A tanulmány a bűncselekménnyel okozott személyiségi jogsértések esetén követelhető sérelemdíj elévülési idejének dogmatikai és joggyakorlati kérdéseit vizsgálja.[1] Ennek érdekében, középpontba helyezzük a Polgári Törvénykönyv 2:52. § (2) bekezdésében rögzített utaló szabály értelmezését, különösen annak kapcsán, hogy alkalmazható-e a sérelemdíjra a kártérítésre vonatkozó speciális elévülési szabály, amely a bűncselekménnyel okozott károk esetén a büntetőjogi elévülési időhöz igazodik. Ennek érdekében elsőként áttekintjük a sérelemdíj és a kártérítési felelősség közötti dogmatikai kapcsolatot, különös figyelmet fordítva a Ptk. 2:52. § (2) bekezdésében szereplő utaló szabály értelmezésére. Ezután a hazai bírói gyakorlat legfontosabb döntésein keresztül elemezzük a jelenlegi jogértelmezési irányokat, amelyek több esetben egymással konkuráló következtetésekhez vezetnek. Rávilágítunk arra, hogy a sérelemdíj jogintézményének kettős - kompenzációs és preventív - jellege indokolttá tenné az érvényesíthetőség hosszabb idejének elismerését, amelynek érdekében, tanulmányunk célja, de lege ferenda javaslat megfogalmazása.
This paper examines the doctrinal and jurisprudential issues of the limitation period for damages in cases of criminal offences against personality. In order to do so, we focus on the interpretation of the referential rule laid down in § 2:52(2) of the Civil Code, in particular, on the applicability of the special limitation rule for damages to compensation for injury, which is aligned with the criminal statute of limitations in the case of criminal damage. In order to do so, we will first review the doctrinal relationship between the damage award and the liability for damages, paying particular attention to the interpretation of the referential rule in § 2:52(2) of the Civil Code. Then, through the most important decisions of the domestic judiciary, we will analyse the current trends in the interpretation of the law, which in many cases lead to competing conclusions. We point out that the dual - compensatory and preventive - nature of the legal institution of damages would justify the recognition of a longer period of enforceability, for which purpose, the aim of our study is to formulate a de lege ferenda proposal.
A Jogtudományi Közlöny egyik 1913-as számában Pécsi Mihály arról írt, hogy a néhány kérdésben "konzervatívnak" tekinthető Grosschmid is elismeri, hogy léteznek olyan javak, amelyek "becsesebbnek" tekinthetőek a vagyonnál. Ilyenként nevesíthető a testi épség, a jóhírnév, a lelki nyugalom és a köztisztelet. Ezek védelmének elismerése és az esetleges sérelmük esetén megítélhető vagyoni kompenzáció pedig a magánjog kiemelt feladata.[2]
Hazánkban tehát viszonylag hosszú múltra tekint vissza[3] a nem vagyoni sérelmek megtérítésének elismerése iránti igény. Az 1928. évi Magánjogi Törvényjavaslat már kimondta, hogy az eset összes körülményére tekintettel, abban az esetben, ha a méltányosság megkívánja, a károsult a nem vagyoni káráért is megfelelő pénzbeli kártérítéssel, elégtétellel tartozik.[4]
Később, a szocialista időszak jelentős részében a nem vagyoni sérelemekért követelhető igények nem nyertek elismerést. Az 1959-es Polgári Törvénykönyv 1977-es novelláris módosítása[5] azonban bevezette a magyar jogrendszerbe a nem vagyoni kártérítés intézményét, amikor kimondta, hogy a károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, abban az esetben, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét, vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti, illetőleg a jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvételét hátrányosan befolyásolja.[6]
A jogintézmény gyakorlati "működését" a Legfelsőbb Bíróság 1981-ben kiadott 16. számú irányelve elemezte, és elvi éllel rögzítette, hogy a nem vagyoni kártérítés megítélésének két konjunktív feltétele van: a károsult életének tartós és folyamatos elnehezülése, vagyis a nem vagyoni kártérítés csak e feltételek együttes fennállása esetén állapítható meg.[7] Önmagában tehát a személyiségi jogot sértő magatartás nem adott alapot e vagyoni kompenzáció követelésére.
Ez a szemlélet 1989-ben változott, amikor a 21. számú irányelv hatályon kívül helyezte a 16. irányelvet azzal a céllal, hogy megteremtse "a személyiség minden oldalú védelmét, az erkölcsi értékeket szem előtt tartó, jogfejlesztő bírói gyakorlat kialakítására".[8]
A jogfejlődés következő állomásának az Alkotmánybíróság 1992-es határozata tekinthető, amelyben a testület nem vagyoni kártérítést rendező normában szereplő szűkítő feltételeket megsemmisítette. Ezáltal a rendelkezés az alábbi szöveggel maradt hatályban: "a károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni
- 14/15 -
kárát".[9] Ezzel lényegében kinyílt "az ajtó" a személyiségi jogsértéssel okozott nem vagyoni károk teljeskörű kompenzációja előtt.
A hatályos Polgári Törvénykönyv (Ptk.), a 2013. évi V. törvény hatálybalépésével[10], a nem vagyoni kártérítés helyébe lépve, új jogintézményként került bevezetésre a sérelemdíj, mint a személyiségi jogi jogsértések egyik szubjektív szankciója. A jogszabály indokolás szerint, a sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja és egyben magánjogi büntetése. A jogintézmény tehát kettős funkcióval bír: egyfelől a személyiségi jogsérelem tekintetében kompenzációs szerepet tölt be, de emellett másfelől magánjogi büntetésnek is tekinthető, e körben elsősorban prevenciós céllal.[11]
A sérelemdíj célját és funkcióját tekintve, a kártérítéstől rendszertanilag elkülönítve kerül szabályozásra a Polgári Törvénykönyvben, lehetővé téve annak a lehetőségét, hogy akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhessen az őt ért nem vagyoni sérelemért.[12] Az elkülönített szabályozás azonban nem jelenti azt, hogy a kártérítésnél szabályozott bizonyos feltételek ne lennének alkalmazhatóak a sérelemdíj vonatkozásában. A Ptk. kimondja, hogy a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges.[13] Értelemszerűen nem alkalmazandóak ugyanakkor a Ptk. kártérítésre vonatkozó szabályai, amennyiben a Ptk. sérelemdíjra vonatkozó rendelkezései eltérő szabályokat tartalmaznak, így például a sérelemdíj egyösszegű megfizetésére vonatkozó szabály kizárja a kártérítésnek a járadék megfizetésére vonatkozó szabályainak alkalmazását.[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
