Érdeklődéssel vettem kézbe a 2010-ben Vörös Imre szerkesztésében megjelent kötetet, hiszen kimondottan a soros elnökség intézményével, szervezetével, működésével foglalkozó tudományos igényű összefoglaló mű az Európai Unióval foglalkozó hazai és nemzetközi szakirodalomban is hiánycikknek számít. A Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetének munkatársai által készült munkának első soros elnökségünk is aktualitását adja, ugyanakkor hiánypótló jellege miatt is rendkívül fontosnak tartom.
A kötet nagyon egyszerű, deduktív logika mentén haladva vezeti az olvasót egyre mélyrehatóbb ismeretek felé a Tanács tevékenységével kapcsolatban. Először is az Európai Unió legfontosabb jellemzőit mutatja be Fekete Balázs, így összefoglalja az integráció eddigi történetét - a mérföldkőnek számító alapító és módosító szerződésekre támaszkodva. Ezt követően bemutatja a mára kialakult integráció hét legfontosabb intézményét. Majd a döntéshozatal módját is felvázolja az EU-ban: rávilágít az uniós jogalkotás speciális jellegére és az ún. rendes jogalkotási eljárást elemzi részletesen. Végül pedig az uniós politikák rendszerébe is betekintést nyer az olvasó. Figyelembe véve a terjedelmi korlátokat, az elemzés tartalmassága már-már meglepő, rövid ám mégis lényeglátó, átfogó. A bevezető fejezet elméleti alapvetése azért fontos, mert egyfajta beágyazottságot teremt, biztosítja az olvasó számára, hogy a Tanácsot egyfajta összefüggésrendszerben lássa mind történetileg, mind szervezetileg, és az intézmény döntéshozatalban betöltött szerepe is kirajzolódik.
Tekintettel arra, hogy a tudománypolitika vagy más néven kutatási-innovációs politika szabályozása az integráció kezdeteitől jelen van, valamint egyre fontosabb, mára meghatározó szerepet tölt be az Unió identitásának, fejlődésének szempontjából, ezért nagyon fontos az általános bemutatást követően ezen terület alakulásának kiemelt elemzése. Rávilágít a szerző egyfelől arra az alapvetően tartalmi folyamatra, amelyben a tudománypolitika az integráció mélyülésével párhuzamosan maga is egyre tágabb értelmet kapott: a kezdetben főként atomenergiához, energetikához kapcsolódó kutatások az egymás után következő keretprogramokban egyre inkább megjelentek a természettudományos, társadalomtudományi területeken is. Hangsúlyozza másfelől a tudománypolitika formai környezetének átalakulását is, így pl. az Egységes Európai Okmány és a Maastrichti Szerződés meghatározó jellegét a terület fejlődése szempontjából. Előbbi az eredeti EURATOM Szerződés köréből kiemelte, és a Római Szerződés szerkezetébe illesztette a "Kutatás és technológiafejlesztés" c. fejezetet, így tulajdonképpen az EGK kereteibe emeli a kutatáspolitikát, és szintén az Egységes Európai Okmány tisztázta jogilag a tudománypolitika keretprogramok alapján történő működtetését. A Maastrichti Szerződés pedig megteremtette a mai értelemben vett - nem kizárólag ipari jellegű - széles spektrumú tudománypolitikát, valamint a keretprogramok elfogadásánál előírta a Parlament tartalmi bevonását, az együttdöntési eljárás alkalmazásával. A tudománypolitikáról szóló fejezet a jelenleg futó hetedik keretprogram, továbbá a tudománypolitika mára kialakult intézményrendszerének, és prioritásainak, mint pl. az uniós űrprogram bemutatásával zárul, ezáltal teljesen aktuális képet kap az olvasó az Unió fejlődése szempontjából meghatározó területről.
A kötet második fejezete veszi igazán górcső alá a soros elnökség intézményét. A fejezet szerzőjének, Horváthy Balázsnak az a célja, hogy szemben a korábbi, átfogó elsősorban politikatudományi, szociológiai kutatásokkal, alapvetően jogi szempontú elemzést végezzen az Európai Unió Tanácsának soros elnökségé- ről. Egyrészt bemutatja a jogi környezet változásában formálódó soros elnökség történeti modelljeit: az ÉSZAK Tanácsának mintájától, az egyre erősödő jelentőségű elnökségi funkciókon keresztül egészen a Lisszaboni Szerződés hatásáig. Ezt követően rámutat arra, melyek az elnökség működését meghatározó alapelvek és funkciók, amelyeket három forrásból, a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseiből, az Európai Tanács határozataiból, továbbá a Tanács eljárási és végrehajtási rendelkezéseiből ismerhetünk meg. A szerző három alapelvet tart meghatározónak: a tagállamok formális egyenlőségét és a rotációs rendszer hatékonyságának fontosságát, az egységes elnökség főelvét, illetve annak jelentős átalakulását mára vertikális és horizontális irányban, valamint a semlegesség elvét a tanácsi munka során tanúsítandó részrehajlás-mentesség tekintetében. Az elnökség funkcióinak elhatárolásához szintén a jogszabályi háttér vizsgálata szolgált alapul, és így a vezetési, javaslattételi, képviseleti és adminisztratív feladatok elkülönítése során részletesen megismerkedhetünk a soros elnökség tényleges tartalmával, a jelentkező kihívásokkal, valamint a Lisszaboni Szerződés hatásával.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
