1. A polgári jog egyik legfontosabb követelménye szerint mindenki köteles tartózkodni a károkozó magatartásoktól. A kötelezettség megszegése esetén a teljes kártérítés elve irányadó, amely alapján a károkozó köteles megtéríteni mindazokat a vagyoni és nem vagyoni károkat, amelyek bekövetkezése okozati összefüggésben áll a jogellenes károsító magatartásával.
A Ptk. 339. § (1) bekezdésén alapuló általános kártérítési felelősség valamennyi lényeges sajátossága a kártérítés prevenciós funkciójából levezethető, hiszen a jogalkotó azon magatartások következményeit kívánja szankcionálni, amely magatartásokat - a jövőbeli hasonló következmények elkerülése végett - a társadalmi együttélés keretében tilosnak, azaz jogellenesnek határoz meg. A kártérítési felelősség főbb jellemzői nagy vonalakban a következők szerint foglalhatók össze. Egyrészt nincs kockázatközösség, azaz a kárért felelős személynek - az eredeti állapot helyreállításának a hiányában - a teljes általa okozott vagyoni és nem vagyoni kárt meg kell térítenie, a kárt a károsult kizárólag abban az esetben köteles részben viselni, ha magatartásával maga is hozzájárult a kára bekövetkezéséhez vagy súlyosbodásához. Másrészt a károsult valamennyi vagyoni és nem vagyoni jogaiban okozott károk teljes megtérítésére igényt tarthat, a megtérítés nem korlátozódhat egyes területeken, egyes jogosultságokat érintően bekövetkezett károsodásokra. Harmadrészt a károkozó valamennyi olyan tevékenységének, mulasztásának a következményeiért felelős, amelyek eredménye a kár bekövetkezése, a felelőssége nem szűkíthető le egyes meghatározott tevékenységeire, mulasztásaira.
A kártérítési felelősség feltételeinek a hiánya azonban még nem feltétlenül eredményezi azt, hogy az okozott kár megtérítésére senki nem kötelezhető. A jogalkotó kiemelt és elismert társadalmi érdekek alapján egyes jogszerű magatartások következményeiért is sajátos felelősségi formát határozhat meg. A kártalanítás intézménye lehetőséget nyújt a károsultnak arra, hogy kárai megtérítését a kártérítési felelősségtől függetlenül igényelhesse. Ebben az esetben viszont a felelősség ismertetett három jellemzője nem feltétlenül valósul meg, így a károsult közrehatása hiányában is köteles lehet viselni a kár egy részét, vagy a megtérítési kötelezettség csak meghatározott vagyontárgyakban okozott károkért állhat fenn, továbbá a kárért felelős személy csak egyes tevékenységeinek, mulasztásainak a következményeként beállott károkat köteles megfizetni. Addig ugyanis, amíg a kártérítési felelősség a polgári jog azon általános szabályán alapul, hogy mindenki köteles tartózkodni a károkozásra alkalmas magatartástól, addig a kártalanítási felelősség alapja a külön jogszabályi rendelkezés, amely jogszerű károkozás esetén is kötelezettséget határoz meg a kár vagy legalább a kár egyes része megtérítésére. A felelősség eltérő alapjai miatt a gyakorlati következmények teljesen mások lehetnek. A kártérítési felelősség esetén a károkozó a teljes kár megtérítésére köteles, de az elvárható magatartás vagy a tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok bizonyításával kimentheti magát a felelősség alól; ezzel szemben a kártalanítási felelősség esetén jellemzően a károkozó csak a kár meghatározott részének a megtérítésére kötelezhető, de kimentésre lehetősége nincs. A kár megtérítéséért felelős személy magatartása jogellenességének a hiánya miatt, mivel nincs indok a prevenciós cél figyelembe vételére, dogmatikailag nem is helyes a "felelősség" szó használata, ahogy arra Fézer Tamás is rámutatott: ,A kártalanítás nem felelősségi forma, hiszen normaszegés nem történik, így a felelősség, mint a joggal szembehelyezkedő magatartás hátrányos jogkövetkezménye sem értelmezhető.[1] A továbbiakban a tanulmány csak azért említi a kártalanítási felelősség kifejezést, hogy a kár megtérítésének alapjait megfelelően össze lehessen vetni. A kár megtérítésére irányuló jogviták eldöntése során - ha felmerül a károkozó magatartás következményeinek szankcionálása - a jogalkalmazónak mindenekelőtt abban kell állást foglalnia, hogy az adott felelősség alapja kártérítés vagy kártalanítás.
2. A kártérítési felelősségi alakzat szükségképpeni feltételei: a) a kár bekövetkezése, b) a károkozás jogellenessége, c) a kár bekövetkezése
- 565/566 -
és a károkozó magatartás közötti okozati összefüggés. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésén alapuló általános kártérítési felelősség további jellemzője, hogy a károkozó kimentheti magát a felelősség alól annak a bizonyításával, hogy a kár elhárítása, megelőzése végett úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Az általános kártérítési felelősségi alakzattól eltérést a magyar kártérítési jogban két körülmény alapozhatja meg. Egyrészt a jogalkotó egyes tevékenységek sajátosságait - különösen azt, hogy aránylag kisebb rendellenesség aránylag nagyobb mértékű károk okozására képes - elismeri annyiban, hogy a károkozóval szemben szigorúbb elvárásokat határoz meg. A károkozó így nem mentesülhet a felelősség alól annak a bizonyításával, hogy a kár megelőzése, elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, a felelősség nem felróhatóság alapú, hanem a kimentésre egyéb, a károkozótól elvárható magatartáson kívüli okok adhatnak alapot. Az úgynevezett vétkességtől független, objektív alapú kártérítési felelősségre példa a fokozott veszéllyel járó tevékenység következményeiért való felelősség, amikor a károkozó azzal mentheti ki magát, hogy a kár a veszélyes üzem működési körén kívül eső elháríthatatlan ok következménye. Másrészt speciális felelősségi alakzatot alapít a kártelepítés intézménye: ekkor a kár megtérítésére nem vagy nem csak a tényleges károkozó kötelezhető, hanem az a személy, aki valamilyen jogpolitikailag elismert okból - többnyire az eredményes megtérülés nagyobb esélye miatt - helytállni köteles a károkozó magatartásáért. Ide sorolható a gondozó felelőssége a vétőképtelen kiskorú károkozásáért, vagy a munkáltató felelőssége az alkalmazott által a munkaviszonyával összefüggésben okozott károkért.
Az általános és a speciális kártérítési felelősségi alakzatokban közös, hogy a kárért felelős személy az okozott teljes kár megtérítésére köteles, a felelősség egyértelműen kártérítési felelősség. Mind a két felelősségi típus tehát exkulpációs rendszer, amely szerint a károkozó magatartás jogellenességét és felróhatóságát nem kell bizonyítani, hanem a kiindulópont az, hogy minden károkozó magatartás jogellenes és felróható, és ennek ellenkezőjét lehet a károkozónak bizonyítania. Mint ahogy Petrik Ferenc fogalmaz: "A polgári jogi kártérítő felelősség sajátossága: az eredményből következtet vissza, hogy a kárral összefüggésben a jogellenesség megvalósult-e."[2] Ugyanez a főszabály a speciális kártérítési felelősségi alakzatok kimentési okainál is - így a károkozó köteles azt bizonyítani a veszélyes üzem körében bekövetkezett káresemény esetén, hogy a kár bekövetkezése a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan ok következménye.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
