar Orvosi Nyelv főszerkesztője - szervezésében, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Orvosi Nyelvi Munkabizottságának rendezvényeként, az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok és Orvosi Tudományok Osztályának, valamint az MTA Nyelvtudományi Intézetének támogatásával tudományos ülésen vehettünk részt az MTA Nyelvtudományi Intézetében 2018. október 5-én. A rendezvény védnöke Prószéky Gábor (a Nyelvtudományi Intézet igazgatója) és Siptár Péter (az MTA Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottságának elnöke) volt.
Az orvosi nyelvet és a jogi nyelvet - azon túl, hogy mindkettő szaknyelv - hasonlóságok kötik össze, bár eltérések is vannak közöttük. Hasonlítanak abban, hogy a teológiával együtt a lassan ezeréves múltra visszatekintő egyetemi képzésben a "magasabb tudományokat" képviselték, melyeknél a praxis, a tudomány és az oktatás egymást formáló egységet képezett és ebben az erőtérben formálódott a nyelvezetük is. E szaknyelv alapja a latin volt és részben maradt, ami a pontos fogalmazás biztosítása mellett az érthetetlenség kritikáját hozta e hivatások művelői fejére. S közös az is, hogy egyikük sem háríthatja el e kritikát: hivatásuk gyakorlása olyan súlyú beavatkozás lehet, amely teljesen megalapozza az érintett laikusok igényét, hogy értsék, mi történik velük. Eltérés ugyanakkor, hogy míg a jogi nyelvben a latint szinte teljesen felváltotta a magyar terminológia a nyelvújítás eredményeként, az orvosi nyelvben ez jóval kisebb mértékben és ellentmondásosabban következett be. Az élő természettudomány státuszába jutott orvostudományban továbbá nagy teret nyert az új lingua franca: az angol, ami a jogi nyelvet eddig csak sporadikusan érintette. Ilyen rokonság tudatában érdekes és tanulságos lehet a magyar jogi nyelv iránt érdeklődők számára is, hogy milyen gondokkal, kihívásokkal küzd és milyen gyógymódokkal próbálkozik a magyar orvostársadalom.
A rendezvény meghirdetett célja kettős volt: egyrészt a magyar orvosi tudományírás nyelvének és nyelvhasználatának felmérése; másrészt javaslatok és teendők meghatározása a szabatos egyetemes magyar orvosi nyelv megteremtésére és egységes használatára.[1] Az első célkitűzést előadás-sorozat volt hivatott megvalósítani; a második érdekében a tudományos ülés a teendőket kijelölő nyilatkozatot fogadott el.
Az ülésen történtekről az alábbiakban Bősze Péternek a Magyar Orvosi Nyelv című folyóirat számára összeállított beszámolóját, illetve az előadók összefoglalóit kivonatolva adunk hírt.
Berényi Mihály Az orvosi közlemények nyelvhasználata - mai helyzetéről adott áttekintést. Diagnózisa szerint az írás művészete szinte minden területen súlyos beteg. A számítógépek világában az anyanyelvünk ismerete sokat romlott a közélet minden területén. Ez a jelenség az orvosi közleményekben, előadásokban, internetes népszerűsítő egészségügyi honlapokban nyilvánul meg legjobban, különösen ott, ahol nincs nyelvi lektor. Legkevesebb hiba a nagy múltú kiadók könyveiben van. A helyzet diktálta feladat: a nevelési, nyelvoktatási hiányosságok csökkentése; továbbá nyelvi lektorok kellenének a világhálóra is, a szaklapok szerkesztőségébe pedig a szakmai lektorokon kívül nyelvi lektorok is kellenének.
Papp Zoltán Az Orvosi Hetilap gyakorlatát hozta fel ajánlható példaként. Történetileg elsőként Markusovszky Lajos indította útjára a magyar orvosi szaknyelv művelését azzal, hogy 1857-ben megalapította az Orvosi Hetilapot, 1860-ban pedig kiadta az Orvos-gyógyszerészeti Műszógyüjteményt (1883-ban Balogh Kálmán szerkesztett új Orvosi Műszótárt.) A magyar orvosi szaknyelv további jelentős úttörői: Rácz Sámuel, Bugát Pál és Balassa János. Az Orvosi Hetilap az elmúlt 161 évben a magyar orvostudomány világszínvonalú, nemzetközileg jegyzett folyóirata lett. Az elmúlt két évben a formai elvárásokat is összhangba hoztuk a nemzetközi gyakorlattal, ugyanakkor az Orvosi Hetilap szerkesztésénél két forrásra alapozzuk az egységes és következetes írásmódot: Orvosi helyesírási szótár (1992) és Magyar helyesírási szótár (2017).
Forrai Judit A Kaleidoscope és a kettős látás - történelmi visszapillantás címen a közel egy évtizede működő Kaleidoscope Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténe-
- 34/35 -
ti Folyóiratot mutatta be, amely többszakmás megközelítésben és forrásból tárgyalja az orvosi tudomány történetét széles összefüggésben, az ókortól napjainkig. Helyt ad olyan társadalomtudományi és művelődéstörténeti tudományágaknak is, mint például az egészségügyi jog, törvénykezés, filozófia, sporttörténet, pszi-tudományok, élettudományok története; néprajzi, módszertörténeti, múzeumi, irodalmi és egyéb források feldolgozásával tágítja az orvostörténet sokszínű, összetett vizsgálatát. Éppen ezért a folyóirat tudományos nyelve nem kizárólag orvosi szakkifejezésekre szorítkozik, hanem egyidejűleg mindazokat a mai jelentéstani fordulatokat is alkalmazza, amelyeket a társadalomtudományi nyelvezet rejt magában, elbeszélési és értelmezési szempontból is. Ilyenformán kettősség jellemzi a lapot: egyaránt jelen vannak a legújabb XXI. századi nemzetközi kutatások kifejezései, amelyeknek még nem alakultak ki a magyar megfelelő szaknyelvi változatai, és azok a régi magyar orvosi elnevezések, kifejezések, amelyek már sem formailag, sem tartalmilag nem állják meg a helyüket a mai közbeszédben - ezeket már szokásos szakszavakkal helyettesítjük.
Magyar László András A magyar orvosi nyelv lehetőségei a jövőben nagyívű áttekintést adott e szaknyelv helyzetéről. A magyar orvosi nyelv a XVI. századi kezdetektől, ám különösen a XVIII. század 30-as éveitől igen sikeresen fejlődött. Nagyjából a XX. század első évtizedeire szókészletében, gördülékenységében, stílusában és kifejezésmódjában egyaránt fejlett nemzeti szaknyelvvé vált. Ekkor kezdődtek a bajok, amelyek részint külső hatásokra (latinoktatás hanyatlása, angol nyelv világuralma, globalizáció, az olvasáskultúra háttérbe szorulása stb.), részint belső okokra (szakosodás, a szókészlet robbanásszerű bővülése, a digitális kultúra terjedése, magyarok külföldi tanulmányai, munkavállalása stb.) vezethetők vissza. Ezek a folyamatok, úgy tűnik, megállíthatatlanok. A jövőben tehát nem a szakszókincs magyarosítására kell törekednünk, mert az lehetetlennek látszik, hanem az orvosi nyelv gondolati-stiláris javítására, az érthetőségének fönntartására. Ennek eszköze lehet az orvosi nyelvoktatás, a nyelvi-stiláris ellenőrzés az írásműveknél, orvosi adattárak létrehozása, magyar nyelvű cikkek és fórumok ösztönzése, új magyar orvosi helyesírási szótár létrehozása a világhálón. Ezek közül az új (világhálós) orvosi helyesírási szótár és magyar orvosi szótár megalkotása lenne a legfontosabb, illetve az anyanyelvi szakmai honlapok fenntartása és színvonalának emelése. Fontos a latinoktatás és a magyar orvosi nyelv tantárgy óraszámának növelése is legalább az orvosi karokon.
Kuna Ágnes Az orvosi nyelvhasználat a gyakorlatban című előadásában figyelmeztetett, hogy az orvosi nyelvet annak rétegzettsége és sokszínűsége felől lehet megközelíteni. Egységes orvosi nyelv nem létezik, nem létezhet, mert ez ellentétes a nyelv és a nyelvhasználat természetével. Így van ez minden szaknyelv, sőt minden nyelv esetében is. Az "orvosi nyelv" címke tehát (nyelvészeti szakkifejezéssel élve) az egész a rész helyett metonímia. Azaz magában foglalja a rétegzettséget, a különböző nyelvhasználati színtereket, beszédeseményeket, műfajokat stb. Így például orvosi nyelvként "címkézzük" tárgyunkat, amikor a tudományos szaknyelvre gondolunk, de azt is, amikor a klinikai szakmai párbeszédekről vagy az orvos és a betege közötti nyelvhasználatról beszélünk. Ez a sokszínűség más-más feladatokat ró a kutatókra is, amelyek megoldása szükségszerűen tudományközi megközelítést és többféle módszert igényel. Egyes feladatoknál kifejezett igény a (szigorú) egységesítés (ilyen pl. a helyesírás), más esetekben ez szóba sem jöhet (például az orvos-beteg kapcsolatban). A tudománynak ezen a változatos "terepen" szükséges támogatást nyújtania és iránymutatást adnia. A tudományos szaknyelvre vonatkozó feladatok mellett tehát a gyakorlati szakmai nyelvhasználat és az ún. közvetítő nyelv jellegzetességeinek felmérése is nagy jelentőséggel bír.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
